Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-04 / 18. szám
r 12. oldal MAßT AR Sím Aff*) Thursday.: May 4th, 1972 MAGYAR VIDÉK A Hiszen Magyarországon van Tata, Keszthely, másrészt Kazincbarcika és Dunaújváros is. Mégis mások. Más az arcuk, tartásuk, légkörük, képük ruhájuk, világuk. Más világ Pápa, mint Százhalombatta. Hónapokig jártunk hazai kisvárosainkat. Nézegettük Szentendre tündéri sikátorait, melegedtünk e kisváros arany fényénél. S láttuk az aranyvörös, cinóberpiros, sárgapiros füst- és lángfelhöt, amely uj ipari kisvárosaink gyárainak kéményeiből szökik az ég felé. Megsimoga ttuk Arany János nagykőrösi öreg asztalát és botorkáltunk a százhalombattai sárban, mely különös, furcsa sár. Az utca egyik oldalán már állnak a gyárépületek, a másikon az utcaoldalt még földgépek nyesik és egyengetik. Hiszen Magyarországon van Gödöllő is, meg Leninvárós is, de ki tudná összevetni, összehasonlitani ezt a két helységget? Nincs azokban más közös, mint az, hogy olyan emberek lakják, akik dolgoznak, küzdenek, álmodnak, élnek, mint minden ember a világon. Az 1945. április 4-ike óta eltelt huszonhét esztendő politikai, társadalmi, s az emberi közösségben történő változásait alig lehet máson jobban lemérni, mint kisvárosaink arculatán és légkörén. Keszthely ódon. Szigetvár történelemtől terhes. Dunaújváros nagyon uj. Kazincbarcika olyan friss, olyan más, mintha egy másik országban volna. Pedig ugyanannak az országnak a “térképén láthatók. Ugyanazon a földabroszon. Ugyanennek az országidig más társadalma hozta létre Keszthelyt, mint amilyen társadalom Kazincbarcikát megteremtette. A 20-ik században élünk. Számos kisvárosunk arculatát még napjainkban is a középkori, a nagybirtokos, a feudális mült szerkezete határozza meg. Tatát az Eszterházyak öregvára és uj kastélya. Gödöllőt a volt GrasssJkovieh-épület, Hatvant a Hatvany-kastély, Keszthely városképét az egykori Festetich hercegi palota, Szigetvárat a volt Zrinyi-vár. Olyan ezek az omladozó kastélyok, letöredezett keritésü kastélykertek; kastélykapuk sörényes oroszlánszobrai, mintha makacs kitartással, konok indulattal még védeni akarnák, 'ég védeni szeretnék a megsemmisülte!, a menthetetlent. Sok-sok magyar kisváros ilyen egykori vár, egykori kastély köré települt, ezeknek a kisvárosoknak az arculata olyan, mint főúri székhelyé, ahol a kastély uralkodott, a kis házak rengetege szolgált. Folytonosan az ur és paraszt az uralkodó s a szolga, a hatalmas, a bekerített kasétlyban élő és a védtelen, a kiszolgáltatott, a kívül rekedt, kegyetlen kettősségét, ellentmondását idézik fel. Uj kisvárosaink — például Dunaújváros, Kazincbarcika, Leninváros, Százhalombatta — tudatos emberi tervezés alkotásai. Előbb voltak jelen mérnöki pauszpapiron, mint a valóságos anyaföldön. Az előretörés vágya, az ipari szükség, egy iparilag elmaradt ország iparosításának parancsa hívta életre azokat. Dunaújvárost a nehézipar kiszélesítésének az igénye, Leninvárost, Kazincbarcikát a korszerű vegyipar megteremtésének szüksége, Százhalombattát az olajipar. Más és más korban keletkezve, teljesen más régi és uj kisvárosaink légköre, hagyomány világa, társadalmi szerkezete, lakosságának összetétele, még lakóinak életkora is. Régi kisvárosainknak gazdag-fényes történelmi és irodalmi hagyománya, hagyatékka van. Nagykörös Arany tanárságának városa, Esztergom a babitsi világot idézi, Szigetvár a költő, hadvezér, nagyür Zrínyiek műveltségét és bonszerelmét. Uj kisvárosainknak még nincs — nem is lehet — történeti vagy irodalmi múltja és átitatása. Nincsenek szent sírjaik sem, hol “unokáink leborulnak”. Néhány uj kisvárosunknak éveken át még temetője sem volt, olyan friss, zaklatott, uitól terhes volt az egész élet, hogy egyegy ipari kisvárosunk tervezésénél a temetőt “kifelejtették”. A keletkezésre, születésre gondolva csak, s nem az elmúlásra. A régi magyar életben, a történeti múltban — a kastélyokat nem számitva ide — földszintes kisvárosok születtek. S ezek a földszintes házak a reneszánsz, a barokk, a copf vagy a szecesszió stílusát és formanyelvét őrzik. Az uj magyar életben emeletes kisvárosok születnek ezekben az emeletes kisvárosokban előre gyártott épületelemekből valók, a lakóházak, középületek, gyárnegyedek. Sok régi magyar kisvárosból, jól fizető helyi ipar, jó munkalehetőség hiján, elvándorolnak az emberek. Az uj magyar kisvárosokba — Dunaújváros, Leninváros — bevándorolnak a munkások, értelmiségiek, család tagok. Ezeknek a városoknak a lakossága bevándorlókból áll. Amiből még valami következik. A régi magyar kisvárosok emlékvilága olykor roskasztóan . terhe. Vagy fényes Ezekben a kisvárosokban majdnem minden ember majdnem mindenkit ismer, látásból legalább, s e kisvárosok lakóinak egy-egy házról, uteár ó 1, térről, szoborról, iskoláról, sikátorról, templomról, régi képről nagyon sok minden az eszébe jut. Ezek némán is beszélgető emlékek, ezek a kisvárosiak felelgető utcák falai közt élnek. Ilyen kisvárosokban még hallani megjegyzéseket, hogy ezt vagy azt a családi házat még nagyapám, dédapám épitette, ennek a kertnek a fáit még öregapám, öreganyám ültette el. > A régi, s az uj, ez a kettősség, ez a különbözőség a mindennapi élet minden területét jellemzi és szétválasztja. Régi kisvárosaink utcáin nagyon sok öreg arc tűnik föl, azzal a pátriárkáiig csendességgel és légkörrel, amely olyan jellemző véneinkre. Uj, ipari kisvárosainkban alig láttam öreg embert. A fiatal városok lakói is — nagyrészt — fiatalok. Ki gondolt volna valaha arra, hogy “megtervezi” a füstöt? Régi kisvárosainkban még látni zsúptetős vagy zsindelyes házakat, amelyek uj kisvárosainkban már ismeretlenek. Régi kisvárosainkban még gyönyörködni lehet a kéményépitő mesterek csodálatos alakú, füstkakasos, kürtőkalapokhoz hasonlatos kéményeiben, vagy régi rakott kályhák formáiban, buboskemencék melegedő padkában, vagy torkuk sötét mélyében. Ilyesmi — buboskemence — uj kisvárosainknak már csak a múzeumaiban látható. Némely kisvárosunkban úgy áll a város felett a kémények füstje, mintha örökösen fészket verne, mintha nem akarna távozni, mintha mindig itt maradna. Uj ipari kisvárosainknak gyári füstjét, de bérházainak a füstjét is okosan betervezték, miután megvizsgálták a uralkodó légjárás irányát. S úgy építkeztek, hogy. .a füstöt - az uralkodó szél járás he a város felé, hanem a város mellé terelje. Alig van' magyar kisváros, amelynek közepén, szélén vagy a városka fölötti dombon ne állna egy omladozó régi kastély. Kazincbarcika, Dunaújváros, Leninváros, Százhalombatta az első olyan kisvárosok, amelyekben nem épült kastély. Régi kisvárosainkban még állnak házak (Gödöllő, Pápa), amelyeket lakott egy Petőfi, ahol valaha tárgyalt (Jászberény) Kossuth, amelyben tanitott (Nagykőrös) Arany, amelynek küszöbe (Esztergom) még őrzi a babitsi lábnyomot. Uj ipari kisvárosainkban nincsenek ilyen házak, tuszkuiánumok, ilyen küszöbök. Uj kisvárosaink emberhez méltóbbak, korszerűek és egészségesek, de emléktelenek. A lassan gyülekező emlékekre — harminc? vagy ötven év? — egy ideig még várni kell. ötven év múlva már idézni lehet majd Petőfit: “Oh, lassan szállj és hosszuan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet! . . .” Ruffy Péter MAGYAR AMERIKA Junius 26-án kezdődik Református Egyesület Az amerikai magyarság második legnagyobb testvérsegítő biztosító egylete, az Amerikai Magyar Református Egyesület négyévenkénti országos közgyűlését, vagy ahogy általában nevezzük “konvencióját” junius 26-án kezdődő héten tartja az egyesület “ősi” feleg-várában, Ligonier, Pa.-ban. Az egyesület igazgatósága most tartotta tavaszi közgyűlését Washingtoniban, számbavéve az eddigi eredményeket és kidolgozva a végleges terveket, a közgyűléssel kapcsolatban. Az igazgatóság megállapította, ihogy az egyesület elmúlt négy esztendeje a lendületes fejlődés és észszerű, ügyes gazdálkodás, tökéletesített ügyvivés nagyszerű időszaka volt, Elismeréssel adózott az igazgatóság a központi tisztviselőknek, akikre az irányítás bízva van s ugyanakkor elhatározta azt is, hogy ajánlani fogja a konvenciónak a négy központi tisztviselő egyhangú, közfelkiáltással történő újraválasztását. Ez annál is inkább jelentős körülmény, mert az egyesület történetében csaknem mindegyik konvención voltak ellenjelöltek a központi fötisztségekre s valószinüleg most is lesznek, az igazgatóság beterjesztésre kerülő javaslata azonban a plénum azonali szavazását fogja eredményezni s nincs kétségünk afelől, hogy az eredmény az egyhangú újraválasztás lesz! Igaz, szivöröm számunkra az, ha valamely intézményünk eredményes és nagyvonalú előrehaladásáról számolhatunk be és csak fokozza örömünket és jóérzésünket az, hogy egy minden tekintetben izig-vérig szép magyar munkáról Írhatunk a Református Egyesület minden tevékenységével kapcsolatban. Ez az egyesület soha meg nem szűnt felakarolni minden érdemes magyar ügyet s a törvényesen megengedett tehetségek-határain belől (mert hiszen lévén sok-sok millió dolláros biztosítási intézmény, gazdasági ügyet a szövetségi kormány biztosítási ügyosztálya ellenőrzi igen szigorúan!) mindig mindent és mindenkit segített, amit vagy akit arra érdemesnek talált. Országos magyar segélyakcióinknak valósággal fáklyavivője, élenjáró gondviselője volt évtizedeken át s menekült magyarok százezrei érezhették közvetve, vagy közvetlenül az Amerikai Magyar Református Egyesület “erős karjának” támogatását ... Az Egyesületről és annak országos közgyűléséről időrőlidőre Írni fogunk, hiszen nincs nagyobb és fontosabb kérdése az amerikai magyarságnak ez év junius végéig, mint a Református Egyesület és annak jövendője , . . Az amerikai magyar sajtó pedig, mig él és áll, az amerikai magyarság hírmondója, összekötő kapcsa, élő lelkiismerete! NEVESSÜNK A feleség igy korholja a férjét színház után, amint a buszmegálló felé sietnek: — Világéletedben pazarló voltál. Miért kellett 2 dollár borravalót adnod a ruhatérosnönek, amikor a télikabátodat reádsegitette ? A férfi nem felel. Az aszszony durvább hangot üt meg: —Lopjuk mi a pénzt? Miért adtál 2 dollár borravalót a ruhatárosnőnek a télikabátok felsegitéséért ? Most már megszólal a.férj: — Várd meg, mig hazaérünk és aztán majd nézd meg ezt a gyönyörű télikabátot!
