Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-20 / 16. szám
r H A G Y ATI @TFíA06 ’Thursday, 'April 20, 1972 Brighton nemcsak egyik legnagyobb múltú és legnépszerűbb tengeri fürdőhelye Angiiénak, de arról is nevezetes, hogy színhelye a hatalmas tömegeket vonzó kutyaversenyeknek. Nehogy félreértés essek, nem kutva-szépségversenyeket rendeznek Brightcnban: a résztvevő kutyák nem annak eldöntésén mérkőznek egymással, hogy melyik közülük a szebb, de azon,hogy melyik a gyorsabb. Nyilván világos most már: a brightoni stadion nagy sporteseményei lényegüket tekintve a lóversenynek felelnek még, azzal a különbséggel, hogy a zöld gyepen nem lovak száguldanak, de kutyák. Még szabatosabban szólva: agarak. Bizonyos megkönnyebbülést érzek, hogy ezt végre kimondtam. A hét végén ugyanis minden nálam lévő pénzemet elveszítettem a brightoni stadionban. Az agarakon. Szörnyű, hogy egy felnőtt ember ilyen vallomásra kényszerül. Aki lóversenyen veszti el a pénzét, annak sincs oka büszkeségre, de legalább nagy elődök sorsában osztozik és anyagi összeomlását drámai szépségű küzdés méltóságteljes mozzanatai keretezik. Megfeszült testű szilaj paripák patái alatt dübörög a föld, nyergeikben festői színekbe öltözött zsokék bravúrosan fokozzák a vágtatás tempóját, kék test, sárga sapka, megannyi féktelen, mesebeli dzsin akaratának mágikus hatása alá kényszeritett táltosa hátán s a tribünről tízezrek ordítják a lovak dallamos neveit: “Kincsem!” “Álom!” “Csínom Pál kó!” s más ilyeneket. Végül az egyik ló győz, rendszerint .nem többel, mint egy fejhoszszal. De egy lónak természetesen hosszú feje van, ennyivel érni célba a többi előtt bőségesen elegendő a győzelemhez s ettől eltekintve is, szép és nemes fej a lófej, volt idő, amikor emberek is büszkén vállalták, ha nem is úgy, hogy lófej, de lófő, ami még talányosabban hangzik és ennél fogva érthető, hogy .nemesi származásra utalt. Aki tehát Iófejnyi lemaradás következtében veszítette el a pénzét, annak nem kell föltétlenül szégyenkeznie, s ha lófejjel győzött, akkor meg méltán büszke lehet. De mit szóljon az, aki agárversenyen vesztette el a pénzét és agara, amelyre pénzét tette, alig valamivel maradt le szerencsésebb küzdőtársa mögött. — Agárfejjel maradtunk le, öregem! — rémesen hangzik, ezt mindenki beláthatja. Különösképpen, minthogy az agárnak roppant kis feje van, úgyszólván alig lát-, ható feje, amint rohanni iát-UT1 JEGYZETEK: Egyszer volt Bretonban kutyaverseny ja őket az ember, még abban sem lehet biztos, hogy egyáltalában van fejük. Azt, hogy az ember a maga féltett kis pénzét egy ilyen parányi fejre bízta, a verseny izgalmaiból magához térve őszintén restelli. Mert éppen itt rejlik az a megaláztatás, amit az ember csak utólag, számotadva veszteségéről, érez át teljes egészében.Agárversenyen az ember olymódon szolgáltatja ki magát az agaraknak, ahogyan lóversenyen a lovaknak sohasem. A ló nyergében ugyanis ott ül a zsoké, a csillogóruhás mesemanó, a pénzét kockáztató ember küzdő társa. Nyerni akar, aki a lovat megjátsza és nyerni akar a zsoké is, aki a ló nyergében ül, a két embert, a játékost és a zsokét közös cél és közös vágy hevíti tehát, ők ketten szolidárisak egymással, ha győznek, akkor együtt győznek s ha elbuknak, együtt buknak el, ez a sorsközösség csökkenti valamelyest a veszteség fölött érzett fájdalmat. A ló közérzetével a játékos nem so kát törődik, mint ahogyan a ló egyéni akaratát sem mérlegeli. Az agarakon azonban természetesen nem ülnek zsokék, minden tőlük függ. Mármint az agaraktól. S hogy valójában mit akar egy ilyen agár, az kiszámíthatatlan. Győzni akar-e egyáltalában ? Az agár-akarat kifürkészhetetlen. Éppen ezért, ha rajtam múlik, én ugyan sohse mentem volna el az agárversenyre, brightoni vendéglátóm azonban azt mondta, hogy ezt látni kell, Brighton szép kis város, érdekes kis város, történelmi nevezetességű város, de a legeslegérdekesebb benne az agarverseny. Aki életében legalább egyszer nem látta. belülről a brightoni stadiont és a zöld gyepen a rohanó agarakat,annak kár volt megszületnie. Ma már tudom, hogy ez nem igy van, de akkor még hitem neki és elkísértem a brightoni stadionba. Átlépve a stadion kapuját, nyomban szörnyű sejtelem ébredt bennem. Vendéglátóm ugyanis riasztó átalakuláson ment keresztül, szakasztott úgy, mint ama derék doktor Jekyll, aki fölhajtva a saját maga által kotyvasztott szérumot, átváltozott a borzadályos külsejű Mr. Hyde-é. Homlokán kidagadtak az erek kezében reszketni kezdett a turflap,ceruzájával titkos jelírta: Halász Péter zéseket rajzolt az agarak nevei mellé, figyelte az óriási villanytábla fogadás-jelzéseit és a fehérkesztyüs bukmékerek süketnéma hadonászását, amint rejtélyes üzeneteket váltottak egymással a pálya két oldaláról, majd egyszerre Hal ás j Péter csak elrohant a pénztárak irányába. Ebből rájöttem, hogy vendéglátóm szenvedélyes agárversenyző, úgy is mondhatnám, hogy az agarak rabja, nem azért hivott a stadionba, hogy megmutassa nekem Brighton e sajátos nevezetességét, de kizárólag azért, mert játszani akart. Ilymódon magamra maradva tanulmányozni kezdtem a versenylapot. Azt természetesen nyomban eldöntöttem, hogy egyetlen pennyt sem teszek az agarakra, ilyen mélyre nem süllyedhetek. Ekkor azonban érdekes felfedezést tettem. Az első futamban indult egy agár, amelynek az volt a neve,hogy Harry Houdini. Houdini, a világhírű bűvész, aki a maga idejében kiszabadult minden bilincsből, kötélből, viz alatt, viz fölött, kinyitott minden lakatot — magyarszármazásu volt. Weisz Erik volt az igazi neve, Rákospalotán született. Vajon, töprengtem magamban, nem olyan-e mindez, mint egy intés a túlvilágról? A rákospalotai Houdini titkos üzenete a messzeségből: ha a gyors meggazdagodás útjára akarok lépni, játsszam meg a róla. elnevezett agarat. Nyomban éles ellenkezés támadt bennem. Hogy jön egy agár ahhoz, hogy Houdini álnéven versenyezze.:! a brightoni stadionban? S megtehetem-e én, éppen én, Houdini honfitársa, hogy a róla elnevezett agáron .nyerészkedjek? Igen, ez igaz, de lehet-e véletlen, hogy a legelső futamban, a legelső agár Houdini nevét viseli és az egész brightoni stadionban húszezer ember között én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy Houdini Rákospalota,n született...? Amíg igy vitatkoztam önmagámban, rám került a sor a kassza előtt és I megjátszottam tétre Harry | Houdinit. A hat agarat közben fölvezették a start-ketrechez. A nagy ketrec hat keskeny fülkére tagozódik, fölnyitnak egy csapóajtót és a hat agár mindegyike bekerül saját fülkéjébe. Pokoli zsivajt csapnak odabent,nyüszítenek, vinnyognak, csaholnak. A ketrec elé áll egy ember fehér zászlóval. Abban a pillanatban nagy csend támad a stadionban. Ebben a csendben hirtelen hallhatóvá válik egy motor átható zúgása. A versenypálya belső körének kerületén acélvezeték húzódik, onnan jön a különös zugás. Az indító lecsapja a zászlót, s ekkor váratlanul, a rajtvonalon lévő ketrec mellől, amelynek fülkéiben a rab-agarak immár örjöngenek, kiugrik egy barna münyul, a vezetékből kihajló fémkarhoz erősítve. Amikor a münyul megfelelő távolságba kerül a ketrectől, automatikusan fölcsapódik a ketrec hat fülkéjének ajtaja és dühös csaholással kiszáguld a hat agár. Úszik a levegőben a nyúl a vezeték mellett, körbe a pályán, eszeveszetten rohan utána a hat agár, húszezer ember ordít a stadionban, húszezer ember hat agárnevet és ordítok én is: — Houdini, Houdini.. . Harry Houdini, az agár, hatodik lett az első futamban s csak azért nem hetedik, mert összesen hat agár indul egy-egy futamban. Elvesztettem egy fontot. Dehát természetesen ez nem behozhatatlan, még csak a legelején vagyunk, az első futamnak vége, de előttünk áll még hét. A második futamhoz remek ötletem támadt. Olyan ötlet, amire nem lehet ráfizetni. Minthogy ebben a hónapban leszek ötven éves, megjátszom tehát a négyes számú agarat és az ötöst. Negyedik hónap, összekötve az öt X-el. Az öt X jelképezi az egyenletben az öt ismeretlent. Micsoda szimbólum, micsoda furcsa sugallat. Rohantam a kasszához. Kapcsolom, kérem a két agarat, négyest elsőre, ötöst másodikra. Egy font igenis. Szivdobogva foglaltam el őrhelyemet. Villanytábla, fehérkesztyüs bukmékerek jelhadovája, agárvonultatás, ketrec, fülkék, zászlós ember, zászló lecsapódik, kiugrik a münyul, föl a ketrec-ajtó, száguld a hat.agár ... — Tüzes, Jack — ordítok — Nagy Szivar...! Hajrá! Előre! Lehet, hogy az volt a baj: megmagyarositottam a két agár, Fiery Jack és Grand Cigar nevét. Szörnyű tréfát követtek eí elltnem.Az ötös számú agár lett az első és a négyes számú agár a második. S én a négyest játszotam elsőhelyre és az ötöst másodikra. így úszott el a második font. S aztán igy a többi. Örökké szégyellem.Ha lovak sodortak volna anyagi romlásba, nem gyötörne ennyire az önvád. De hogy agarak! Agárfej - hosszal . .. Lelki szemeim előtt felrémlenek a bulvárlap cimbetüi: “Akinek agarak okozták vesztét!” Vagy pedig igy: “Elagarazta mindenét!” Nem, nem! Valahogy túl kell élnem. S megfogadnom messzehangzó fogadalommal: egyszer volt Brightonban kutyaverseny ! MOSOLYOGJUNK FELHŐTLEN OPTIMIZMUS A család szép külsőségek között ünnepli a nagypapa 97. születésnapját. Fényképészt is hívnak, aki különböző felvételeket készit az öregről, majd igy búcsúzik tőle: Kedves bátyám, engedje remélnem,hogy én leszek az a szerencsés, aki három év múlva, a századik születésnapján is fényképezni fogja önt. Mire az öreg foghegyről: — Nyugodtan remélheti. Ahogy látom, ön ép, egészséges, sőt pirospozsgás ember, miért ne élné meg azt a három évet ? BÍRÓSÁGON — Bíró űr, én szeretnék elválni a világ legcsunyább, legfösvényebb, 1 e g mogorvább, legkicsinyésebb asszonyától. — Ez lehetetlen! — Miért, biró ur? — Mert ön nem válhat el az én feleségemtől. IGAZI FŐNÖK A tisztviselő felhívja telefonon a főnökét: — Halló, direktor ur? Most értesültem, hogy ön megbetegedett. A délután folyamán tiszteletemet szeretném tenni. Mivel azonban családos ember vagyok, engedjen meg előbb egy kérdést. t— Parancsoljon. — Nem ragályos? — Önre nézve nem. — Ezt hogyan érti, drága direktor ur? — Az orvos azt mondta ugyanis, hogy tuldolgoztara magam . . .
