Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-14 / 37. szám

10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Sept. 14, 1972 NEW YORKI ÉLETKÉPEK: “Lakodalom?” No nem olyan hetedhétországra szóló lakodalom, amilyen hajdaná­ban, a békebeli békevilágban, otthon divatozott, amikor az' epedő, szűzi szerelem boldog beteljesedésének örömére harmincnegyedik Rácz Laci; Kóczé Antal; Benczi Gyula vagy valamelyik másik ci­gányprímás muzsikálta va­rázsló nótáit az ujjongó la­kodalmas nép fülébe. Most nem ilyen lakziról me­sélek. Nagyot fordult a vi­lág. Az asztronauták korsza­kának hullajelöltjei tótágast állnak, a fejük tetején ugra­bugrálva cigány nélkül jár­ják a haláltáncot az üvöltő, süvöltő, rikoltó, sikoltó indi­án jazz őrült ütemére. Nem olyan lakodalomnak örülnek az én szomszédaim, amilyenről egykoron a nóta zengett, a költő regélt. Nem. Nem. Másfajta okból vigad­nak most “a mi utcánkban.” Mi hát a heje-huja vigasság oka? Elmondom. RÉMTÖRTÉNET N. Y. Times a minap csak­nem két teljes oldalon a hor­ror filmeknél is izgalmasabb riportot közölt. A time: -“96th AND BROADWAY TYPIFIES ESSENCE OF A CHANGING CITY.” A szokatlanul terjedelmes cikket hat alcím élénkiti és egy hatalmas helyszíni fény­kép illusztrálja. Idézem a kép alatti, sokatmondó szöveget: f “SOUTHWEST CORNER OF 96th AND BROADWAY, WHERE ANYTHING CAN HAPPEN AT NIGHT.” Igaz. Betű szerint igaz. Mi tizenöt éve lakunk ezen a környéken és tudom, hogy itt éjszaka minden megtör­ténhetik. Hát nem borzalmas? Hát nem elképesztő szörnyűség, hogy a világ legnépesebb, legnagyobb városának egyik legforgalmasabb környékén “anything can happen at night.” Nem túloz a ripor­ter? Ellenkezőleg. A cikk írójának ténymegállapítását kiegészítem azzal, hogy ezen a környéken nemcsak sötét éjjel, hanem fényes nappal is: minden megtörténhetik a fenevadak között. Egyetlen mondatot máso­lok le az alapos, történelmi hűséggel megirt közlemény­ből : “IT’S IN THE PAPER EVE­RY DAY: MURDER, KID­NAPPING, ETC. IT GOES Irta: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR 24 HOURS A DAY. YOU CAN’T STOP CRIME.” Szóval: a bűnt, a bűnözést , nem lehet megállítani. Hát ; nem rettenetes ez? Égre ki­áltó szörnyűség! Dr. FABIAN SÁNDOR A legszomorubb, hogy ma már a megtámadott, a meg­erőszakolt, a kirabolt személy egyre ritkábban keres segít­séget a rendőrségnél. Miért? A válasz: kézlegyintés .. . GYILKOSSÁG Az erőszakosságot, a bűnt nem követi a megérdemelt, legsúlyosabb büntetés. A tet­tes kinyomozása nagyobbára holtpontra jut. Az ördögfió­kák vérszemet kapnak. Nincs kockázat. A naiv álhuhanis­­ták a gyilkosok megnyugta­tására a villamosszéket mú­zeumba helyezik. A gyaláza­tos banditák már nem elég­szenek meg a ridikiil megka­­parintásával. A merészség­nek, gátlástalanságnak nincs határa. A merényletek egyre szaporodnak. Közvetlen szomszéaságunk­­ban, a 103-ik utca és Broad­way sarkán meggyilkolták ATSUHI KURAHARA 36 éves japán urat, aki egyik legnagyobb tokiói hirdetési vállalatnak volt a vezetője és tanulmányútra érkezett New Yorkba. Felesége és két apró árvája siratja. A 105-ös utcában az utóbbi hónapokban 58 bűncselek­ményt követtek el és ezeknek 98 százaléka személyek elleni merénylet. A házban, melyben mi la­kunk, többen a saját bőrü­kön tapasztalták, mit kell szenvednie a környék népé­nek? Egyeseket az utcánkban világos nappal megtámadtak, elgáncsoltak, kifosztottak. Magam is beszámolhatok az engem ért sérelemről: Délután három órakor in­dultam el otthonról a 100-as utcában a Broadway felé. Szembejött velem két fekete fiatalember. Amikor közvet­lenül elébük kerültem, szét­váltak, és ekként én kettejük közé léptem. Ekkor az egyik a hátam mögül elkapta a nyakamat.Az életösztön meg­sokszorozta az erőmet. A lá­bammal keményen toppantot­tam. Kiszakítottam a nyaka­mat a merénylő markából. Egyet ugrottam és már kint voltam az utca közepén. A banditák nyilván nem voltak elkészülve ősz, öreg ember­nek ekkora erőfeszítésére. Se­gítségért kiabáltam. Hátulról is, a másik oldalon is jöttek­­mentek a járókelők. Közöm­bösen folytatták útjukat. A két fekete gentleman pedig kényelmes, kimért léptekkel sétált a Broadway irányában. Mintha mi sem történt volna. ÖNVÉDELEM Miként az ősemberek a dzsungelben közös ellenállás­ra tömörültek a vadállatok támadása elen, úgy most a megriadt lakosság önvéde­lemre kényszerül. Ritkán lát­­ni rendőrt ezekben a veszé­lyes utcákban. Inkább a Broadwayn sétálgatnak. Rendszerint kettesben-hár­­masban. Miért? Egymásra vigyáznak? Egymást őrzik? Nem tudom. Viszont gyakran gondolok arra, hogy valami­kor Pesten, a “Mihaszna András”-nak gúnyolt derék rendőr sem szélviharban, sem jégesőben, sem égető napsütésben nem hagyta el a posztját. Hja! Régen volt! Most pe­dig nem védik meg a nyugal­mában és személybiztonságá­ban megzavart polgárt. Ezért utcánként, blokkonként önvé­delmi szervezetek alakulnak. A jelszó: “THE SECURITY PROB­LEM BROUGHT US TOGE­THER.” A 102-103-104. utcai orga­nizációk mintájára a mi ut­cánkban is megalakult “BY­LAWS OF 100th STREET BLOCK ASSOCIATION, INC.” A szervezet szakaszokba foglalt alapszabály szerint működik. Litografált újság­ban :T00th STREET NEWS’ közli a tagokkal a blokk és környékének eseményeit. Legutóbb büszkén jelentet­ték, hogy az utcai merényle­tek száma csökken “AFTER HIRING A GUARD.” A mi blokkunk is szerződ­tetett egy őrszemet. Ez a ma­gyarázata, hogy “lakodalom van a mi utcánkban.” MADÁRIJESZTŐ Nem vagyok ünneprontó és nem akarom az egyébként is az állandó félelem és szün­telen remegés közötti “lako­dalmi” hangulatot csökken­teni, mégis a teljesség érde­kében megemlitem, hogy a blokkunkban vasoszlopra ha­talmas táblát erősítettek és ez a tábla öklömnyi betűkkel hirdeti: BLOCK PATROLLED BY UNIFORMED GUARD ... Ha nem volna olyan drámai a helyzet, a római polgár klasszikus mondásával kiáltanám: “RISUM TENEATIS, AMI­CI?” Magyarán: Tudjátok-e visszatartani a röhögést, ba­­dátaim ? Miről van szó? Az érctábla — miként fentebb idéztem — hangsúlyozza, hogy a blokkot egyenruhás: uniformed őr védelmezi. Hát ez mi? Miért nem azt harsogják, hogy fel­fegyverzett: armed őrrel ta­lálja szemben magát minden merénylő!? Miért? Azért, mert az a megdöbbentő tény, hogy az önvédelmi szerveze­tek őrei vagy egyáltalán nem vagy csak nehezen juthatnak fegyverviselési engedélyhez. Ezzel szemben a “FEKETE PÁRDUCOK” és a portorikói “YOUNG LORD” meg más hasonló bandák, maffiák fegyver- és dinamitraktárral rendelkeznek. A “READER’S DIGEST” egyik cikkének címében fel­veti a hamleti kérdést: hány APÄM Szegény apám, hozzám öregszik lassan. Hajában egyre több a dór, foga is egyre kevesebb, akárcsak nekem. Holnapra, úgy lehet, funkciót cserélünk: ö irja verseim, 3- én majd hajlott háttal harangozok a kovácsüllőn. Zs, Nagy Lajos HUMOR OK A Rohac cimü pozsonyi lap vicce. — Amikor elvettél, azt mondtad, hogy “azért vesz­lek el, mert olyan okos vagy.” — Elismerem, hogy ezt mondtam. — Akkor most miért akarsz elválni tőlem? — Mert túl okos vagy. CSÁBÍTÓ AJÁNLAT — Rettenetes fogfájásom van. Nem t”dom megszüntet­ni. — Erre van orvosság. Teg­embernek kell meghalnia ad­dig, amig a kongresszus köz­belép? A közlemény ijesztő adatként lerögzíti: “AMERICANS OWN 31 MILLION SHOTGUNS, 35 MILLION RIFLES AND 25- 30 MILLION HANDGUNS.” A KÖLTÖZKÖDŐ AMERIKAI GEORGE PIERSON, a Yale University professzora ‘THE MOVING AMERICAN’ cimü könyvében analizálja, mi a magyarázata, hogy olyan sok amerikai költözkö­dik? Most mi is a költözködők sorába szegődünk. Nem bír­juk már idegekkel a TIMES hivatkozott cikkében kipel­lengérezett veszélyes környé­künket. Meguntuk, hogy fé­nyes nappal is félelemmel le­pünk az utcánkba. Elég volt. Lehetséges, hogy mi sötét szemüveggel látjuk az esemé­nyeket. Mindegy. Akkor is: elég volt... Sok szerencsét kívánunk lakótársainknak, de mi elköl­tözünk a WEST SIDE-röl áz EAST SIDE-ra. Tudjuk, hogy ez sem jelent életbiztonságot, rendnek és a nyugalomnak a tökéletes harmóniáját. Ám­de.. . Mit tehetünk ? Nem várhatunk arra, mig a holdban kiutalnak részünk­re egy szerény, de teljesen biztonságos otthont.. . nap nekem is fájt a fogam, és mikor hazamentem, a felesé­gem megcsókolt, megvigasz­talt, és csakhamar elmúlt a fogfájásom. Próbáld ezt meg te is! — Nagyszerű, meg fogom próbálni. A kedves feleséged otthon van most? A TELEFON Sokáig lapozgat a telefon­könyvben egy nölgy. Kint már többen türelmetlenül vá­rakoznak. Végül is egyik ur beszól: “Talán nem találja a számot, kedves asszonyom? Megengedi, hogy segítsek önnek?” “Ó, dehogy — felel a hölgy — nem is akarok beszélni, de felkértek, hogy legyek egy kisfiú keresztanyja, és most keresek egy szép nevet a szá­mára. ” KOMPROMISSZUM Egy válási perben a há­zaspár nem tudott megegyez­ni abban, hogyan osszák el három gyermeküket — kétfe­lé. Végre a díinös feleség igy kiáltott fel: — Jó, várjuk meg, amíg négy gyermekünk lesz! A bíróság egyhangúan el­fogadta a javaslatot. Lakodalom van a mi utcánkban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom