Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-30 / 48. szám
9. oldal "FEKETE CENZÚRA" Irta. SÁGI PÁL Amerika filmcenzort kapott. Bizonyos Mr. Roy Innis bevezeti a filmcenzurát. Eddig valahányszor valamelyik amerikai egyház vagy erkölcsi testület halk hangon szót mert emelni a film túlkapásai ellen, kérni merte, hogy egyebet is mutassanak, mint párzást, hálószobában és hálószobán kívül, párzást erdőn, mezőn, háztetőn, hajófedélzeten. — Valahányszor kérték, hogy legalább mérsékeljék az azonos neműek, a szerelmi háromszögek, négy és ötszögek tobzódását, a gyilkosok, rablók számát, az amerikai sajtó, rádió és televizió felhördült: a művészi szabadság megsértésének cenzúráznak minősítették a legcsendesebb szót is, amelyik mérsékletet kívánt. Csodálatos módon most, amikor valaki nyilv filmcenzurát hirdet és bejelenti, hogy cenzúrázni fog, a szabadságért lelkesedő, a cenzúra ellen tiltakozó újság, televízió és rádió boyolknak egyetlen kifogása sincs ellene. Kicsoda hát ez a csodalény, aki ha akar cenzúrázhat? A CORE, az egyik fekete csucsszervezet országos igazgatója. Neki nem tetszik az eddig bemutatott félszáznál több négertárgyu film. Kifogás: általában irreálisan ábrázolják, a feketéket, lealázzák a néger nőket, nevetségessé teszik a négereket. Száz szónak is egy a vége: kereken kimondja, hogy a négertárgyu filmeket be kell mutatni cenzúrára. A CORE elbírálja a forgatókönyvet. De még ennél is tovább megy. Amikor az “engedélyezett” film elkészül, mégegyszer beleszól. A filmek ugyanis, miután elkészültek, “editolják”, szerkesztik, összevágják, összeillesztik. A fekete cenzúra az előzetes editolást is ellenőrizni akarja. Tehát: dupla cenzúra. — Az akarjuk, hogy az amerikai filmipar tudja, hogyan kell jó filmet csinálni — mondja ez a fekete polgártárs, akinek nem tudom, mi a foglalkozása azonfelül, hogy a fekete szervezet igazgatója, de mindenesetre egyformán bátor és tehetséges ember lehet, ha vállalkozik filmcsinálásra tanítani például Jack Warnert, Otto Premingert és a többieket. Persze, ha már egyszer elkezdte, miért elégedjen meg a cenzúrával. Az anyagiakról sem feledkezik meg: a gyárak osszák meg a hasznot a fekete közösségekkel, mint például a fekete iskolaalappal. Azonfelül alkalmazzanak több négert. —Most, amikor Hollywoodban majdnem negyven százalékos a munkanélküliség és a szervezetek átképző tanfolyamokra küldik tagjaikat. És mivel régi törvény, hogy ha valaki kívülről belekóstol a filmszakmába,'az belülről is szereti megkóstolni, a fekete szervezet filmet akar csinálni. Már a téma is megvan. Henri Chrostopherről, a szervezet szerint, Haiti hőséről szól. A történelem feljegyzi, hogy Haiti francia uralom alatt állt. Felkelés tört ki. A néger párt élén egy volt rabszolga, Henri Chrostopher állt és a sziget egyik felén császárságot alapított. Henri császár néven természetesen ő ült a trónra, de kegyetlensége miatt fellázadtak ellene, mire öngyilkos lett. No, mindegy, mindenki azt választja hősének, akit akar és ott forgat filmet, ahol akar, márpedig a fekete filmet a helyszínen. Haitin akarják forgatni. — Nekünk jó kapcsolataink vannak Haiti kormányával — igy dicsekszik a fekete filmszakértő, ami azonban mégis meglepő egy kicsit. A CORE ugyanis úgynevezett polgárjogi szervezet, márpedig fehér és fekete kisgyerekek is egyformán tudják, hogy haitin éveken át Duvalier, azaz Papa Doc, a kegyetlen, véreskezü diktátor rémuralma nyomta el a néger népet, halála óta pedig a fia folytatja a papa diktátori munkáját. De van még valami. A filmcsináláshoz pénz is /kell. Az ember arra gondolna, hogy majd a gazdag feketék összeadják részvénytársasági vagy részvállalási alapon. Mert nemcsak welfare-feketék vannak, hanem gazdagok is, mégpedig nem is kis számban. A New York Times gazdasági rovata éppen a minap emlitette Mr. Jerome Hollandot, a New York Stock Exchange igazgatóját, aki másik öt mammut-vállalat igazgatóságában is bent ül és vele együtt még néhány hasonlót a gazdasági világból. Ezenkívül se szeri se száma a 30—40 ezer dolláros keresetű feketéknek és nagy jövedelmű ügyvédeknek, orvosoknak. A szervezet azonban nem tőlük a feketéktől kéri a pénzt. Egyszerűbb módja is van ennek. A filmeket filmterjesztő vállalatok terjesztik. Némelyik ‘beszáll’ a készítés költségébe, hogy aztán ő terjeszthesse a filmet. Néhány filmgyárnak is van ezzel foglalkozó osztálya és leányvállalata. A Henri császárról szóló filmhez körülbelül 3 millió dollár kell. Úgy hírlik, hogy majd Warnerrel tárgyalnak a pénzről, az egyikkel, akit cenzúrázni akarnak és meg akarják tanítani arra, hogyan kell filmet csinálni. Közben, csak úgy mellékesen egy másik filmterv. Az egyik “fehér” gyár, mint közismert, Blacula címmel megfeketitette Drakulát. A fekete változatban William Marshall, a néger Shakespeare-szinész játssza a vérszivó fekete grófot. A rémfilm az első 11 hét alatt már több mint egy millió dollárt hozott a konyhára és főként feketék váltanák hozzá jegyet. Most egy másik “fehér” gyár azzal a tervvel foglalkozik, hogy elkészíti a Dr. Yekill és Mr. Hyde fekete filmváltozatát, a szörnyetegét, aki nappal orvos, éjszaka gyilkos. Amint /kipattant a hir, Sammy Davis jr. jelentkezett, hogy érdekli a szerep. Kiváncsi vagyok, mit szól a fekete Sammy a fekete cenzúrához?. .. H-U-M-0 R FÉRJ Nálunk én vagyok az ur a háznál — dicsekszik a törzsasztal egyik tagja. — Tegnap igy szóltam feleségemhez: három percen belül meleg vizet akarok! És három perc múlva ott volt a meleg viz. — Remek. És mire kellett neked olyan sürgősen a meleg viz? — Mosogatni. ALTATÓ Figyeljen ide — mondja a doktor a páciensének. — Mégiscsak túlzás, hogy minduntalian altatót kér tőlem, s már harmadszor találkoztam magával éjjel, mulatóban. — No és? Az altatóra a feleségemnek van szüksége. BÜNTETÉS . A feleségem dühös, ha dohányzom. Akárhányszor csak rágyújtok, olyan méregbe gurul, hogy egy hétig nem áll szóba velem. — És gyakran rágyújtasz? — Egy héten egyszer! SÁGI PÁL GÖRBE TÜKÖR: MINDEN ÖREG MEGÉRZI A hetvenöt esztendős Gyula bácsi mindig kitalált valamit. Most azt találta ki, hogy csodálatos képességgel rendelkezik. Egy kicsit elszomorított, mert eddig semmi jelét Sem láttam Gyula bácsi szellemi hanyatlásának, de most — a jelek szerint — ez is bekövetkezett. Az öregur kitalálhatta a gondolataimat, mert kijelentette: — Tévedsz. Nem hülyültem meg. Mindjárt be is bizonyítom. — És mióta érzed ezt az izét, ezt a csodálatos képességet ? — Hét éve. Amióta nyugdíjba mentem, öt mérföldes körzetben megérzem, ha valaminek felmegy az ára. Még akkor is, ha csak centekről van szó. Gyere, mindjárt bemutatom a produkciómat! Gyula bácsi a bal karjára akasztotta az esernyőjét és jobbjával belémkarolva magával hurcolt. Hiába tiltakoztam, hogy nekem ellenkező irányba kell mennem, nyöszörgésemet eleresztette a füle mellett. — Olyan vagyok, mint egy érzékeny műszer, mint egy szeizmográf. Azonnal megérzem a legcsekélyebb árváltozást is. Mit szólnál ahhoz, ha igy hirdetném magam: “Gyula, a szeizmográf!” Még elegánsabb lenne:, ha Júliusnak nevezném magam. Julius, az élő szeizmográf, az eleven műszer! Ha Mariska, a feleségem is részt venne a produkcióban — lehet, hogy sikerül rábeszélnem —, akkor Julius and Mary néven lépnénk fel . . . Hirtelen megállt és lehunyta szemét. — Történt valami, Gyula bácsi? — Csend! — mondta az öregur. — Ide, ebbe a drugstoreba bemegyünk! — Miért? — Még nem tudom. Ott majd kiderül. Gyere! Az önkiszolgáló drugstoreban nagy feltűnést keltettünk, mert Gyula bácsi lehunyt szemmel sétált a pultok között és amikor az üzletvezető megkérdezte, hogy miben lehet a segítségünkre, piszszegni kezdett. Kisvártatva mozdulatlanná dermedt, mint aki transzban van, aztán lehajolt és a pult legalsó polcáról felemelt egy üveget. — Megvan! — kiáltotta lelkesen. — Megtaláltam! — Mi ez? — Fogalmam sincs — felelte Gyula bácsi, aztán szemüveget rakott az orrára és elolasta az üveg feliratát. — Azt mondja hogy hashajtó. Nos,ennek a hashajtónak felment az ára. — Azt hiszem, téved — mondta az üzletvezető. A hashajtónak mindig ez volt az ára. Egy üveg három dollár. — Az lehetetlen — mosolygott magabiztosan Gyula bácsi, az eleven műszer, az élő szeizmográf. Az üzletvezető megkérdete a pénztárosnőt: mi a helyzet a hashajtóval? Kiderült, hogy néhány napja még két dollár nyolcvanért árulták. — Na ugye megmondtam, kurjantott Gyula bácsi. — Én megérzem. A bőrömön érzem, ha valaminek felmegy az ára. Még a centes árváltozásokat is jelzi . . . -Csodálattal néztem Gyula bácsira, mert én — bevallom őszintén — sose vettem volna észre, hogy drágább lett a hashajtó. Húsz cent nem olyan nagy összeg, legalábbis nekem nem. Beszélgetésünket végighallgatta egy Mikulásarcu szakállas bácsika és közölte velünk, hogy Alaszkában is felment a hashajtó ára. — Ön is nyugdíjas? — Tíz esztendeje ... — És ilyen messziről megérzi, ha valaminek felmegy az ára? — Igen — mondta a szakállas —, mi nyugdíjasok minden centet megérzőnk ... Mikes György
