Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-15 / 24. szám
10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, June 15, 1972 AZ ÖSSZEFIRKÁLT TÉRKÉP: SAFARI - ANGLIÁBAN Xamaszkorom-nak volt egy időszaka, amikor Afrika-vadász szerettem volna lenni. Kalandos útleírások nyomán, Afrika térképe fölé hajolva képzeletben sokszor útnak indultam, hogy egy vadászexpedicióval — safari-val — nekivágjak a keletafrikai füves pusztaságnak, vagy behatoljak a kongói dzsungelbe. Elképzeltem, hogy milyen nagyszerű kalandok várnak ott rám! Vadászok orrszarvúra, elefántra, oroszlánra, mellékesen lövök néhány antilopot, gazellát és gnut. Izmos, magas masszái harcosok és vadászok kisérnek, hosszú lándzsákkal és rinocéroszbőrből készült pajzzsal. Sok kockázata és veszedelme lesz ennek a vállalkozásnak, de egy pilJanttig se kételkedtem a kaland nagyszerű kimenetelében. Gondolatban már ott ültem az esti tábortűznél, sátram előtt egy sikeres vadász-nap után s hallgattam a négerek monoton énekét. .. Nyilván minder, tizenéves fiú fejében megfordul ilyesmi'. Életem úgy’ alakult, hogy nemcsak gondolatban — mint iró tehettem meg utakat, hanem átkerültem az Óceán túlsó oldalára is. Eljutottam az őserdőbe, ültem esti tábortűznél, pipaszónál és hallgattam a vadon muzsikáját. Dél-Amerikában. Igaz, soha nem lettem vadász ; soha nem lőttem még egy verebet sem. Fegyvereim is — dolgozószobám falán — csak szimbólikusak voltak: régi flinták, öreg, rozsdás mordályok. S nem jutottam el — Afrikába sem. Afrikát épp csak láttam, amikor kivándorlóként hajónk elúszott az északafrikai partok mellett. Ugyanígy láttam a Zöldfoki Szigeteket, ahol egy napig horgonyt is vetettünk. Jóval később, több mint húsz év után jártam a Kanári-szigeteken. Egy darab Afrika ez, tájban és jellegben, de mégsem egészen. Hisz még őslakói fehérbőrű cromagnoi emberek voltak. Igazi Afrikát hát nem láttam. Afrika-vadász nem lettem, ám egy afrikai safari izét mégis csak megérezhettem. Igaz, nem Afrikában, hanem Angliában. A woburni Safari Parkban. Angliában több ilyen nagy állat-rezervátum van, de valamennyi között területben és állatállományban a legnagyobb ez a Woburn-i. Bedford Irta: Kutasi Kovács Lajos hercege és Jimmy Chipperfield alapította, Európa legnagyobb — 350 acx-e — eme vadállat-rezervátumát, egy egykori apátság parkjában. Az állatok nagy térségben szabadon — egymástól elkülönítve — élnek. Kitűnő utak Kutasi Kovács Lajos kanyarognak a parkban s természetesen csak kocsival lehet bejárni, felhúzott ablakkal, lépésben haladva. Mintha a bágyadt angol tavaszi napsütés is erősebb lett volna azon a délutánon, amikor behajtottunk a park kapuján. Nyomban a bejárat után egy népes afrikai ri.nocerosz-csorda tűnt elénk. Ezek a hatalmas,erősen pusztuló, szinte prehisztorikus szörnyekre emlékeztető állatok — békésen harapták a füvet. Körülöttük különböző afrikai gazellák, zebrák legelésztek s egy csoport zsiráf nyújtogatta hosszú nyakát Kisebb tó mellett haladtunk el s a vízből kiváncsi vízilovak apró szemei villogtak ránk. Struccok szaladtak előttünk és játékoskedvti zebrák. Hatalmas vaskapuhoz érkeztünk: a tábla figyelmeztetett, hogy itt kezdődik az “oroszlánok országa." Lejtős, ritkás erdővel borított domboldalon, egymástól ugyancsak elkülönítve tigrisek és az oroszlánok. A tigrisek lomhán elnyujtóztak a fűben, mint óriási csikós macskák doromboltak s ügyet sem vetettek ránk. Az oroszlánok némi unott fölénnyel ugyan, de ránk emelték hatalmas fejüket s ránkvillantották ferdemetszésü mandarin-szemüket. Jóltáplált, hatalmas állatok. Valóságos oroszlán csorda. De a családok különkülcn. Hancurozó fiatal kölykök birkóztak, szerelmes párok enyelegtek. A bozontos himek valóban fenséges, királyi jelenségek. Ahogy mozdulatlanul, összehúzott szemmel ültek, szinte önmaguk szobrai lehettek volna. De akadtak játékos nőstények, melyek a hátukra fordulva heverésztek, mancsaikkal kaparászva a levegőt, akár a kismacskák. Az oroszlán-országból kilépve most a “majom-dzsungel” felé vettük az irányt. Ebben a sürü erdőben természetesen nincsenek emberszabású majmok, csimpánzok, orangutánok, gibbonok vagy pláne gorillák; azok sokkal inteligensebbek s nyilván — megszöknének. A csimpánzok számára egy külön kis szigeten biztosítottak helyet, a majom-dzsungelben csak baboen-okat, páviánokat látni. Igaz — százával. Némi tisztelettel szemléltem őket, hisz ezek a majmok voltak ős Egyiptomnak a szent majmai. Amikor a nap, minden élet forrása hajnalban feltűnt az égen, Bech-hegyének majmai, megittasulva a fénytől, boldog rikácsolással köszöntötték. Az Abu- Simbel sziklatemplom homlokzatán, a négy Ramszeszkolosszus feletti dombormüvön páviánok üldögélnek egymás mellett: Bech-hegyének szent majmai. A British Muzeum gyűjteményében nemrég láttam a majom-isten szobrát s most — az autónk motorházán kuporgott egy valóságos “szent majom.” Mert ezek a páviánok nemcsak szemügyre veszik a gépkocsikat, fel is ugranak rájuk, levizitelnek — néha még| Mire ez az írás napvilágot lát, szerte a világon már minden érző ember értesült Edwai'd királyi herceg, Windsor Hercegének haláláról, aki Párisban hunyt el május 28-án hajnalban, hetvenhét éves korában. Ott volt mellette hitvestársa, Wallis Warfield Simpson, a vele egykorú amerikai hölgy, akivel boldog házasságban élt Anglia önszámiizött uralkodója, kerek haimincöt esztendőn át. A történelem feledhetetlen fejezete zárult le az ifjúságában jólismert Walesi Herceg, majd alig egy évig VIII. Edward király, később Windsor hercege elmúlásával. Junius 5-én helyezték örök nyugalomra Windsorban, a kastély parkjában, az ötszáz éves Szent György kápolnában ősei mellé, korunk — és a történelem SZÍV HERCEGÉT, a vizit-kártyájukat ia otthagyják ... Még ezekben a nem emberszabású majmokban is van valami különös, megható és megrázó, emberi. Az autónkon kuporgok közül az egyik öreg him valami töprengő bölcselőre emlékeztetett: ráncos, szűk homlokát csaknem szétvetette egy — gondolat. Egyik anya a kis kölykét is magával hozta: a nyakában lógott. Ez a csimpaszkodó kis majom a maga gyér szőrzetével még inkább emlékeztetett valami torz kis emberi újszülöttre. Akárhogy is vesszük: ez a kalandozás a “majom-dzsungelben” afféle — rokoni látogatás volt. Egy tág mezőn afrikai elefántok legeltek. Itt már ki is lehetett szállni a kocsiból, ezek veszélytelen, játékos állatok. Holott az alig szelidithető, nagyobbtestü afrikai fajtához tartoznak, mert az indiai elefánt nehezen viseli el az európai kiimát — igy szabadon — s hamar elpusztul. Nyilván azok az angolok, akik az egykori afrikai gyarmatokon éltek, szívesen keresik fel a safari-parkot, régi emlékek jóizével. Na persze, azért ez, az oroszlánok, orrszarvuk, zsiráfok ellenére, mégse — trópus. A sik lapályok, magányos óriásfákkal ugyan emlékeztetnek a keletafrikai sikságra, de hiányzanak a pálmák, a majmok dzsungelében az óriási páfrányok, a liánok és az orchideák s az a sajátos hangulat, aki 1936 december 12-én hagyta el hazáját és trónját. Anglia történetében először mondott le király, az akkori Brit Birodalom, a világ leghatalmasabb országa trónjáról, kritikus hangulatot Weber Tibor árasztva a földkerekség területe egyharmadára. Lemondott egy uralkodó, aki nem bírta követni családjának évszázados tradícióját, akinek a szive parancsolta, hogy Wallis Warfield Simpson asszonyt vegye feleségül. A döntő napokat. megelőző évek alatt — főleg hónapokben érezhetni. Az a vad burjánzás, az a szünetnélküli virágzás és hervadás, az elmúlásnak és az újjászületésnek folyamatossága és egymásmellettisége, amelynek hatása alól nem szabadulhat az, aki a természet nagy összjátékára figyel. Szelíd táj ez. A vadállatok tulajdonképp ligetben ülnek, mint a középkori festők “paradicsomot” ábrázoló képein. S ahogy az se volt valóság, ebben is van valami mesterkélt, kilúgozott, civilizáltra szabott. Itt Európába.'! az ember átalakította a természetet — ott a trópuson az ember, még kénytelen alkalmazkodni a természethez. Itt az ember főszereplő — ott csak mellékfigura. Hatalmas lomb- és tűlevelű fákkal szegélyezett utón haladt már velünk a gépkocsi. Ennek már semmi köze a “majmok dzsungeléhez” vagy az “oroszlánok országához.” A safarihoz. Itt apró őzek, meg fenséges agancsu szarvasok suhantak át a sűrűségen és a tisztásokon. A fatörzsek árnyékában gombák ülnek — ez már nem a négerek egylábú törpéjének, Sacinak, vagy az indiánok végzetes démonának, Tárának az őserdeje, hanem a Grimm-testvérek meseerdeje, törpékkel és tündérekkel, boszorkányokkal s mókusokkal. S mégis — mintha egy régi, adósságot törlesztettem volna. Igen, az a régi kamasz úgy érzi, hogyha nem is egészen, de mégiscsak — Afrikában járt. kal a végső döntés előtt, az angol közvélemény kénytelen-kelletlen tudomást szerzett a volt Walesi Herceg, majd VIII. Edward király alig titkolt mély kapcsolatáról. És a trónralépés heteiben és hónapjaiban megindult három oldalról az együttműködés, egy esetleges házasság megakadályozására. Mary anyakirályné, a rendkívül, szigorú és erélyes anya volt az egyik hatóerő. A másik talán a legfontosabb bíráló az Anglikán Egyház volt, amelynek feje VIII. Henrik óta a mindenkori angol uralkodó és létének sarkalatos elve a válás elítélése. Miután mint tudjuk, Mrs. Simpson kéttízben volt férjnél és vált el, igy az Egyház leghidegebben elzárkózott minden enyhítő kiegyezéstől. A harmadik ao (Folytatás a 11-ik oldalon) amit csak a trópusi őserdőEMLÉKEZÉS WINDSOR HERCEGÉRE írta: Weber Tibor
