Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-20 / 16. szám
Thursday, April 20, 1972 MAGYAR HIRAPKÖ 5. zli*L BRAZIL VILÁG: Mi lesz A bécsi néprajzi múzeumnak, azt hiszem, világviszonylatban is egyik leggazdagabb gyűjteménye van a brazil indiánoktól. Ámulva jártam körül a páratlan gyűjteményt amely nemcsak a kiállított anyag sokaságával lepett meg, de tiszta, áttekinthető képet nyújtó rendszerességével is. A legősibb tárgyi emlékek, a tengerparti rejtelmes sambaqui-kből kiásott csiszolt kőbalták, pattintott nyílhegyek mellett ott láttam a tupi indiánok nagyméretű temetkezési urnáit ép úgy, mint a különböző indiántörzsek más és más stílusban épült kunyhóinak, maloca-inak tökéletes modelljeit. A különböző törzsek pazar sziliekben ragyogó tülldiszei láttán nem minden büszkeség nélkül állapítottam meg, hogy saját gyűjteményemben lévő caraja fejdisz múzeumba illő darab s hogy még e nagy és változatos gyűjteményből is hiányzik a birtokomban lévő nambiquara háromlyuku orrfuvola s a nyilak között se láttam azt a tompáhegyüt, melyet a trópusi indiánok kizárólag madarak vadászatánál használnak. A muzeum fényképanyagában sok ismerős motívumot láttam és meglepve tanulmányoztam a nagy néprajzi térképet — az egyes törzsek elhelyezkedéséről — mely túltesz a legjobb brazil néprajzi térképeken. Ám amikor már a gyűjtemény minden egyes darabját — az annyira ismerős caraja szobroktól a munduruku törzsek félelmetes győzelmi jelvényéig, a gondosan preparált (de nem zsugorított, mint a jivaro-k hirhedt zanza-ja) emberfejig— ismételten megcsodáltam, elgondolkodva álltam a néprajzi térkép előtt. Brazília hatalmas területén alig találhatni olyan helyet, ahová be ne Írták volna az etnográfusok egy-egy indián törzs nevét. Én azonban tudom, hogy ezek az indián törzsek és népek túlnyomórészt már csak a térképen léteznek. Amelyik még megmaradt, a pusztulás végső fokán tengődik s ziapjai meg vannak számlálva. Mert a büszke tupinamba-k (guarani nyelvcsalád) neve oda van irva a saopauloi tengerpartra, de én ismerem ezeket az indiánokat s tudom, hogy valójában .néhány százan húzódnak csak meg a Serra do Mar öserdeiben. S hol vannak már a harcos botokud-ok, akiknek kiir-tását a 17. században a portu-Irla: Kuíasi Kovács Lajos gál királyi leirat engedélyez- ( te, nehogy útjába legyenek a Rio das Velhas aranyásóinak! Hol van már a bororo-k hatalmas népe amelyből az indiánok nagy védője,Candido Mariano de Silva Rondon marsall származott anyai ágon ? Xuiesi Kovács Lajos Kódorgó, beteg koldusok. És a Xingu-vidék “indián erődjének” félelmetes védői a xavante-k? Kallódó caboclokká válnak a Sao Marco misszió jámbor szaléziánusainak gondozásában, mig földjeik lassan tfeljesen átcsúsznak a misszió birtokába... A caraja-k négyszázan maradtak a föld legnagyobb folyami szigetén, az liba do Bananal-on, a munduruku-k még annyian se. A xeta törzsből öten élnék Paraná államban. S hol vannak már az aimore, a tamaio törzsek? Ezeknek 160 faluját már az első században kardélre hányták a portugál hódítók. A bécsi muzeum gazdag gyűjtemény-kincse úgy tűnik. egy kipusztitott, legyilkolt nép sírja felett a — fejfa. * * * A repülőgép elszállt az indián falu felett. Az indiánok kitódultak a kunyhók (maloca-kj elé, csodálkozva nézték a csattogó, keringő gépmadarat. Néhány nyíl röppent fel a magasba, céljavesztetten. A gép pilótája, Veiga hadnagy ügyesen irányította a gépet, Monteiro kapitány pedig nemcsak az ajándékokat szórta le, de szorgalmasan fényképezett is teleobjektivvel. így készült el az első fényképes dokumentum a kranakoro indiánokról, Amazónia óriásairól. Ezek a Brazília belsejében, a Brasil Central-ban élő indiánok, akik Claudio Villas-Boas szerint valószinü a gé nyeívcsaládhoz tartoznak s számuk hatszáz körül lehet, három vagy négy faluban, még soha nem kerültek közvetlen kapcsolatba a civilizációval. A Villas-Boás testvérek is csupán a szomszédos és ellenséges txucarramae indiánok révén kaptak felvilágosítást róluk s ott találkoztak egy kran-akoro fogollyal, aki a törzs legalacsonyabb emberei közé tartozott, mert, magassága alig haladta meg valamivel a — két métert. Mert a kran-akoro indiánok valóságos óriások. Az amazonaszi óriások faluitól alig száz-százötven kilométerre már dübörögnek az épülő Cuiabá-Santaremi ut óriási gépei. Ez az ut ép az óriások egyik faluját szeli ketté. A hadsereg, amely az utat épiti, ki akarja kerülni az összeütközést, az esetleges fegyveres összecsapást, mely nemcsak áldozatokat jelentene mindkét oldalon, de az indiánok teljes pusztulásához vezetne. Ezért az indiánok legnagyobb ismerőit — és védőit! — a Villas-Boas testvéreket kérte fel a hadsereg, hogy legyenek segítségére. Claudio Villas-Boas huszonhat Xingu-indiázmal a hagyományos módon igyekszik barátságos kapcsolatot teremteni az óriások törzsével. Fokozatosan közelednek a táborhoz,ajándékokat hagynak az indiánoknak. Claudio tervei szerint, amennyiben a “pacifikálás” sikerrel jár, a kran-akoro indiánokat egy — a Xingu Parkhoz hasonló — védett területre telepitik át, ahol megőrizhetik szokásaikat, s élhetik ősi életformájukat s ahová a fehér emberek semmiféle cimen nem hatolhatnak be. (A misszionáriusok sem.) Nagy kérdés: a terv sikerül-e ? A békés kapcsolatok felvé-I tele után rá tudják-e venni az indiánokat ősi földjük elhagyására? Vagy kikerülhetetlenné válik ismét a civilizáció és az indiánok összeütközése és az óriás indiánok népe nemsokára már csak az etnográfiai térképeken létezik tovább, mint annyi más nagy indián nép? MISS VAGY MRS. HELYETT - JÖN AZ MS? “Ms” — a cime az uj folyóiratnak ,amit a “Women’s liberation” nevű nőmozgalom ad ki. Ezzel fejezi ki képletesen az amerikai nők nemrégiben megindított mozgalmát. Asszonyok és lányok egyöntetűen utasítják vissza, hogy Missnek vagy Mrs.-nek nevezzék őket. Nem látják be, miért kell mindenkinek azonnal tudnia, hogy valaki férjnél van-e vagy nincs. Azzal érvelnek, hogy ez is méltánytalan megkülönböztetés a férfiakkal szemben, akiket magától értetődően szólítanak Misternek, akár nősnek, akár nem. Az amerikai asszonyok és lányok azt követelik, hogy egységesen Ms. jelzéssel illessék őket, családi állapotuktól függetlenül. Jonathan E. Bingham, New York állam demokrata párti szenátora, támogatja kívánságukat. Törvénytervezetet nyújtott be a Kongressz u s n a k, amelyben azt javasolta, hogy a választók jegyzékében a nőknek ne kelljen megjelölniük, hogy Missek-e vagy Mrs.-ek — hacsak nem tesznek ugyanilyen különbséget a férfi választók között is. A New York Times több ismert női közéleti személyiség véleményét kérte ki, akik határozottan támogatják a mozgalmat. A legfőbb ellenérvekkel mégsem a férfiak, hanem a nők élnek. így például Patricia Nixon, a jelenlegi amerikai elnök felesége, nem ért egyet a változtatással. Lindsay New York-i polgármester felesége a Women’ liberation sok törekvésével egyetért, de erről hallani sem akar: “Szeretem a Mrs. megjelölést. Éppen elég ideig tartott, amig megszereztem, nem szívesen mondanék le róla.” Hasonlóképpen vélekedik Mr. Javitsnak, New York állam republikánus szenátorának a felesége is. “Lehet, hogy a fiataloknak megfelel a “Ms.” megjelölés. Én azonban már 23 éve vagyok férjnél, eszem ágában sincs magamat máskép neveztetni, mint “Mrs.nek.” Ezen felül a javasolt Ms. olyan semmitmondó.” A kutya okosságáról legendák keringenek. Sokszor hallani kutyatulajdonosok szájából: “Az én kutyám olyan okos, majdhogy meg nem szólal.” Önként vetődik fel a kérdés: gondolkodik-e a kutya? Mielőtt határozott igennel, vagy nemmel válaszolnánk a kérdésre, érdemes lesz nyomon kísérni egy konkrét cselekvésfolyamatot, amelyet a kutya értelmi képességével hozhatunk kapcsolatba. A végeredményt írjuk le, amit látunk és tapasztalunk. A szóban forgó kutyát beengedik egy olyan szobába, amelynek bútorzata egyetlen, műanyagból készült, kb. egy méter magas dobogó a szoba sarkában. A mennyezetről egy husdarab lóg, íe a kutya — csak fölpillant rá — azonnal megállapítja: hiába, ugrál, nem éri fel. A kutya a dobogóhoz üget s orrával, fejével addig taszigálja, amig a mennyezetről lelógó hús alá igazítja, majd fölugorva rá,, most már könnyűszerrel megszerzi a húst: E cselekménysor láttán a kívülálló szemlélő csodálattal kiált fel: “Zseniális“’ Közelebbről vizsgálva a kutya cselekménysorozatát, meg kell' állapitanunk, hogy amit a kutya a fentiekben müveit, valóban a gondolkodó lény benyomását kelti. Pedig itt nem történt egyéb, mint az, hogy a kutya kb. 3 hónapon át tartó — a feltételes reflexre épülő — kiképzésének végeredményét láttuk. Közelebbről: & kutyában fokozatosan kialakitoták mindazokat a cselekvési készségeket, amelyek elvégzésével hozzájuhatott a húshoz. Az üres szobában kezdetben a kampóra akasztott hús a kutya szájmagasságáig ért. A húst- azonban napról napra följebb helyezték el. Bizonyos idő után dobogót toltak a kutya jelenlétében a hús alá, hogy elérhesse, ha a dobogóra ugrik. A kutyában tehát kialakult az a. tudat, hogy a hús a kampón lóg, a hús egyre elérhetetlenebb, megszerzése — a dobogó nélkül — lehetetlen számára. A húst csak akkor eheti meg, ha a dobogó a hús alá. kerül. Egyik napon a dobogót a szoba sarkában találta. Darabig nyüszítve a húst nézte, majd a dobogóhoz rohant s. nyiszogva vissza a húshoz. Miután látta,hogy a hús megszerzésében egyedül maradt,, maga próbálkozott a hús alá tolni a dobogót. Mivel az könnyű anyagból készült.próbálkozása sikerült. Ezután már a variációk következtek: a dobogó hol a hús alatt állt, hol a szoba sarkában, hol a benyíló másik szoba előterében. Az éhes kutya minden alkalommal feltalálta, magát. A tudomány nyelvén kifejezve: a kutya a feltételes reflexek sorozatát sajátitota el. Köznapian kifejezve: a kutya eszes lény, a kutya okos. Benedek Pál I ü M 0 B fl AUTÓSOK — Elhatároztam, hogy túladok a kocsimon. — Miért ? — Manapság már nem lehet normálisan közlekedni. Tele vannak az utcák tapasztalatlan járókelőkkel...
