Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-15 / 24. szám

Thursday, June 15, 1972 MAGYAR HIRADO 8. olaai 'W HOMOKI ERZSÉBET Ál LELKI KLINIKÁJA TANÁCS JELIGE — Kedves Homoki Erzsé­bet, társaságban megismerkedtem egy férfivel és nem szégyellem, hogy azonnal beleszerettem, ami úgy kezdődött, hogy belebolondul.am a hang­jába, mert nagyon szép hangja van és olyan ha­tással volt rám, hogy nem is tudom leírni. Elkérte á telefonszámomat és többször felhívott, mikor a hangját hallom, remeg a lábam, egész odava­gyok. Csak az a baj, hogy nős ember, kél gyer­meke van. Mi a véleménye erről? VÁLASZ — A szarvasbőgés és a fajdkakas­­dürrögés azt hiszem, inkább vadászati, mint lel­ki probléma. De ha már a véleményemet kéri, felelek rá. Vegyen egy jó Franík Sinatra hangle­mezt, jobb, ha azt hallgatja, mint ha kalandba bocsátkozik egy többgyermekes családapával. ☆ ☆ ☆ FIATAL ASSZONY — Kedves Miss Homoki, őszinte tanácsát kérem az én problémámban. A férjem már menyasszony koromban is mindig kért, hogy sohase ellenkezzek az édesanyjával, legyek vele egy véleményen, akármit mond, mert nem szereti az ellentmondást és ő nagyon tiszteli az édesanyját. Mindenre igent mondtam és hagy­tuk magunkat az anyósomtól irányítani. Aztán vártuk az első gyermeket és az anyósom egy hó­napra hozzánk költözött azzal, hogy nekem segit majd. Nem panaszként mondom, de a segítség abból állt1, hogy még őt is ki kellett szolgálnom és miután nagyok az igényei és nagyon követelő, a dupláját dolgoztam annak, mint máskor. Ezért aztán, mivel a^szülés is nehéz volt, egy hétre be­járó takarítónőt akartam felvenni azért is, hogy egy kicsit több időm legyen a gyerekhez az első héten. Az anyósom erre rámtámadt, hogy neki nem kellett takarítónő, amikor gyereket szült, ne csináljak ilyen nagy ügyet belőle. Utána a gyerek miatt veszekedett, hogy miért nem csiná­lok mindent úgy, ahogy ő jónak tartja. Folyton emlegette, hogy ő segíteni jött nekem és én há­látlan vagyok. Emlegette, hogy egész életében a fiáért dolgozott és semmi hálát nem kap ezért. Az igazság pedig az, hogy férjemet özvegy édes­anyja nevelte, nagyon szigorú volt hozzá, lebe­csülte, lenézte őt. Sajnos, a férjem ma is viseli ennek nyomát a lelkében. Nem elég, hogy az édesanyjától fél. hanem az életben is félős, sen­kinek sem mert ellent mondani, fél a főnökétől, mindenre igent mond és kihasználják őt. VÁLASZ — Őszinte véleményt kér? Nem aka­rom kétségbevonni, amit mond, de ha egy asz­­szony sóikat panaszkodik az anyósára, mindig gyanakszom, hogy egy kissé eltúlozza a dolgot. A fiatalok gyakran türelmetlenkednek az idő­sekkel szemben. Tegyük fel azonban, hogy az anyósa valóban úgy viselkedett, ahogyan irta. Akkor is férjével kapcsolatos probléma a legfon­tosabb. Ezen kell elsősorban segíteni. Nem első eset, hogy szülők helytelen bánásmóddal félénk, bátortalan, puha embert nevelnek a fiukból. Meg kell szabadítani őt ettől a tulajdonságtól és ez főként a maga dolga. Üljenek le, magyarázza meg neki, hogy most már nemcsak kettejükért felelős, hanem a gyermekért is. Nem tud a gyer­mek neveléséről gondoskodni, ha nem áll szilár­dan a talpán, tehát legyen erősebb, szokjon le a gyengeségről, félénkségről, különben alulmarad az élet küzdelmeiben. Persze ne fölényes, oktató, vagy követelő hangon beszéljen, hanem szerető élettárs módján szóljon hozzá, nehogy még job­ban összetörje amúgy is gyenge önérzetét. Meg­látja, ez használ, Akkor aztán majd sort kerít­het arra, hogy határozottan, de békés módon rendeződjön az anyóskérdés is. Fontos, hogy ne maga egyedül akarja rendezni, hanem a férjével egyeértésben, kettesben. ☆ ☆ ☆ ESKÜVŐ — Kedves Erzsébet, 58 éves asszony vagyok. A férjem korán meghalt, fiatalon özve­gyen maradtan a kislányommal, megszoktam az önállóságot, mégis tanácsot kérek. A lányom, aki most 29 éves, 5 évvel ezelőtt férjhez ment, há­zasságukból van egy négyéves kislány. Szomorú, rosszul választóit. A férje két év múlva kicsa­pongó életet kezdett élni, ivott, kártyázott, ba­rátnője volt, a lányomat nem is tartotta felesé­gének, a barátnőjével élt szerelmi életet. A lá­nyom sokáig tűrte, próbálta visszatéríteni a jó útra, azonban nem sikerült, egyre jobban züllött és részegen már többször meg is ütötte a lányo­mat. Tavaly a lányom a magyar egyletben meg­ismerkedett egy férfivel és nagyon megtetszet­tek egymásnak. Az illető másoktól már hallott a lányom szerencsétlen házasságáról és arra kér­te, hogy váljon el, ő elveszi és jó apja lesz a kis­lánynak. A lányom hozzám költözött és beadta a válást. A férje azt mondta, hogy szívesen válik, örül, ha nem látja többé és azonnal odavette a lakásba a barátnőjét. Tizedik napra a férje része­gen autót vezetett, összeütközött és meghalt. En­nek négy hónapja. A lányomat arra kéri a jöven­dőbelije, hogy esküdjenek meg, ő meg is tenné, de az egész rokonság ellenzi, mert még nincs egy éve, hogy meghalt a férje és nem szokás ilyesmit csinálni és félnek, hogy kibeszélik az emberek. Mit tanácsol? VÁLASZ — Az igaz, hogy özvegynek illik be­tartani a szokásos gyászévet. A lánya esetét vi­szont erkölcsi és társadalmi szempontból másként lehet megítélni. Elvben elvált asszonynak tekint­heti magát. Nem élt a férjével, a férje másik nő­vel élt, a férj nem ellenezte a válást és csak a hirtelen halál akadályozta meg a lányát abban, hogy megkapja a törvényes válási okiratot. Nem kegyeletsértés, ha megesküszik. Az pedig nem lényeges, hogy mások mit szólnak hozzá. A há­zasság kettejük dolga. SÁRÁNDI JÓZSEF: HELYETTED Kovácsolják üdvösséged helyetted idült boldogtalanok színezve buzgón jövő életed — született vakok nőhetett bajra baj hasztalan önnön kárán sem okult szerelmed is kidekázza bolond-szatócs mérlegén a múlt H-U-M-O-R MAJDNEM STIMMEL — Gratulálok! Hallom, a feleséged tízezer dol­lárt nyert sorsjegyen! — Majdnem. Csak annyi a különbség, hogy nem tízezerről van szó, hanem ezerről. Nem sors­jegy, hanem kártya. Nem a feleségem, hanem én. És nem nyertem, hanem vesztettem. A töb­bi stimmel... • GYEREKSZÁJ Az ötéves kisfiú igy szól az apjához: — Apuka, te meg tudsz jegyezni az emlékeze­tedben arcokat? — Hogyne, kisfiam. — Nagyszerű! « — Miért nagyszerű? — Mert eltörtem a tükröt a fürdőszobában!... AHOL BARTÓK PIHENT ÉS DOLGOZOTT (Folytatás a 6-ik oldalról) vezettem — emlékezett az idős zenetanárnő. Legutolsó inneni levelét 1945. augusztus 30-án. továbbította a posta Dorothy Parrish felé: “Ma reggel hagytuk el Saranac Lake-et, hogy New Yorkba menjünk. Korábban jöttünk el, mint akartuk, Ditta nem érzi egészen jól magát és nekem is rendellenes hőmérsékleteim vannak... Saranacban néhány müvet kezdtem írni, de saj­nos, nem fejezhettem be őket, kiváncsi vagyok, tudom-e ezt a munkát New Yorkban folytatni. Igaz hive, Bartók.” Az említett müvek közül a brácsaversenyt már Bartók Béla hátrahagyott gyorsirási feljegyzései­ből rekonstruálták, a VII. vonósnégyesből csak néhány taktusnyi, igen kevés részlet készült el. Lake Saranac, N.Y., május hó ... Lindner András EGY HÉT MIAMIBAN (Folytatás a 8-ik oldalról) ahol a hírek szerint az idomított delfinek már ki is hozzák a vizbe dobott lányokat, sőt, állító­lag már fütyülésszerü hangjukat is megfejtet­ték?! ... Floridára, mint minden más üzletre, rátette ke­zét a spekuláció. A mocsaras területeket már kez­dik lecsapolni, nagyrészt már fel is vásárolták az építkezési vállalkozók, úgyhogy a hatóságok­nak kellett közbelépni, hogy legyen olyan terület is, amely megőrzi a régi Florida képét, állatvi­­gát, azt az eredeti állapotot, amelyen élnek itt a flamingók, az un. “büzi-madarak” sokasága, mert ezt a földrészt úgy ismeri a világ, mint a madarak paradicsomát, Kell is itt nagyon a védelem. Ezen a területen nem szabad vadászni semmilyen formában a ma­darakra. Bizonyos helyeken még él a krokodilus is, ezeket pusztították a legjobban a bőrük miatt. Hiába volt megtiltva a vadászatuk, a technika különböző öldöklő fegyvereivel, csapdákkal, tő­rökkel és más egyéb gyilkoló szerszámmal, főleg orvadászattal irtották, pusztították őket, de ma már szigorú büntetés vár az orwadászokra, egye­dül az indiánoknak van joguk bizonyos időközök­ben elejteni egy-egy krokodilust. Jártam a mesterséges indián-faluban is, ahol most különféle mutatványokkal szórakoztatják: az idelátogatókat, az izmos, j ólmegtermett fiata­lok, akik közül nem egy birokra kél az aligátor­ral és ügyes fogásokkal kétvállra fekteti az álla­tot. Aztán, hogy tessen valami az állatnak is, el­kezdi a hasát simogatni. Az aligátor erre a simo­­gatásra kéjes transzba esik, s annyira mozdulat­lan lesz, hogy a néző azt hiszi, hogy kimúlt. Florida amerikai Angol-parkja. Ezért ideköltö­zött a Disney World, s most már két helyen, Flo­ridában és Californiában él tovább ennek a nagy szellemnek az emlékezete. Külön megemlítem a majom-dzsungelt, mely­ben rengeteg papagáj és mátyás-madár él. Egy­szer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki rámrivalt, hogy “Pm beautiful”. Körülnéztem, de senkit se láttam, végre észrevettem a mátyás­­madarat. _ .. Van itt kigyófarm is, s aki szerelmes a víz­be, az rászáll a kikötőben a kirándulóhajóra. Ka­­nyargunk a szigetek körül, a csatornák tömegé­ben. Mennyi munka, mennyi pénz kellett ide, hogy megteremtsék ezt a világlátványoságot, a Karibi­­tenger tündérkertjét, mert itt 100 féle különböző pálmafa hinti szét az árnyát, s hirdeti Florida megtermékenyítő erejét és a felfrissítő fiatal­ságot ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom