Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
B. oldal MAI/VAK HIKALM' m Thursday, April 6, 1972 Kövéren?.. . Soványan? Irta: SÁGI PÁL SÁGI PÁL A New York Times tornyának villanyórája pontosan éjfélt mutatott. Ott álltam a Times Squaren a szónoki emelvényen. Színes zászlók lebegtek, reflektorfény hasitett az arcomba, alattam az emelvény körül óriási tömeg hömpölygött. Nők, férfiak, ezren és ezren. A tömegben felharsant egy hang: — Halló Miszter! Maga anynvit irkái az újságokban, beleszól mindenbe, politikába, tudományba, művészetbe, szerelembe. Könnyű Írni, a papír nem •eszéi vissza, nem vitatkozik. Eleget bujkált a papíron, most halljuk a szót. Nyíltan és egyenesen mondja meg a véleményét rólunk, nekünk, kövéreknek, akik annyit gyötrődünk a soványság divatja miatt. Mondja meg, mit csináljunk mi kövérek? Halljuk! Láttam, ennek a fele sem tréfa. Mit tehettem, rxegköszörültem a torkomat és hozzáfogtam. És mivel a retorika kötelező formáit, szabályait nem smerem, egészen újszerű módon az elején kezdtem. — Hölgyeim és uraim! Szerintem a soványság ivatját egy jól szervezett nemzetközi maffia teremtette meg. A szabók, a filmesek és gyógyszerészek összeesküvése. A szabók spórolni akarnak a szövettel, a filmesek azt akarják, hogy ok szereplő férjen el az aránylag keskeny mozivásznon. A gyógyszertárak pillékét akarnak eladni. A maffiának sikerült is elhintenie a mérget és ezért jutottunk oda, hogy manapság roszízul bánnak a kövérekkel, irodalomban, filmen, televízióban elrettentő példának állítják be őket. A megmérgezett, elkábitott közvélemény megfeledkezik arról, hogy a testesség valaha ideái maradjunk csak a művészetnél és a szerelem művésznőinél. Jöjjen egy kirándulás a politikába. Viktória angol királynő éppen csak elfért a trónján, s mégis az ő uralkodása alatt teljesedett ki öt világrészre az angol világbirodalom, mai utódja, a kidekázott diétán élő Erzsébet alatt pedig Anglia is lefogyott és ma már csak vékony árnyéka hajdani önmagának. — Most, azt hiszem, áttérhetünk a férfiakra. Világverő Attilát zömök, testes embernek írják le a korabeliek. Shakespeare nyilván a saját véleményét nyilvánította, amikor azt a mondatot adta Julius Caesar szájába, hogy kerekfej üekkel, vagyis kövérekkel akarja körülvenni magát. Napoleon frakkmellénye alatt pocak gömbölyödött. Bismarck, a vaskancellár 130 kilóval kovácsolta össze a német birodalmat és azt hiszem, súlyban nem sokkal maradt mögötte Theodore Roosevelt, aki elindította a világhatalom utján az Egyesült Államokat. Aga Kán a modern nemzetközi nővilág bálványa, kerek kétszáz kilóval dicsekedhetett, ami gazdaságilag is előnyére vált, mert 20 millió alattvalója minden esztendőben mérlegre állította és annyi kiló aranyat fizetett neki különadóban, amennyit nyomott. Az sem véletlen, hogy E'rhard, a kövér, nyugalombavonult német kancellár teremtette meg a gazdasági csodát, ami abból áll, hogy Amerika nyerte meg a háborút, de a németek kerestek rajta, a németek élnek jól. Egyébként nem is szólván a középkorról és arról, hogy a Keleten férfiembernek ma is a has adja meg a tekintélyt, tudomásul kell vennünk, hogy a múlt században a domborodó mellény volt a házi boldogság, s jólét szimbóluma. Uraim, vigyázzanak, árulók járnak önök között. A könyvkiadók, slágerszerzők és filmproducerek többnyire kövér emberek, mégis a kisportolt, karcsú legényeket lopják be az asszonyi álmokba, holott a valóságban senki sem bizik az efféle népségben. A nők álmodnak ugyan, de amikor ébren vannak, jól tudják, hogy az igazi nagy luxusautókban nem keszeg poéták ülnek, hanem megtermett bankárok, vállalkozók és tudják, hogy a kövér férfi kitűnő férjanyag, szereti a nyugalmat, nem keresi a mozgalmas kalandokat, megbecsüli és élvezni tudja a házikosztot (főtten is, amúgy is) és tenyerén, mégpedig kényelmesre párnázott tenyerén hordozza a nőt. — Most pedig térjünk a lényegre. Anyagias korszakban élünk. Vizsgáljuk meg, mi lenne az eredménye annak, ha a soványság reklámja helyett könyv jelenne meg ezzel a címmel “Edd kövérre magad ’, vagy “Kövérrel könnyebb a boldogság’ címmel pergetnének filmet a moziban. Óriási gazdasági fellendülés következne be. A szövetgyárosok, selyemgyárosok kétszerannyi kelmét adnának el, kétszerannyi munkást foglalkoztatnának. Detroit nem győzné a munkát. A futószalagokon uj, tágasabb autókat gyártanának, hogy a kövér szerelmespárok elférjenek benne. Az áruházak százezerszámra vásárolnák az uj méretű viaszbábukat. A bútorgyárak túlórában csinálnák a kényelmes széfeket. A mozivásznakat szélesebbre cserélnék ki, hogy a szereplők ne lógjanak ki belőle. Gyároshoz, kereskedőhöz, munkáshoz ömlene a pénz. — Száz szónak is egy a vége: uraim, vacsorázzanak borjupörköltet nokedlival, turóscsuszáf töpörtyüvel, hölgyeim, egyenek tejszinhabos csokoládétortát és markoljanak bele bátran a candys dobozba. Hölgyeim, uraim: éljenek kövéren! — igy fejeztem be lendületes szónoklatomat és a tömeg egetverő kiáltásban tört ki, de arra már nem volt időm, hogy megértsem, mit kiáltoznak, ugyanis abban a pillanatban felébredtem. Azóta is töröm a fejemet, hogy helyeselték, vagy ellenezték a szónoklatomat. volt, —■ Hölgyeké az elsőség, beszéljünk először a nőkről. “Az érett női szépség legtökéletesebb kifejezője’’ — ez a mükritikusok szakszerű megállapítása a Milói Vénuszról. Tessék csak egy pillantást vetni erre az ókori remekműre, micsoda csípők,, micsoda combok! Vagy elődje, Praxiteles a görög szobrász Knidoszi Aphroditéje: derékban, combban, kenterben veri milói kolléganőjét, hastáji gömbölydedségének kiformálásához pedig akkora márvány tömb kellett, hogy ember Tegyen i talpán, aki megemelné. És Rubens, a nagy flamand piktor? Olyan tagos nőket festett, hogy máig is úgy mondják, hogy “rubensi tagok”. És Leonardo da Vinci selytelmes mosolyu asszonya, I lona Lisa, akinek a párisi Louvreban őrzött képmása, most, 400 év után is millió és millió férfi szivét dobogtatja meg? Szépséges sziv-area alatt izony szép kerek toka ékeskedik, kacsója párnás és a palástja alatti domborulatok is meglehetős kéltségről árulkodnak. — De ugorjunk egy nagyot előre az időben. Nézzék meg Hu Barry grófné hátramaradt képeit és rögtön meglátják, hogy ez a hölgy nem légiességgel szédítette magába XV. Lajos francia királyt. Vágj-’ ott van Mata Hari, a kémkirálynő, aki csábos mosolyával, forró csókjaival vezérkari tisztekből, diplomatákból csalt ki féltveőrzött hadi é3 államtitkokat. Igen, igen, nézzék neg a fényképét táncosnő korából, ugyanis ő volt korunk első strip tease táncosnője. Manapság három vetkőző táncosnő is kitelne belőle. És ha már a színpadnál tartunk: Kiiry Klára, minden idők leghii-esebb magyar primadonnája gömbölydeden énekelte és táncolta bele magát a férfiak szivébe és aki még nem látta, nézze meg Fedák Sári — az igazi Zsazsa — fiatalkori fényképét a “Bob herceg” fiuszerepében, hej, micsoda bájakon feszül a trikó. De miért ÁPRILIS BUKARESTBEN (NAPLÓMBÓL) Irta: FLÓRIÁN TIBOR Nem könnyű egy idegen hadsereg katonájaként egy ismeretlen fővárosban élni, s amikor a test és a lélek gyötrődik, megtalálni azokat a színeket, képeket és a hullámvölgyből is magasba lendítő hangulatokat, amelyekbe fogódzni lehet a sivár napok között. A lélek menekülésének ezeket az emlékeit idézik vissza naplójegyzeteim az 1932-es év Bukarestjéről. AZ ÉLET ELINDUL Oly jó az ébredő, reggeli utcákon végigmenni. A forgalmi rendőrök most állnak őrhelyükre. Rézgombjukon csillog a napfény. Virágárus asszonyok ülnek a járdák szélén. Fehér virágot árulnak és vöröset. Némelyik bagót rág. Fekete arcukat hosszú szőrök fedik. Talán cigányasszonyok, vagy csak napkedvelők. Nyitják az üzleteket. Csikorog a sok redőny. Emberek rohannak. Mint éhes torok, a munka várja őket valahol. Induló villamosok, autók gyorsítják a város vérkeringését. A széles bulevárdon amerikai stilü házak tekintenek az őrült iramra. Közöttük az életem is valahogy gyorsabb lánggal ég. Füt valami és boldog szomjúság lep meg. Kidomborodik a mellem és keményebben lépek az erős cipőben és katonaruhában. De most jobbra egy szükebb utcába fordulok. Régi házak fogadnak faragott tornyukkal. Vadgesztenyék. Virágos előkeltek. Egy villában — Flórián Tibor melyet már annyiszor láttam, hogy magunkénak nevezem, most húzzák föl a függönyöket. Talán te ébredsz mögötte és nemsokára kinézel a boldog napsütésbe. Én kedvesem . . . Látod a~szökekut gyenge sugárral a langy levegőbe tör. Halk zenét, eihalót küld szerteszét. Az ablaktól balra a feljáró hajlított, sines üvegteteje. Alá sima autóút siklik. A kockakövek úgy fénylenek, mintha a nap olajjal kente volna be őket. A gruppok friss füvei halvány virágokat ölelnek. Vasrácsa kerítés védi a kis világot, melyen túl csak ritkán csikorog egy-egy villamos . . . Bágyadtarcu szobor nézi a forgalmat a tér közepén. Még egy utca jobbra, hasonlóan vadgesztenyés, és megérkezem a negyedik kerületi rendőrkapitányságra. Itt van az uj irodám. Egy napsütéses, egyszerű verandán asztalomhoz ülök. Egyedül vágyók. Kiköltöztem a kis szobából, ahol a többiek szorongnak. Itt békésebb, s a hangulat nem ijed el. Nem is hallom az idegen hangokat, értelmetlenül búgnak el fülem mellett. Inkább a három muskátlit nézem a keskeny ablakpárkányon. Kettő cserépben ül, a harmadik egy magas konzerves dobozban. Az üvegen áttörő napsugártól leveleik átlátszóak. Az ablakom előtt egy kút áll. Néhány asszony jön vízért, s minden másodnap egy rendőr mosakszik itten. CISMIGIU (ÖRÖMLIGET) Az élet előre szökellt. Folytonos hullámokban ömlött a meleg. Kibomlottak a virágok. Sárgák (Folytatás a 9-ik oldalon.)
