Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-13 / 2. szám
«.oldal MANY AK HiKAiX) Thursday, Jan, 13, 1972 DIPLOMÁS FELESÉG Irta: SÁGI PÁL A tudomány mindig újabb és újabb tudással ajándékoz meg bennünket. Ezúttal az emberiség egyik kiválasztott csoportjának, a feleségek nagyszámú táborának kinál uj ismereteket a tudomány. A frankfurti egyetemen megnyílt a feleségek főiskolája. Kétéves tanfolyam. Aki elvégzi, oklevelet kap: diplomás feleség lesz. A főiskola tanrendjén a többi között ilyen órák sorakoznak: pénzügyi ismeretek, családtervezés, pszichiátria, pszichológia. Az egyik tantárgynak szószerinti magyar fordításban ez a neve: férj kezelés, bánásmód a férjjel. Előadója egyetemi tanárnő. Ki tudja, milyen tudomány lakik ebben a tudós hölgyben, miféle módszert akar táadni a jövendő diplomásoknak. Egyet azonban biztosan tudok. A feleségeknek szükségük van valamiféle oktatásra, útmutatásra ezen a téren, mert panaszkodnak szegénykék, hogy a férjek nem méltányolják a bánásmódjukat és akárhogyan igyekszenek, a férj elégedetlen, morgó népség marad. Zúgolódnak ezek a dühös farkasok, holott a sok feleség a frankfurti egyetem profeszornőjének “férjkezelés, bánásmód a férjjel” cimü előadásai nélkül is ismerik ennek a tantárgynak minden csinját-binját. Ehhez tartozik például, hogy a férj délután megjön a munkából. Mi a leghelyesebb mód a fogadására? — No, megjöttél? Ez bizonyos fokig kényelmessé teszi az életét: nem kell neki csókos-öleléses bevonulással fárasztani magát. Következik a vacsora. A férj a tányéron egyik oldalról a másikra fordítja a sztéket: — Ezt az oldalát is odakapta egy kicsit a láng. A válasz ? Nagyon egyszerű: — Persze, az anyád jobban főzött, mint én. Járj hozzá kosztolni, nem tartalak vissza. Vacsora után a kávénál panaszkodik a férj, hogy nagyon rossz napja volt az irodában. A főnök ballábbal kelt fel, folyton szekirozta: — Ráadásul a hét végére készen kell lenni a kimutatásnak, lenyúzza az ember bőrét, egész nap hajszol és . . . Itt félbe kell szakítani és lélektani alapon egy sokkal nagyobb panasszal kell előhozakodni. Ez biztosan megvigasztalja: — Még te panaszkodsz? Az semmi. Mit boszszankodtam én ma. 10 órára voltam bejelentve a fodrászhoz és 11 órára már megérkeztem és képzeld, közben másik nőt vett sorra. A férj kávézás közben rágyújt, az asszony kiviszi az edényeket, leöblíti, aztán megy a nappaliba. A férj addigra megitta a kávét, elszívta a cigarettát és megy utána. Televizió. Még egy cigaretta. A hamut a kisasztalon álló tálcába ütögeti. A visszhang: — Nem esne le az aranygyűrű az ujjadról, ha behoznád magaddal az ebédlőből a hamutartót. Miért kell a lakás összes hamutartóját bepiszkítanod. A televízióban éppen egy jelenet játszódik: vendégek érkeznek. A férjnek erről eszébe jut valami: — Majd elfelejtettem megmondani, az anyám szombaton nálunk vacsorázik. — Mit mondasz? De hát ebben a hónapban egyszer már itt volt . . . Reggel. A feleség az ebédlőben reggelihez térit. A férj kiszól a hálóból: — Fiacskám, hol van a szürkecsikos kék ingem? — Ott van a helyén. Fölösleges részletezni, hol van az a hely, ahol a szürkecsikos kék ing a helyén van. Szokjon hozzá a férj az önállósághoz. Akkor jobban boldogul az életben. És ha nem találja azt a bizonyos helyet, akkor vegyen fel másik inget. Mit kell annyit válogatni. Természetesen más a helyzet, amikor színházba mennek. A feleség gondterhelt arccal áll a ruháktól pukkadásik megtömött szekrény előtt. A férj már félóra óta felöltözve topog fel-alá — Fiacskám, fél 8, lekéssük az első felvonást. — Folyton csak hajszolsz. Talán a mosogatórongyot kössem magamra? Nincs mit felvennem! Ez a válasz biztos recept a férj megnyugtatására, lecsillapítására. De térjünk csak vissza a reggelihez. A férj belelapoz az újságba. A papirzizegésnek visszhangja van: — Mit bújod az újságod . . . persze akkor közben lecsöpögteted a kávéval a nylon abroszt és odaállhatok lemosni, de mit törődsz te azzal, hogy én mennyit dolgozok . . . Olvasd az újságot a subwayn, ott kényelmesen olvashatsz. Este ismét a tévé előtt ülnek. Éjfélkor azt mondja a férj: — Fiacskám, feküdjünk le, holnap nehéz napom lesz. Be kell fejeznem az évi kimutatást, sokáig bent kell maradnom az irodában, későn jövök haza. Mire a feleség: — Holnap túlórázol? . . . Kiváncsi vagyok, hogy holnapután milyen kifogással mászkálsz el hazulról. Amelyik feleség akarja, kipróbálhatja ezeket a módszereket. Ámbár a férjek azt mesélik: máris sokkal több feleség használja gyakorlatban, mintsem gondolom. FÉRFI SAROK: NUSIKA Nézd, öregem, legyünk őszinték, nem vagyok már olyan fiatal, hiszen úgyszólván felnőtt gyerekeim vannak, a feleségemnek sem lehet egy szava sem, hiszen mindent megkap tőlem, amit egy jó férj nyújtani tud és van ez az egy gyengém, vagy mondjuk inkább, volt ez az egy gyengém, a Nusi. Ne hazudjunk egymásnak: Nusikát szerettem, sőt, ha egészen őszinte akarok lenni magammal, vagyis jelenleg, veled, hát megmondom nyíltan, ma is szeretem. És hogy bíztam benne, Atyauristen! Minden lépésére vigyáztam, ha nem is én magam, de voltak felbérelt embereim, akik leskelődtek utána, mert szeretem a tiszta vizet a pohárban. Aztán jöttek a jelentések, hogy Nusika hol ezzel, hol azzal, hogy Nusika igy meg Nusika úgy. Én csak nyeltem, csak szenvedtem, nem akartam oadfigyelni az ocsmány pletykára, sőt néha meg is említettem neki, hogy van bizonyos szóbeszéd vele kapcsolatban. De ő csak nevetett : — Irigyek az emberek és buták. De csak jöttek a jelentések, hogy ezzel a fiúval látták, sőt olyan is volt, hogy az egyik gyerek, lehetett talán huszonöt éves, ott is aludt nála több éjszakán keresztül. Ez volt az a Jenő, az a szörnyeteg, állítólag valami színész, akibe a sáros csizmámat se törölném bele és mégis. Meg aztán ott volt az Ottó. Róla is az a hir járta, hogy nála szokott aludni Nusika hét esetben. Namármost. Akármennyire is megbízik az ember egy lányban, vagyis Nusikában, az ilyen szóbeszéd azért felidegesítheti az embert, nem? Meg a Karcsiról is jöttek a hírek. Egyik sem volt kedvező, érthetelennek is hangzott eleinte, hogy Nusika csókolózott volna egy bizonyos moziban vele. Magam is ismerem azt a mozit és igazán olyan filmet játszottak, megnéztem én magam is, teljesen lehetetlen, hogy másra figyeljen az ember, mint a filmre. Elhessegettem magamtól a piszkos gyanúsításokat, de Elemérnél aztán betelt a pohár. Mert előzetes megbeszélés nélkül felugrottam Nusikához, mert a téli bunda dolgot akartam megbeszélni vele és este volt, kilenc óra, mégis ott volt nála ez az Elemér, akiről eddig nem is volt szó és alig volt rajta ruha. Nusika ágyban volt. Az igaz, hogy saját lakásán akkor fekszik le egy lány, amikor akar, mégis volt valami rossz mellékize az egésznek és különben is akkor a gyanú árnyéka felébredt bennem, meg is mondtam neki, hogy mi ez? — Szeretem a változatosságot, szivem — mondotta Nusika kitérőien, hiszen itt most kizárólag Elemérről lett volna szó. De már akkor idegileg nem bírtam a dolgot, hiába igyekezett Nusika eloszlatni a gyanúmat, megmondtam neki nyíltan, hogy nem osztozom — legyen ő csak az Eleméré—, én kivonulok a pályáról. De Nusika ebbe nem akart belenyugdoni. Hogy ö szeret és igy meg úgy, hogy neki nem kell tőlem semmi, csak én kellek és ha nem, hát akkor, legyünk legalább továbbra is jó barátok, ha már ilyen mafla vagyok. Ebbe bele is egyeztem, elvégre férfiak vagyunk, kivéve Nusikát, aki természetesen nő, hiszen éppen itt volt a baj gyökere elrejtve, szakítottunk a legnagyobb mértékben, nekem csak az fájt, hogy ez a lány nem következetes. Mert tegyük fel, hogy megcsal, erre a szankció, hogy szakit az ember és ha az embertől Nusika nem akar semmit, ahogy mondta, akkor mivel magyarázzam ezt a Florida-dolgot. Ugyanis már jóval a szakításunk után lement Floridába és felhivott, hogy én is menjek oda. Természetesen, lementem, hiszen úgyis szakítottunk, mi van abban, hát ő ott volt egy Elemérrel, de nem azzal, akit már ismertem még sáros csizmakoromból, hanem egy teljesen másik Elemérrel, nem is volt rokona és csak úgy megjegyezte, hogy nincs nála pénz, mármint sem az Elemérnél, sem a Nusikánál nem volt elég tőke és hogy adjak neki kétszáz dollárt, mert kell. Természetesen adtam, de csak azért adtam, hadd lássa ez az Elemér, akibe szintén nem törölném a sáros csizmámat sem, miként kell hűségesen ragaszkodni egy nőhöz, akit az ember már elhagyott. Királyhegyi Pál Mosolyogjunk KEVÉS BESZÉD Uj háztartási alkalmazott van Bumburnyákéknál. Az első nap Bumburnyákné kioktatja: — Kérem, én nem vagyok a sok beszéd hive. Ha például azt mondom magának, hogy tegyen kenyeret az asztalra, ez azt jelenti, hogy terítsen meg, tegyen kenyeret, vajat, sajtot, mézet, zöldséget, gyümölcsöt, sót, paprikát az asztalra, főzzön kávét, hozzon be néhány üveg jégbehütött gyümölcsszörpöt — és igy tovább. — Értettem asszonyom — mondja az uj háztartási alkalmazott és valóban nem szólt egy felesleges szót sem. Néhány nap múlva Bumburnyákné igy szólt hozzá: — A férjem beteg, kérem hívjon orvost. Az uj háztartási alkalmazott valóban elment az orvosért, de ezenkívül megrendelte a sírhelyet is a temetőben, gyászruhát rendelt Bumburnyáknénak, beszélt a pappal és közölte vele a legfontosabb adatokat a gyászbeszédhez, sőt egy szegény emberrel is megállapodott, hogy egy hónapon át naponta zsoltárt mond Bumburnyák ur lelki üdvéért.
