Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-29 / 26. szám
Thursday, June 29, 1972 MAGYAR HIRADO ÉVEZREDEK TITKAI: A KIRÁLYOK VÖLGYE II. Három szobor tanúsítja, hogy az ókori egyiptomiak a halál misztériumában is csak a jövő és újjászületés Ígéretét látták. Az egyik aranyozott szobor Ptah istent ábrázolja, aki — hitük szeri.it — az emberiség megteremtője volt s aki biztosítéka annak, hogy — amint a szobor talapzatának hieroglifái hirdetik — “Tutankhamun, Ptah oltalmazottja, az Igazság Ura, az örök élet megajándékozottja.” A másik szobor egyike annak a hétszáznak, amelyet a királyi sírbolt egyik csarnokában helyeztek: el — a Fáraó szolgáinak egyike. A királysírok legtöbbjében négyszázegy ilyen szobrot találtak: az esztendő minden egyes napjára másik szolga s rajtuk kívül minden tíztagú szolgacsoportnak egy-egy felügyelője. Tutankhamun azonban nem 401, de hétszáz szolgát kapott. A harmadik szobor pedig ismét a Fáraót ábrázolja, oldalán emberfej ü madár: jelképe saját szellemének, amely időről-időre meglátogatja földi porhüvelyét. Túl a szobrokon, szinaranynak az a káprázatos zuhogása, amely lenyűgözte Cartert, az archeológust, amikor első pillantását vetette a föltárt sírboltba: a hatalmas szinarany-ágy, ceremoniális változata a Fáraó ágyának, amelyben földi életének éjeit töltötte. Ez az aranyágy — remélték az ókori egyiptomiak — amelyben fekve a Fáraó a Földről a Mennyekbe emelkedik. A sírbolt egyes bútordarabjainak határozott céljuk és rendejtetésük volt halálon túli használatra — mint például az arany-ágynak, más bútordarabokat pedig azért helyeztek el sírjában, hogy emlékeztessék a Fáraót a Földön töltött boldog napjaira. A következő szobába lépve egy kis ébenfából készült, arany- és elefántc sont-disz ités ü széket találunk. A gyermek Tutankhamun kis-széke volt ez és azért temették el vele együtt, hogy emlékeztesse a Fáraót gyermekkorának önfeledt és boldog éveire. A negyedik szoba tárgyai mintegy a Fáraó születése előtti és halála utáni időszak átívelését jelképezik. Az egyik egy társasjáték, az öröklát végtelenségének időről-időre való felfrissítését szolgálta, Senet volt a neve az ókori. Egyiptomban, Irta: HALÁSZ PÉTER dominó-szerű játék, olyasféle, amit még ma is játszanak az egyiptomiak kavicsokkal. És előttünk a szinarany nyele annak a strucctoll-legyezőnek amelyet azért helyeztek el a sírboltban, hogy a Fáraó hü-Holáftc Péter sitse magát vele, ha a hőség zavarja — a a strucctollat szétrágták és elemésztették a rovarok és bogarak. De hogy milyen volt ez a strucctoll-legyező épségének idején, azt az arany-nyélbe vésett mása ábrázolja, a Fáraó feje fölött s vele az egyiptomi hierográfia szimbóluma,az úgynevezett füles-kereszt, játékosan szét vetett karokra és lábakra emlékeztetőn. Sokan vélik úgy — s következtetnek rá a kiállításból — hogy az ókori Egyiptom népe a halál-mitosz megszállottja volt. Ez a tévhit onnan ered, hogy a régészek eddig főként temetőket és ősi templomokat tártak föl — házaik és egykori városaik azonban máig Egyiptom modern városai és szántóföldjei alatt, érintetlenül fekszenek. Fönnmaradt írások azonban azt tanúsítják, hogy szorgalmas, tevékeny, dinamikus nép volt, utaztak, kereskedtek, mulatoztak — teli szivvel élték az életet. De a kiállítás látnivalóinak még nem jutottunk a végéhez. Előttünk egy aranylemezzel borított ereklyetartó, rajta finoman vésett jelenetek a Fáraó földi életéből. Majd ismét három szobor. Az egyik Nefertiti-nek, a királynénak kecses mása, aki — talán — a történészek nem bizonyosak ebben: Tutankhamunnak anyja lehetett.A második szobor Tutankhamunt ábrázolja. A harmadik azonban rejtélyes és mindeddig földeritetlen, A szobor-alaknak női melle van, erősen kigömbölyödő hasa, furcsán kövér, idomtalan csipője és combjai. Valamiféle rejtett máig ismeretlen varázserőt szimbolizál? Vagy talán Akhenaten fáraó szobra, akiről egyes egyiptológusok úgy vélik, hogy atyja volt Tutankhamunnak, mások pedig, I hogy Egyiptomnak egy olyan uralkodóját ábrázolja, akinek neme meghatározatlan — és meghatározhatatlan — volt. A szobor némán, misztikusan őrzi titkát. A következő teremben — amelynek falai között úgy, mint az összes többiben a sírbolt homálya honol — ékszerek mintegy önálló életet élve árasztják és sugározzák fényüket. Nyakláncok, fülönfüggők, karperecek, nubiai aranyból készült gallérok, perzsa lazurit, szines ékkövek a szivárvány minden árnyalatának ragyogásában. Tutankhamun idejében Egyiptom gazdagsága mérhetetlen volt, oly tömérdek aranyuk volt, hogy az ékszerészek valósággal tobzódtak benne, ötvösök, aranyművesek fénykorukat élték s az aranyban, drágakőben való tobzódást túlzásba is vitték, valahogy olymódon, mint a tizennyolcadik századi Franciaországban, a Napkirály uralkodásának idején.! Szinarany tör, markolata és hüvelye csodás díszítéssel, majd koronaékszerek: a királyi kormánypálca, a kampós bot, a buzogány, amellyel Tutankhamun trónjára lépett és a trombita, amely érkezését jelezte s amely még ma is megszólaltatható és hangja ugyanolyan tiszta, érces, tiszteletet parancsoló, amilyen akkor volt és amilyennek a Fáraó hallotta, az évezredek messzeségében. S most érkezünk el látogatásunk csúcspontjához: a végső szobába lépünk s mintha a sötétségben lebegne, semmihez nem érve, támasztva, erősítve, misztikusan sugározva, mint maga a bit, amely létrehozta mindezeket a mesés kincseket és a mágikus varázslatot, amelynek jelképe volt — ez hát a szinarany halotti maszk, amely a holt Uralkodó arcát födte síri magányában. Elbüvölten áll előte a látogató, csaknem megbabonázva a fiatal arctól, belemeredve a lazurit és obszidián szempárba. Mi az ékkő-szempárba meredünk, de az nem néz vissza reánk. Mögénk tekint, vagy inkább keresztül rajtunk, a végtelenbe. A csodás és a megrendítő az, hogy ennek a halotti maszknak, ennek az aranyarcnak kifejező ereje van: várakozást áraszt magából, érdeklődő reménykedést a halálon túli élet Ígéretéről. És ez az érzés, ez a várakozó A CSODAGYEREKEK 11. oldal 1 (Folytatás a 10-ik oldalról) hazánktól, ha a tudás, a képzettség, a kimentett érzésekkel párosul, szebbet még álomban sem lehet elképzelni. Mint a két Gáti gyereknek, a newvorki Fészek Klubban adott koncertjét. Még nem érték el azt a kort, hogy nemzetközileg is nagy dijat kapjanak. És amint gyermeki őszinteséggel, szinte húzódoznak újra meghajolni a tapsoló közönség előtt, valahogy jelképezik azt az utat, ami a hazát változtatás nehézségei felett is győzedelmeskedik. Magyarok, emberek érdekében. NEVESSÜNK FÉRFIAK Két férfi egymással szemben ül a vonaton. Az egyik erősen nézi a másikat, az illetőnek már kellemetlen a dolog. Végül megszólal: — Bocsánat, miért néz engem ? Talán emlékeztetem valakire? — Igen kérem, a feleségemre. Úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Csak a bajusz az egyetlen különbség. — Elnézést, de nekem nincs is bajuszom. — Ez igaz. De van a feleségemnek ... * * * EGY KEZDŐ MÉSZÁROS Inast vesz fel a mészáros. Az első este igy szól hozzá: — Fiam, takarítsd ki az üzletet, aztán locsolj fel és az eladatlan húst akaszd fel a kampókra. Utána zárd be a boltot és hozd haza nekem a kulcsot. Megértetted? Herz Ottó, e csodagyerekek pillanatnyi pártfogója, amint kisérte őket, megszokott sikerein túl, nem ok nélkül volt ilyen nagy izgalomban, ez alkalommal. Köszöntj ük benne a müvészgvtimekeken túl, az igazi zongoravirtuózt, az embert is. Aki ilyen események vitelével, elkötelezettségével, nagyobb és magasztosabb politikát ér el, mint az arról legtöbbször csak üres mellveregetéssel beszélők. A Gáti fiuk, Vili és Pali, ezesti szereplésükkel, a jövő fiatalsága ügyében, minden gondot elsöprő erővel tettek bizonyságot. — Igenis főnök ur. A mészáros hazamegy és várja a fiút,aki csak nem jön. Eltelik két és fél óra, végül már nagyon aggódik, s elmegy megnézni, mi történt? Az inas éppen zárja az üzletet, amikor odaér. — Mi történt, fiam ? — kérdezi. — Főnök ur, mindent elvégeztem. — De miért tartott ilyen sokáig? Volt valami probléma? — Igenit, főnök ur. — Éspedig? — A darált-hust nehéz volt felakasztani a kampókra ... FINOM KIS VENDÉGLŐ Bizalmatlanul kérdi a vendég a pincértől: — Friss ez a tojás? A pincér bizalmasan a vendég füléhez hajol és igy felel: — Pszt! Ne tessék hangosan beszélni. A tyuk még nem is tudja, hogy kivettük alóla... RÓNAY GYÖRGY: KAIM ÉS Mikor Káin megölte Ábelt, már tudni lehetett, hogy másodszor is ölni fog, és harmadszor is ölni fog, és eztán mindig ölni fog, végig a Történelem folyamán. Mégis, ha fázik, Ábel sosem-hülő testén melegszik. Ráhajtja didergő fejét testvére holt szivére, álmában elfelejti bélyegét, s azt álmodja, hogy Ábel. remény az, amely az évezredek óta halott Fáraót a ma emberéhez köti, mindazokhoz, akik fürkészik az élet értelmét, akik magyarázatot keresnek, remélnek és várnak — s talán ez. a közös várakozás az, amely nap-.nap után tízezreket és hónapról-hónapra milliókat hoz el rövid látogatásra ez olyannyira messziről érkezett titokzatos királyi vendéghez. — Vége. —
