Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-20 / 3. szám

A MAGYAR MÚLTBÓL: A Murányi Vénusz regénye Irta: KELECSÉNYI GÁBOR Thursday, Jan. 20, 1972_____________________________MAGYAR HÍRADÓ_________ 15. oldal ' I. Idén emlékezünk arra a véres eseményre, amely háromszáz évvel ezelőtt pontot tett a Wesselényi­­féle összeesküvés végére: Zrínyi Péter, Frange­­pán Ferenc és Nádasdy Ferenc kivégzésére. Ez az összeesküvés volt Magyarországon az első olyan politikai mozgalom, amelyben a magyar nők igen komoly, tevékeny szerepet játszottak. Úgyszólván asszony kezdeményezte, Zrínyi Pé­ter horvát bán neje, midőn férje tudta nélkül érintkezésbe lépett a francia diplomáciával, s ez­zel nemzetközi jelleget adott a mozgalomnak. Majd Széchy Mária lépett előtérbe, Wesselényi Ferenc nádor neje. Ő biztosította az ország tá­voli vidékein szétszórt összeesküvők érintkezése­it, Írásbeli összeköttetését. Férje, a nádor mel­lett, ebben a bizalmas ügyben ő látta el a titkári teendőket, hiszen egy asszony levelezése kevésbé kelthetett gyanút a .magyarokra ugyancsak bi­zalmatlansággal tekintő Bécs szemében. A Chiff­re (ők még úgy mondták, hogy ‘cifra’) jelekkel szerkesztett, tehát titkos levelekben ő volt a 125- ös szám — mai nyelven talán igy mondhatnánk: a 125-ös számú ügynök. S ez a 125-ös számú ügynök történelmünk egyik legromantikusabb, legkalandosabb emlékű nőalakja. Három férje volt, mégis leánykori ne­vén ismerjük. Csalfaság, árulás fűződik a nevé­hez, mégis legnagyobb Íróink, költőink, ünnepel­ték századokon át. Ész, bátorság, céltudatosság, mindennel dacoló vasakarat, önfeláldozás és szí­vósság keveredett benne asszonyi hiúsággal, könnyelműséggel, kalandvággyal. A szerelmes, kacér, ingerlő- Murányi Vénusz ... ELŐJÁTÉK A felvidéki Murány vára inkább mint rablófé­szek szerepelt a századok során, amig Mária aty­ja, Széchy György ki nem építette komoly erős­ségé és nagyszerű urilakká. Vagyongyarapító, a politikai változásokat ügyesen a maga céljára kihasználó föur volt, s tekintve, hogy fiúgyerme­kei mind korán meghaltak, legidősebb lányát, az 1610-ben született Máriát szinte fiúként nevel­te. Vadászni, halászni járt a szomszédos erdősé­gekbe, kopók, vizslák kisérték merész lovaglásain a várkisasszonyt. Férjéül Bethlen Istvánt, Beth­len Gábor unokaöccsét szemelte ki neki atyja. Nagyratörő terveibe jól beillett ez a házasság, hiszen a fiuörökös nélküli nagy erdélyi fejedelem úgy tervezte, hogy Bethlen István követi majd a trónon. Bár Brandenburgi Katalinnal kötött há­zassága ezt a tervét megváltoztatta, a leendő vő még mindig számottevő ember maradt, s 1627- ben megtartották a fényes esküvőt. Még talán 17 éves sem lehetett Mária, amikor bekerült az erdélyi reneszánsz élet vidám forgatagába. Öt év múlva meghalt a férje. Az erdélyiek őt is ki akarták forgatni a rászállott örökségből, akárcsak a nem sokkal előbb megözvegyült Bran­denburgi Katalint. Mária erős kézzel maga inté­zi a birtokügyeket, a pereskedéseket, s ezt akkor is kell folytatnia, amikor két év múlva férjhez megy Kun Istvánhoz. Titok, hogy miért adta ke­zét ennek a középszerű, erősen korlátolt, hozzá semmiképpen nem illő embernek, aki egykedvűen hagyja folyni az seményeket, s továbbra is min­denben Máriának kell intézkednie. Két év múl­va faképnél’is hagyja férjét, és dévai birtokán rendezkedik be. Kun Istvánban, aki különben is ritkán volt együtt örökké utón levő, birtokügyeit intéző feleségével, feltámadt az indulat. Harmad­­félszáz lovassal megindult neje visszaszerzésé­re. .Majd ő megmutatja ÍSötét téli éjszakán verik fel a dévai udvarházat, de Kun István, mint min­denben, ebben is ügyetlen volt. Mária a zajra fel­ébredt, s pár szolgájával az ablakon át a kertbe osont és felmenekült a hegyen levő várba. Onnan “öreg lövőszerszámokkal” üdvözölte a támadó­kat. Kun Istvánnak elment a kedve a vállalkozás­tól. Az udvarházat feldúlta, megvárta a követ­kező éjszakát, s úgy, ahogy jött, az éj leple alatt elillant vitézeivel. Egész Erdély rajta nevetett, nem csoda, hogy beadta a válókeresetet. Ekkor 1637-et Írtak. Amikor hat év múlva meghalt Má­ria Özvegy édesanyja, lánya, már mint özvegy gróf Bethlen Istvánná szerepel a hivatalos jegy­zőkönyvekben. Murány várát három lány örökölte. Mária, hogy a sógorok ki ne forgassák , Murányba költözik. A nagy főúri vagyonszerzések kora volt ez a há­rom részre szakadt országban, az ügyeskedők pártfogással igyekeztek vagyonukat növelni. Mi­kor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem betört a Felvidékre, Mária sógorai az ő pártjára áll­nak, s mária tisztán látja szándékukat: ki akar­ják forgatni a murányi örökségéből. Hogyan véd­je ki ezt? LEVÉL AZ UBORKÁS ZSÁKBAN 1644 tavaszán egy furfangos parasztlegény ál­lított be Murány várába. Uborkát hozott — mon­dotta — azzal akar kedveskedni a várbeli höl­gyeknek. Az éber őrség megmotozta, de nem ta­lált nála semmi gyanúsat. Pedig a zsák uborka között egy levél volt elrejtve, melyet az ügyes legény kezébe is tudott játszani a címzettnek, Széchy Máriának. “Nagyságos Asszonyom! Örvendek, hogy e szolga által alkalmam nyílik értesíteni Kegyel­medet azon nyugtalanságról, amelyben élek, mi­vel Nagyságoddal személyesen nem beszélhetek abban az ügyben, amely Nagyságodra nézve na­gyon fontos, s amelytől az én egész boldogságom függ • • • A levelet Wesselényi Ferenc, a közeli Fülek várának kapitánya irta, s benne bizalmas talál­kozót kért Máriától. Persze, az eredeti, nem ma­radt ránk. Érdekes módon francia forrásból is­merjük, XIV. Lajos francia király egyik udva­roncának munkájából, akinek Magyarországon jártakor maga Wesselényi mesélte el a murányi kalandot. Mária személyesen nem ismerte a levélírót, de belement a politikai ármányt és szerelmet Ígérő kalandba. A várban kialakult helyzet folytán jó­zan esze, okossága is azt tanácsolta, hogy leg­alább hallgassa meg, mit akar Wesselényi, de ka­landos hajlamait, élénk képzelőerejét sem hagy­ta érintetlenül a levél. Hires végvári vitéz, leg­szebb férfikorban levő, negyven felé járó özvegy­ember irta... Mária el is küldte hozzá bizalmas emberét, s megegyeztek, hogy julius 23-án Ti­­szolc községben egy erdei patak mentén találkoz­nak. Persze, egyik fél sem bizalmas kettesre gon­dolt. Azt sem a vállalkozás természete, sem a közviszonyok nem engedték volna meg. A kitű­zött napon Wesselényi nagyobb csapattal indult útnak. Katonáit a szinhely közelében elrejtette, de hat embert még igy is maga mellett tartott. Rég elmúlt már a megbeszélt óra, de Mária nem jelentkezett. A nők már akkor is késtek. Nagy­sokára egy küldönc érkezett, aki elmondta, hogy úrnője rákászás és pisztrángozás ürügyén akart eljönni a várból, de váratlanul beállított a sógo­ra. Ez kicsit megváltoztatta a programot, de mi­helyt tud, indul. Nagysokára meg is érkezett, mi­után borkedvelő sógorát sikerült leitatnia.. Per­sze, ő is kísérettel jött. (Folytatjuk.) A magyar városnevek eredete Borsod megyét Bors ispánról nevezik Borsod­nak, székvárosa pedig a Borstól származó Mis­kolc nemzetsége után Miskolc. — Kecskemét el­ső lakói kecsketenyésztők voltak; a város címe­rébe kecskét is rajzoltak. A mét jelentése járás, valamikor a legelő meghatározására is használ­ták. — A Nagykőrös határában (kéziratos tér­képek tanúsítják) a 18-ik században még kőriser­dők voltak. — A Cegle vagy Cigié nevű fiizfa­­névből és a—d helynévképzőből származik (Pais Dezső bizonyította) Cegléd. — Hajdúböször­ményt (Győrffy István szerint) az alapitó moha­medán vallásu, török-tatár eredetű kunbolgár néptöredékről nevezte el a környéki magyarság böszörménynek. Sok esetben a német elnevezést szolgaian ma­gyarra fordították. Székesfehérvár például Stuhl­­weissenburg. Más városoknak (elsősorban az írá­sokban) a középkori latin nevét említik: Strigo­­nium (Esztergom), Quinquae Ecclesiae (Pécs). Az osztrák közigazgatás hivatalnokai Szegedet és Debrecent a szláv Segedin és Debrecin formá­ban jegyezték. Országszerte gyakoriak az irányt jelölő utca­nevek, mint Budapesten a Hatvani, a Kerepesi, a Visegrádi, a Szentendrei — olvasható Eperje­­ssy Kálmán Városaink múltja és jelene cimü ur­banisztikai tanulmányában. — A Német utca a német telepesek beköltözését jelöli. Budán 1440- től, Pécsett 1444-től, Miskolcon 1634-től. Budán az 1596-os összeírásban található Sváb utca is. Budán az Úri utca valamikor Olasz utca volt. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 118 bu­dapesti utcanevet védetté nyilvánított: — egye­bek között a Gyorskocsi, Országház, Feketesas, Akadémia, Fehérhajó, Reáltanoda, Dalszínház, Százház, Légszesz, Maláta, Kékgolyó és Viseg­rádi utcákat, továbbá a Disz, a Fő, a Flórián te­reket, s a Pilvax közt. ! , . FELTÁRJÁK AZ APÁTSÁGOT PÉCSVÁRAD — A Szent István alapította pécsváradi apátság — a középkori Magyarország egyik legnagyobb épületcsoportja — 400 eszten­dő után ismét látható lesz. Az ezredforduló táján épült hires apátság a mohácsi vészt követően pusztult el, a török hódoltság idején romhalmaz­zá vált. A pécsi Janus Pannonius Muzeum 1964- ben látott hozzá a középkori apátság teljes fel­tárásához. Az ásatásokat vezető régész, dr .Kiss Attila elmondotta: a felszinre került falmaradvá­nyok alapján most már rekonstruálni lehet az. ősi apátság képét. Az épületcsoporat 370 méter hosz­­szu, tornyokkal és bástyákkal megerősített vár­fal vette körül. Ezen belül emelkedett az U-alaku kolostorépület és a román stilusu templom, vala­mint több más épület, A feltárás után Pécsvára­­don lesz az ország legnagyobb, páratlan értékű romkertje, az előkerült szép kő és szoboranyagot is bemutatják majd a látogatóknak. GYURKOVICS TIBOR: KEGYELEM Mily szomorú a lélek alja, a lélek ege mily magas, azért lettünk, hogy égbe törjünk, vagy földre hullni ugyanaz? madárképesség, lélek-ára, szárnyaszegett hit, hontalan, azért lett szárnya, hogy röpüljön, azért röpül, mert szárnya van?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom