Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
Thursday. April 6, 1972 9. oldal LEVÉLTITOK—Kedves Homoki Erzsébet, rendszeresen levelezek két budapesti barátommal és a harmadikkal, aki Kanadában lakik. írógépen irok, a feleségemnek rossz szokása, hogy miközben irok, többször mögém áll, nézi, hogy mit irok és a végén egyszerűen elveszi a levelet és végigolvassa. Nekem nincs titkolnivalóm előtte, de nem szere em ezt . . . Nálunk nem szokás a veszekedés, én már sokszor emlitettem neki a levél ügyet tapintatosan, azonban fölényesen azt mondja. hogy házasságban nincs levéltitok megsértése. Mi a véleménye, van levéltitok, vagy nincs? VÁLASZ — “Levéltitok megsértése” — ez jogi kifejezés. Házassággal kapcsolatban használni nem is helyes. Ettől függetlenül, véleményem szerint az adott esetben még sincs igaza a feleségének. Ez nem levéltitok-probléma. Azt mondják, hogy férj-feleség egy test, egy lélek, ami nagyon szép is, de azért minden embernek van egyéni világa, amely még a házasságban sem olvad bele teljesen a partner világába. Jó házasságban, ahol egyik tekintettel van a másikra, ott tiszteletben tartják, ha az egyik valami apróságban vissza tud húzódni egyéni világába a közös világból, még akkor is, ha az természetes, hogy férj és feleség között lényeges titok nem lehet. A jó partner ilyesmiben tekintettel van a másik egyéni életére. Olyan férj vagy feleség, aki többé-kevésbé erőszakkal, tapintatlanul akar behatolni partnere legbensőbb világába, megzavarja vele a házasság békéjét. A maguk nézeteltérése nem jár ilyen mélyen. A felesége talán egyszerűen csak kiváncsi természetű. A levéltitok megsértése szokványos kifejezést pedig megszokásból használta. Ne csináljon belőle nagy ügyet. Fogjon ki rajta. Adja oda neki a leveleit, mielőtt ö elvenné. Ha néhányszor megteszi, akkor úgy érzi, hogy ő “győzött”, ezzel megelégszik és lemond a levelek elolvasásáról. Próbálja meg. ☆ ☆ ☆ MRS. A. W. — Kedves Erzsébet, a múltban már kétszer fordultam Önhöz levélben családi kérdésben. Ezúttal olyat szeretnék kérdezni, amit sokan nem tudnak megérteni, azonban szégyellik ezt bevallani és inkább nem kérdezik. Én bizalommal vagyok és megkérdezem, hogy mi a szépség magyarázata. Férfiak szerelmesek nőbe, aki szerintük szép, mások szerint csúnya. Egy festményre egyik azt mondja, hogy szép, a másik azt mondja, hogy nem szép és igy tovább. Mi a szabálya annak, hogy valami szép, vagy nem szép? VÁLASZ — Egész könyvtárat lehetne berendezni abból, amit a “szép” fogalmának meghatározásáról Írók, költők, esszéisták, képzőművészek, műtörténészek összeírtak. Ki tud eligazodni ezen. Még. azok sem, akik vitatkoznak velük és más módon vélik megállapítani, hogy mi a. szép. Azt hiszem, mint annyi más nagy problémában,, ebben is egyszerű népi mondás lehet az Útmutató, Régi magyar mondás szerint: nem az a szép, ami szép, hanem az, ami tetszik. Márpedig, hogy kinek mi tetszik, az egy rendkívül bonyolult, szövevényes, összetett érzés dolga, amit röviden ízlésnek mondunk. Az ízlést azonfelül, hogy egyéni, még tömeghangulatok, irányzatok, korszakok is alakítják, befolyásolják, vá'ioztatják. És ez a szerencse. Mert, ha bozontos ősapáink és bozontos ősanyáink nem tetszettek volna egymásnak, aligha népesedett volna be a Föld. A múzeumok, a gyűjtemények pedig nem őriznének képeket, szobrokat a barlanglakó ősember MadYAH HlhálNi kezdetleges fal-rajzaitól a Milói Vénoszon át Picasso-festményekig. Ezért van az, hogy elenyészően csekély kivétellel minden nőt szépnek talál valaki, a görögorrut, a piszét és a hajlott orrút, a darázsderekut és a terjedelmes térfogatút, a hattyu-nyakut és a gödrös-állast, tokást, a légiesen karcsut és a tömzsit, dundit, bögyöst egyaránt. Mégcsak annyit, hogy a filozófia is megkísérelte a szép meghatározását, vagyis a megmagyarázhatatlan megmagyarázását. — Immanuel Kant azt a tételt állította fel, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. Minden tiszteletem a königsbergi bölcsé, de úgy gondolom, ez a filozófia történetének legnagyobb tévedése. Mert ki látott már olyan férfit, akinek minden érdek nélkül tetszik egy szép nő. ☆ ☆ ☆ MRS. G-i. — Kedves Miss Homoki, van különbség az európai és az amerikai aszlali ültetési rend között? Ha magyar vendégek jönnek hozzám nagy vacsorára, melyik rend a kötelező. VÁLASZ — Különbség van a kettő között. Kötelezőnek azonban egyik sem kötelező, akármilyen nagy is a bizonyos vacsora. Akár ez, akár az: egyik hiánya miatt sem dől össze a ház. De ha már magyar vendégei vannak, ültessen európai módon. A háziasszony asztalfőn, a házigazda az asztalvégen. A vendégek ültetési rendje: egy nő, egy férfi. Férjet-feleséget az asztalnál válassza el egymástól. EZ A NAP IS JÓL KEZDŐDIK... (Folytatás a 7-ik oldalról) anyuka toporzékol pongyolában az előszoba közepén: —- Ezt én tovább nem csinálom egy ütődött férj és egy lusta kölyök szolgája vagyok, miközben nem találom a szoknyámat... — Ja, kisfiam, rendesebbnek kellene lenned — mondja apuka és otthagyja a zokogó anyukát, valamint az aktatáskáját. — Gyere Tomika, legalább te ne késs el! A két férfi elindult. Anyuka letörli a könynyeit, előkeres egy másik szoknyát és amikor fel akarja huzni, kiderül, hogy már van rajta egy. Apuka visszajön az aktatáskájáért. Tomika a tornafelszereléséért, de addigra anyuka is elkészül és hárman együtt lépnek ki az ajtón. Már anyuka sem sir, apuka sem üvöltözik. Tomika is vigyorogva lépdel köztük. Fél nyolc múlt tiz perccel, még kényelmesen beérnek mind a hárman. A szomszédasszony irigykedve nézi őket: — Nézd, a Kovácsék már mennek. Mert azok rendes népek, nem olyan trehány disznók, mint te — üvölt férjére és keresni kezdi a mükontyát... Ősz Ferenc SZILÁNKOK TÁVIRAT X. megszövegezte a harminc szavas esküvői disztáviratot, azután a kitöltött blankettát személyesen vitte el az ünnepeiteknek. így gyorsabb és olcsóbb. SZÜLŐI PANASZ — A fiamnak, sajnos, részt kell vennie minden tornaórán, ő ugyanis a tornatanár. HÁZASSÁG Nem minden lány szeretne férjhez menni, de minden féleség szeretne egy jó férjet magának. ABSZOLÚT UDVARIASSÁG Az udvarias és figyelmes vendég meg sem érkezik. ILYEN IS VAN — Maga két hónap óta semmit sem dolgozik. Miből él? — Hogyhogy miből? Hát a fizetésemből. Galambos Szilveszter ÁPRILIS BUKARESTBEN (Folytatás a 8-ik oldalról) és kékek mindenütt. Kékebbek, mint a kék ég felettük. A friss fü között elszórtan néhány piros virág. Halvány vérszinüek. Drága szőnyeg. Imbolygó háza bogaraknak, melyek ide-oda bolyongnak. Zümmögés tör föl nyomukban. A tavakra csónakok lódulnak. Sürü népség. Eveztek körözve s vígan énekelve. Hangjuk a bomlott hajú fák felé lobogott. Erős fiatal ének. Lázakkal teli. A szökőkút hét sugárra csobogva visszazengett. Fejükre permetezte vizét. A mélyből lassan feltört a vörös, a sárga s kék sugár, majd a méla zöld a narancsszinnel valótlanra színezve a zengő vizeket. Egy rádió keringőt bugyogott. Ülték a padokon álmatag szeretők. Dúdoltak, s a szájuk egymásra bágyadt. Boldog gondtalanok. Férfiak és nők jöttek az egymásba csavargó utakon. Karonfogva. Mint menyasszony és vőlegény. Csupa vőlegény és menyasszony amerre nézel. Irigyled? Tudd meg, ezek csak pár napja, vagy pár órája ismerősök. Ez a lobogó hajú fiú is, — ki oly negédesen halad el egy sárga ruhás nő mellett — csak most kezdte ostromát. A vörössapkás fej már lassú mosollyal felé fordul. Kezdődik a barátkozás. Vájjon mi lesz belőle? Mindegy, Fő az öröm ilyenkor. Ma és holnap. Egy napnak sem szabad elmúlnia enélkül. “SIMU” MUZEUM Vasárnap délelőtt a “Simu” múzeumban. Szobrok és képek, semmi több. Egyik sem fogott meg különösebben. Mikor az ötödik terembe léptem, egy egész falat betöltő képre esett pillantásom. Borzadály futott át rajtam a félelemtől és gyönyörűségtől. Valami emberfeletti volt a hatalmas képben. Egy férfit és egy nőt ábx-ázolt, akik magánosán állnak a végtelenség közepén. Sürü gomolygás veszi őket körül. Arcukon és testükön rettenetes kitaszítottság. A férfi fölemelt karjával eltakarja arcát. A nő szemeit egy ismeretlen hatalom felé emeli — rettegve — aki nagyon kegyetlen lehet . . . Mintha a könyörtelen űrben lebegnének mindketten, s a mindenség jeges lehelletével gyötörné meztelen testüket. A kép alatt csak ennyi: Alexis Macedonsky. Mégis, már az első pillanatban megsejtettem, hogy ez Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból. A teremőr megerősítette sejtelmemet. így még nem láttam kifejezni ezt a témát. Sehol a szokásos paradicsomi kép a háttérben, az almafa, vagy a kígyó. Az arkangyalt sem látni, aki végrehajtója az isteni Ítéletnek. És mégis minden benne van. A legtökéletesebben kifejezve az emberiség vesztesége. A Sors a két tehetetlen — egyébként szép — alakot szeszelyésen megformált véletlen alakulatokkal veszi körül. Talán Éva szemében — amely különben szintén rettegő — föllelhető a reménységnek halvány csillogása. A női optimizmus, mely azonban nem elegendő ahhoz, hogy ezen a sürü ködön átvilágítson. Jó lenne e kép mellett órákig ülni. Elmerülni ez iszonyatba, e feneketlen mélységbe, mely . látásodat felfokozza és szellemedet a végtelen felé nyújtja. APÁTI MIKLÓS: Anyám i Keze kezébe kulcsolódva, a két jő együtt ököl volna. Kevéske volt ő verni engem, erős volt hozzám fűszál-testem. Tőle szöktem. Sorsom letéve felnőtt gondok keze-ügyébe. Vére a vérem. Homlokára ráncok csücsülnek. Ez az ára. HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA
