Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-30 / 13. szám
Thursday, March 30, 1972 «AGYAK HlKAlX* 15. oldal A FELTÁMADOTT KRISZTUS Irta: NAGY A. DEZSŐ adventista lelkipásztor A tavaszi rügyfakadás utolsó napja búcsúzni készül. Utolsó sugarai végigsimitják a temető ódon kapujára felrótt régi betűk kopott aranyát. Az alkonyi csendben mégegyszer lángralobbantja: Feltámadunk! Feltámadás! Te vigasztaló és bátorító szó! Magadban hordtad az arénák véres porondján elhullt mártírok reményét, az őserdők mélyén bujdosó Krisztuskövetők vigaszát és magadban hordtad azokét is, akik könnyes szemmel, hivő lélekkel járnak a modern élet kőrengetegeiben. Kik inkább meghaltak, mint hogy Krisztust megtagadják! Sokan gúnyoltak, sokan daccal tekintettek rád, át-átmentek a temető kapuja alatt. Sokan harsogták modem hitvallással: E’gyünk, igyunk, úgyis meghalunk. Sokan tagadták könnyes szemmel, fájó szívvel a nyitott sir felett és mégis, mégis igaz vagy! Erre tanít Isten képes könyve, a zsendülő tavasz, erre tanít az Ige is! Két sir jelenik meg előttünk. Egyik hasadozott szikla egy szegény sirkert elhagyott sarkában, Lázáré. A másik uj sir ciprusok között, mélyen vágva, a Józsefé. Miről beszél az egyik, mirő beszél a másik ? Miről is beszélhet a sir ? Sziromhullásról, elmúlásról. Miről beszél Lázár sirja? “Ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem.” Jöjj velem Lázár sírjához és figyelj, a bethaniai sir beszélni kezd: “Valamikor régen itt járt egy vándor. — Messziről jött, a dicsőség honából, a halál völgyébe, hervadó remények országába”. Üzenetet hozott az ég és föld Urától. Ez a valaki Krisztus volt. Hírnök volt ő, az eljövendő uj világ hírnöke. Megérkezése a biin éjszakájának végét és az igazság virradását jelentette. Lázár már negyednapos halott volt, de szózat csendült fel: “Lázár, jöjj ki!” A holttestet életerő hatja át és elindul a sziklasir mélyéből. Jön vissza szerettei közé, jött onnan, ahová -mi, halandók félve, remegve tekintünk. .Onnan jött, ahová nem hallatszik a sebes szél zúgása, madárdal, sem a lágyan hívogató, zokogva zengő anyai szó. A bölcsek már nevét is törölték, de látták Isten dicsőségét, a feltámadást! Nézzük a sirt, ahová Krisztus Urunkat temették. Nem eldugott, nem repedezett, omladozó, hanem főúri sir, mélyen vágva illatos ciprusok között. Ebben a Sírban tartott Jézus rövid pihenőt, s igy a jövendölés betelt: “Gazdagok mellé jutott, kinos halála után!” Üres a sir! Rajta nem fogott az enyészet! Ő volt az egyedüli, aki megvívott a mindenkit legyőző halállal. Harmadnapra a nagy tragédia után megmozdult a föld és a hatalmas Fiu-Isten kilépett sírjából. Jézus feltámadott. Övéi már csak üres sirt találtak. Ez bizonyítéka, hogy ő az Atya küldötte, a feltámadás Ura! A feltámadás reménye késztessen minden könnyező szülőt, testvért, rokont és barátot arra, hogy szivét Krisztusnak átadja! Halld meg szavát és támadj fel a sötét pesszimizmusból! Kedves embertárs! Husvét a feltámadás, a szabadulás ünnepe! Húsvéti halleluják csendülnek fel mindenütt és imádni sietnek Azt, Aki vérét hullatta mindenkiért! Hogyan állasz Te Jézusoddal szemben? Iíiszel-é a feltámadásban? Ma még gúnyolódhatsz és lenézheted azokat, akik hisznek, de á nagy nap közeleg, amikor a sírok megnyílnak és akkor neked is találkoznod kell a feltámadás Urával. Ma még hangzik szava: Jöjj ki a bűnből! Vesd el lelki életed gátló köteleit és hagyd ott az önmagát emésztő földi fajt! Ma még hiv szivbéli ünnepre! Ne rejtsd el magadat! Ma még orcádon csillog a társadalom lemenő napsugara és azután . . . “eljő az éjszaka, amely népeket ki> helyükből.” (Jób 36:20, 34:20.) A LEGENDA ÉS A VALÓSÁG . . . PYRKER LÁSZLÓ, EGRI ÉRSEK TÖRTÉNETE Egri történelmi humor címén fantasztikus történetet mond el az egri Népújság Pyrker Lászlóról, a velencei pátriárkából lett neves, múlt századi egri érsekről. A cikk szerint az érsek egyszer levelet kapott, amelyben egyetlen mondat állt: — Kérek tízezer forintot. Majd magam jövök érte. Sobri Jóska. Az érsek, amint a cikk elmondja, körülvette palotáját hajdúival, Sobri mégis behatolt hozzá, mégpedig előkelő látogatóként, püspökként öltözve. Lakomázás közben pisztollyal kikényszeritette a kért sommát. Aztán pedig — másfél századdal megelőzve korunk rablóit — túszként magával vitte Andornaktállyáig, s ott kitessékelte az országúira. Az anekdota azzal fejeződik be, hogy Pyrker hazatérve ágynak dőlt, amig ki nem heverte a csúf kudarcát és a tizezer forintnyi vérveszteséget. Az anekdota cáfolatára kár volna sok szót vesztegetni. Sobri, amint Eötvös Károly és Tóth Béla megírta, Vas megyei születésű és valójában Pap Józsefnek hívták. Bandájával Vas, Győr és Sopron vármegyékben garázdálkodott, nemhogy Egerben, de a Dunántúl távolabbi részein sem fordult meg. A legendákban ugyan sokáig élt, valójában azonban 1837 februárjában a pandúrokkal vívott tűzharcban agyonlőtték. Legenda Pyrker érsek kirablása is, alapötlete — a főpapnak öltözött rabló csinytevése — vándormotivum. Érdekesebb az, hogy Pyrker valóban forgott életveszélyben a rablók között is. Pyrker János László 1772-ben a Fejér megyei Lángon született. Amint a Ferenczy-féle irodalomtörténet elmondja róla, “nemes és istenfélő szüleitől a jó nevelés kincseinél egyebet nem örökölt.” Tanulmányait Ányos Pál és Virág Benedek vezérlésével Székesfehérváron végezte el. Az idegen nyelvek iránti különleges érzéke már ekkor feltűnt. Ez vitte rá, hogy tanulmányai után titkári állást vállaljon egy szicíliai grófnál. A forró éghajlatot azonban nem bírta. Hajóra szállt, hogy hazatérjen. A tengeren a hajó viharba került, s az messze sodorta. Hogy a megpróbáltatás teljes legyen, a hajót tengeri rablók, kalózok támadták meg, csak nagy üggyel-bajjal tudott megszabadulni. Bécsbe érkezvén, lemondván a világ csábingereiről, noha kiművelt elméje a világban is szép eredménnyel kecsegtethette”, a lilienfeldi ciszterciek kolostorába lépett. Felszentelése után egy Dürnitz nevű helység lelkésze lett. Itt kezdte meg irodalmi működését és itt került másodszor életveszélybe, 1809-ben Napoleon egyik főtisztje ki akarta végeztetni. Szerzetes társai 1812-ben apátjukká választották, ezzel megindult főpapi pályafutása. Lilienfeldben bontakozott ki költői és irodalmi munkássága, amely Európa-szerte ismertté tette nevét. Német költő lett, amit a magyar közvélemény élete végéig, sőt halála után se bocsátott meg neki. Mikor Kazinczy lefordította a “Szent hajdannak gyöngyei” cimti költeményes kötetét, Toldy Ferenc hevesen megtámadta, hogy németté lett magyar irót fordít. Valóban német iró lett a magyar nemesi előnevet viselő Felsőőri Pyrker János László. Szülőhazáját azonban tettekkel igyekezett szolgálni. Mikor 1818-ban szepesi püspök lett, legelső főpásztori cselekedete volt, hogy tanitóképzőt alapított. Amikor velencei évei után, amelynek pátriárkái székében hét évet töltött, 1827-ben egerbe került, folytatta építő, népnevelő munkáját. Egymás után létesítette a palóc falvakban az iskolákat. Egerben vasárnapi iskolát kezdeményezett, sokat tett papjai anyagi helyzetének javításáért, a Foglár féle nevelőintézetre negyvenezer forintot költött, tizenöt-husz szegénysorsu diák étkezett asztalánál, azt csak mellékesen említjük, hogy székesegyházat építtetett, s nagy költséggel utat vágatott a szarvaskői vár alatt. A vázlatos áttekintésből sem lehet kihagyni gesztusát, amelyet 1844-ben tett, amikor képtárát a Nemzeti Múzeumnak adományozta, a 190 darabból álló gyűjteményben olyan művészek alkotásai voltak, mint Dürer, Holbein, Bellini, Tintoretto, Tizian, Leonardo da Vinci, Rubens, Murillo, Velasquez. A Nemzeti Muzeum akkori igazgatójáról, Kubinyi Ágostom-ól említi a fentebb idézett Ferenczy: “A nagy emlékű Pyrker egri érsek által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott képgyűjtemény gerjesztő fel benne a Nemzet. Képtár alapításának eszméjét.” Sínké Ferenc KÓNYA SÁNDOR: Nagypénteken Isten Fia a kereszten, Isten Fia én helyettem. Jaj, ha a Nap mind lehullna, a világra éj borulna, siri éjfél feketébben: gyásznak, Érte, semmi volna, ő, a tiszta, szent, ártatlan, a kereszten én miattam! Ha a tenger könny lehetne, ráhullatnám a keresztre s Ítéletnapig siratnám: könnynek, Érte, kevés lenne. BORISSZA AMERIKAIAK Az átlag-amerikaiak — intett már 1830-ban a Magyarországról bevándorolt vincellér, Haraszthy Ágoston — whisky-, kávé-, tea- és vizivó lények, akik emésztési zavarokra vannak Ítélve, mert nem tudják, hogy mi a jó. A Californiában letelepedett pionir az elevenére tapintott, mert nemzedékek óta minden derék amerikainak az volt a meggyőződése, hogy aki bort iszik, az sznob. Azóta már fordulat történt Amerika ivó-hagyományaiban és egyre többen esküsznek a szőlő nemes levére. Ezt számok is tanúsítják: 1971-ben az amerikaiak kétszer anynyi bort csorgattak le a torkukon, mint 1960-ban. A fejekinti évi 8 gallonnal azonban csak a huszadrészét fogyasztják a franciák vagy az olaszok áltál megivott mennyiségnek. A legbuzgóbban a húsz és harminc év közöttiek igyekeznek behozni apáik lemaradását, sőt lassan a Coca-Cola nemzedék is áttér már az úgynevezett pop-borokra: olcsó gyümölcslé- és borkeverék, 11 százalékos alkoholtartalommal. Az évi forgalom ezekből az italokból 75 millió dollár. A tehetősebb amerikai polgárok annyira megszomjaztak a drága borokra, hogy az már nem csillapítható a rendelkezésre álló kínálatból. A nemzetközi márkájú borok szédületes feketepiaci árakon kelnek el kéz alatt. Az egészen drága borokat rejtegető pincékből szörnyű bűncselekményekről érkeznek hirek: San Franciscóban nemrégiben két palack, állitálag 1846-os évjárati Chateau-Lafitte-Rothschild tűnt el! A belföldi borokkal való kereskedés is kezd jövedelmezővé válni Amerikában. Egyre több amerikai nagykonszern vásárol szőlőket. Európából is fokozódik az érdeklődés, a Nestlé konszern például hatmillió dollárért vett meg egész szőlőhegyeket San Francisco mellett. Az amerikaiak körében divatba jött, hogy saját szőlőjük legyen. Több mint 200,000 amerikai préseli egyedül saját termésű borát. Nagy fizetésű managerek sietnek íróasztaluktól a szőlőbehogy maguk műveljék meg. Aki pedig ezt nem teheti meg, azt a hobbyipar segiti hozzá saját rizlingjéhez. A newyorki áruházakban 15 dollárért kapható a szobaborprés, a tartozékokkal együtt.