Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-29 / 26. szám
Ellenőr a hálószobában Irta: SÁGI PÁL Thursday, June 29, 1972_________________________ MAGYAR HÍRADÓ A newyorki Central Park sétányain kevesebb gyerekkocsit tolnak a mamák. A First Avenuen, a szomszédban, ahol lakom, bezárt egy maternity shop, amely eddig éveken át nagy forgalmat bonyolított le, rengeteg jövendőbeli mama vásárolt ruhát. Magyarázat: az egész Egyesült Államokban csökkent a születések száma. — 1960-ban a ISO milliós országban több mint 4 millió csecsemő született. Tavaly a 200 milliós országban csak 3 millió 600 ezer bébit hozott a gólya. Lapunkban olvastam szakemberek véleményét arról, hogy mi játszott közre ebben: a gazdasági bizonytalanság, az abortusz részleges megkönnyítése, a fogamzásgátló módszerek és orvosságok tökéletesedése, az antibébi-pill elterjedése, ráadásul a sterilizálás is kezd divatba jönni olyannyira, hogy a családtervezési program vezetője szerint pár éven belül 100 amerikai házaspár közül 20 sterilizált lesz. Lehet, hogy a családtervezés hívei és Mai thus tanának felújítói meg vannak elégedve ezzel a “haladással”. Amerika azonban szakadék felé halad vele. Thomas Robert Malthus angol pap és tanár kerek 150 esztendővel ezelőtt alkotta meg népesedési tanát: a népesség gyorsabban szaporodik, mint az élelmiszer, ezért az emberiség egy része fölösleges. Most, másfél évszázaddal később a tudományos világ, nem utolsó sorban az amerikai, félreveri a harangot, hogy korlátozni kell a születések számát, mert már csak egy kevéske idő és éhenpusztul az emberiség. A megritkult gólyajárás egyik legfőbb oka: ez a hivatalosan is támogatott tudományos propaganda lélektanilag is pánikot keltett a tömegekben, elvette a kedvüket attól, hogy bővítsék a családot. Innen, Amerikából ered egy olyan tudományos munka, amely leginkább alátámasztotta ezt a pánikhangulatot. A hires massachusettsi technológiai intézetben, komputer-számítások alapján, 200 ezer dolláros költséggel tanulmány készült. Ez lényegében a következőt állapítja meg: ha a répszaporodást és a gazdasági fejlődést nem állítják meg, akkor legkésőbb a jövő század végére, de valószínűleg már jóval előbb, az emberiség jelentős része elpusztul. A tanulmány ezzel a fejlődés leállítását, az úgynevezett zéró-növekedés elvét fektette le. Még jó, hogy nem ajánlott modem heródesi politikát, az újszülöttek lemészárlását. Sok neves amerikai tudós visszautasította a tanulmány végkövetkeztetését. Simon Kuznets, a Harvard Egyetem Nobel-dijas professzorának ez a véleménye: — Az ilyen egyszerűsítő tanulmányok és javaslatok sohasem lehetnek igazak. És különben is micsoda megoldás az, ha valaki a változásokkal szemben a stagnálásban keresi a problémák orvoslását. Wallich professzor, a Yale Egyetem tekintélyes közgazdásza szerint a zéró-növekedés hívei főleg a gazdagok közül kerülnek ki: — Ők már jólétben élnek és nem kívánnak további változásokat. Számukra a világ úgy jó, ahogy van, minek kockáztatnák hát a helyzetüket, miért vállalnák a változásokkal járó rizikót? Néhány tudós tehát alaposan leszedte a keresztvizet a massachusettsi tanulmányról. A másik amerikai tanulmányt elnöki bizottság készítette. Nixon elnök két évvel ezelőtt nevezte ki a bizottságot, hogy vizsgálja meg az amerikai népszaporulatból és gazdasági fejlődésből eredő általános problémákat. A bizottság jelentésének első része már elkészült. Jóval mérsékeltebb, mint a massachusettsi. Óvatosabban fejezi ki magát. Azt mondja, a népesedési é§ gazdaságnövekedési tényezők mellett szólnak, hogy a növekedés lelassítása már a közeljövőben kívánatosnak mutatkozik. Hozzáteszi még, hogy tudatosítani kell az amerikai népben a fejlődésből eredő károkat és veszélyeket. Nos, ami a “tudatosítást” illeti, az mráis jórészt sikerült. Tudósok, és mondjuk meg nyíltan: féltudósok és áltudósok sora rémitgeti sokszor jó adag szexivel kevert adataival az amerikaiakat, hogy mindjárt itt a világ vége, nemsokára csak állóhely marad a Földön, akárcsak a zsúfolt newyorki subwayn és nem lesz szükség fogyókúrára, anélkül is éhenveszünk. Évi 30—40 ezer dollárral fizetett egyetemi tanárok és tudományos kutatók azzal töltik idejűiket, hogy előadásokat tartanak, cikkeket, könyveket Írnak, nyilatkoznak a robbanásszerű népszaporodás halálos veszélyeiről és elméletket dolgoznak ki az elhárítás módszereire. A legszimplább megoldásnak azt találják, hogy a többgyermekes családot büntessék meg, fizessen több adót. A több tucatnyi között valamivel bonyolultabb, de komoly formában elhangzott javaslat: minden házaspár kapjon 130 állami bélyeget, ennek alapján két gyermeke lehet, a bélyeggel el kell számolni és ha hiányzik, szigorú büntetés jár érte. Ezekután most már csak az a javaslat következhet, hogy az állam állítson ellenőrt minden hálószobába és a házaspárnak csak az állam által előirt napokon, az állam által meghatározott módszerekkel élhetneík szerelmi életet. Igaz, hogy a Föld lakosságának száma egyre emelkedik. Ebben a növekedésben azonban több a szerepe az orvostudománynak, mint a születések százalékszerü emelkedésének. A régihez képest javult az egészségügyi helyzet. Egész sereg tömeggyilkos járványt megfékeztek vagy szűk térre szorítottak, például a maláriát, a pestist, a kolerát. Az orvostudomány fejlődése odavezet, hogy a csecsemőhalálozás általában csökken, az életkor pedig emelkedik. Vagyis a népesség jelenlegi és várható növekedése főként az életkorból, a modern orvostudomány vívmányaiból fakad. Ha Amerika a modern Malthusokra hallgat, tiltsa be a penicillint és a többi életmentő gyógyszert, szüntesse meg az öregedés folyamatát gátló szerek gyártását, kobozza el a diplomát azoktól az orvosoktól, akik szív és vese átültetéssel, mű szívvel, művesével próbálkoznak megtartani az embereket az életnek. A modern Malthusok hisztérikusan jajveszékelnek, hogy kevés az élelmiszer. Ezzel is úgy csinálnak, mint ahogyan a Nobel-dijas Kuznets profeszor mondja róluk: egyszerűsítenek. Egyszerűen csak megállapítják, hogy szerte a. földkerekségen minden este száz meg száz millió ember jóformán éhesen fekszik le, amiben van is valami igazság. Az élelmiszer azonban egyrészt azért kevés, mert a Földön jelenleg nincs elég megművelhető terület, amelyen emberi és állati élelemnek alkalmas növényeket lehetne termeszteni. — Meglepően hangzik talán, de a Föld 70 százalékát viz borítja, tenger, tó, folyó, 18 százaléka hegység, sziklás vidék, sivatag, mocsár. 9 százaléka túl forró, túl száraz vagy túl hideg éghajlat alatt fekszik. A termőföld mindössze 3 százalék. De nemcsak a termőföld hiánya okozza az élelmiszerhiányt, sok egyéb tényező is hozzájárul. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió esetét lehet egyik példának venni. Amerika több gabonát termel, mint amennyit meg tud enni. Nincsen ebben semmi csoda. Egyszerűen csak fejlett, jó a mezőgazdasága. Ugyanakkor más helyeken nincs elegendő gabona. Nincs, mert rosszul gaz7. OLDAL dálkodnak. A Szovjetunióban addig kísérleteztek, addig kapkodták a szovhozokkal, kolhozokkal, Mi csurin mester és Liszenkó mutatványaival, a “buzagy árakkal”, meg a többivel, amig eljutottak oda, hogy nem tudnak elegendő kenyeret adni az embereknek, elég takarmányt az állatoknak. — Kruscsev többmillió holt szüzföldet töretett fei Kazaksztánban, a végén azonban mégis Kanadától és az Egyesült Államoktól kellett gabonát vásárolni. így lett Kruscsevből mezőgazdasági csoda: Kazaksztánban vetett és Amerikában ara tott. Most legutóbb, amikor Nixon elnök Moszkvá ban járt, a sok egyezmény közül az oroszok biz tosan annak örültek a legjobban, hogy Amerika megint gabonát szállít nekik és lesz kenyerük. A gazdaságpolitikai rendszerek hibáitól füg getlenül más bajok is vannak. Az ázsiaiak száz millióinak nem kell a gabona. Rizst vagy szóját akarnak enni. Földjeik jórészén viszont nem le hét rizst vagy szóját termeszteni. Latin-Amerikában nagyjában fejletlen a mezőgazdaság gépe sitése és nem használnak elegendő műtrágyát belterjes gazdálkodásnak jóformán nyoma sincs Máshol Délen naponta mérhetetlen mennyiségű zöldség és gyümölcs kerül a szemétbe, mert a forróságban megromlik, ahelyett, hogy konzer válnák. Ok: nincs elegendő konzervgyár. A szűkösséghez még vallásfilozófiai okok is hozzájá rulnak. Indiának körülbelül 500 millió lakosa van. A szarvasmarhák száma ennek éppen majdnem a fele, 225 millió. Ennyit eltartani képtelenség A hinduk vallási okból nem vágnak szarvasmar hát. A “szent tehenek’’ koldusra falják Indiát. Tetejébe az utakon, mezőkön, milliószámra hull et éhen vagy végelgyengülésben a jószág. Mai Malthusaink az éhség ellen egyetlen csodaszert ajánlanak: gyártsunk több koporsót és kevesebb bölcsőt ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogyan lehet több élelmiszert termelni. Annyit, hogy ma is, holnap is, holnapután is jusson belőle mindenkinek. A lehetőség szinte kor látlan. Mocsarak lecsapolásával, szüzföldek fel törésével, rossz talajok megjavításával, nagyméretű öntözési rendszerekkel és hasonlókkal or szágnyi területeket lehet termővé tenni. Gépesi téssel, jó műtrágyával, helyes talajvédő és nö vény védő szerek használatával fokozni lehet a terméshozamot. Több takarmánnyal több hizót több marhát, több baromfit lehet nevelni. Nagy arányú konzerválással óriási tömegű romlandó élelmiszert tudnának megmenteni. A tenger tudó mányának művelői sok élelmezési tudóssal együtt szilárdan állítják, hogy a tengerekben nemcsak hal van, hanem rengeteg más olyan anyag is, ami bői emberi élelmet lehetne produkálni. Mások még tovább mennek. Azt mondják: ha a tudósok a savak ömlesztéséből, nyújtásából, hu zásából ruhának való nylont tudnak előállítani akkor miért nem csinálnak szintetikus élelmiszeri; is? Ami engem illet, én ugyan utolsó leheletemig a borjupörkölt és a szték mellett szavazok, de hát azért nem árt gondolkodni egy kicsit. így elsőre utópisztikusnak hangzik ez a pill-kosztolás, de legyünk őszinték, a száz év előtti kortársak mosolyogtak volna, ha repülőgépről, telefonról, rádióról, hangosfilmről, televízióról hallanak. Madách Imre “Az ember tragédiája” cimü müvének végefelé Lucifer a megtört, aggastyán Ádámot a távoli jövőbe kalauzolja. Kietlen, jeges vidékre, ahol a korcs, tengődő eszkimó vadász Istent lát Ádámban és igy fohászkodik hozzá: “Könvörgök. hogy kevesebb ember legyem S több fóka. A sztregovai iró-bölcs nem ugv oldotta fel az az emberiség tragédiájának feszültségét, hogy eszkimó-irtást rendezett, hanem azzal, hogy Éva azt mondja: “Anyának érzem, oh Ádám, magamat”. Ma, száz esztendő múltán a modern tudománynak, elsősorban az amerikainak se az legyen a gondja, hogy kevesebb legyen az ember: oldja meg, hogy több emberre több fóka jusson.
