Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-28 / 39. szám

14. oldal MAGYAR HÍRADÓ' Thursday., Sept. 28. 1972 Kiirt hy Miklós: KRÓNIKA KÜLÖNÖS ROMÁNC: MEGGYILKOLTAK i A LÁNYT, ELRABOLTÁK UDVARLÓJÁT A 19 éves Rhonda Bron­stein nyomtalanul eltűnt egy esős keddi napon Bostonban. Holttestét 15 hónap múlva találták meg egy gödöi'ben el­ásva. Az ügyben most folyik a tárgyalás, a gyilkossággal Rhonda 22 éves egykori ud­varlóját, George W. Mahnket vádolják. Mahnke tagad és a helyzet az, hogy az ügyész­ség egyelőre semmiféle mo­tívumot nem tud felmutatni, arra vonatkozóan, hogy miért akarta volna meggyilkolni George Rhondát? Tekintettel azonban arra, hogy Rhonda zsidó, George Mahnke pedig részben né­­metszármazásu, a különös bűnügynek meglehetősen kü­lönös és bizonytalan, de leta­gadhatatlan antiszemita mel­lékhajtásai vannak. A rendőrségi jegyzőkönyv­ből a következő történet bon­takozik ki: Az 5 láb 6 inch magas, 116 font súlyú, mogyorószemü, rendkivül csinos Rhonda, aki­nek édesapja jómódú üzleti vállalkozó volt Bostonban, 1969-ben végezte el a Boston University Schoolt és fogá­szati asszisztensi diplomát kapott, azután pedigbeiratko­zott a University of Massa­chusetts társadalomtudomá­nyi fakultására. Udvarlója, George W. Mahnke, a Northern Univer­­hallgatója volt, egy mérnöki tervezőirodában dolgozott és szüleivel együtt lakott. A zsidó lány és a német­­származású fiú barátságát azonban különös események árnyékolták be. 1970 tava­szán, Mahnket ismeretlen tet­tesek megtámadták a bostoni Cleveland Circleben és véres­re verték. George néhány he­tet a kórházban töltött, a tá­madókat sohasem találták meg, a támadás motívuma megmagyarázhatatlan ma­radt. Rhondával is különleges dolgok történtek: egy ízben parkoló autójának gumijaiból valaki kieresztette a levegőt, később pedig ismeretlen tet­tes megrongálta a kocsi hid­raulikus fékjét. A végzetes nap 1970. szep­tember 15-én, kedden, volt, amikor Rhonda elment szo­kásos esti munkájába. Rhon­da egy klinikán dolgozott es­ténkint, mint fogászati asz­­szisztens. Meglehetősen késői dolgo­zott és munka után az egyik fogorvost hazavitte autóján. Ezen az estén rövid időre ta­lálkozott Mahnkevel is, aki egyike volt azoknak, akik utoljára látták életben Rhon­­dat. Rhonda nem tért haza ez­után, kocsiját a Medfield Streeten találták meg másnap délelőtt elhagyottan. Rhondanak nyoma veszett és édesapja, Mauel Bronstein, ezután 15 hónapon keresztül mindent megtett, hogy nyom­talanul eltűnt leányát meg­találja. Rhondát 15 hónap múltán megtalálták — a csontvázon ekkor már csak néhány foszló husdarab volt. Bronstein egy magándetek­tív ügynökséget is felfoga­dott, azonkívül, hogy leánya eltűnését jelentette a bosto­ni rendőrségen. A Muddy fo­lyót, amelynek közelében Rhonda kocsiját megtalálták, a rendőrség uszóbuvárjai há­romszor is átkutatták — eredménytelenül. Rhonda kocsijának átku­tatása se mvezetett ered­ményhez. A lány eltüritése megfejthetetlen volt. Manuel Bronstein kezdettől fogva hangzotatta: Bizonyos abban, hogy Rhonda eltűnése mögött bűntény rejlik. — Rhonda más volt, mint a mai lányok — mondotta Bronstein a rendőrségen. — Nem dohányzott, nem ivott alkoholt, nem használt kábí­tószert, Rhonda sohasem ha­gyott volna bennünket egye­dül. Bronstein — a rendőrség hozzájárulásával — odaállí­totta Rhonda egykori autó­ját, ahol megtalálták, az au­tóra üzenetet helyezett eí, Rhonda fényképével együtt és minden információ díjazá­sát ígérte és megadott egy telefonszámot. Ez a telefon volt az .amelyet Bronstein kizárólag arra a célra szerel­tetett fel lakásában, hogy a Rhondára vonatkozó üzene­teket átvegye. Ez a megoldás sem hasz­nált, egyetlen informátor sem jelentkezett, a Rhonda-tele­­fon nem szólalt meg egyet­len alkalommal sem. Bronstein, végső kétségbe­esésében a Jewish Defense! Leaguehez is fordult segít-1 ségért. A liga azonban úgy találta, hogy Rhonda külö­nös eltűnése mögött semmi­féle olyan körülmény nem rejtőzik, ami antiszemitiz­musra wall, a Jewish Defense League tehát nem foglalko­zik a kérdéssel, leghelyesebb, ha továbbra is a rendőrség nyomoz az ügyben. Mindezek közben 9 hónap telt el Rhonda eltűnése óta és a lánynak semmi nyoma nem volt. Stanley Gawlinski, bostoni detektív, akit a Bron­­stein-ügy nyomozásával bíz­tak meg, kénytelen volt elis­merni : — Ugyanolyan tanácstala­nok vagyunk, mint amilyen tanácstalanok az első pilla­natban voltunk. Manuel Bronstein az eltelt 9 hónap alatt valóságos érte­lemben tönkrement, üzleti ügyeit képtelen volt intézni, a magándetektív - ügynökség munkája hallatlan pénzbe ke­rült. Felesége, aki zöld há­lyogban szenved és majdnem teljesen vak, éjjel-nappal a telefon mellett ült, hogy hát­ha hirt kap Rhonda felől. — Tudom, hogy egy nap hazajön Rhonda — mondo­gatta Mrs. Bronstein. A Bronstein házaspár két fia (21 és 23 évesek voltak akkor) kimaradt az egyetem­ről: olyan volt otthon a lég­kör és a hangulat, hogy kép­telenek voltak tanulmányai­kat folytatni. S egyik este, 11 óra táj­ban, Gawlinski detektív te­lefonhívást kapott lakásán. Az ismeretlen férfihang kö­zölte vele, hogy merre talál­hatja meg Rhonda Bronstein földi maradványait. A hely nem messzire volt attól, ahol annakidején Rhonda üresen hagyott autóját találták meg. Gawlinski másik két detek­­tivvel és két másik rendőr­rel együtt, a megjelölt hely­re ment és ott, egy gödörbe ásva, megtalálták Rhonda Bronstein földi maradványa­it. A csontváz majdnem: tel­jesen csupasz volt, néhány foszl óhusdarabtól eltekint­ve. Rhonda személyazonosságát kétségtelenül meg lehetett ál­lapítani az ujján viselt köves gyűrűből, a nyakán láncon függő Dávid-csillagból és fog­­töméseiből. Az állami pathológus sze-Egyetlen nap leforgása alatt a következők történtek: aprópénztárcám kilyukadt, le­vél tárcám elrongyolódott, karórám rugó­ja elszakadt, az utcán bele­léptem eg\/ üvegszilánkba és cipőm talpa felhasadt. Amikor el-ül jött az este, otthon kicsit Kürthy Mikló* szomorúan, tétován bámul­tam a pusztítást: magam elé tettem használhatatlan kar­órámat, lyukas apró pénztár­cámat, elrongyolódott levél­tárcámat és felhasadt talpú cipőmet. Arra gondoltam, hogy ír­nom kellene egy panaszos le­velet az “illetékeseknek” és kártérítést kellene követel­nem azért, hogy a dolgok el­rongyolódtak és tönkremen­tek körülöttem. Kártérítést kellene köve­telnem az “illetékesektől” az elrongyolódott életért. De­­hát, ki “illetékes” ilyen ügyekben? kihez lehet kár­térítésért fordulni, ha az em­ber körül tönkremennek és elrongyolódnak a dolgok? Ilyen ügyekben senki sem “illetékes.” Önmagunk elko­pását és elhasználódását még csak az adóból sem lehet le­vonni. A kártérítési kérelem^ ről, éppen ezért, letettem. S most itt állok a legjobb pár fekete cipőm nélkül, itt állok levéltárca, aprópénztár­ca és karóra nélkül. Jelentős lépéssel kerültem közelebb az elmúláshoz. Lassan foszladozik és ron­­gyolódik körülöttem és ben­nem minden, ami az élet tar­tozéka. Szomorú vagyok emiatt? Nem, már nem is vagyok szomorú, mert a szomorúság­ra való képesség is elrongyo­lódott bennem — és azt hi­szem, ez az egész dologban a legszomorubb. őszi eső. rint Rhonda Bronstein kopo­nyáját hátulról egy tompa tárggyal bezúzták és ez okoz­ta a leány halálát. Ekkor már 15 hónap múlt el Rhonda eltűnése óta. Ér­dekes módon, pontosan akkor este, amikor az ismeretlen telefonáló felhívta lakásán Gawlinski detektívet, George Mahnket, Rhonda egykori ud­varlóját, 5 fiatalember elra­bolta, egy autón néhány mér­­földnyire elszállította az or­szágúton, ott összeverték, — majd visszaszállították Bos­ton határába, ahol magára hagyták. George Mahnke, sérülései következtében, 8, .napot töl­tött a kórházban. Amikor el­hagyta a kórházat, a kapu­ban vártak rá a detektívek: letartóztatták és az ügyész­ség kiadta ellene a vádira­tot. Az ügyészség azzal vá­dolja George W. Mahnket, hogy előre megfontolt szán­dékkal meggyilkolta Rhonda Bronsteint. A bostoni detektívek egy­részt szerint Mahnke nem bűnös, Rhonda meggyilkolása és Mahnke elrablása azzal van kapcsolatban, hogy Rhon­da zsidó volt, Mahnke pedig németszármazásu. Mindez azonban —. lega­lább is, egyelőre, csak elmé­let. A dolog érdekessége még az, hogy Rhondát Suffolk megyében gyilkolták meg, Mahnket pedig Middlesex me­gyében rabolták el. így tehát a két eset között nincs ösz­­szefüggés — illetőleg — va­lójában ninc3 összefüggés? George W. Mahnke ártat­lannak vallja magát az ellene emelt vádban, ügyének tár­gyalása. most van folyamat­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom