Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-20 / 3. szám
14. OLDAL MAGYAR HIRADŐ Thursday, Jan. 20, 1972 Orvosi tanács ellenére került szabadlábra és azután kilencszer gyilkolt az őrült ex-íegyenc (Folytatás a múlt hétről) Pierce ugyan “mindössze” 4 gyilkosságot vallott be, rövidesen kiderült azonban, hogy ennél több emberélet szárad a lelkén. Pierce egyszerre csak elkezdett különös Triódon viselkedni és különös, titokzatos kijelentéseket tett. Pierce parabolákban kezdett beszélni és látomásokat említett, olyan bűncselekményeket “látott” vízióiban, melyeket valaki más követett el különböző helyeken, többek között South Carolina államban. Más szavakkal: Pierce hirtelen azt állította, hogy “tisztánlátó” és képes a jövőt megjósolni és képes múltbeli eseményeket vízióiban felidézni. Red Carter sheriff azonban az első pillanattól fogva meg volt győződve arról, hogy Pierce “vizionárius látomásai” nem egyebek közönséges csalásnál és hazugságnál. Amikor a kihallgatás végétért, Piercet újabb 5 gyilkossággal, vagyis összesen 9 gyilkosság elkövetésével vádolták. A gyilkosságok áldozatai fiatal nők voltak, két gyilkosságot Virginia államban, három gyilkosságot South Carolina államban követett el a gyilkos. Mindeddig a helyi rendőrségek csak nagyon halványan gyanakodtak arra, hogy a gyilkosságokat ugyanaz a személy követte el. Red Carter sheriff nyomozása és Pierce “vizionárius látomás-sorozata” azonban egyszerre világossá tette a nyomozói előtt, hogy a gyilkosságokat ugyanaz a személy követte el. Amikor mindez az újságírók tudomására került, az “Atlanta Journal and Constitution” nevű napilap meglepő felfedezéssel hozakodott elő: a felfedezés az volt, hogy mielőtt Piercet a Parole P>oard feltételesen szabadlábra helyezte, a Parole Board által megbízott és meghatalmazott pszichiáter figyelmeztette a Boardot: Pierce érzelmileg “ingatag és állhatatlan”, éppen ezért veszélyesnek kell tekinteni és szabadlábra helyezése pszichiátriai és pszichológiai szempontbo' semmiképpen sem kívánatos. Ennek ellenére azonban, a Parole Board feltételesen szabadlábra helyezte Piercet. Pierce, aki ekkor már börtönben ült, mindennek inkább tiint, mint veszélyes embernek. Kért egy gitárt és azon órák hosszat játszott és érzelmes szerelmi dalokat énekelt. Egy ízben Red Carter sheriff meglátogatta börtönében Piercet és arra kérte, hogy játsszék a gitáron. Pierce — meglepő módon — visszautasittotta a kérés teljesítését. Rövidesen kiderült, hogy miért: a gitáiTÓl két húr hiányzott, a kutatás során mindkét hurt megtalálták a cellában. A húrokat Pierce arra használta fel, hogy elfürészelje a cella vízvezeték-csövét és igy menekülni tudjon. Ezenkívül, a cella egyik székét szétszedte, nyilvánvalóan azért, hogy adott alkalomkor valamiféle ütleg álljon rendelkezésére. Pierce rátámádt a sheriffre és valósággal dührohamot kapott, azonban lefegyverezték, a cella ajtaját több biztonsági lánccal látták el és helyébe könyvet adtak neki. — Nem akarjuk, hogy unatkozzék — jegyete meg Carter — a gitár azonban veszélyes az ő kezében. A könyvet olvashatja, nem hisszük azonban, hogy menekülési célokra használhatja. Közben el kellett dönteni azt a jogi kérdést is, hogy a 9 gyilkosság közül melyikért vonják először felelősségre Piercet? Végülis úgy döntöttek, hogy a Miles féle gyilkossággal kezdik. Elsősorban, Red Carter sheriff kerítette kézre Piercet, azonkívül, az ő nyomozása szolgáltatta a legerősebb bizonyitékokat Pierce ellen. A tárgyalás kezdeti időpontját 1971 szeptember hónapjának második felére tűzték ki, körülbelül egy hónappal a tárgyalás előtt azonban egy csoport férfi közelítette meg Appling megye börtönét. Az egyik férfi puskát fogott Red Carter sheriffre, aki éppen a börtön előtt állt és egyik megbízottjával beszélgetett : — Piercet akarjuk! — Menjenek a pokolba! — válaszolta a sheriff. — Nincs magának bátorsága ahhoz, hogy rám lőj jön! Ezzel Carter megindult a csoport felé, a puskát egyetlen mozdulattal kicsavarta a férfi kezéből és az egész csoportot elkergette. Red Carter tehát bátorságával és lélekjelenlétével megakadályozott egy lincselést és később egy ujságirónak egy intervju alkalmával ezeket mondotta: — Semmi kedvem Piercet védelmezni és remélem, elveszi méltó büntetését. Lincselést azonban semmiesetre sem engedhetek meg. A törvényességnek mindenképpen érvényesülnie kell, — ez az egyetlen módja annak, hogy az amerikai társadalom — és minden társadalom —• életben maradjon. Az eset különös érdekessége az, hogy a férfi, aki puskát fogott a sheriffre és mindenáron Pierce meglincselését követelte, Homer Wilcox volt, a meggyilkolt Mrs. Wilcox férje. Pierce ügyvédje arra kérte a bíróságot, hogy — az izzó hangulatra való tekintettel— helyezze át a tárgyalás színhelyét Appling megyéből. A bíróság helyt adott a kérésnek és Pierce ügyének tárgyalása 1971 szeptember 22- én Jesupban (Wayne megye) kezdődött meg. A bíróság előtt Joe Oversstreet, a kenyérszállitó soffőr, hivatalosan felismerte Pierceben azt a férfit, aki Mrs. Miles füszerüzletéből kirohant és kétszer rálőtt, Red Carter eskü alatt vallotta, hogy Pierce szóbelileg bevallotta előtte Mrs. Miles meggyilkolását. Ezután Mrs. Nita Blackburn, Pierce barátnője ült a tanuk padjára és eskü alatt vallotta a következőket: — Bili bevallotta nekem, hogy ő gyilkolta meg Mrs. Milest. Én szerettem volna rábeszélni arra, hogy önként jelentkezzék és tegyen beismerő vallomást, erre azonban nem volt hajlandó. Ekkor szakítottam vele. Pierce ügyvédje arra való hivatkozását kérte védence felmentését, hogy őrült. Az esküdtszéknek csupán 30 pernyi tanácskozásra volt szüksége ahhoz, hogy bűnösnek találja Piercet előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságban. Az esküdtszék azonban kegyelemre ajánlotta és igy William Joseph Pi-Kürthy Miklós: KRÓNIKA Nemrégiben költöztek a negyedik emeletre, oda, ahol én lakom. Öszesen két lakást bérelnek. Szomorú emberek, nemrégen adták el vándorc i r k uszukat, mely afféle családi és baráti közös tulajdon volt. A vándorcir- Kürlhy Mikló« kusz ma már nem üzlet — mondta lehangoltan Earl, a tűznyelő. — Az emberekben nincs romantika. Valamikor lelkesedtek értem, ma már közönyösen figyelik, amint a lángokat nyelein. Tűznyelőnek lenni nem üzlet, azt hiszem, valamilyen polgári foglalkozás után kell néznem. Soha szomorúbb és kiábrándultabb tűznyelőt még nem ismertem, mint amilyen Earl. Lehetséges, hogy ez az ember évtizedeken keresztül tüzet nyelt, kétségtelen azonban, hogy a belső lángok már kihunytak benne. Earl imád inni, kizárólag francia konyakot iszik és amikor már eleget ivott, fénylő szemmel emlékezik a múltról: — Őrjöngtek az emberek... én mondom magának, öreg fiú, őrjöngtek . . . lenyeltem a lángokat, azután kifújtam számon és orromon keresztül ... a nők visítottak a félelemtől, a gyerekek sírtak, a férfiak nyugtatták őket .. . és azután másnap ismét eljöttek . . . eljöttek visítani, eljöttek félni és eljöttek azért, hogy bebizonyítsák: mégse félnek ... Elvira jólmegtermett, középkorú nő, hatalmas mellei rengenek, ha jár. Elvira műlovarnő és az ember csak sajnálni tudja a lovát. Elvira kizárólagosan rumot iszik, ha berúgott, öklével a bár asztalát üti és időnkint megpofozza a férjét, Glennt, az erómüvészt. — Pedig szeretlek—mondja azután Elvira érzékenyen a felpofozott erőmüvésznek. Az erőmüvész hallgatag ember, csak sört iszik és időnerce életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. A jelen pillanatban az a helyzet, hogy Pierce még 8 bírósági tárgyalás előtt áll, a többi gyilkosság miatt. Red Carter sheriff megjegyzése: — Pierce esete bizonyitkint tüntetőén megfeszíti karizmait. — Maradj nyugodtan, mert különben kapsz még egy pofont! — mondja ilyenkor férjének Elvira, a műlovarnő. Sandy, a bohóc, olyan savanyú ember, hogy szinte tragikusnak tűnik és olykor az az érzésem, szándékosan ilyen, hogy megfeleljen az operai bohóc-elképzelésnek. E'sténkint az utca túloldalán levő bárban iszunk és ha már eleget ittunk, Elvira, a műlovarnő, mindegyikünket összecsókol, majd sirvafakad és öklével üti az asztalt. Earl egyszer beletett a szájába egy égő gyufát és a tüzet egyszerűen lenyelte, aztán a lángot kifújta az orrán. A többi vendég dermedten nézett bennünket és a bár pillanatok alatt kiürült. így élünk a hatalmas bérházban, ahol a lakások börtöncéllák módjára sorakoznak egymás mellett, mi, tűznyelők, műlovarnők, erőművészek és bohócok. Egykori önmagunk romjai vagyunk... keserű évtizedek megvénhedt lovagjai... A Dalai Lama szinte eltörpül az indiai Namogyal templom óriási Buddha szobra mellett. A tibeti buddhizmus vezetője, mint menekült jelenleg Indiában tanitja az ősi vallás papjait. Terjessze lapunkat ja a legjobban, hogy milyen felelőtlenül helyeznek egyes parole boardok bűnözőket szabadlábra. Ha a Parole Board hallgat a pszichiáterre, 9 ártatlan ember élne ma. Ezen a gyakorlaton változtatnunk kell. (Vége)
