Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-14 / 37. szám
MAGYAR HÍRADÓ II. oldal 1 Thursday, Sept. 14, 1972 iíÉCSí LEVÉL: 66/1 • ® J» ' <*• " • 1 Qü(»rinzing sem a regi őszintéi Irta: 1VÁNI ZOLTÁN Eécs utcáin járok. Nyárvégi 35 fokos hőségben. Celsiussal mérve, és árnyékban. Sőt, egy napra még az a bizonyos Amerikában jólismert “Humidity” is előkerült, — csodaként. (S amint az otthonról jöttek mondják, Budapesten ugyanígy.) Ilyenkor a törzslakók elmenekülnek, a lakások üresen állnak. De nem igy a turistáknál. Akik alig kapnak hotelben, pensiókban szobát. Mert valami kongresszus-féle is van. És mikor nincs ilyesmi Béesben ... Egyszóval hirtelen arra gondolok, hogy “Baden bei Wien” után, mégis csak Grinzingbe megyek. Kissé hüsülni. A Cobenzl hegy-dombocskák lankásaira. Ahol már valóban kék-szinüvé válik a Duna. Úgy messziről nézve. Mint Strauss valcere is mondja, a hátam mögött hagyott Stadtparkban. Szobra előtt elterülő millió idegen, kerti asztalok, székek sokaságában. Tehát Grinzing, — mondom magam elé: — Még akkor is, ha a kitűnő tollú Klamár Gyula, Béesnek, környékének és magyarságának ismerője, újságírója, legutóbb éppen e helyről irt. Megírva azt is, hogy felszámolás alatt áll, nagypénzü érdekeltségek világvárost és felhőkarcolókat húznák helyére. Nos, annál inkább, Vessünk még egy “utolsó” tekintetet rá. Bár amint odaérkezem, nem nagyon hiszek ebben a felszámolásban. Hétköznap van és valósággal hömpölyögnek az idegenek, mindenféle járművön ide. Gondolom: ez sem lehet rossz üzlet. Kora júniustól késő októberig, a világból idefutottak annyi, bort megihatnak, hogy nirtelen nem is hiszem el, mindez itt a Cobenzl, Nussdorf lankásain teremhet meg?... — “Kiskőrösi kadar” — legyintek magamban. Régi budapesti napjaimra gondolva, amikor mindenki ilyen néven itta, a szalmából készitett bort, a háború után. De itt vigyázni kell. A grinzingi bornak, és nemcsak ennek, hanem az azt mérő helyiségekek és a szőlőtermelés körében élő világnak, szigorú szabályai vannak. Amit áthágni, ma is, legalább látszólag, istenkisértés lenne. E helyen — hogy egy kis történelmet említsünk — a kelta települések után, a római Probus császár ütött tábort. S katonáinak örömére szőlőtőkéket hozatott a meszsze elfolyó Duna déli részéről. Majd Mária Terézia adta meg azt a kiváltságot, hogy a későbbi osztrák bortermelők kimérhessék a népnek, a “őszi szüret levét.” Azóta Grinzing a bécsi örömök egyik jellegzetessége lett. “Heuriger”-jeivel. Azaz, az uj bort mérő kertes vendéglőivel. Amit nótába foglaltak, úgy itt, mint odaát hazámban. S most,hogy egyedül bandukolok a kacskaringós utcákon, egy régi magyar operett öreg benvivánjának dalát ismétlem mindegyre. Amely arról beszél, hogy elfelejtették a bécsi lányok őt, s Grinzing sem a régi őszinte már. De maradjunk a szabályoknál. És igy vessünk egy tekintetet a továbbiakban. Hogy valóban őszinte-e Grinzing, ma 1972-ben? És kik mérik és hogyan, boraikat. Japán leányka ül velem szemben az asztalnál.Európai “boyíriend”-jével. És az elképesztő forgalomban is, ott terem a pincérlány. Aztán isznak, s még ki sem ürül a pohár, látszik rajtuk, hogy akár kell, akár nem, rendelnek egy másikat is, mert ez a lényeg itt. Aztán lehunyják szemüket, úgy kedvesen megadóan, amig a vacsora is kiérkezik. A társasgépkocsin kihozott párnak fogalma sincs a rejtettebb titkokról. A grinzingi kocsmák változatairól. Hogy ez a hely, ahová beléptek, “kék-pontos” hely a prospektusban. Amit csak a belépésnél kiakasztott fenyőgaly jelez: zene van, saját bort mérnek csak, és hideg étel. Ez azt jelenti,-hogy az e kategóriába tartozó kocsmák, és velük együtt Ruckenbaüer Franci bácsi is megveti a moderné vált “heurigeréket.” Eszpresszó kávéval, sörrel, meleg ételekkel. Amelyeknek bejáratát különben tányér-kés-villa rajza és egy kávéfőző jelzik. És ahol táncolni is lehet. De lám, Franci bácsi a zenét megengedte. Szemben azokkal, amelyeknek portálján, egy szőlőlevelekkel font bokréta hirdeti: hogy nincs zene! Csak bor és hideg étel. Egyszóval igy változnak a szabály szerinti helyiségek. Amelyek különben mind csak arra vannak hivatva, hogy megadják a lényeget: romantikus keretben: égi bort! A szellemszárnyalás, a szórakozás, az elfeledkezés örömében, a különleges és sehol máshol nem található bécsi kedélyességet. Kissé komplikált, de meg lehet szokni. Csak a belépésnél, a cégért kell figyelni. Közismert tréfa, ogy vala-Iváni Zoltán * mikor a bajor asszony azt mondta férjének; csak addig igyál, amig minden pohár után ki tudod mondani például ezt: “Rabindranath Tagore” (A hindu költő nevét). Ha megy simán, ihatsz tovább. Nos, Feri bácsi Ruckenbauer nevére is ugyanez elmondható. A viertl-ek, a negyedliteres poharak sorozatában. o Egyszóval minden szép és jó itten. Akár kávéfőzős, akár fenyőgalyas vagy szőlőbokrétás kerthelyiségbe lépünk be. A sramli-zene azonban mégis csak elengedhetetlen kellék. Még ott is, ahol a vendégek — mert borissza szakértők — nem isszák, hanem harapják a bort. Úgy, kivenni az élvezet minden gyönyörűségét, az uj bor értékéből. Nos, most megint visszatérek a régi dalhoz, ami bennem zsong. Hogy “sramli zene kacag ott fent a légben, gyere velem oda egy cimborám.” — Hát hogy is állunk ezzel?... A régiek azt mondják, hogy a harmonikából és hegedűből esetleg gitárból — álló együttes, minden szőlőszüret alkalmából rázendített a kötelező megnyitóra. Arra a hires nótára, amelyről az egyik grinzingi vendéglő is a nevét kapta. A “Reblaus”-ra. Amely ékes magyar nyelven “filoxerát” jelent. S amely röviden, mint a magasfeszültségű borbani boldogság kifejezője, ezt mondja további szövegben: “Előző életemben valóban filoxera lehettem.” Azaz olyan valami emberfajta, aki tapadt, szerelemmel, mámorral, a szőlő levélhez. — Hát nem kedves ? Igen ám... de hogy van mindez ma?... A sramli harmónikása és a hegedűs is, úgy általában nem játszik. Csak mindenkinek, valamiféle pódiumról képzelt helyzetben. Hogy aki idegen, messziről is szivja magába a hangulatot. Hanem, mert'sokan, teméntelenül sokan vannak, a kertek ösvényén járni sem lehet, meghúzódnak magukban. Ittott kornyikálva, idétlenkedve. Alig hallik nótájuk. Egy egész estét él lehetne tölteni így. Szinté azzal a benyomással, hogy nem hallottunk semmit, ha nem akad nagy hal. Valami asztaltársaság. Legtöbbször idegen, külföldi. Akkor aztán rárohennak. És kikülönitett alapon akadhat hangulat, a továbbiakban. Igen, ilyenkor az üzlet-szag csapja meg az itt előfordulót. — Már a sramliban is ? ... — Hát még a bor?... Talán a rendőrség maga Írná elő, hogy keverjék kissé vízzel. Különben megbolondul a sok ártatlan külföldi ? ... Amikor felhagyok a régi dallammal és a régi Grinzingnek mába keresésével, úgy a kertben, a platánfák árnyékán át Burgenland felé nézve, utolsó kétdollárosommal még egy nótát rendelek: “Jó bor, jó egészség, szép asszony feleség” ... És tudják. És húzzák . .. S mégis, úgy érzem, szárnyszegett vagyok... Hát Grinzing sem a régi őszinte ? ... Mi lenne, ha forr'nttal fizetnék? Lehet, ugyanez. Vagy sokkal szebb. És én, mint amerikai, soha nem tudnám ezt nekik, rám vonatkoztatva elhinni. SEBŐK JÁNOS: A halál és az álom rokonsága Óraszagu éjjelek halk jajgatásában ülni — Titokzatos beszédű bútorok recsegését magamba gyűrt félelemmel ellesni... Villamosok nehézkes nyögéseinek tömörített dübörgését hallgatni... Sértődötten cincogó csészék elegáns leány-pletykáját figyelni__ A napfolttevékenység sötét nyomása halántékomra nehezedik. Besüllyedek az elalvás fekete világába... Én vagyok az a lesörétezett, karcsú őz, akit még ébren Jínos-ként láttam. Ep testben ép lélek... NEW YORK — Neves szakemberek olyan edzési módszert dolgoztak ki, amellyel — költséges tornakészülékek és fárasztó gimnasztika nélkül — bárki egyszerűen megszerezheti és fenntarthatja egészséges erőnlétét. Az edzés kezdetekor 7 héten át hetenként háromszor 20 percet kell tréningezni. A program: 30 másodperc futás helyben, 30 másodperc pihenés. A futás gyorsasága a kondíció javulásával fokozódik. Az eddigi kísérletekben hét hét múlva 60 százalékos fizikai teljesitmény növekedést mértek. Az erőnlét fenntartásához hetenként egyszeri 20 perces edzés elégséges. NEVESSÜNK FINOM KIS VENDÉGLŐ A vendég megnézi a számlát és igy szól a picérhez: — Igazán sajnálom, de | olyan magas a végösszeg, nem tudok magának borravalót adni: — Ha igy áll a dolog — mondja a pincér —, kérőm egy percre a számlát, megpróbálom újra összeadni ... KEZDŐ LÁNYOK Két fiatal lányka beszélget a bálban. — Mit csináljak — kérdi az egyik gondterhelten —-, ha megcsókol ? — Minden esetre lepődj nagyon meg, aztán majd kialakul .. . KULTÚRTÖRTÉNETI VICC Turista-csoport a múzeumban. Megállnak egy tárló előtt, amelyben csontváz látható. Egy ősember csontváza. Alatta a katalógus-szám: 254-23-BR. — Mi ez ? — kérdi az egyik turista a másiktól. — Egy ősember csontváza. . — De mi az a szám alatta? — Az' autó száma, amely halálra gázolta . . .
