Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-02 / 44. szám
5. oldal HARC A MÜKINCSRABLÖK ELLEN: NAGY TITOK: HOGY ŐRZIK KMCSQKET A MÚZEUMOK egyik legértékesebb műkincsének. öt vatikáni őrt tóit el utjából, ihogy a Pieta, a kereszt lábánál Jézus testét ölében tartó gyászoló Szűz Mária szobrának közelébe jusson. “Én vagyok Jézus Krisztus” NEW YORK — A nagy múzeumok vezetői nem szívesen beszélnek azokról a biztonsági berendezésekről, melyekkel műkincseiket tolvajoktól, vagy vandálok értelmetlen pusztításától igyekeznek megvédeni. Ez érthető is, mert a biztonsági berendezések annál hatásosabbak, minél kevesebben tudnak róluk. A bűnöző hajlamú egyének a legbonyolultabb rendszer semlegesítésére is tudnak módot találni. Ha pedig kitudódik egy sikeres, vagy akár félresikerült betörési kísérlet, valaki más rendszerint rövid időn belül megismétli ugyanazt, lásd a gombaként szaporodó repülőgéprabló-zsaroló kísérleteket. A tény az, hogy eddig senki sem talált fel egy u.n. ideális védelmi rendszert. A múzeumok igazgatói rendszerint kerülik műkincseik elzárását, üvegboritékkal való megvédé-A középkor átka? A monakói fejedelem feleségéről, Grace Kelly egykori filmsztárról készült ez a felvétel a monte carloi strandon. A művésznő korát, Grace már 43 éves, elárulja a pocakja. sét, mert ezáltal a kiállított tárgy feltétlenül veszt varázsából. Persze vannak azért kivételek: a párisi Louvre-ban Leonardo da Vinci “Mona Lisáját” üveg alatt tartják, és a különböző elektronikus riasztóberendezések és televíziós megfigyelőkészülékek mellett az egyenruhás őrök, és a turistáknak öltözött detektívek egész sora őrzi. A szakértők szerint mükincsrablók ellen egy fokkal könnyebb védekezni mint zavart agyú egyének romboló ösztönei ellen. A tolvaj t.i. nem akarja, hogy elfogják, és saját céljából rendkívül óvatossággal kezeli a műkincseket, melyektől később jó pénzért remél megszabadulni. Egyes múzeumokban olyan elektronikus biztonsági rendszereket állítottak fel, melyek a zárás után a legkisebb neszt, rendellenességet jelzik. A nap folyamán ugyanakkor, televíziós megfigyelőkészülék, és fegyveres őrök segítségével igyekeznek a kiállított tárgyakra vigyázni. Esernyőket, kabátokat, táskákat és más nagyméretű tárgyakat kötelező leadni a ruhatárban, ezáltal ma már nem olyan könnyű az esernyő végével a festményeket megrongálni, vagy az aktatáskában rejlő késsel egy-egy képet keretéből kivágva, azt a múzeumból kicsempézsni. A texasi Fort Worth uj Kimbell museumát állítólag a világ egyik leghatásosabb és legdrágább biztonsági rendszerével védik: a zárás után bárminevü mozgás, levegőáramlás, vagy fényváltozás az őröket és a rendőrséget riasztja. Evvel az ultramodern védelmi rendszerrel azonban még mindig vetekedik a new yorki Frick Galléria “ódon” biztonsági berendezése: az épület egyetlen bejáratát éjjel-nappal fegyveres őrök és vérszomjas kopók serege őrzi. Persze nem minden intézmény engedheti meg magának az ilyen költséges óvóberendezések beszerelésével járó kiadást, ennek következtében még mindig gyakran előfordul, hogy sikeresen kirabolnak egy-egy múzeumot. Nemrégiben 4 festményt vittek el a massachusetsi Worcester képtárából, — 1 millió dollár értékben. A vandalizmus már egészen más kérdés. Nagyon nehéz messziről előre felismerni, ki az, aki egy kiállított műtárgyban kárt tesz majd, s ki az, aki csak azért figyel oda annyira, mert valóban nagyon szereti a művészetet. A körülmények rendszerint a mükincsrongálónak kedveznek, aki meglepetésszerűen tudja végrehajtani tervét. Ez történt például a római Szent Péter bazilikában, ahol a tébolyult elméjű magyar Tóth László az egyik pillanatban látszólag ámulattal szemlélte Michelangelo Pietá-ját a következőben pedig kalapáccsal a kezében esett neki a világ kiáltotta és dühös önkivületben verte a szobrot kalapácsával. Mire lefogták, már letörte a Szűz karját, és szépséges arcát örökre elcsúfította. Tóth Lászlót nem zavarta az, hogy elfogták, — csak az bántotta, hogy gyűlöletének tárgyát nem tudta még jobban megrongálni. Ez a magatartás általánosítható: a mükincserongáló nem fél a felfedezéstől, és ellentétben a tolvajjal, cseppet sem értékeli érdeklődésének tárgyát, a műkincset. A Worcester-i festényrablás és a vatikáni incidens óta Seattle; az elfelejtett város SEATTLE, Washington — Minden csoda hét napig tart. Emiatt kesereg a Csendesóceán partján fekvő Seattle sokszázezer polgára. Az USA Washington államának szép fekvésű városa az ötvenes években anyagi erején felül áldozott arra, hogy méltó helyet adjon az 1962-63. évi világkiállításának. Sok más várossal rivalizált, végül is megszerezte a jogot a kiállítás megrendezésére. Hotel-felhőkarcolók, éttermek sokasága, szórakozóhelyek tucatjai épültek rövid idő alatt, s közben tető alá hozták a hatalmas, valóban látványos vásár-várost is. Most, tiz évvel a világkiállítás után, Seattle városatyái nosztalgiával gondolnak a hajdani szép időkre. Ma már rendszerint üres a Seattle Centernek elkeresztelt hajdani vásárváros, egyre ritkábban keresik fel turistacsoportok. A jókora park fenntartása is temérdek pénzt emészt fel. A kilátótorony csúcsán berendezett étterem asztalainál manapság ritka a vendég. Különböző kedvezményekkel egyelőre sikerült a csődtől megmenteni. Nagyjából hasonló helyzetben van a város operája, színháza, jégpalotája, kolosszeuma, nemzetközi bazársora és képzőművészeti csarnoka is. A város polgárai szívesebben töltik a hétvégeket távol lakóhelyüktől. Jól ismerik már valamennyi nevezetességüket, legfeljebb külföldi vagy más állambeli vendégeiknek mutogatják a hajdanvolt dicső napok emlékezetes színterét. Ráadásul a város legismeriebb nagyüzeme a Boeing müvek is megrendelési gondokkal küszködik: a Jumbó jetek, a hatalmas utasszállítók, iránt kisebb az érdeklődés, mint várták. Minden csoda hét napig tart. Seattle, a tiz évvel ezelőtt rendezett világkiállítás házigazdája egyre súlyosabb anyagi problémákkal kényszerül szembenézni. EGY CSALÁD TRAGÉDIÁM EDGARTON, Mass. — Az apa egész éjszakán keresztül úszott, miközben három fia egy kötélen keresztül, hozzá volt kötözve. Hajnal felé, amikor George J. Jaeger végre partot ért Chappaqudick s z i g e t é n él, mindhárom fia halott volt már. Jaeger a rendőrségnek elmondta, hogy három fiát, a 15 éves Bruce-t, a 11 éves Robert-et s a 10 éves Clifford-ot dereka köré erősítette, amikor 30 láb hosszúságú Yachtjukban motorhiba keletkezett, és léket okozva a hajón, a Yacht elsülyedt. Dr. Rappaport rendőrségi vizsgálóorvos szerint a gyerekek túl sok vizet nyeltek és igy nem tudták folytatni az apjukkal tartó utat. A rendőrség szerint a szerencsétlen apa mintegy 12 órán keresztül vonszolhatta fiait a megmentés reményében, de végülis hiába. A szerensétlenség során ugyancsak életét vesztette Jager 73 éves apja is, aki a menekülés kezdetén lemaradt a huzókötelektől. még jobban vigyáznak a műkincsekre világszerte, de a védelem módszerének kérdéséről heves viták folynak. A szakértők t. i. úgy vélik, hogy csak az a műkincs van igazán biztonságban, melyet teljesen elzárnak a nagyközönség elől. Ebben az esetben azonban senki sem tudna szépségükben gyönyörködni! A múzeumok nagyrésze természetesen a további kockázatot választja a kiállított tárgyak elfalazása helyett, — de az óvóintézkedések terén is mindent tőlük telhetőt elkövetnek tulajdonuk megvédé sére. A múzeumlátogatók viselkedését illetőleg sem ismernek tréfát: Az őrök manapság gyakran eltanácsolják vagy letartóztatják a furcsán viselkedő egyéneket, semhogy a Pietá incidens megismétlését eltűrjék. A TITOKZATOS ROZSAK KÖLN, Nyugat-Németország — A 35 éves Rosemark Ziegler, minden héten egy szer, négy év óta, egy tuca vörös rózsát kap ajándékba valakitől. A rózsákat lakása aj táji előtt hagyja a virágkeres kedő, a csomagon soha nine: arravonatkozó jelzés, hog; ki küldötte a rózsákat. S ; helyzet az, hogy Rosemarie nek fogalma sincs arról, hogj ki lehet a titokzatos rózsa küldő. Megpróbálta-e valaha i: kitalálni, hogy ki küldi a titokzatos rózsákat állhatato san és hűségesen 4 év óta? Rosemarie igy válaszolt r kérdésre: — Bizonyos vagyok abban hogy a rózsák valamelyil titkos imádómtól szármáz nak, a küldő kilétét azonbar sohasem igyekeztem megtud ni. Talán megtudhattam volna, ha megkérdezem a virág kereskedőt, akinek a cimké je mindig ott van a rózsacso magon. — Ezt azonban sohasem tettem. Boldog vagyok, hogy valaki küldi a rózsákat s nem akarom, hogy ezt a szokásá valaha is feladja. S mindé zeken túl, úgy érzem, tapin tatlanság lenne firtatnom : rózsaküldő kilétét, ha ő ma ga 4 év óta nem hajlandó ki létét felfedni. Remélem, hogy ez a külö nős románc a titokzatos rózsaküldő és közöttem, méí hosszú ideig folytatódik. VVWVWWWtWWtWWW lerjessze lapunkat' mvwwwwwwMwwwi
