Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-12 / 41. szám
? ❖ ❖ Elbeszélések és igaz történetek tt f I4 t A POROS AKTÁK MESÉLNEK: HAVERDA MÁRIA (Folytatás) Ezekután Haverda Máriát elengedték, aki másnap reggel Kiss Pál bankigazgatóval autón Szabadkára indult. A detektívek figyelték őket. Jelentették, bogy a gépkocsi útközben elromlott, s ezért utasai vonaton folytatták útjukat Szabadkára. Ott részt vettek a temetésen. De utána Haverda Máriát ismét elővette a rendőrség. Különböző uj tényezőkről faggatták. Arról az állítólagos beszélgetésről, amelyet szeretőjével, Jánosy Aladárral mások füle hallatára folytatott, s amelyet névtelen levélírók hoztak a rendőrség tudomására. Ezek szerint egyszer egy kávéházban Jánosy veszekedett Haverda Máriával, mert hűtlenséggel vádolta, s öngyilkossággal is fenyegetőzött. Haverda Máriát egy cseppet sem hatotta meg a jelenet, hanem nevetve mondta Jánosynak: — Nem bánom, ha öngyilkos lesz, de előbb tegyen nekem egy szívességet. Lője le az anyámat. így boldoggá tenne engem... Haverda Máriát Szabadkán erről a beszélgetésről faggatták a pesti detektívek, de ő semmire sem akart emlékezni. A Budapestről kapott adatok alapján kihallgatták arravonatkozólag is, hogy a gyilkosság délutánján valóban együtt sétáltak-e Jánosyval. Az asszony ugyanazt mondta, amit Jánosy a budapesti faggatásokon: a kérdéses napon Jarmatzkyné fiával együtt hármasban sétáltak a Margit-szigeten, s aztán az Abbáziába mentek uzsonnázni, majd újabb séta után az Emkébe vacsorázni. Amikor a detektívek azzal próbáltak ráhatni, hogy rajta kívül senkinek sem állt érdekében Haverdáné meggyilkolása, Haverda Mária azzal vágott vissza: őt a családja kitagadta, az anyja végrendelete nem tartalmazhat mást, mint annakidején az apjáé tartalmazott, következésképpen milyen érdeke fűződhetett volna az anyja halálához? A végrendelet titka Ez az érvelés csak addig állta meg helyét, amig fel nem bontották a végrendeletet. Haverdáné vagyonának felét lányára hagyta, a másik felét pedig a nővére örökölte. A közjegyzőtől, ahol ä végrendeletet ismertették, Haverda Mária ügyvédjével együtt, rögtön egy zenés káveházba ment, ott pezsgőt rendelt és azzal dicsekedett, hogy egycsapásra gazdag lett. A hir hallatára Pesten a pohár fenekére nézett Jánosy is, s előadta barátainak, hogy már májusban Mariskával Amerikába utaznak. Ha más nyom, más feltételezés akad, talán a rendőrség abba is hagyja időlegesen az ez irányú nyomozást, de mivel senki nem jött szóba, továbbra is ezen a nyomon vizsgálódtak. Házkutatást tartottak Haverda Máriánál és Jánosynál. Semmi érdemlegesebb nem találtak, legfeljebb annyit állapítottak meg, hogy Jánossy 43-as cipőt visel. Járása viszont egyáltalában nem volt kacsázó, igy hát a cipőméret önmagában vajmi keveset jelentett. Persze, ha megtalálták volna azt a lábbelit, ami beillett a gyilkosság színhelyén talált és gipsszel rögzített lábnyomba, más lett volna a helyzet. A cipőt azonban nem találták meg. Jánosy később, amikor beismerő vallomást tett, azt vallotta, hogy szándékosan járt kacsázva, hogy a rendőrséget megtévessze, a cipőt pedig Máriával együtt közösen elégették. A detektívek mindenekelőtt azt igyekeztek megcáfolni, hogy Haverda Mária nem tudott a végrendelet tartalmáról. Kiderült, hogy a másik örökös, az áldozat nővére, Dengel Alajosné tudott a végakaratról, de azt senkinek sem árulta el. Ugyancsak tudott természetesen az okmány tartalmáról a négy tanú, aki aláírta, közülük az egyiket — részeges, züllött ember hírében állt — letartóztatták, azt állítva, hogy ő játszott össze Haverda Máriával. Ezt a férfit azonban rövidesen ki kellett engedni, s a per folyamán vádat sem emeltek ellene, mert nem tudták rábizonyítani a törvénysértésnek számitó indiszkréciót. Közvetett bizonyítékok Eredményesnek bizonyult viszont az az intézkedés, hogy: Jánosyt “felkérték”: néhány detektív kíséretében utazzék Szabadkára. Találtak néhány tanút, aki azt állította, hogy a gyilkosság előtti napokban Jánosyt Szabadkán látta. A agyanusitott — a rendőrségi fogdában helyezték el — határozottan kijelentette: soha életében nem járt Szabadkán, s esze ágában sem lett volna meglátogatni azt a várost, ha a detekintve nem kényszerítik rá. A szembesítések eredménytelenül végződtek. Ennek ellenére Jánosyt letartóztatták. Néhány órával később Haverda Máriának is be kellett költöznie a rendőrségi fogdába. A letartóztatást elrendelő végzés elismeri, hogy a döntő bizonyítékok hiányoznak, de utalt a közvetett bizonyítékokra. Arra, hogy Haverda Mária mind anyja halála előtt, mind azután, becsmérlően nyilatkozott róla, a halál cseppet sem rendítette meg, sőt jókedvre hangolta, s valamint a gyilkosság előtti hónapokban mások füle hallatára, ha nem is komoly formában, de többször biztatta Jánosyt a később be is következett gyilkosság elkövetésére. Haverda Mária a letartóztatási végzés hallatára összeesett. A szabadkai fogház kórházában kezelték. Az ügyvédek a fogvartartás miatt a vádtanácshoz fordultak, amely a panaszt elutasította annak ellenére, hogy a szabadkai törvényszék elnöke í szabadon bocsátás mellett foglalt állást. A törvényszéki elnököt Winchkler ügyész befolyásolta álláspontja kialakításában. A bűn szigorú üldözője ugyanis beleesett í szép vádlottba, éjszaka többször meglátó gáttá a cellájában, sőt egy alkalommal bukétával is kedveskedett letartóztatottjának. Közben letartóztatták Vojtha Antalt is. Vojtha szintén Haverda Mária bűvkörében élt. Sikerült kinyomozni, hogy Vojthának volt egy ugyanolyan Browning pisztolya, amivel a gyilkosságot elkövették, s a szörnyű tett előtt többször is tartottak céllövő gyakorlatot Jánosyval együtt a Hűvösvölgyben. Vojtha szintén a kétes egzisztenciák közé tartozott. Volt katonatiszt, aztán vidéken rendőrfogalmazó, később vidéken rendőrfogalmazó, később Budapesten detektív, végül Nagybecskereken szállodaportás. Vojtha, akár csak másik két társa, körömszakadtáig tagadott. Vádlott társ a szekrényben Aztán következett be a váratlan fordulat. Négyheti tagadás után Jánosy részletes beismerő vallomást tett. Körülbelül úgy mondta el a dolgokat, ahogy már kezdettől fogva, a közvetett bizonyítékok alapján a rendőrség feltételezte. Haverda Mária volt a felbujtó, Vojtha kétszer járt Szabadkán terepszemlén, s ő adta a pisztolyt is. — És mi lett a fegyverrel a gyilkosság után? — Eldobtam! — válaszolta Jánosy. — Meg tudná mutatni a helyet, ahol eldobta? — Meg. Haladéktalanul megkezdték a helyszíni szemlét. A Jánosy által megjelölt helyen megtalálták a gyilkos Browningot. A hatóságok kezén volt már hát a döntő tárgyi bizonyíték. És ezekután Haverda Mária sem tagadott tovább. Vallomáősa egybecsengett Jánosyéval, de Haverda Mária még azt is elmondta, amiről Jánosy hallgatott: Kiss Pál bankár abban a tudatban adott kölcsönöket, hogy hamarosan magas kamattal kapja vissza, mert adósa gondoskodik az örökség mielőbbi megszerzéséről. Természetesen Kiss Pált is letartóztatták. Igaz, Haverda Mária két nap múlva visszavonta vallomását. S ugyancsak igy cselekedett Jánosy is. Az akkori törvények szerint a vádtanácsnak nyílt tárgyaláson kellett döntenie arról, hogy a letartóztatottak ellen vádat emelnek-e, s Haverda Máriát és társait bíróság elé állitják-e vagy sem. A szép Mariska a legújabb párisi divat szerint öltözve jelent meg a vádtanácsi tárgyaláson, amelynek döntése után ismét csak összeesett. A vádtanács ugyanis úgy találta, hogy a vissza^ vont vallomások ellenére elegendő a bizonyíték a vádemeléshez. ^Folytatjuk)
