Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-13 / 2. szám

Thursday, Jan. 13, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 9. öl dal I0M0KI ERZSEHET LELKI KLINIKAJA DIÉTA JELIGE — Kedves Miss Homoki, kö­vér vagyok, a férjem azonban azt mondja, hogy ne törődjek vele, úgy tetszek neki, amilyen va­gyok. A barátnőim férjes asszonyok és mégis dié­táznak, hogy karcsuk legyenek és tetszenek min­den férfinek, amiért irigylem őket. Mi a véle­ménye arról, ha én is fogyókúrát tartanék? VÁLASZ — Eszébe se jusson és ne irigyelje karcsú barátnőit. Legyenek csak karcsuk min­den férfinek, maga pedig maradjon kövér a fér­jének. • BARÁTNŐK — Kedves Erzsébet, egy barát­nőnk esetével kapcsolatban többen szeretnénk megtudni a véleményét arról, hogy okos az, ha egy nő hozzámegy egy többszörösen elvált férfi­hez, aki esküszik, hogy halálosan szereti azt a nőt. Lehet bízni egy ilyen férfiben, akinek már több felesége volt? VÁLASZ — Szerencse dolga. Lehet, hogy a férfi nem hibás a sürü válásokban. De minden­esetre gyanús. Még akkor is, ha igazat mond, amikor szerelemről beszél. A tapasztalat mutat­ja, hogy vannak férfiak, akik ha beleszeretnek egy nőbe, nyomban hajlandók elvenni, de csak rövid lejáratra. Ezeknél a szerelem nem más, mint egy fellobbanó szenvedély, amely abban a pillanatban, amikor fantáziát-szentesitő erejét elveszti, többé nem jelent neki értéket. Márpedig a házasság egy életre való szövetség, nem pedig egy szenvedély tartamára. Bármilyen szép és csábitó a gondolat az ilyen tűzhányó kitörésé­nek minden félelmetes és nagyszerű játékát meg­­izlelni, higgadt, komoly nő ilyesmire nem vállal­kozik. Mégis gyakran akad nő, akinek tetszik, hogy ilyen veszedelmes aszonyfaló hódol előtte és természetesen szentül meg van győződve ar­ról, hogy ő lesz az a bizonyos kivétel, aki kezes­báránnyá szeliditi majd a tigrist. Nem árt azon­ban arra a bölcs mondásra gondolni, amely azt tartja, hogy vasvillával sem űzheted ki valaki­ből az ördögöt, az igazi természetét. A hirtelen szerelmü férfiak közül rövidlejáratu házasságra általában a nagyon szegények és a nagyon gaz­dagok szoktak “berendezkedni”. A szegények azért, mert előre tudják, hogy az asszony, ha látja, hogy vége a regényes lobogásnak és a sze­relem lelki tartalom nélkül maradt, könnyű szív­vel, nagyobb ellenállás nélkül fog megválni a si­vár szegénységtől, magyarán mondva, könnyeb­ben válik és a férfi mehet szerelmet vallani má­sik nőnek. Viszont a gazdag férfi előre számol azzal, hogy legfeljebb a tartásdijat, végkielégí­tést fizet és ezt egyszerűen belekalkulálja a do­logba. BÁNATOS — Kedves Erzsébet, szomorúságom miatt Írok. öt éve özvegy vagyok, egyetlen lá­nyom van. Anyagi bajom nincs, a férjem után maradt valami, azonkívül dolgozok és keresek öz­vegyi magányosságomban az egyetlen vigaszt a lányomban találtam meg. Minden nap alig vár­tam, hogy hazaérjek és együtt lehessek vele, nem voltam kiváncsi senkire, nem érdekelt semmi és senki csak a lányom és ő is örült, hogy velem van. Most már 17 éves és körülbelül két év óta nagyon megváltozott. Ami legjobban fáj, szom­baton és vasárnap, amikor itthon vagyok és örül­hetnék neki, ő a barátnőivel megy azokkal szóra­kozik és nem törődik azzal, hogy én magányosan ülök otthon. Érte éltem és ez lett a sorsom. Ké­rem, ne haragudjon, hogy az én bánatommal terhelem, azonban olyan nagyon-nagyon egye­dül maradtam és mivel a lányomért mindenkilől visszahúzódtam, nincs akinek panaszkodni tud­nék. VÁLASZ — Mindenkinek jól esik, ha kipanasz­­kodhatja magát. A panasz mellett azonban a fia­talság problémáját is próbálja megérteni. Gon­dolkozzon csak elfogulatlanul és akkor rájön, hogy ebben a korban maga sem ült mindig az édesanyja mellett. A lánya biztosan változatla­nul szereti magát, de vágyik a fiatalok közé és igy van ez rendjén. Már nem gyerek, kezd kinő­ni a mama szárnyai alól. Kezdjen számolni a gon­dolattal, hogy már nem sok idő és kirepül a fé­szekből. Készítse elő magát arra az időre. Leve­lében azt írja, hogy senki és semmi nem érdekel­te, csak ő. Szép az anyai szeretet, de nem tette egészen jól. Egyéni életével is törődnie kellett volna egy kicsit. De még nem késő. Szeresse a lányát, de járjon emberek közé. Ki kell jutnia a magányosságból. Előbb-utóbb rátalál a férfire, akivel öszekötheti az életét és nem lesz magá­nyos. • ÜZENETEK — 1. Tanyabokor. Levelében azt kérdezi, mi az, hogy tanyabokor. Tanya, nyilván tudja: őstermelői, magányos település. A tanya­bokor több tanya csoportosulása, amely már fa­lura emlékeztet. Magyarországon különösen a nyírségben voltak ilyen tanyabokrok. — 2. Mr. T. H. A két név azonos, a személyek azonban nem azonosak. Iványi-Grünwald Béla festőművész volt, ifj. Iványi-Grünwald Béla pedig történész volt így is történt. Mme Rivet, a tulaj nő, szépen elvezette a diszkrét helyre. Amikor visszajöttek, megkérdeztem: — Iszol egy narancslevet? Nem felelt, csak felkapaszkodott egy székre. Magamnak konyakot rendeltem. Aztán odaszól­tam a bárpulthoz, hogy hozzanak neki valami sü­teményt. Amikor visszamentem, akkor tette le a konyakos poharat és ismét megszólalt. Duplájá­ra tágult szemmel mondta: — Még. Fendrik Ferenc KERESZTURY DEZSŐ: | Keserű változatok l. Napjaim egybemosódnak össze csak egy tartja őket, a múlás. i Valami átragyog rajtuk, alig értem, mi is. Teszem a dolgom, felkelek, eszem, tárgyalok; írok, néha örömmel, többször megszokásból, leginkább mert kell. Azt kérdezed, j mi marad ebből utánam? EMBEREK ÉS ESETEK KALAND Vagy öt kilométer hosszú ez a normandiai plage — vagyis a tengerpart homokos része —, mégis, különösen vasárnap, mozogni is alig le­het, annyi az ember. Persze, aztán mást se lehet hallani a mikrofonból, mint azt, hogy elveszett gyerekeket keresnek. Láttam egy ötletes mamát, aki pórázt kötött a gyerekeire. Három gyereke volt, két-három-négyévesek, mindegyiken egy kis öv, ráerősitve körülbelül húsz méter hosszú zsinór. A mama kötött, és nézte a tengert, s ami­kor már túl messzire másztak a gyerekek, a zsi­nórnál fogva szépen visszahúzta őket a nyugszé­­kéhez. Azt a kislányt azonban, akiről szó lesz, nem kereste senki, legalábbis a történet szerény csattanójáig nem. Elmúlt hét óra, lassan kiürült a plage. A fran­ciák hét órakor — bárhol is vannak — elindul­nak vacsorázni. Még a barrikádokról is. A kabi­nom ajtajában ültem, és tűnődtem a semmin. Egyszer csak azt veszem észre, hogy előttem egy kislány áll. Szőke hajjal, diónyi kék szemekkel. — Mademoiselle? — bólintottam feléje. Nem felelt, csak nézett. — Hogy hívnak? — Hogy hívnak? Erre sem válaszolt. — Hány éves vagy? Csend. — Három? Megmozdult a kis keze és beletörölte piros kis minijébe, ami valahol a dereka körül végződött. Uj témával próbálkoztam. — Hol vannak a szüleid? Hallgatás. — Nem tudsz beszélni ? Hát akkor csak állj itt. Állt is. Csak a szeme tágult ki: a gumimatra­com pumpája keltette fel az érdeklődését. Majd váratlanul megszólalt (franciául): — Pisilni kell. Hát most mit csináljak? Gondoltam, beviszem a bárba, ott majd akad valaki, aki segit a gond­ján. Semmi, barátom, vagy alig valami, s az is majd semmibe foszlik. De fontos ez? 2. Egyszerre az éj közepén vadul ordítani kezdtem :talán nem is én, hanem valami másholi megszégyenült férfi, aki lenyelte, mit minden remény tüntén sem érzett más oly égetőn mint ő, de nem tudta kimondani. 3. Ha elkábitod magadat, mert szived sajog, fáj a lét, s hiába keresi agyad az értelem láng-istenét: iszol, szeded a drogokat, jó volna tán marihuána vagy hasis vagy a kábulat más édes csalatása; — mi marad mégis, hogy ne dugd megkinzofit fejed a hurokba? — talán az a végső kiút, mely a túlélést megokolja: ha feladod, a halál nyomorubb, mint ha bírod, bár keserű leveidben forogva. 4. Az éj s hajnal határán bolyongok álomtalan kihűlt fajaim közt. Gond vére serked alvad bennem s körülöttem. — Ugyan alszik-e másutt minden békén, csendesen? Ablakom merev rácsain át — sajog a szürke derengés: lehetetlen álmaimból kifestő napjaim fölötti értelem. *í i 1t 1 i i l i 1 I i 1 \ 1 I 1 \I • \ II i 1 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom