Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-20 / 29. szám

Thursday, July 20, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA TAPASZTALATLAN JELIGE — Kedves Miss Homoki, két hónappal ezelőtt diszkoték lokálban megismerkedtem egy jóképű férfival. Utána több­ször találkoztunk, elvitt vacsorázni elegáns ven­déglőkbe. Egyszer felmentem a lakására és azóta jóba vagyunk. Nagyon elegánsan van berendez­ve a lakása. Van egy nagy könyvszekrénye sok polccal és mind tele vannak pornográf könyvek­kel. Van egy barátnőm, bizalmasan vagyunk egy­mással, mindent elmesélünk egymásnak. Emlí­tettem neki a sok pornográf könyvet és ő nagyon megijesztett. Azt mondja, hogy az ilyen férfi biztosan perverz és valami rossz történhet ve­lem, mert sokszor hallott már arról, hogy per­verz férfiak megölték a barátnőjüket. Igazán igy van, igazán félnem kell? VÁLASZ — Gondolom, hogy aki két hónap­ja jár egy férfi lakására és barátnőjének tart­ja magát, az a jelige ellenére sem lehet olyan “ta­pasztalatlan”. Éppen elég ideje volt “kitapasztal­ni”, hogy perverz, vagy nem perverz. Személyes tapasztalata többet árul el erről, mint a pornog­ráf könyvek a polcon. Egyébként attól, hogy va­laki pornográf könyveket olvas, még nem biztos, hogy kéjgyilkos-jelölt. Azt kérdi: félnie kell-e? A régi mondás szerint jobb félni, mint megijed­ni. Különben is, azt hiszem, nem lehet valami szórakoztató dolog ilyen gondolatokkal randevuz­­ni legénylakáson. Akkor már inkább idegmeg­nyugtató, ha otthon éjszaka rémregényeket ol­vas ahelyett, hogy legény lakásra jár. ★ UJ HÁZASOK — Kedves Miss Homoki, a szü­leim csehszlovákiai magyarok voltak, én azonban már itt születtem, itt jártam iskolába. A szülői házban magyarul beszéltünk, most is olvasok magyar könyvet és magyar újságot. 6 hónappal ezelőtt született amerikaihoz (angol) mentem férjhez. Az édesanyámtól nagy tisztaságot ta­nultam, arra nevelt, hogy a ház mindig ragyog­jon a tisztaságtól. Nagyon vigyázok erre. Apám­nak és nekünk a gyerekeknek papucsunk volt kikészítve az ajtóba és mikor hazajöttünk, azt vettük fel, hogy a cipővel ne piszkoljuk be a par­kettát és a szőnyeget. Én is szép lakást akarok, ezért szívesen és sokat takarítok, hogy mindig tiszta legyen. Kértem a férjemet, hogy használ­jon papucsot, de nem akarja viselni. A pipázást nem akarja abbahagyni, pedig a füst belemegy a csipkefüggönyökbe és piszkitja. Kímélni aka­rom az ebédlőbutort és a szőnyegei;, ezért azt akarom, hogy csak akkor együnk az ebédlőben, ha vendégek jönnek, ő azonban nem hajlandó a konyhában enni. Még csak fél éve vagyuk háza­sok és már többször veszekedtünk ezek miatt. Kinek van igaza? VÁLASZ — Hogy a lakás tiszta legyen, abban magának igaza van. Maga azonban összetéveszti a lakást a múzeummal, másrészt a mohamedán templommal, a mecsettel, ahová az igazhivö úgy lép be, hogy leveti a cipőjét és papucsot húz. A lakás nem templom és nem muzeum, azért hívják lakásnak, mert lakunk benne. Továbbá: ahol nincs ebédlő, ott a konyhán is lehet enni, de maguknál van és a férje ott szeret étkezni. Semmi értelme a konyhába kényszeriteni. Úgyis azt Írja, hogy szívesen takarít, takarítson többet az ebédlőben is, a férje pedig segítsen a takarításban. Ami a pipafüstöt illeti, igazat adnék, ha egészségügyi okok miatt akarná lebeszélni a férjét a dohány­zásról. Maga azonban úgy látszik nem a férje egészségét, hanem a függönyt félti. Különben is ebben az egész papucs-dologban van valami szim­bólum. Annak a jelképe, hogy papucsférjet sze­retne! Vigyázzon! Ha nem hagyja abba a nagy tisztasági parancsolgatást, éppen az ellenkező fajta férj lesz a férjéből. ★ MRS. M. V. — Kedves Miss Homoki, én nem nagyon politizálok, de az újság, a rádió és a TV tele volt vele, a legutóbbi választáson annyit szó­nokoltak a politikusok, az elnökjelöltek és a kép­viselők, hogy már a könyökömön nőtt ki a sok szónoklat. Ha valaki hallgatja őket, nem tudr ja, melyiknek higyjen, mert mindegyik Ígérget és ugyanazt mondja, csak az egyik jól szónokol, a másik rosszul szónokol. Lehet az, hogy a poli­tikában nem a tehetség a fontos, hanem az, hogy valaki milyen szépen tud beszélni? VÁLASZ — Jókai Mór mondása, hogy beteg ember és képviselőjelölt mind igen szépen szokott beszélni. Egyébként nem kell okvetlenül igaznak vélni valamit azért, mert ékes beszédben magya­rázzák, sem hamisnak tartani azért, mert a szó­nok beszéde döcög. Viszont nem biztos, hogy igaz csak azért, mert kezdetleges a formája, de ugyanakkor nem hamis azért, mert a szónoklat ragyogó. Különben már Goethe, a német Írófeje­delem, aki együttal miniszter is volt, megírta, hogy a politika ritkán jár egy utón a hűséggel és az igazsággal. TÁRSADALMUNK . . . Nem az életkor határozza meg a teljesítőképességet Idős emberek passzivitása és elszigeteltsége többnyire a társadalom magatartásának az ered­ménye, nem pedig az öregedés következménye. A régi sémák, hogy az “öregség — kivülrekedés a társadalmon“, “az öregség — hanyatlás és le­mondás”, gyakran olyan szerepre kárhoztatják az idősebbeket, ami egyáltalán nem felel meg egyéni magatartásuknak, testi és szellemi képes­ségeiknek, reális helyzetüknek. Az eddigi eredmények megmutatták, hogy a negativ kép feltétlenül felülvizsgálatra szorul. A szellemi teljesítőképesség különböző formái szem­pontjából nem az életkor a döntő, hanem a min­denkori egészségi állapot és elsősorban a lélekta­ni és a társadalmi tényezők. Egy viszonylag egészséges 70 évest egy viszonylag egészséges 30 évessel összehasonlítva, szellemi téren általában alig mutatkozik említésre méltó különbség. A vizsgálatok során 220 60—65 és 70—75 év közötti férfit és nőt figyeltek meg a pszichológu­sok öt éven át. Egészségi állapotukat egyidejű­leg orvosok ellenőrizték. A kísérleti személyek “kiesési aránya” pontosan megfelel az ebben a korcsoportban várhatónak. Az eddigi eredmények egy nagyon elterjedt előítéletnek üzennek hadat: a szellemi teljesítő­képesség megőrzése szempontjából nem az évek száma a döntő, hanem elsősorban az egészségi állapot és a környezettől kapott ösztönzés. Az, értelem, az “intelligencia” öregség miatti általá­nos csökkenéséről, egyáltalán nem lehet beszél­ni. Egy sor értelmi képesség nagyszerűen “állja” az öregséget. Ilyenek például: a széles körű tu­dás, a gyakorlati ítélőképesség, a beszédkészség, vagy a talpraesett megoldások megtalálása prob­lematikus helyzetekben. Az idő múlásával csak akkor múlik a teljesítőképesség, ha már egészen előrehaladott korról van szó. Egyébként a teljesítőképesség megőrzése szem­pontjából az úgynevezett “tréning tényező” is nagy szerepet játszik. Azoknak teljesítménye csökken a legkevésbé, akiket hivatásuk, vagy egyéb körülményeik egész életükön át nagy kö­vetelmények elé állították. Erre a tréning tényezőre vezethető vissza az a megfigyelés is, hogy a megvizsgált csoportok nő­tagjai általában a férfiaknál rosszabbul szerepel­nek a szellemi tevékenység és a befogadóképes­ség terén. Azok az asszonyok viszont, akik életük valamelyik szakaszában dolgoznak, bizonyos fel­adatokat sokkal jobb eredménnyel teljesítenek, mint a “csak háziasszonyok”. A vizsgálatnak egy másik fontos eredménye: rendkívül nagy eltérés van a között a kép kö­zött, ami az idős emberben önmagáról kialakul és amit mások alkotnak róla. Az idősebb ember például még abszolút tel­­jesitőképesnek érzi magát — ami többnyire meg is felel az objektív tényeknek —, de szembetalál­ja magát a társadalom egészen másfajta igényei­vel, mire, nem is ritkán, megpróbál “alkalmaz­kodni a társadalom vele szemben támasztott ma­gatartási igényeihez”, ami azután valóban a tel­jesítőképesség csökkenéséhez vezethet. Az is kiderült, hogy az értelmi képességek öregkori változásai szoros összefüggésben van­nak az egyéni élet alakulásával. A szakmai ta­pasztalatok, a családi élettel való általános elé­gedettség hosszú időre tartósíthatja a teljesítő­képesség fokát. Az egészségi állapot megítélésében nagy kü­lönbségek mutatkoznak a vizsgált személy és az. orvos megállapításai között. Nagy részük, főleg az idősebb férfiak csoportja, sokkal kedvezőbb­nek ítéli egészségi állapotát, mint amilyen a va­lóságban. Ezzel szemben a nők, főleg a 60 évesek csoportja, akkor is hajlamos a panaszkodásra, amikor arra semmi ok sincs. E’gyes reakciópró­bák eredménye azt mutatja, hogy bizonyos egyé­ni jellemzők erős mértékben függnek a szubjektív érzésektől: aki egészségesnek érzi magát, holott tulajdonképpen beteg, mégis aktívabb, vállalko­zóbb, mint az, aki ténylegesen egészséges, de be­tegnek érzi magát. Dr. Ernest Ahrend yö Búcsú nélkül I 1 j ) Irta: MIKES MARGIT 1 Éhes madárnak szórhatok szemet, szomjas virágnak vizet adhatok, a nyomorult koldusnak kenyeret — s egy pohár gyógyító italt se, morzsányi vigaszt se teneked: csak sirató könnyeket. Ha kínod kitörne zsilipjéből, s gátat szakítva lezúdulna, fogyó életed hunyó csillaga még újra fellobbanna. Most a lét s nemlét küszöbén állsz, maradni se, menni se tudsz, de holtan majd lépni fogsz halálon innen, életen túlra. Kiáltok s nem fordulhatsz vissza, hogy egyszer, egy még utólszor szived felém dobogna. Anekdoták | SHAW MONDTA Egyszer egy fiatal újságíró interjút kapott Bemard Shawtól. Sok egyéb mellett azt kérdez­te tőle, hogyan találja ki a humoros fordulatokat? — Egyszerű — mondta Shaw — Leülök az Író­asztalomhoz és elkezdek nevetni. Aztán kigondo­lom, hogy min nevettem, majd leirom ... DOROTHY PARKER NAPLÓJÁBÓL A világhírű Írónő egyszer ezt irta naplójába: “Az Isten kevés humorérzéket adott a nőknek, hogy képesek legyenek szeretni a férfit, mintsem hogy kinevessék ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom