Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-17 / 33. szám
36. OLDAL MAGYAR HIRADÚ Thursday, August 17, 1972-❖ ❖ ❖ J*Elbeszélések és igaz történetek ❖ * ❖ ❖ A POROS AKTÁK MESÉLNEK: 1 RENDŐRSÉG BOSSZÚJA (Folytatás) Vagyis az ügyvéd ma, augusztus 25- én nem fizet, Takátsot át kell adni az igazságszolgáltatásnak. Berecz Ede délelőtt járt a kigyó utcában, dr. Takáts himezetthámozott, s végül kijelentette; egyelőre fizetésképtelen. önöknél nem mert jelentkezni a fiatalabb Berecz, ezért engem keresett fel, s elmondott mindent, amit az urak most tőlem hallottak. Kihallgatás a börtönben Már másnap a budapesti rendőr-főkapitányság egyik rendőrtisztje a szegedi börtönben kihallgatta Berecz Antalt, aki jegyzőkönyvbe mondta a történteket. Elmondta, hogy a sikkasztás ötlete az akkor Zilahon, a törvényszéken jegyzősködő dr. Takátstól származott. Ő találta ki, hogy Berecz Antal, akinek a bankban nagy összegek fordultak meg a kezén, nagyobb összeget sikkaszthatna, amellyel aztán öccsével és Takáts-csal együtt Amerikába mehetnének. Takáts 1883 április végén Budapestre utazott, ahol a Kerepesi-uti kávéházban megbeszélték a részleteket is. A bűncselekményt úgy hajtották végre, ahogy megállapodtak. Az ■ idősebb Berecz fiú magához vett ötvenezer forintot, ezzel a Gizella térre sietett, ahol a már várakozó becsének átadott belőle tízezret. Gyorsan betért a Gerbaud mellékhelyiségébe, s a még nála maradt pénzt kettéosztotta, s az Erzsébet térre rohant, ott egy pádon ült egy néni, Takáts Károlyné, Tatkáts Zoltán édesanyja, aki egy kéktáblás könyvben fia megbízásából átvette a húszezer forintot Berecz Antaltól. Ezekután hárman három pályaudvarra indultak, hogy megszökjenek az országból. Berecz Antal eközben a Zilahra utazott Takáts útlevelét használta, úgy vélte, ezzel biztonságosabb a szökés. Tévedett: igy is elfogták, őt is, öccsét is. Csak Takáts menekült meg. Róla azért hallgattak az első rendőrségi vizsgálat és a bírósági tárgyalás során, mert úgy vélték, a sikkasztott pénz egy részét megőrzi majd számukra. Amikor azonban kiderült, hogy Takáts őket is becsapta, a Berecz-fivérek már nem látták okát bűntársuk további mentegetásének. Salvus conducing a királytól Takáts a rendőrségen tagadni próbáit, később pedig azt állította, hogy a húszezer forintot az utolsó fillérig elvesztette Monte Carlóban. A rendőrség azt igyekezett bebizonyítani, hogy a pénztelen zilahi törvényszéki jegyző a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banktól származó pénzből nyitotta meg fényes budapesti ügyvédi irodáját. Természetesen szükségesnek tartották Berecz Ede hatósági kihallgatását is, de sehol sem találták. A katona megszökött. Elfogató parancsot adtak ki ellene, eredménytelenül. Óriási meglepetést okozott ezekután, hogy a tárgyaláson Takáts bizonyos dolgokra kérte Berecz Ede kihallgatását. Amikor a tanácselnök megjegyezte, hogy Berecz Ede köztudomás szerint szökésben van, tehát nem áll módjában a bíróságnak kihallgatni őt, Berecz Antal, — aki a Takáts-ügy kimenetelétől büntetésének enyhítését, s közeli szabadulását várta — színpadias mozdulattal intett a tárgyalóterem bejárata felé: — Szabadjon felkérnem a tanácselnök urat, hogy méltóztassék a teremszolgával a szólitásra várakozó Berecz Edét behívni... Az izgalomtól zsongó terembe belépett Berecz Ede. Takáts halálsápadtan figyelte a fejleményeket a vádlottak padjáról. Most már végleg elveszett. Kiderült, hogy Bereczék ügyvédje, megtudván a családtól, hogy a fiatalabbik fivérnek sikerült Nápolyba jutnia, Ferenc József királytól úgynevezett salvus conductust szerzett, s igy Berecz Ede a menlevél birtokában megjelenhetett a bíróság előtt. Ő volt a. másik koronatanú Takáts Zoltán ellen. Az egykori ünnepelt diákvezért a törvényszék ötévi börtönre Ítélte, anyját pedig egyévi fogházzal sújtotta. A Kúria később három esztendőre szállította le Takáts büntetését, anyját pedig — bonyolult jogi indokolással — felmentette. Takáts leülte a három évet, s aztán ült újabb hetet. Ekkor azonban már nem sikkasztásért. Pénzhamisításért. Takáts első büntetésének letöltése után Baracskára vonult vissza. Ott kereste őt fel Csapó József nagyszokolyi kocsmáros, aki a balassagyarmati rabkórházban ismerkedett meg a hires-nevezetes bűnözővel. Csapó annak idején pénzhamisításért ült. A börtönben jól meghányta-vetette magában a dolgokat s arra jutott: azért vesztett rajta, mert csupa tanulatlan cimborával látott a munkához. Úgy vélte, hogy ha olyan képzett társra akad, mint amilyen például dr. Takáts Zoltán, a biztos siker reményében gyárthatnák a bankókat. így aztán — miután már mindketten kiszabadultak — Csapó elutazott Baracskára Takátshoz. Elhívta Tiszaszelevényre, Oravetz János tanyájára. Oravetz, a környék egyik leggazdagabb embere finanszírozta a dolgokat. Már Takáts nélkül is hozzáláttak a pénzhamisításhoz — a bőséges ebéd után megmutatták a vendégnek azokat a tízeseket, amiket készítettek, és amelyek közül néhányon már túl is adtak. Takáts a legkorszerűbb fényképezőgépet vásárolta meg, s nagy teljesítményű abjektiveket is felkutatott: igazán nem akarta bűntársait becsapni. A baj csak az volt, hogy még ezekkel az eszközökkel sem ment gyorsan a dolog. A kapzsi Oravetz viszont türelmetlenkedett. Takáts, akinek már elfogyott minden régről megőrzött pénze, s abból élt, amit Oravetztől a végelszámolás reményében kapott, nem engedhette meg magának azt, hogy kilépjen az üzletből. Ezért azután a pénzhamisító banda régi, kezdetleges eszközeivel próbált százasokat gyártani. A rajzhoz is kitünően értő Takáts kőre másolta a százas bankó pontos képét, s elég hamar Oravetz kezébe adta az első lenyomatokat. Oravecznek tetszettek a százasok, ő már meg is elégedett volna ennyivel, de Takáts lehütötte: ilyen primitív hamisitványokkal ismét csak lebukni lehet. Örül a főpincér És Oravetz továbbra is adta a pénzeket, mégpedig valódit. Az ő pénzén járt Takáts dr. Pestre, ahol rendszerint a legdrágább szállodában, a Royalban bérelt szobát. Festékeket, vegyszereket vásárolt, tanulta a c-inkográfia mesterségét, egy Grübel Lajos nevű fényképészsegédtől pedig fotográfiai órákat vett. így teltek a hónapok, amig 1900 februárjában végre megérkeztek a Münchenből rendelt nyomdagépek. Egy szentesi tanyán helyezték el őket. Ezzel már csaknem használható hamis bankjegyeket produkáltak. A nagy jövés-menés azonban gyanút keltett a környéken. Győr- . san menekülni kellett, a nem hivatalos \ bankjegynyomdát gyorsan kocsira kellett j pakolni. Özv. Korda Gergelyné mezőtúri házába költöztették. Egy újabb nyomdagépet már ide szállított le a pesti Márkus és Dessauer cég a bünbanda megrendelésére. Most már még több felszereléssel kellett menekülni, amikor megsúgták nekik: pesti detektívek szaglásznak a környéken. —’ Azontúl Sárospatak mellett Halász Szabó Sándor földbirtokos tanyáján rendezkedtek be. A gépek már ontották a hamis bankjegyeket, de ezeket még mindig nem lehetett forgalomba hozni. Takáts főképpen a fényképezésnél látta a bajt. Ekkor egy ürügygyei Patakra csalták Gruber Lajost, s Takáts pisztollyal kényszeritette arra, hogy lefényképezzen neki egy százast. Két napig tartották Grubert fogva, s csak azután engedték el. Búcsúzóul megfenyegették, ha bárkinek egy hangot is mond, a halál fia lesz. A pontos fénykép nyomán sikerült jó klisét csinálni, s amikor megindult a nyomdagép, az összesereglett bűntársak boldogan ünnepelték a nagy eseményt: megszületett végre a tökéletes hamis százas bankó. Dehát hogyan lehet ebből a nagy bankóból minél többet kiadni? (Folytatjuk)
