Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-08 / 23. szám
MENTŐ-ANGYAL Irta: PAPP VARGA ÉVA Thursday. June 8, 1972 MAGYAR HÍRADÓ_____________________________________7. ai-da-I Amerikai társaságban hallottam a lélekjelenlétnek, házastársi bizalomnak és fiatalkori romlottságnak érdekes történetét. Aki elmesélte, 45 éves, jó külsejű férfi, 20 év óta él boldog házasságban feleségével. Foglalkozása; utazó ügynöke egy san-franciscoi ékszergyárnak, a kereskedelmi életben szépen boldogul és szereti a második világháború óta kapott foglalkozását, bár azzal velejár, hogy hetenkint kb. ezer mérföldet kell kocsit hajtania. Utazó kőrútján cégeket látogat, minta-kollekcióját mutatja be és rendeléseket vesz fel, néha árut is leszállít, ha viszonylag kisebb értékű “costume jewelry” néven ismert hamis ékszerről van szó. Egyik üzleti utján, amikor az arizonai Phoenix város határán megállt és egy gazolin állomáson autóját benzinnnel feltöltette, valami nem túl jelentős javítás miatt kellett várakoznia. Eközben egy 15 évesnek látszó fiatal lány megszólította: “Mister, bocsánat, hogy zavarom — mondta angolul —, diáklány vagyok, az iskola-év most ért véget és a vakációra hollywoodi rokonunk hivott meg magához. Szeretném megtakarítani a vonatköltséget, arra kérem, vigyen el magával. Láttam, hogy a kocsija californiai rendszámú és maga olyan bizalomgerjesztő . . . A férfi egy pár percig elgondolkozva nézte a szép és intelligensnek látszó gyereklányt, aztán határozottan mondta: — Sajnálom, de nem vihetem magammal. Üzleti szerződésem tiltja, hogy társ-utast vegyek a kocsimba és felfogásom is ellenzi . . . A kislány nem felelt, de hirtelen bement az irodába. Mikor kijött, vele jött a gazolinállomás tulajdonosa és ezt mondta a férfinek: — Ez a lányka kér, hogy igazoljam őt. Ismerem az édesanyját, özvegy és nehéz munkával, varrással neveli három gyermekét. Segítsen uram, ezek érdemesek a támogatásra . . . A férfi még mindig habozva végül azt mondta a diáklánynak: — Rendben van, velem jöhet, de hátul kell ülnie, mert elől a táskámat kell elhelyeznem. Beszélgetéssel nem zavarhat . . .! Mikor a kocsit rendbehozták, a lányka szó nélkül beült a hátsó ülésre. Kis útitáskáját maga mellé helyezte és hálásan nézett utitársára, aki a csomagjait kissé elrendezve, beült a kocsiba és elhajtott. Rohant az autó és vele az idő . . . mikor kb. 2 óra múlva a kislány megszólalt: “Nagyon éhes vagyok, itt a közelben van egy kisváros, én már jártam ott, innen nem mesze, az országút szélén van egy kis hotel, ott jó ebédet kaphatnánk és szobát is, ahol megpihenhetünk . . . A férfi lassított és kínos meglepetéssel, felháborodva mondta, miiközben kissé hátra is fordult: “Hogy mersz nekem ilyen ajánlatot tenni? Te nem vagy kislány, hanem romlott felnőtt! — A hotel előtt kiteszlek, velem nem jössz tovább. Felindultan fordult vissza, de már nem volt ideje arra, hogy elkerülje az összeütközést egy szembejövő kocsival. Egy szabálytalanul előző autó miatt beleszaladt az árokba. A kislány sértetlen maradt, de a férfi beleütötte fejét a kocsi ajtajába, oly erősen, hogy ájultan hanyatlott az ülésre. A másik autó vezetője telefonált a mentőkért, igy rendőr jött a helyszínre, a férfit beszállitották a kisváros kórházába, a kislányt pedig a rendőrségi irodába, ahol kihallgatták. Vallomása következtében elhelyezték az említett hotelban egy éjszakára. Az ájult autóvezetőt másnap reggel kiengedték a kórházból, mert az ütésen kívül nem történt baja. Mikor még mindig szédülten kilépett a kórházi szobából, meglepetése volt, rendőr várta, aki aztán felvilágosítással is szolgált: “Uram, magát le kell tartóztatnom. Egy kiskorú leányt erőszakkal elhozott magával, a kocsiban megtámadta és ezért történt a baleset ...” A férfi elképedve tiltakozott és kérte a rendőrt, engedje meg, hogy a feleségének telefonáljon. A rendőr, miután nemcsak meghallgatta, de el is hitte a szerencsétlen ember elbeszélését, megengedte a telefonálást, igy a kétségbeesett feleség repülővel érkezett a városkába, és ment a rendőrségre, ahol a “felek”, férje és a feljelentő lány, várták. A nő, miután a férjével beszélt, azzal kezdte, hogy könyörgött a lánynak, vonja vissza teljesen alaptalan vádját: < “Én ismerem a férjemet, húsz éve élünk boldogházasságban, tudom, hogy soha nem követne el ilyesmit ellenem! Nem tudom, magát mi indítja erre a szörnyű vallomásra, de az Istenre kérem, ne tegye tönkre az életünket. Maga még nagyon fiatal, nem tudja, mit követ el . . .” A lány hidegen mondta, hogy ő igazat állít, sajnálja, de igy történt!” Az asszony próbált a lelkére beszélni, hivatkozott Istenre, vallásra, de hiába. Ezalatt férje testileg-lelkileg összetörve ült egy széken, mig a lány konokul ismételte a vádat, bejött egy rendőr és mondta a lánynak, hogy menjen vele a főirodába, ahol aláírja a jegy-GÖRBE TÜKÖR: FEGYELMEZETT ALVÁS Tudja kérem, én még egy esztendővel ezelőtt is olyan jó alvó voltam, hogy megfordultak utánam az emberek. Nekem kérem, aludni annyit tett, mint másnak lélegzetet venni. Tudtam én aludni kérem, ágvudörgés közben is, elképzelheti, hogy akkor milyen jól aludtam ágyudörgés előtt és ágyudörgés után.. — A jó alvás igen fontos dolog. Annak köszönhetem, hogy erős, egészséges, drabális, pirospozsgás ember voltam világéletemben, az idegrendszeremet mutogatni lehetett volna, úgy bírta a stx-apát. Hanem aztán magasabb pozícióba kerültem, megvallom őszintén, önhibámon kívül, jó munkám jutalmául. A magasabb pozíció keményebb helytállást követelt, és főleg, persze, fokozottabb felelősségtudatot. A felelősségtudattal úgy van az ember, hogy nem nő azonnal együtt a feladatokkal. Fontosabb beosztást kaphat az ember fia együk óráról a másikra, de a felelősségtudat tréning dolga is, tessék elhinni. Szóval mit köntörfalazzak, kezdtem rosszul aludni. Elalvás előtt a másnapi teendőimre gondoltam, ügyes-bajos, gyakran kényes természetű elintéznivalóimra; a vállalat ugyanis, amelynek a vezetője lettem, ebek harmincadján volt, a személyzeti ügyek tótágast álltak, a gyártás döcögött, a revizorok egymiásnak adták a kilincset, nem is részletezem tovább. Én, aki annak előtte reggel hatkor úgy pattantam ki az ágyból, mint a rózsabimbó, ezekben az időkben fáradtan, összetörtén másztam ki a paplanom alól reggelente, féltem az éjszakától. Már-már úgy volt, hogy tönkremegyek, de egészen, amikor eszembe jutottak az asztronauták. Hogy azok az űrhajóban milyen édesdeden tudnak aludni. Előre kijelölt időpontban a falnak fordulnak és alszanak, mint a mormota. Ott fent a kozmikus térben. Én meg. itt az ágyban csak - hánykolódom. Addtg-addíg tűnődtem ezen, mig rájöttem az okára. Hogy zőkönyvet. Mikor kimentek, a nő tehetetlenül nézett utánuk és eközben észrevette, hogy a lány a kézitáskáját (retikül) a szék karján hagyta. Hirtelen lélekjelenléttel beletette a saját pénztárcáját, amelyben nagyobb bankjegyeket szokott útra vinni. A férje egyik régebbi pénztárcája volt. Amint a lány a rendőrrel visszajött, a feleség rá támadt: “Férjemnek hiányzik a pénztárcája, azt csak Te lophattad el . . . Aztán a rendőrt kérte: motozzák meg a lányt! Férjem már a kórházban észrevette, hogy eltűnt a pénztárcája, de olyan testi és lelki állapotban nem tudott azzal törődni, igy csak most közölte velem. Én biztos vagyok abban, hogy csak ez az elvetemült teremtés lophatta el. A megmotozását követelem ...” A lány fölényesen nevetni kezdett, a rendőr azonban kinyitotta a táskáját . . . Mikor meglátták benne az idegen pénztárcát, a kislány szinte hisztérikusan kiabálni kezdett: “Ézt csak maga csempészhette be a retikülömbe! Én nem vagyok tolvaj! Hogyan lophattam volna el a férje pénztárcáját, hiszen egy pillanatig sem ültem mellette . . .” Mikor észrevette, hogy elszólta magát, már késő volt ... A rendőr karonfogta és vitte az iroda ba. Ott aztán bevallotta zokogva, hogy azért csinálta, hogy bekerüljön az újságokba. Színésznő szeretne lenni és azt hitte, hogy a hírlapi szerepléssel és rokonuk segítségével — mint sajnálatra méltó fiatal lány —, bejuthat a filmhez . . . (Az nem zavarta a később javító intézeti kezelésre ítélt fiatalkorú bűnözőt, hogy vélt karrierje miatt tönkretette volna két ártatlan ember életét) . . . Azok most — bár testileg-lelkileg sérülten, de — felszabadultan hagyták el a rendőrség épületét, mialatt a boldog férj belekaroit őrzőangyalába... azért alszanak olyan fegyelmezetten, mert tudják, hogy másnap fontos feladatokat kell teljesiteniök, olyasmiket, amiket csak jó kondícióban lehet elvégezni, vagyis, hogy ők pontosan azért alszanak olyan jól ott fent a kozmikus térségben, amiért én olyan rosszul alszom itt lent. Érdekes kísérletre határoztam el magamat. A fejemre húztam a paplant, de egészen, s azt képzeltem, hegy egy űrhajóban fekszem és keringek a sztratoszférában, kvázi mint a tudomány diadala. Anynyira beleéltem magamat ebben a fantazmagóriába, hogy eleinte még szédültem is, de nem sokáig, mert megszólalt a kispárnában egy hang, a földi irányítóállomás volt, persze. Felsorolta másnapi teendőimet, személyzeti ügyek, tárgyalás, exprottervünket módosítani, stb., stb., nem részletezem. És a földi irányítóállomás rögtön utána igy szólt: “Most pedig reggel hétig tessék aludni, mert fontos feladatát másként nem teljesítheti! Hétkor ébresztjük!” Egyet-kettőt még keringtem, s úgy elaludtam, mint a bunda, akár hiszi, akár nem. Ne mosolyogjon, kérem, ha elárulom, hogy azóta is igy alszom el minden este. S noha mindössze csak néhány hete, hogy e nagyszerű módszer alkalmazásával visszaszereztem éjszakáim elvesztett nyugalmát, máris híztam öt fontot, idegcsillapitómat kidobtam, arcom egészséges, jó színe visszatérőben van, s a feleségem — hogy' el ne kiabáljam! — anyai örömök elé néz! Tahi László LÁNYI SAROLTA: ki újszülött sir Az újszülött sir mikor a világra jön. Az öregember is sir, ha még a világon van. Mi volt jobb? Megszületni vagy végigjárni a létet a sírástól a sirig? Csak ennyi az élet. VARGA ÉVA
