Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-21 / 38. szám
6* OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Sept. í-1, 1972-NŐK NAPJA Irta: MÁRER GYÖRGY Amerikában néhány éve divatba jött, hogy augusztus végén megrendezik a Nők Napját. Az idén is igy történt országszerte. Célja: harc a nők egyenjogositásáért, vagy ahogy itt nevezik: a női felszabadításért. Persze New York se maradt ki a cécóból, mérsékelt érdeklődéssel bár, de itt is “lezajlott” az utcai tüntetéssel egybekötött felvonulás. Körülbelül 3-4000 hölgy gyűlt ősze erre a célra, konzervatívmérsékelt feministáktól kezdve radikális-militáns feministákig, sőt azon túlmenően is: egész a lesbiánusökig, ami azt látszott igazolni, hogy a felvonulók egy része nemcsak egyenjogúságot, de mindjárt “kettenjoguságot” követelt a “soviniszta kandisznóktól.” A feminizmus nem uj találmány. Zsenge gyermekkoromban Angliában virágzott, aholis a harcias szüfrazsettek, a csúnya és nem éppen ifjú Lady Pankhurst vezénylete alatt bírókra keltek á jámbor angol bobbykkal. A mozgalom gyorsan átlépte a csatornát és Európába is betört. Magyarországon Bédi Schwimmer Róza lett legnevezetesebb képviselője, egy nagyon okos, müveit hölgy, aki főleg a nők szavazati jogáért harcolt igen választékos modorban. Általában a régi feministák még elég civilizáltan viselkedtek; nem eresztették félárbócra a a melltartójukat, nem cupfolták térdben rongyosra a müfóitokkal teli cájg nadrágjukat, nem lógatták a szemükbe zsíros és csapzott hajukat és nem verték szét a járdára állított rendőrségi kordon-bakokat, rekedt hangon rikácsolva, hogy “az utca a miénk!” Az északviemami fogságból nemrégiben kiszabadult három amerikai pilóta (Norris Charles, a US Army hadnagya, Markham Gartley, a US Navy hadnagya és Edward Elias, a US Air Force őrnagya), kijelentette az újságírók előtt: a békéért fog dolgozni és azért, hogy a vietnami háború mielőbb végetérjen. Uganda délnyugati részében a kormánycsapatok harcolnak az inváziós csapatokkal. Az Ugandái kormány szerin az invázió mögött Tanzania áll. Tanzania ezt tagadja, a Kampalaban (Uganda fővárosa) tartózkodó nyugati újságírók valószínűnek tartják, hogy az inváziót olyan Ugandái menekültek hajtották végre, akik ellenzik az ugandai katonai rezsimet. A Harris közvéleménykuta'.ó intézet jelenti: Nixon elnök jelenleg 34 százalékkal vezet népszerűségben George McGovern, south dakotai szenátor, a Demokrata Párt elnök jelölt je, előtt. Emilio Garrastazu Medici, Brazília elnöke, olyan elnöki rendelkezést irt alá, amelynek értelmében a brazil indiánok jelentős mennyiségű földterületet kapnak az államtól, teljesen ingyen. Az lőni szigetcsoportot (Görögország) erős földrengés rázta meg. Számos ház összedőlt, egy személy megsebesült, haláleset nem történt. R. Sargen Shriver, a Demokrata Párt alelnökjeíöltje, bejelentette: személyi vagyona 100,000 dollár. Ennek legnagyobb része multévi ügyvédi praxisából származik. Shriver, természetesen, nem beszélt felesége, Eunice Kennedy magánvagyonáról. Megjegyzem, ez utóbbi jelszó inkább ténymegállapításként hatott, mint követelésként, hiszen New Yorkban sok helyen, pl. a Times Squaren, az utca már évek óta bizonyos nőké. Senki se értsen félre, én nem tartozom a “male chauviniste pig”-ek táborába és bár nem kívánom, a szent egyenjogúság nevében, hogy a nők az utcát söpörjék, havat lapátoljanak, szemétkannákat emeljenek a köztisztasági kocsikra, tonnás teherautókat vezessenek és rakodjanak, mint Moszkvában, de mindenesetre jogosnak ítélem, hogy a férfiakkal egyenlő mértékben alkalmazzák őket minden munkakörben, ahol a férfiakkal egyenlő mértékben megállják a helyüket és egyenlően fizessék őket. Azt azonban gusztustalannak, de felette veszélyesnek is tartom, hogy a nők mint harcos sex-egyedek rászabaduljanak a nyilvánosságra. Nem tudom ugyanis elnyomni azt a gyanúmat, hogy a társadalmi gondolkodás szex-központu eltolódása, az undorító fetrengések kirakatba helyezése, ha nem is egyedül, de elsősorban annak köszönhető, hogy a nők kiszabadultak az eddigi családi regula alól, amely alatt évezredek óta éltek, őserdőkben, primitiv barlangokban csakúgy, mint a fejlett városi civilizációban. Nem lehetett véletlen, hogy ősapáink szigorúan őrködtek lányaik érintetlenségén és hogy a csatába vonuló keresztes vitézek szeméremövvel védték otthon hagyott hitveseik erényeit, magukkal vive a zárba illő kulcsot. Az ősi gyakorlat, úgy látszik, valamely természeti törvény nyomán alakult ki, amely szerint a “női lib” (amely szó ezúttal-nem a liberation, hanem a libido, vagyis a kéjvágy rövidítése), szóval, hogy ez a bizonyos női kéjvágy az a szilárd pont, amely körül a világ kifordítható sarkaiból. Az utca a miénk! — kiáltották a megvadult lesbián nők és erről eszembe jutott egy régi-régi — több mint 50 éves — óhazai történet. Volt egy nagyszerű újságíró kollégám Budapesten, Nagy Samunak hívták. A 20-as évek vége felé egy szerkesztőségben dolgoztunk, ő volt a politikai rovatvezető és ebben a minőségben az elsők közé tartozott az országban. Miniszterek ke-A londoni esti lap harmadik oldalának csaknem a felét egy szomoruszemü kutya fotó-portréja töltötte be, nyakában tábla függött ezzel a két szóval: “Help me!” Ami magyarul egyetlen szóval is kifejezhető: segítség! A fénykép alatti szöveg közölte, hogy a körülbelül négy hónapos labrador kölyökkutyát az előző estén találták London egyik parkjában, kimerültén aludt a gyepen, nyakában táblával. Bevitték a Battersea nevű kerületben lévő kutyamenhelyre, s most ott várja sorsának jobbra fordulását, többi hontalan társával. A labrador nem értéktelen vadászkutya fajta, meglepő, hogy gazdája e lakónikus rövidségü táblával nyakában eresztette szélnek, amikor egy állatkereskedésben még pénzt is kaphatott volna érte. Valószniü, hogy a volt tulajdonos vonzódott a drámai fordulatokhoz. A kutya tragikus-bánatos tekintetéből minden resték a kegyeit, államférfiak kérték a tanácsait, cikkeit minden reggel izgatottan olvasták. Nos, ez a hires budapesti szerkesztő az első háború idején még szükebben vett pátriájában, Nagykanizsán egy kis helyi lapot szerkesztett. Az “őszirózsás forradalom” is Kanizsán érte őt 1918 októberében. Nagy fordulat volt ez akkor, senki sem tudta felmérni igazi jelentőségét. Samu barátunk is várakozó álláspontra helyezkedett, de este mégis elment ünnepelni a helyi kávéházba. Ott meginvitálta az összes “hölgyeket”, italt rendelt nyakló nélkül és addig itatta őket, mig mindenki tökrészeg nem lett. Akkor Samu felmászott az asztal tetejére és gyújtó hangon szónoklatot intézett mindenkihez. Hogy vége a rabszolgaságnak és ütött a szabadság órája, nemcsak másoknak, nekik is, nosza azonal hagyják el börtönüket és kövessék őt az utcára, mert most már szabadok. A szinte öntudatlanságig részeg nők hisztériás orditozásban törtek ki, valahonnan zászlót kerítettek és Nagy Samu vezetésével a nemzeti lobogó alatt dülöngélve, rikoltozva, kimentek Nagykanizsa főutcájára. Az alvó polgárok riadtan felébredtek, sokan dühöngtek, sokan nevettek, végülis megérkeztek a hivatalos közegek és végetvetettek a rövidéletü szabadságnak. A szerkesztő urat kíméletesen hazakisérték (egy szerkesztőt mégsem lehet csak úgy bevinni a dutyiba), a hölgyeket pedig, akik időközben józanodni kezdtek és rájöttek, hogy a szabadság nem is olyan jó számukra, otthonukba utalták vissza és a kaland a lovagiasság szabályai szerint befejeződött. Az amerikai női szabadságmozgalommal azonban a jelek szerint nem lehet ilyen kurtán végezni. A nők a newyorki felvonulás alkalmával minden téren egyenjogúságot követeltek és többek között diadalmasan bevonultak egy exkluzív férfi bárba, ahova addig nőket nem engedtek be. Ezúttal azonban a hölgyek az amerikai alkotmány nem tudom hányadik amendment] éré hivatkozva követelték, hogy őket is szolgálják ki. A férfi törzsvendégek gyilkos szemmel nézték a betolakodókat, de a pincérek, mit tehettek egyebet, végülis kiszolgálták a dámákat. Ezzel azonban, amint a továbbiakban kitűnt, nem volt még elég téve az egyenjogúságnak. Gyorsan kiderült, hogy a bárban nincs női toilethelyiség. Letagadhatatlan bizonyságául annak, hogy a cég mégsem teljesen engedelmeskedett az alkotmányban lefektetett elveknek. valamirevaló újságolvasónak elszorult a szive. Általában véve, kutyák jobban és rátermettebben hirdetik az őkét ért csapás és ebből származó reménytelen helyzetüket, mint az emberek. Kemény legény legyen a talpán, akinek egy ilyen segélykérő labradoron meg nem esik a szive. Elárvult és elsodródott gyermekek olykor kevesebb részvétre számíthatnak. Talán azért, mert a pártfogásba vett gyermek későbbi hálája bizonytalan. Ám a kutyáéra minden körülmények között számítani lehet. Egy ideig elgondolkozva néztük a képet. Monica szomorú kis sóhajokat hallatott. Aztán tovább lapoztam az újságot és elfelejtettem a szomorú labradort. Érdemes volna egyszer statisztikai kimutatást készíteni arról, hogy egyetlen, találomra kiválasztott, átlagos hétköznapon hány kisebb és nagyobb tragédián lapoz át az újságolvasó. Nem is egy egész napon. Egy reggelen csak, vagy egy estén. Elővenni találomra egy újságot és végignyomozni annak az egyetlen lapnak tra(Folytalás a 7-ik oldalon) Márer György LONDONI LEVÉL: AHOGY TETSZIK! Irta: HALÁSZ PÉTER
