Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-24 / 34. szám
Thursday, August 24, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 9, OLDAL HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA ELKESEREDETT — Kedves Miss Homoki, 26 évi házasság után tanácstalanul állok. A férjem csendes dolgozó ember, keresetét hazaadta. Nem érdekli, mi történik vele, igaz, hogy kettőnk keresetéből sem tudunk spórolni. Semmiben sem dönt, mindent a maga utján hagy kiforrni. 9 és fél éve vagyunk Amerikában. Két gyermekünk van. Igyekeztünk jó nevelésben részesíteni, privát iskolába járattuk őket. A fiam megnősült. A lányom másfél éve végezte el az egyetemet, jó állása van, nálunk lakik, de ru háztatására már nincs gondunk. Amig a lányom nem végzett, heti 6 napot dolgoztam a munkában. Azt hittem, hogy ma, amikor már könnyebben megélhetünk, rá kerül a sor, hogy engem is megkíméljenek, osszuk meg a házi teendőket, legyenek szabadabbak az estéim. Kerüljön sor egy kis kedélyes beszélgetésre, tudassanak velem is valamit a kint történtekből vagy hallottakból. Minden a régiben maradt. A munka után a konyhába rohanok vacsorát főzni és adni és mit soroljam fel mindazt, ami dolga egy háziasszonynak van. Ők beülnek a szobába: újságolvasás, rádió, televízió, nekem csak akkor jut ebből egy-egy morzsa, ha elhagyok valami munkát másnapra. Nem kérik, hogy csináljam, csak éppen nem hajlandók segíteni. Már talán nem is fájna annyira, ha néha egy-egy kedélyes, elismerő szót kapnék a fér’ tői. ötvenedik évemet taposom, lehet, ez is hozzájárul, hogy idegesebb vagyok. Ha néha panaszkodok, hogy nem bírom, legyenek belátással, akkor ez a válasz: “ne boldogíts, ne csináld”, vagy “van választásod, segits magadon”. Mikor sirva kértem a férjemet, segits te is hozzá, bárhogy’ fogsz dönteni, semmi panaszom nem lesz, akkor semmi válasz. ügy látom, házasságunk zátonyra futott, ő — azt hiszem — nem változik. Néha járna egy elismerő szó, vagy egy kis figyelmesség. Többször megfordult a fejemben a válás gondolata, de nem éreztem hozzá lelki erőt. Ma úgy érzem, inkább a válás, mint igy élni. Van más kiút, vagy ez az egyedüli? VÁLASZ — Dicsérni való és jóformán természetes valami, hogy a családanya szükség esetén sokat vállal a családért. 'Maga azonban olyn sok más asszonyhoz hasonlóan túlságosan rászoktatta őket. Most már mindent természetesnek tartanék, semmi sem elég és minden kevés nekik. A férje sajnos gyenge ember volt, nem volt elég erélyes a családtagok irányításában. így a természete miatt kevésbé hibás, mint a lánya. Azt írja róla, hogy egyetemet végzett, jó állásban van és már nem kell ruházni. Nem elég, hogy egy felnőtt, egyetemet járt lány nem kér hazulról ruhára pénzt: adjon is haza a keresetéből, akkor könnyebb lehet a maga élete, egésznapos munka helyett esetleg félnapos munkát vállalhatna. — Azonkívül segítsen a lánya a háztartásban. Egyik nap ő főz és takarít, a másik nap maga. Maga is munkába jár, épp úgy, mint ő, magának is jár pihenő idő a családon belül. Nem sírással és szemrehányással kell ezt elintézni, hanem jóságos anyai szigorral. Nem hiszem, hogy egyetemet végzett, intelligens lány ne értse meg ezt. Azonkívül ezer és ezer férj segít munkába járó feleségének a háztartásban. A maga férje is megteheti. Beszéljen vele is egy kicsit erélyesebben. Meglátja, ha alaposan megmozgatja őket, rendbe tudja hozni velük a dolgot. És akkor igazán felesleges olyan helytelen dolgokra gondolni, mint a válás. ★ TÚLZÁS JELIGE — Kedves Erzsébet, a legjobb barátnőm amerikai özvegyasszony, már 51 éves, de szép, fiatalos, nagyon elegáns és okos. Illetve most az egyszer nem látszik okosnak, mert olyan szenvedélyesen beleesett egy férfibe, hogy az már túlzás. Nem is értem, hogy egy ilyen okos nő hogyan túlozhat igy. Szeretném figyelmeztetni, hogy mérsékelje magát, ne vigye túlzásba, csak nem luodm, hogy tapintatosan hogyan fogjam meg a problémát, VÁLASZ — Eressze el, mielőtt megfogná. — Akármennyire is a legjobb barátnője, ne próbálkozzon benne torkonragadni és megfojtani egy érzést: a szenvedélyt. Minden szenvedély túlzó és csakis azért túlzó, mert szenvedély. ★ MRS. L. M. — Kedves Homoki Erzsébet, vitatkozunk a férjemmel és szeretném, ha megmondaná, hogy kinek van igaza. Van egy amerikai barátunk, akinek az ismerősét, ki különben nekünk is ismerősünk, magas, jólfizetett állásba nevezték ki és ő azóta folyton csak arról beszél, hogy milyen jó lenne annak a helyén lenni. Nekem ez nagy csalódás, mert úgy érzem, hogy a barátunk egészen más, mint amilyennek én gondoltam, irigy ember és én nem szeretem az irigységet. A férjem azt mondja, hogy nincs igazam, ő sem szereti az irigyeket, de szerinte a barátunk nem irigy, csak törekvő, nagyravágyó, ambiciózus ember. Vagy talán nincs is különbség az irigy és az ambiciózus között? VÁLASZ — Van különbség. Mégpedig nagy. Irigy ember, ha mást kitűnő állásban lát, szeretne a helyén lenni. Ambiciózus ember nem kívánja másnak a helyét, hanem annál jobbat, magasabbat. RÓMAI ÉLETKÉPEK (Folytatás a 8-ik oldalról) mellénk Róma nevezetes folyója, a Tiberis vagy Tevere. Vize az agyagos hordaléktól sárgán és lomhán hölpölyög tova. A tavaszi esőzések idején gyakran kilép medréből és értékes tápanyagával megtermékenyíti a különben elég kavicsos talajt. Aztán néhány alaguton átfúrja magát a vonat és Róma házaiból még alig bukkan fel egykettő, amikor a távolban feltűnik a világ leghatalmasabb templomának, a Szent Péter bazilikának méltóságteljes kupolája és napfényben ragyogva köszönti az érkezőt. Ha a Termini központi pályaudvar modern csarnokából a pálmákkal és virágokkal díszített térre lépünk, azonnal az antik Róma emlékei fogadnak: az ősi serviusi falak maradványai és Diocletianus fürdőinek vörös téglatömegei. De később is, — bárhová tekint a kiváncsi idegen — mindenütt egy-egy ősi városfal vagy más történelmi nevezetesség köti le a figyelmet. Nem alaptalan az olasz mondás: Rómában minden háznak története van! Már a pályaudvar előtt szembetűnő a sürü járműforgalom. 'A városban állítólag másfél millió autótulajdonos él. A közlekedés egyszerűen reménytelen: az autósorok csak lépésben vagy még lassabban haladnak. Közben a türelmetlen, déli temperamentumu gépkocsivezetők állandóan tülkölnek, hajnaltól késő éjszakáig elviselhetetlen zajba borítva a várost. Aránylag sok a motorkerékpáros. A kis jármüvei közlekedők boszorkányos ügyességgel cikáznak az autók között. Szerencse, hogy az olasz sofőrök higgadtn vezetnek és igy elkerülhető a túl gyakori tömegszerencsétlenség. így is — mondják ■— ünnepnapokon 100— 150 áldozata van a forgalomnak. A legtöbb tér sarkán konflisok parkolnak és jó pénzért — főleg esti kivilágításkor — készséggel viszik az idegent feledhetetlenül szép városnézésre. Ugyanakkor elenyészően kevés a villamos, mivel a város az ősi hét halmon épült és a hegyesdombos terep alkalmatlan e jármüvei való közlekedésre. Annál több az autóbusz. Hajnaltól 9 óráig és délután 5-9 óra között valamennyi jármű —a taxikat kivéve — ingyenes. Máskor viszont 50 lira egy vonal jegy. A római utcák és terek tele vannak zugárusokkal és kalmárokkal, akiknél a kért összeg feléért vagy negyedéért is jól lehet vásárolni. Vigyázni azonban ajánlatos, mert mindenkit, főleg az idegent igyekszenek becsapni. A rómaiak hozzászoktak, hogy évezredeken keresztül az egész világ adófizetőjük volt. Ezt az ősi szokást most ki-ki a maga módján gyakorolja. A kis sikátorok legtöbbször impozáns térbe torkollanak, középen szebbnél-szebb megvilágitott szökőkutakkal. A Fontana del Tritoné a Bartberini tér közepén áll. A Bernini által a 17-ik század harmincas éveiben készített és a Barberini család címerével ékesített kút Róma egyik legvonzóbb műemléke. A Piazza di Spagna Róma egyik legelegánsabb és legmozgalmasabb tere. Közepén áll a Borka szökőkút, a város egyik kedvelt nevezetessége. Erről a térről indul fel a Pincio-halom oldalán a hires Spanyol lépcső, amelynek alján az év minden szakában árusok kínálják gyönyörű virágaikat. A tér és a lépcső szépségeit festők és szobrászok örökítik meg naponta. A lépcső, amelyet felül a Trinita dei Monti francia templom zár le, a tündérmesék világát eleveníti meg az esti fényözönben. A belváros egyik legnépszerűbb köztere a Piazza Navona. Domitianus császár 86-ban nagy vizi ütközettel avatta fel az ott épült stadiont, azzal a kikötéssel, hogy a küzdelemben résztvevő gladiátorok egyike sem hagyhatja el élve a küzdőteret. A középkorban lovagi tornákat vívtak benne és a közerkölcs ellen vétő nőket ott korbár csolták meg. Élethüsége páratlan az esti kivilágításban: — szinte mozog és megszólal minden alakja. Dr. Szabó Géza A béke érdekében J« Bezörgetek hozzád és minden házba s futok tovább fen hangon kiabálva, Eb megmarhat, ág megszurhat, megtéphet, gáncsolhat gaz, csúfolhatnak csibészek, leszakadhat cipő és ruha rólam, meg nem állok se hőségben, se hóban u s ha lábam is lejártam, csúszom térden — és lázitok a béke érdekében. HORVÁTH IMRE H - O-M-O-R 1 ÁLLATKERTI VICC-— Szörnyű volt a feleségem, szerencse, hogy megszabadultam tőle! — mondja a nyúl. — Nem is volt olyan szörnyű! — veti közbe a farkas. — Bocsánat — igy a nyúl —, én nem az izére gondoltam. Két férfi beszélget: | FINOM KIS MOTEL f- 1 — Kaphatok egy fürdőszobás szobát? — Sajnos, nem. — Miért? j — Ilyen szobáink nincsenek. — Hogy lehet az? — Tisztelt uram, ez egy átutazó szálloda. A mi vendégeink legfeljebb egy-két hétig maradnak . . . I
