Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-30 / 48. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET EELKI KLINIKÁJA j FÉLTÉKENY JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, két éve vagyok férjnél és kínszenvedés az életem. Szégyen, de leirom, hogyan kezdődött a házasságunk. Délben esküdtünk és délután indultunk autón nászutra. Messzire mentünk, ezért első éjszakára útközben megálltunk egy szállodában. Itt volt a nászéjszakánk. Reggel a férjem felöltözködött, kiment, azt mondta, én még maradja, pihenjek, lemegy és felküldi a pincérrel a reggelimet. A pincér sokáig nem jött, a férjein sem jött vissza. Nem vártam tovább, le akartam menni az étterembe. Felöltöztem és elindultam. Ahogy kimentem az ajtón, táttam amint a férjem éppen kilépett egy szobából. Nagy zavarba jött. azt mondta, hogy tévedésből nyitott be oda. én azonban rögtön láttam, hogy hazudott, mert a haja borzas volt és nem volt rajta nyakkendő. Még szólni sem tudtam, amikor újra nyilt az ajtó, kidugta rajta meztelen karját egy nő és kiadta neki az ottfelejteti nyakkendőt. Gondolhatja, hogy mit éreztem. A nászéjszaka után reggel a folyosón összeismerkedett egy nővel, egy ismeretlen nővel és rögtön megcsalt vele. Azonnal követeltem, hogy vigyen vissza New Yorkba. Viszszamentünk, azonban gyönge voltam a szakításhoz és együtt maradtam vele. Azóta sem változót. Minden útjába eső nővel megcsal. Ugyanakkor azonban féltékenységi jeleneteket rendez, folyton gyanúsít és féltékenységgel gyötör, pedig nincs rá oka. Még azt is hozzáteszem, hogy mint nőt teljesen elhanyagol, nem kellek neki. Ismerőseim már régen észrevették, hogy mi van nálunk. Azok, akikkel bizalmasabb vagyok, mind azt mondják, igaz, hogy megcsal ,de legalább vigasztalódhatok azzal, hogy féltékeny, mert ez azt bizonyítja, hogy szeret. Mivel nagy elhatározás előtt állok, kérdezem, hogy lehet-e ez? VÁLASZ — Sajnos, nem tudom megvigasztalni.Nem osztom ismerősei véleményét. A férje féltékenységének semmi köze a szerelemhez, hiszen mint nő, nem kell neki, nem kívánja. A férje érzése egyszerűen a birtoklás, a magántulajdon fogalomköréhez tartozik, attól fél, az bántja, hogy elveszít valamit, amit jogos tulajdonának tart. ★ PROBLÉMA — Kedves Miss Homoki, mint özvegyasszony kerültem Amerikába 5 évvel ezelőtt, két gyermekemmel, egyik most 8 éves fiú, a másik most 16 éves lány. Mikor megérkeztem, mindjárt megismerkedtem egy nálam kicsivel idősebb, de azért hozzám illő amerikai férfivel. A megértésnek nem volt akadálya, mert én és a lányom is tanultunk otthon angolul és elég jól beszéltünk. Négy hónap múlva megesküdtünk. Nagyon jó családi életet élünk, a férjem úgy tekinti a gyerekeket. mint a sajátjait, ő az űrhajózás technikai részében dolgozott, nagyon jó fizetéssel. Szép, tágas családi házban lakunk. Az év elején azonban elbocsátások voltak és a férjem is beleesett. Erre igazán nem számíthattunk és nem az ö hibájából történt. Kénytelen volt sokaki alacsonyabb állást vállalni, sokkal kisebb fizetéssel. Ez a jövedelem nem elég. Most arról van szó, hogy nekem is állásba kellene mennem. Ennek nem is lenne akadálya, munkát kaphatok itt helyben, egy áruház nőid ivat osztályán. Én szabász vagyok, Magvaországon állami ruhagyárban voltam főszabász. Sajnos azonban attól félek, hogy ez a háztartás, a család rovására menne, nem tudnék eleget foglalkozni a házzal, a gyerekekkel, a férjemmel és nem lenne meg az a kényelmünk, ami eddig volt. Mi a tanácsa? VÁLASZ — Habozás nélkül menjen dolgozni, minden elmulasztott hétért kár. Változtak az idők, a férje keresete kevesebb lett. Ha meg akarja tartani sajátmaga és a családja számára az eddigi életnívót, akkor munkával kell hozzájárulnia. Két gyermeke már nem olyan kicsi, hogy állandó házi felügyeletre lenne szükségük otthon, sőt a 16 éves lány egész szépen segíthet a háztartásban. A férje átveheti a ház körüli munkát, mint pl. a kertet, a külső takarítást, stb. Igaz, hogy a munkába járó asszony többet dolgozik és néha nem tudja olyan tökéletesen ellátni a háziasszonyi feladatokat mint az, aki nem jár munkába. De a háztartási munka jobb beosztásával, a fölösleges munkák elhagyásával, a komplikáltak egyszerüsitésével nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy nem érzi annyira a túlmunkát, nem vesz el a családtól semmi fontosat, sőt a munkájával keresett pénzen jobbá teszi az életüket. Látom a leveléből, hogy nem a munkától húzódozik, hanem a férje és a gyerekek megszokott kényelmét félti. Minél gyorsabban vigye haza az első fizetési csekket. ★ POLITIKAI JELIGE — Kedves Miss Homoki, a válasz.ások alatt figyeltem a politikusokat, hogy miket csinálnak, hogy miket beszélnek és az embereket is, ahogyan a saját érdekeiket akarják elérni a politika utján. Igazam van, ha azt mondom, hogy piszkos dolog a politika? VÁLASZ — A politika az állami, a társadalmi élet elkerülhetetlen eszköze, de azért meg kell hagyni, hogy Goethe a költő-fejedelem, aki egyúttal miniszter és aktiv politikus volt, már megmondta: jól tudom, hogy a politika ritkán jár egycsapáson a hűséggel és az igazsággal és kizárja szivünkből a nyíltságot, a jószívűséget. ASSZONYLÉLEK: "SZÓBÓL ÉRT AZ EMBER”... Riadt arcú, korosabb asszony ült az idegorvos előtt. Nem magam miatt jöttem doktor ur, a férjemről van szó, az én hőn szeretett páromról, akivel 40 évig a legteljesebb egyetértésben éltünk. Mindig egyszerű, közvetlen, őszinte beszédű ember volt. De mostanában oly furcsán viselkedik, hogy erősen aggódom érte. Teljesen megváltozott. — Sejtem asszonyom, a szokott probléma. Későn jár haza, fiatal nők körül mászkál, Torschlusspanik, iszik, fenyegeti, esetleg meg is veri önt, durva szavakat kiabál . . . — Éppen ellenkezőleg doktor ur. Azelőtt bizony nem nagyon válogatta meg a szavait, de most különösen olyan zavarosan beszél, hogy valósággal megrémülök. Szörnyű ez, doktor ur, .mikor két ember, aki mindig nagyon jól megvolt egymással, egyszer csak nem érti meg egyik a másikat. Mintha valami zagyva, külföldi nyelven beszélne hozzám. — De hát mit mond? — A leghétköznapibb dolgokat úgy fejezi ki, hogy a felét se értem. Én kérem kevés iskolát jártam, de a férjem sokkal többet, mégis, ahogy mostanában beszél, az nekem magas. Például azt mondja: “Ma este feleségem és gyermekeim társaságában megtekintem ezt meg ezt a filmet, utána szálláshelyemre vonulok vissza.” Máskor jövök a szatyorral a piacról, ő meg azt mondja: “Most megszemlélem, milyen áruféleségeket szereztél be az élelmiszergazdaság frontján.” TÓTH BÁLINT: Bakanóta ,.Hej, a lovát kilőtték alóla!” — hallja, zúg, zeng a régi bakanóta. Fiilében távol fény és lárma, patkók dobaja, villámlása. Szerszám csörög. Nád, bozót, zsomhék. Volt faluk harangja egyre kong még. Holt hívek torkán zsoltár mordul a rég elsüllyedt templomokból. Hetykébben, mint mikor hús-vér voltak menetelnek a bakák, a régen holtak. „Héjjá lovát kilőtték alóla!” — hallja, harsog a mélyből. Ki dalolja? Melyik zászlóalj? Melyik ezred? ' A ködből farkasok felelnek. Recseg a kártyás jég a lápon, nyomában árnyék, kettő, három. S még hallja, hogy zúg, zeng a bakanóta — „Hej, a lovát kilőtték alóla!” A múltkor beállít a szomszédasszony, a Grotákné, tetszik tudni, naponta ötször is beeszi a penész hozzánk mindenféle ürüggyel. Odasugom az uramnak: már megint jött szaglászni. Mire ő: “Vedd tekintetbe, hogy a jószomszédi kapcsolatok ápolása családjaink-közös érdeke ...” A fiam, tetszik tudni, nagy csibész, sok a panasz rá az iskolában. Mondom az uramnak, vedd már elő ezt a gyereket és mosd meg a fejét. Este azt veszem észre, hogy békésen társalognak, — mintha semmi sem történt volna. — Mit csináltok? kérdem a férjemtől. A férjem azt feleli: “Áttekintem a fiammal a bennünket kölcsönösen érdeklő kérdéseket, megkeresve azt, ami felfogásunkban közös, ami öszszeköt bennünket. Most pedig gyermekem, nyújtsd át az ellenőrzőkönyvedett, hogy azt kézjegyemmel lássam el.” Egyszer szótam neki, hogy meghívnám vasárnapra a mamát. Tudni kell, hogy ők ketten nem állhatják egymást. A férjem igy válaszolt: “Természetesen átnyújthatod a meghívást a mamának, de kérlek közöld vele szóban, hogy nem hivatalos, csupán tájékozódó jellegű megbeszélésekről lehet szó.” És tessék elhinni, egyre romlik a helyzet. A férjem szívesen bütyköl ezt-azt odahaza. Van neki egy jó barátja, a Béni bácsi, hol az kér a férjemtől kölcsönbe egy kalapácsot, hol a férjem kéri el tőle a kézifürészét. Meg is szokták mutatni egymásnak, mit mesterkedtek össze. A múltkor hazamegyek, hát mit látnak szemeim?! Az ebédlőasztalon két iv papír fekszik, egyik a férjem, a másik a Béni bácsi előtt. A férjem meg unszolja az öreget: “Itt szíveskedjék parafáim!” “Nektek meg mi a bajotok?” — ámuldoztam. — Kérlek — mondja az uram —, elérkezett az ideje, hogy Béni bácsival aláírjuk a kölcsönös technikai és tudományos segélynyújtási szerződést, mert a jövőben már csak igy biztosíthatjuk tevékenységünk harmonikus, sokoldalú fejlődését” — és kezdi nekem felolvasni, hogy első pont: “A szerződő felek megállapodtak, hogy a jövőben kalapáccsal, harapófogóval és csavarhuzóval szükség esetén egymás rendelkezésére állnak, satöbbi, satöbbi.” És mióta tapasztalja ezeket a jelenségeket, asszonyom ? — Azóta doktor ur, hogy szegény uram kiábrándult a futballból. Azelőtt mindig csak az utolsó oldalt olvasta el az újságban. Most rákapott az első oldalra, valósággal falja a diplomáciai híreket. Tessék segíteni doktor ur . . . — az asszony zokogásban tört ki — szeretném újra egészségesnek látni a drágámat, hogy végre megint azt mondja majd nekem, mint régen, hogy: “Aszszony .tartsd a szát, mert ellátom a bajodat!” Novobáczky Sándor
