Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-24 / 34. szám
I 310. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 24. FÓKÁK A CIRKUSZBÁN Irta: ZÖLD FERENC Ezt mindjárt el akarom mondani! A cirkuszból jövök, amely a kérlelhetetlen tények világa. A szinház-illuzió. A manézs örökös megismétlődő harc és életveszély, nyaktörő kockázat. Minden milimétereken és másodperc-töredékén múlik. A trapézmüvész, vagy kötéltáncos ott a magasban nem hivatkozhatik arra, hogy zavarta a zene, egy felhangzó hamis akkord, szemébe sütött fény, vagy — a másik hibás. Itt nincs pótvizsga, ha leesik a kupola alól, az valódi halál, — nem imitáció, mint a színpadon. Borzongunk, izgatottak vagy csak érdeklődők vagyunk, ki-ki vérmérséklete szerint. Veszélyes pillanatokkor sokszor nem nézünk oda, de ez mit sem változtat. A tényeken nem változtat, — ha nem nézünk oda. Gyerekkoromban — az Alfölden — ahol éltünk, vándorcirkusz jött a kis városba. Kopottak, szegények, kicsit rongyosak is voltak, nem csodálatos bűvészek, amilyennek őket ködből, aranyból és álomból magamnak elképzeltem. Iskola után ott ődöngtem, mert ez volt az első valódi cirkusz, amit láttam. Kora délután volt, a ponyvát húzták, udvariasan ajánlkoztam, hogy segítek. Kicsi, voltam, végig néztek és elküldték. Álltam, vártam, reménykedtem egy ideig, hogy talán még szólnak hozzám, visszahivnak.Nem hivatak vissza és én elmentem. Azt hiszem akkor kezdődött. Azóta sem mentem vissza sehova, — ahonnan végképp elmentem. Most is emlékszem rá, milyen szomorú voltam, — mert talán elvittek volna az előadásra, — egész hétig ott voltak, s volt olyan nap, amikor kétszer is felléptek. Csak jóval később láttam cirkuszt: Budapesten, másutt, sok helyen, itt is. Ma este nem a japán akrobatákra, mexicoi táncosnőkre,spanyol bohócokra és francia bűvészekre voltam kiváncsi, — hanem a fókákra. Elhatároztam, hogy amikor a zene megszólal és a művészek bevonulnak, én a ponyva körül sétálok, kintről hallgatom a neszeket, izgalmat, tapsokat, harsány indulókat és csak az ő számukat nézem meg. Itt Los Angelesben, a Csendes-óceán partján van a Marineland, olyan állatmutatványos park, ahol délutánonként három előadást is tartanak ; ott is vannak fókák, de az mégis más. Nem cirkusz és manézs. És ott közel van a tenger. Különben a cirkuszi fókák etetőjével egy ideig egy házban laktam, csendes, szolid ember. Jó ha az ember cirkuszba megy, s kapcsolatai vannak. Mint mindenütt, ígérte, hogy előadás után Bt. Zöld Ferenc megmutatja a fókákat, amikor már privátok. Reménykedhettem, hogy esetleg nyilatkoznak is. A fóka született komédiás, — igy mondják. Azt hiszem, ez a megállapítás önkényes. A fóka tudja, ha kijön a tengerből, megszokott környezetéből, amely életeleme, — valami rendkívülit kell csinálni. Mindenekelőtt meg kell tanulni, hogy nincs a tengerben, s ez eleinte bizonyára nagyon nehéz. Talán az a legnehezebb mutatvány! Rendkívülit csinálni az ő képességeivel, — ami nem rendkívüli egy szárazfölditől, — de ő csak egy fóka. Valami szokatlant, nem azért, hogy felfigyeljenek rá, pusztán azért, hogy élni hagyják. Ha nem csinálja: agyonütik. Bizonyára többféle fóka van. Ilyen is, olyan is. Egyesek kapcsolatokat kötnek táncosnőkkel, a maguk nyelvén leszólják a kollégákat, megszokják a cigaretta-füstöt, szeretik a büffé zsongását, a felcsillogó lámpasort, a cukrász süteményt és tejszínhabot, titokban feketekávét isznak, esetleg szivaroznak is. Divatos slágereket dúdolnak, valószinüleg az ügyesebbek twistelni is tudnak, vagy a szünetekben bridzseznek,—szolid alapon. Persze olyan is van köztük, aki óvatosan vigyáz az egyéniségére, mint a kínai kémek egykor az európai nagyvárosokban. Úgy sem tagadhatja, másithatja meg a bőre szinét, ferdevágásu szemeit, azt mondják már messziről: ni-ni egy kínai! Vagy azt: egy fóka, aki fellép a cirkuszban! A premierek előtt egy ideig nyugtalanok, de évek múltán mindent megszoknak. A fényt, a fellépést, közömbösek a csokoládéval, hűvösek, unottak, mesteremberek, profik, kis hivatalnokok. Pontos beosztással élnek. A tréning kemény, automatikussá kelj válni, nem gondolkozni, a mozdulatok rendjét és egymásutánját gyakorolni órákig, napokig, évekig szorgalmasan és állandóan, — különben elfelejtenék. Céltudatosan muszáj “csinálni”, úgy mint egy világrekordernek, vagy olimpiai bajnoknak. Vajon kínzással, vagy szeretettel idomítják őket? Nem kívánom tudni, nem kérdezem. Az ídomitás feleletét, a mutatványt ismerem; ez tartozik rám, mint publikumra. Sokszor olyan hamis vallomásnak érzem az egészet, mint egyes országok politikai rendőrségének jegyzőkönyveit. Egyensúlyozni hatalmas gumi-labdát, felrohanni egy sereg lépcsőn, két melső végtaggal groteszkül, ütemesen tapsolni. Amit beléjük sulykolnak, egy idő után előadják, de nem improvizálhatnak és — elhagyták az óceánt, — soha sem lehetnek igazi művészek. Előadás után bemehetnek a tartályba, — ami nem tenger, elrabolták őket, foglyok. És akkor megkapják, amiért léteznek, — a halat. A cirkusz-valóság. Hivatása bemutatni a szokatlant, a állandó veszélyt, — most következnek! A lovak barokkos mutatványának vége, zsonglőrök vékony pálcáin tálcák forognak tébolyodottan, s úgy hatnak néha, mint egzotikus virágok. Az arcokon figyelem a ráfagyott mosolyt. Csak a rendkívülit és szokatlant fizetik meg. A tigrist, aki lángoló karikákon leönnyedén ugrik, azt, aki kardot nyel, vagy kilövik az ágyúból. Utána egy pillanatra meghajolni a fényben, — varázslatot bűvölnek, hogy éljenek. A fókák mutatványa ma szokványos.Nincs uj trükk, de nem vagyok csalódott, s főleg nem becsülöm le. Tessék egy szárazföldinek lemenni és megpróbálni a tengert! Tanulsággal, olvasottsággal, néhány diplomával, világlátottsággal. Nézzük a publikumot, kik lelkesednek? A gyerekek. Erről nem is riportot, hanem lélektani tanulmányt kellene Írni. Sokat hivatkozni benne elismert s z a k t e k intélyekre, könyv és cim felsorolás, bibliográfia és minél több lábjegyzet. Csak ez esetben tarthat igényt az érdeklődésre. Eredeti megfigyelés, vagy ötlet? Nem, nem, annál sokkal jobb — hivatkozni. Amiben a fókák elmerülnek, — az is. bűvészet Mert csak a tenger az igazi. A harc az örök valóság, amely változatlanul marad meg. Ezüstszürke partok tündökölnek, harsog, zeng minden. A hullámok metsző vonala, fehér tajték, ultramarin szin, vagy a hideg, haragos zöld, amely tompa cinóberbe olvad. A sirályok vijjogó dallama, távoli vitorlák, kegyetlen halászok, halált sziszegő szigonyok, füllasztó hálók rengetege. A vad áramlás, sós illat, algák, osztrigák, nesztelen, titokzatos állatok, örök bizonytalanság. Itt az akváriumban nincs harc az életért, nincsenek nagyobb halak, béke van, nyugalom. Megfelelő hőfokú a viz, biztosított és kalóriadus a táplálék, álmatag a zengés, csak éppen meg kell tanulni dobálni a nagy gumilabdát, s pislogni kell a közönségre. A szelídítenek ilyenkor jókedve van, s ha felerősödik néha a taps, — még egy halat ad. Lassan minden élcsendesedik. A közeli vasrácsok mögött bóbiskolnak áz oroszlánok, kis hördüléssé! messzi földekről álmodnak a táncoló elefántok, a lovak szúrós illatát hozza errefelé a szél, az éjszaka fekete. A nagyérdemű közönség elvonulta szines lámpák kialudtak. Alszanak az idomítok, bohócok, trapézművészek és a transzparensek. Ott a sötétben a megszokott színeket és villanásokat várják. Tátognak, figyelnek, néha még reménykednek. De a viz csendes. Nincs apály és dagály, reöqtlen, sima mozdulatlan. Ketrec és nem Óceán. Hallgatnak és emlékeznek. A DU PONT SZTORI: Állam az államban: löperti nylonig WILMINGTON, Delaware. Hajszálon mult, hogy elkerülte Robespierre guillotineját Pierre Sámuel du Pont de Nemours fiatal francia nemes. A forradalom elől menekülve, Amerikába vándorolt. Itt Thomas Jefferson barátja lett,az elnök és a dinasztiaalapító Du Pont levélváltását máig őrzi a család. Pontiana. Ez volt az álma a forradalom elől menekülőnek: saját államot szeretett volna birtokolni az Újvilágban, ahol a házak, az iskolák, az utcák, a műhelyek — ahol minden az övé. Ez az álom később nagy vonalaiban megvalósult. Erről irt legutóbb könyvet Ralph Nader, a fogyasztók amerikai védelmezője. “The Company State” — “A vállalkozói állam” — címmel. Menjünk vissza egy kicsit a történelembe, mert a Du Pont konszern története sem érdektelen. A Franciaországból menekült alapitó még azt vallotta — egyébként Jeffersonnal együtt —, hogy a nemzeti élet alapja csak a mezőgazdaság lehet. Leszármazottai hamar belátták, hogy ez tévedés és ők hozták létre a modern amerikai ipar egyik legnagyobb szervezetét. Pierre Samuel du Pont egyik tehetséges fia Franciaországban, Lavoisier-nál tanult kémiát. (A forradalomnak régen vége volt,akkor már viszsza lehetett menni.) Ez a vegyész fiú, Éleuthere Irénée du Pont 1802-ben puskaporgyárat alapított Amerikában, a Brandwyn e-szorosban. Azért épp ott, mert azon a helyen sok fűzfa nőtt, amelyből jó faszenet tudnak előállítani. Addig a jó puskapor angol monopólium volt, Amerikában is gyártottak puskaport, de rosszat. Az Egyesült Államok úgy vélte, az is a politikai függetlenséghez tartozik, hogy jó puskaport állítsanak elő. Erre persze nemcsak háborús célok érdekében volt szükség. Amerika óriási fejlődésnek indult, mind több bányát tártak fel, egyre, több utat építettek, megindult a vasútépítés —, mindehhez robbanószerekre volt szükség, így azután hamar felvirágzott a Du Pont család vállalkozása. Egyre nőtt a vagyon és a család is. Éleuthere Irénée-nek, a robfcanóanvaggyár alapítójának három fia volt, e három fiúnak kilenc fia lett... Hol van a Eu Pont birodalom? Az USA egyik legkisebb államában,Delawareban. 53 000 . négyzetkilométernyi terület, félmilliónál kevesebb lakos, az állam fővárosa Dóver, lélekszáma 10 000 alatt van. Delaware-t valamikor, amikor még Gusztáv Adolf király tengerentúli birtoka volt, New Swedennek hívták. A Delaware-beliek ma is büszkén vallják, hogy ha kevesen vannak is, az ö szavazatuk döntötte el az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadását, s az ő államuk volt az első, amely az alkotmányt ratifikálta. Ez a múlt. A jelen: “Pontiana,” amiről a guillotine menekültje-álmodott. A huszas és harmincas években olyan korszak is vplt, amikor Du Pont-ék külön adóbehajtó hivatalt is szerveztek — állítólag csak az iskolák, ^fenntartását szolgáló, adók behajtá(Folyt* A 11. oldalon)
