Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-17 / 33. szám
Thursday, August 17, 1972-MAG Y AR HÍRADÓ iS. OLDAL ' ÖRÖKSÉGÜNK____ Irta: KRALOYÁNSZKY ALÁN István király és Székesfehérvár neve, valamint a magyar állam kialakulásának fogalma évszázadok óta elválaszthatatlanul összefonódott. Nem véletlenül. A hazai és a külföldi krónikás irodalom, illetve az erre támaszkodó történetírás is ugyanúgy ennek jogosságáról tanúskodik, mint a néphagyomány. István király korában Álba civitas (=Fehér vár) településéhez, valamint a fehérvári királyi bazilikához fűződik állami életünk és annak egyik megteremtőjének, István királynak sok fontos tevékenysége. Melyek ezek? István király esetében ez azt jelenti, hogy itt temettette el apját, Géza nagyfejedelmet; itt született fia, Imre herceg; itt alapította “saját kápolnáját”, családi temetkezési helynek szánt bazilikáját és ugyanide adományozta a hazai és külföldi hadjárataiból szerzett kincseit; itt fogadta külföldi vendégeit, többek között Szent Gehörtet, fiának nevelőjét, majd püspökévé kinevezett munkatársát; ide temette el 1031-ben elhunyt Imre fiát; ide adományozta feleségével közösen a román kori Európa egyik legszebb textilmüvészeti remekét ugyancsak 1031-ben, a később koronázási palásttá átalakított miseruhát; s végül ide temetek őt magát is 1038-ban. A város esetében ez azt jelenti, hogy itt épült az uj királyi szálláshely; itt találkoztak az ország vezetői, mikor is István király augusztus 15-én itt ünnepelte bazilikája védnökének, Nagyboldogaszszonynak napját, s tartotta a későbbi országgyűlések őseként az ország fő embereivel tanácskozását; s egyidejűleg ekkor mondott legfőbb birói ítéletet; összefoglalóan: itt volt királyi székvárosa. Most, amikor az ország István király születésének hagyományon alapuló 1000 éves évfordulójának zárónapját ünnepli és ismételten az államalapítóra emlékezik, joggal tehető fel a kérdés, hogy a székesfehérvári István király Muzeuban megrendezett emlékkiállításon felül, tett-e hozzá történetírásunk a jubileumi évben eddigi tudásunkhoz valamit? Forráskritikai vizsgálat révén bebizonyosodott, hogy a várost nem István király alapította. ■Ezt egyetlen történeti forrás sem említi, azok csupán a királyi bazilika alapításáról beszélnek. Mivel a középkorban a királyi bazilika és a város története rendkívüli módon összefüggött, ez tévesztette meg a kutatást korábban. így érthetővé vált Dlugoss lengyel krónikás adata, aki a lengyel származású I. Ulászló 1440. évi fehérvári koronázása leírásakor világosan megírta, hogy a Péter katedrálisban nyugodott Géza nagyfejedelem és felesége. Ez a Péter katédrális a Székesfehérvár legmagasabb pontján fekvő, mai püspöki székesegyház elődjével azonos. Ez azt jelenti, hogy Fehérvárnak már Géza korában jelentős településnek kellett lenni, hiszen ide temették el az államalapítás előmunkálatait végző nagyfejedelmet. S bár csak 1009-ből bukkan fel a város első. Írásos említése, a város nevének kialakulása igy Géza nagyfejedelem korába nyúlik vissza. Az újabb régészeti kutatásaink is ezt támasztják alá. Ugyanis a X. század -utolsó negyedében területünkön jelentős utcsomópont áthelyezése mutatható ki. Az ősi Bécs—Belgrád, valamint a Kijev—Róma irányában haladó útvonalak kereszteződését, amely a mai Belvárostól délre 4 km-re metszette egymást, s amely védelmére igazodtak az avarok és a honfoglalók települései, Géza nagyfejedelem a Sárvízzel határos és az igy jobban védhető homokdombok egyikére helyezte át. E homokdomb (=a mai Belvárossal azonos középkori vár területe) legmagasabb pontjára építette megerőditett szálláshelyét és Péter apostol-fejedelem tiszteletére szentelt egyházát, amely egyike Magyarország ősplébániáinak, s amelybe fia, István, őt eltemettette. így az esztergomi váránál a vizi, és a fehérvárinál a szárazföldi legfontosabb hazai utcsomópontokat helyezte ellenőrzés alá a központosító törekvésű Géza nagyfejedelem. E dombon végzett uj ásatásaink rétegtani adatai azt mutatták, hogy a X. században olyan terepegyengetést végeztek, amely során a dombtető csúcsáról mintegy 50 cm vastagságban letermelték a humuszt, s azt a mélyebben fekvő domboldalra terítették. így mintegy 250 négyzetméternyi sik területet nyertek. E közmunkát igénylő tereprendezés és a munkát jelző X. századi kerámia-leletek a fejedelmi szállás kiépítésével hozhatók összefüggésbe. A mai Belvárosban végzett feltárások azt is bizonyították, hogy a X. század végén már nemcsak a fejedelmi szálláshely volt lakott, hanem a váralja és környéke is. Mindkét helyen ugyanis ekkori települési nyomok és keresztény temető sírjai kerültek elő. A korai fejedelmi szállásterületen kívül, a későbbi királyi bazilika területén végzett ásatásaink során X. századi keresztény temetkezést találtunk. Ennek alapján valószínűleg István király azért építette ide templomát, mert egyrészt a legmagasabb pont már foglalt volt a Géza-féle épületekkel, másrészt pedig a váralja népnek itt volt temetkezőhelye, tehát a lakótelepülésen belül ez volt nagyobb szabad terület. Ugyancsak újabb eredmény, hogy sikerült a bazilika alatt két, nagyobb méretű római kőépület alapjait megtalálni. Ugyancsak az utóbbi hetekben nyert régészeti igazolást, hogy István király először egy 48x17 m nagyságú, egyhajós bazilikát épített, majd később azt két oldalhajó, illetve végein 1—1 sekrestye hozzáépítésével 34 m szélességűvé bővitette. A második építkezés az 1018-ban megnyílt és Fehérvárott keresztülhaladó szentföldi zarándoklatai kapcsolatos valószínűleg. így érthetővé vált, hogy miért Benedek pápa (1012—1024) nevéhez fűződik a bazilika kiváltságlevele, és miért Írják azt, hogy 1038-ban, István halálakor még nem volt felszentelve a bazilika. Az első adományból épül az egyhajós templom, amely a pápai privilégiumot kapta, s a második építkezést nem fejezték még be 1038-ra. Mind az első, mintegy 2— 3000 fős nagyságú, mind pedig a második, mintegy 6—8000 fős nagyságú bazilika anyagi és szellemi dimenzióival méltón reprezentálta István király személyiségét és az államalapítás nagyvonalú rendjét, s méltán váltotta ki Európa csodálatát. A királyi vár népének plébánia-templomát is a közelmúltban sikerült szerencsés véletlen folytán megtalálni. Rendkívül jelentős uj eredmény az, hogy a romkerti ásatás során sikerült megtalálni az egykor István király tetemét magába foglaló kriptát. A szépen faragott kváderkövekből falazott, s a krónikák leírása szerint is “a templom közepén” elhelyezett sírban csontok természetesen nem voltak találhatók. Tudjuk ugyanis, hogy az 1083. évi szentté avatás során — amikor a közel 100 évvel korábban még a magyarok nyilaitól rettegő Európa a félelem miatt imádkozott, de ettől kezdve az első magyar, nemzetközileg is elismert államférfi nevét volt kénytelen imáiba foglalni — csontjait kiemelték. Ezen István-kori Fehérvár a további évszázadok folyamán természetesen változott. Intézmér nyei, lakossága, funkciói tovább növekedtek. Majd a történelem uj keretek között, uj életformákat szabott a városnak. Egy azonban nem változott a városban, István király tisztelete. A város mindig tudta, hogy. mivel tartozik az államalapítónak, mit köszönhet István királynak. Ennek a tiszteletnek kifejezését, ennek a városi öntudatnak az illusztrálását talán annak az ismeretlen XII. századi fehérvári költőnek a szavai tükrözik a leghívebben, aki a közelmúltban felfedezett és Grazban őrzött kéziratos Codex Albensisben igy irt: Regia Urbs Alba, gaude... tehát Örvendezz királyi város Székesfehérvár nagyon, E nagy király valóságos Székhelye benned vagyon, Mert te őrződ dicsőséges Boldogságom tetemét: Ö nevével vagy te ékes, Boldog város, büszke légy. (Mezey László fordítása) UJ ŐRZÉS! HELYEN A SZENT JOBB ; BUDAPEST — A Szent István jubileumi évben VI. Pál pápa arra buzdította a magyar katolikusokat, hogy fokozottabban fejezzék ki tiszteletüket és megbecsülésüket a Szent Jobb iránt. Szent István épen máradt jobbját a várplébánián az un. Zsigmond kápolna oltármögötti fülkéjében őrizték a II. világháború idején. Innen 1944 őszén először Veszprémbe, majd nyugatra hozták. 1945. augusztus 20-ra Kovács György magyar származású amerikai ezredes visszavitte Magyarországra, ettől kezdve rövid ideig a Váci utcai (angol kisasszonyok) templomban, az Egyetemi templomban, majd a budapesti Bazilika-plébánia dísztermében, páncélszekrényben őrizték. Csak ritkán lehetett látni — általában évente egyszer, augusztus 20-án. Mint Szabó Imre püspök, a Szent Jobb őre beszámolt róla, a Szent István jubileumi évben sikerült a Bazilikában megfelelő őrzési helyet biztosítani az ereklyének. A Bazilika tágas sekrestyéjében márvány oltáron a biztonsági követelményeknek is megfelelő helye lesz a Szent Jobbnak. A Szent István jubileumi évben átalakították, kifestették a kápolnát, elkészült az ereklye uj őrzési helye is. Az átalakítás költségének (230 ezer Ft.) felét — Szabó Imre püspöknek, a Szent Jobb őrének szorgalmazására — a budapesti plébániák, egyházközségek, intézmények összeadták, másik felét a Bazilika —* egyházközség és plébánia biztosította. Mivel a Szent Jobb őrzése gyakori felügyeletet igényel, Szabó Imre felkérte Weisz Ferenc prépostot, a Bazilika plébánosát, hogy káplánjaival együtt biztosítsa az ügyeletet, s amikor szükséges, az ereklyét mutassa mqg a tisztelőknek. TÉNAGY SÁNDOR: Honnan némtek le ránk, drága öregek, az idő melyik dűlőjéből, az emlékezés mikori szőlődombjáról? Kicsinyek vagytok és könnyűek, elfértek már saját szavaitokban, saját árnyékotokban — — Éraszakértők lettetek a várakozástól, ránk gondoltok reggeltől esteiig, minden percben, és “mégegyszer” és “utoljára” és “holnap talán” — Halljuk siettető, s marasztaló motyogástokat, látjuk, amint szöszmötöltök a mai nap még biztosan létező kiskertjében, és hosszan nézitek a messzecsattogó vonatokat — Jövünk, drága nagyanyák és nagyapák* jövünk! Elesavargó, tegnapelőtti álmaitok vagyunk, jövünk hazalátogatni, bocsánatot kérni, holnapi álmaink sarkcsillagáról jövünk, arcotokra, vigyázni "**1 és sziveteket megvédelmezni. ' J|j i
