Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-14 / 37. szám
Thursday, Sept. 14, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL TŰNŐDÉSEK: EGY MOZDULAT... A Hitler-ellenes merénylet részletes krónikája Kurt Finker: Stauffenberg und der 20. Juli 1944 című könyve. Ebből idemásolnék néhány jellemző adatot a vereségek nyomán ellenzékivé lett tisztek összeesküvéséről: 1944 julius 16-től Claus von Stauffenberg grófot a tartalékhadsereg főparancsnoka mellé vezérkari főnökké, egyszersmind ezredessé nevezték ki. Julius 18-án utasították, hogy a Führer főhadiszállásán két nap múlva tegyen jelentést a keleti helyzet megmentésére felállítandó hadosztályokról. Stauffenberg julius 20-án reggel Rastenburgba, a főhadiszállásra utazott. Aktatáskájában két hangtalanul működő bomba. A helyzetmegbeszélést egy 5x10 méteres tábori barakkban 12.30 órára tűzték ki. Ide Keitel, a nagyvezérkar főnöke, adjutánsa, továbbá Buhle tábornok és Stauffenberg együtt érkeztek. Stauffenberg von Haeffen főhadnaggyal még néhány percre hálószobájába vonult, hogy inget váltson, rendbehozza magát. Ez arra kellett, hogy az aktatáskában levő bomba gyutacsát benyomják. Két bomba volt náluk, de csak az egyiket sikerült 15 perccel későbbi robbanásra időzíteni. Stauffenberg kezében az aktatáskával, Keitellel együtt akkor lépett a barakba, amikor Heusinger tábornok, a keleti Front helyzetéről beszélt, Keitel egy pillanatra félbeszakította Heusingert, Stauffenberget bemutatta Hitlernek, aki kézfogással üdvözölte az ezredest. Az óriási térképasztalnál középen állt Hitler. Az asztal két széles lábon nyugodott. Staufenberg az aktatáskát az egyik faláb mellé, közel Hitlerhez, a földre helyezte. Az összeesküvő ezredes rövidesen szólt Kelteinek, hogy telefonálnia kell, s kisietett a teremből. Heusinger helyettese, Brandt ezredes közelebb húzódott a térképasztalhoz, hogy jobban nyomon követhesse a fejtegetéseket. És most: egy történelmi mozdulat következett. Brandtot zavarta az aktatáska, megfogta, s arrébb helyezte: a széles asztalláb másik oldalára, — távolabb Hitlertől. Nem tudta, mit cselekszik. A bomba 12.404*or robbant. Berger gyorsíró azonnal meghalt, Brandt ezredes, Korten tábornok és Schmunkt altábornagy később haltak bele sebeikbe. Hitler életben maradt. Ha Brandt ezredes lába nem ér az aktatáskához, ha nem nyúl le érte, hogy közelebb húzódhasson a térképhez, ha nem teszi meg ezt a kicsiny mozdulatot, mi lesz a világ sorsa? — ezen tűnődöm. Alkalmasint ugyanaz, mint igy. Egy-egy vezető eltűnése nem fordítja meg azonnal az események menetét. 1945 tavaszán, Roosevelt halála után például a német fasiszták hiába reménykedtek, s hiába emlékeztettek Nagy Frigyesre, akit — szerintük —- a hétéves háborúban az mentett meg a katasztrófától, hogy meghalt Erzsébet cárnő. Hitler halála sem oldott volna meg semmit azonnal, hiszen Náci Németország akkor már elvesztette a háborút. De vajon minden úgy alakult volna a következő tiz hónapban (Hitler öngyilkosságáig) , ha Brandt ezredes nem teszi meg. azt a kis mozdulatot? Lesznek-e harcok, súlyos áldozatokkal Magyarországon? Végrehajtják-e a Magyarországi deportálásokat? Uralomra jut-e Szálasi? Kivégzik-e Bajcsy-Zsilinszkyt? Sor kerül-e a varsói felkelésre, és 200 ezer lengyel újabb halálos áldozatára? Tovább müködnek-e az auschwitzi, birkenaui, treblinkai, majdaneki, dachaui, bergen-belseni, mauthauseni, teresienstadti megsemmisítő táborok, ahol még julius 20. után is százezrek pusztultak el? Van-e ardennesi német ellentámadás, rettenetes áldozatokkal ? Lehull-e az az ötezer szárnyasbomba, amely 30 ezer embert ölt és sebesitett meg Belgiumban? Folytatódnak-e százszámra a nyilvános kivégzések Hollandiában ? Kell-e berlini csata negyedmillió német halottal? És el kell-e még pusztulnia annyi szövetséges katonának, hogy nyilvánvaló legyen a hitlerizmus totális veresége? E' kérdésekre és még hasonlókra nehéz válaszolni. De az bizonyos: egyetlen mozdulatnak is lehet történelmi következménye. Csak az ember soha nem tudja, melyik az a ‘ I-''., mozdulat. Nemes György A MAGYAR FÖLD ÖSLAKÓI: KIK VOLTAK A SZARMATÁK? A Heves megyei Adácson földmunka közben szarmata korból származó csontokat hantolt ki' a markológép. A muzeulógusok megállapították: a leletek 1700 évesek. — A szarmaták nomád néptörzsek voltak. A Kr. e. VII—III. században az Ural és a Volga mentén állattenyésztéssel foglalkoztak. Később nyugat felé vándoroltak. Meghódítottak európai, Fekete-tengeren túli területeket, igy a mai Magyarország földjét is. Egyes törzseik közül a jazigok az Alföldön, a roxolánok a dél-oroszországi síkságon, egészen az Al-Dunáig, az alánok — a masszagétákkal vegyülve a Káspi-tengerhez közeli pusztaságokon éltek. Ammianus Marcellinus történetiró feljegyezte az alánokról, hogy ösztönszerü az ellenszenvük a letelepült életmód iránt. — A jazigok, roxolánok, aorsok és a többi szarmata törzsek az iráni nyelvet beszélték. E nyelv három változata az ó-, a közép- és az ujperzsa. Az iráni népcsoportok történelmileg ugyanígy három csoportba oszthatók, észak-irániak: a szkíták, szakák, szauromaták, szarmaták. Dél-irániak a parthusok, szagdok, baktrok. Nyugat-irániak: a médek és a perzsák. E népek többsége évszázadok alatt elpusztult, átalakult. Jelenleg — hozzávetőlegesen — 25 millióan lehetnek. Ide tartoznak az oszétek, kurdok, perzsák, tadzsikok, afgánok és a beludzsok. — A kengyel és a pikkelyes vért feltalálói a szarmaták. Hires nyilasok, remek lovasok. Vallásos kultuszuk a kard tisztelete. Megölt ellenségük koponyájából ivóedényt készítettek. Hatalmukat a Kr. e. II. században a gótok és a hunok döntötték meg. A Volga és az Ural menti törzseiket pedig a Belső-Ázsiából nyugatra tartó türk törzsek győzték le. Adácson a szakértők háromszáz sírra számítanak. Kiderült, hogy ezek többségét nem sokkal a temetkezés után kifosztották. így is több agyagedény, gyöngy, fegyvermaradvány került elő. Továbbá egy Árpádkori sátor alapja. MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN: PROFESSOR PETER BAUER Professor Peter Bauer az angol közgazdasági és akadémiai élet “enfant terrible”-je — egy óra és tizenöt perces program keretében rendkívül sikerrel szerepelt a BBC televízióban. Bauer magyarszármazásu — fiatalon, 1934-ben jött Angliába, a cambridgei egyetemet végezte, a fejlődő országok gazdasági alakulásának ta nulmányozására összpontosította figyelmét — beutazta Ázsia és Afrika uj, független országait, hónapokat töltött Maléziában, az Elefántcsontparton, Hong-Kongban, Indiában és többesztendős kutatómunkájának eredményeképpen arra a meggyőződésre jutott, hogy az úgynevezett “külföldi segélyprogram’’ többet árt a segélyben részesülő országoknak, mint amennyit használ — demoralizálja és korrupttá teszi ezekben az országokban a politikusokat, a társadalmat pedig éppen attól fosztja meg, amely egységes fejlődése számára a legfontosabb: annak az energiának fejlesztésétől, amellyel egy-egy nép megteremtié, létrehozza saját prosperitását. Néhány héttel ezelőtt jelent meg a “Dissent of foreign aid” — Különvélemény, a külföldi segély kérdésében — cimü könyve és általános feltűnést keltett. Bauer professzor nézetei napjainkban hivatalosan a legkevésbé sem népszerűek. Szembehelyezkednek azzal az általánosan elfogadott tétellel ,hogy a gazdaságilag fejlett, jómódú országoknak rendszeresen és programszerűen kell segiteniök a fejlődő országokat. Számtalan példával illusztrálja, hogy ha egy népben fellelhető a sikerhez és érvényesüléshez szükséges motiváció, akkor rövidebb időn belül jelentősen meszszebbre jut, mint azok a népek, amelyeket rendszeres segélyezéssel úgyszólván leszoktatnak- arról, hogy megálljának a saját lábukon. Bauer professzor műsorával az angol televízió uj sorozatot kezdett, melynek cime “Controversy” (Vitás kérdés), középpontjában mindig egyegy olyan nemzetközi jelentőségű kérdés áll, amely alkalmas arra, hogy viharos polémiát provokáljon. Viharban ezúttal csakugyan nem volt hiány — Bauer szereplése a műsorban — két olimpiai híradó között — feszültségben és küzdő-intenzitásban nem maradt alatta az olimpiai sportesemények izgalmának. A londoni lapok azt írták róla: “teljesítménye szédületes volt, káprázatos, felülmúlhatatlan”. A Királyi Akadémiai Intézet pódiumán a zömök, energikus arcú professzor, hasonmása Kirk Douglas amerikai filmszinésznek, s vele szemben a külföldi segély hívei és exponensei: Lord Caradon, Judith Hart, munkáspárti képviselőnő, dr. Michael Lipton, egyetemi tanár, közgazdász, aki homlokegyenest ellenkező nézetekkel vall, mint Bauer és a vendégekkel zsúfolt nagyterem: a közönség minden tagja szembeszállhatott a professzorral a maga érveivel, ellenvéleményével. Olyan volt ez az est, mint egy szellemi Robin Hood-viadal — Bauer egyedül, szemben az ellentáborral, érvek, ellenérvek lovagi tornáján. A nagy csatában Bauer diadalmasan győzött, éppen azért, mert minden megállapítását roppant felkészültséggel, tényekkel támasztotta alá. A mi számunkra pedig ismét külön öröjnet és elégtételt jelentett, hogy a műsor elején és végén elhangzott, a “the Hungarian-born Professor Peter Bauer”, vagyis: a magyarszületésü Bauer Péter professzor ... és az, hogy a hős a nagy szellemi szablya-viadalt oly tökéletesen magyarkiejtésü angolsággal harcolta végig, hogy minden egyes mondata — zene volt füleinknek. Vándor Péter T
