Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-30 / 13. szám
16. oldal Msi;Vtu mm/»«»/' V ❖ ❖ ❖ ♦♦♦ Elbeszélések és Igaz történetek V fV K* ❖ »^♦^♦♦t+AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*«* A TELEKI HÁZ TITKA (Folytatás) — Elhangzott ugyanis egy vallomás — folytatta a főkapitány —, amely szerint fél órával azután, hogy egy magas termetű úriember belépett a ház kapuján, a téren hatalmas csattanás volt hallható. Hát a zárt ablakon át esetleg lövés hangja ért a térre. A szomszédos szobában is hallhatónak kellett lennie annak. — Én nem hallottam pisztolylövést éjszaka, különben: egy percig sem vagyok aziránt kétségben, hogy meghalálozott rokonom önmaga végzé ki magát. A főkapitány és a főügyészhelyettes szinte egyszerre szólaltak meg: — Mire alapozza hiedelmét a gróf ur? Teleki Gyula arcán végigömlött valami elszántság. — írja, főkapitány ur, vegye jegyzőkönyvbe. Rokonomat hazakerülése óta sok kellemetlenség érte. Gyomorgörcsökben szenvedett, s halála előtti három nappal rendkívüli főfájásról is panaszkodott. Tegnap ugyancsak fájt a feje. Azt is jegyezze fel a főkapitány ur, hogy hallottam: a megboldogult többek előtt akképp nyilatkozott, nehezen fogja amaz időt elérni, amikor a számára rendezett uj szállás elkészül. Innen ugyanis nagyobb lakásba készült költözni. — Szabad tudnom, kik azok, akik előtt ezt mondotta volt László gróf? — Arra nem tudok visszaemlékezni. — hangzott a válasz, s a következő pillanatban a gróf felállt a karosszékből. — Majd küldje el hozzám aláírásra a jegyzőkönyvet, ha elkészült. Thaisz és Thanhoffer egyedül maradtak. Utóbbi elgondolkodva dünnyögte maga elé: — Ha olyan nagy hasadék van a két szoba közötti ajtó alatt, hogy ott a gyertyafény is átlátszik, a pisztoyldördülést is át kell hallani!... Thaisz azon töprengett, miként mondhatta neki Arday jószágkormányzó reggel 8 fertály 8-kor, hogy Teleki László hálószobájában agyonlőve találtatott, amikor Bredák, az inas, csak reggel 8 órakor fedezte fel a holttestet, s lármázta fel annak utána inastársait? ... VI. Thaisz Elek főkapitány tenyerébe hajtott fejjel ült hivatalában. Teleki László halála óta két nap telt el, és a nyomozás egyetlen lépést sem haladt előre. A városban a leg különbözőbb hírek terjengtek. Ezeket is ellenőrizte a főkapitány — eredmény nélkül. Az egyik ilyen híresztelés arról szólt, hogy Teleki néhány nappal korábban levelet kapott Napoleon Jeromos hercegtől, aki közölte, nem tudja a kívánt és megígért anyagi segítséget nyújtani a forradalomhoz és ezért lett volna öngyilkos. Teleki azonban ilyen levelet nem kapott. A főkapitány csüggedten olvasta a Worafka rendőrtanácsos által Bécsbe irt jelentés másolatait. Ez a Worafka névleg alantasa volt, valójában azonban független tisztviselő, aki kizárólag a bécsi rendőrminiszter beosztottja. Fantasztikus ostobaságokkal traktálta felettesét. Egyik táviratában azt jelentette, hogy tartja magát politikai körökben a hir, hogy Teleki ki akarta irtani az uralkodó családot, ezt a szándékát azonban leleplezték, és ezért lett öngyilkos. Újabb távirat: “Amerikai párbajt vívott Benedek tábornokkal”: Egy előző nap küldött sürgönyében Worafka igy irt: “A nép azt mondja, hogy a császár selyemzsinórt küldött Telekinek, s közölte vele: agyonlövetheti.” Reggel a minisztertől Thaisz is táviratot kapott, amely igy szólt: “Igaz-e, hogy Teleki egy dublini ir banktól nagyobb hitelt vett fel magyarországi birtokaira? A hitelező állítólag Pesten járt, s kiderítette, hogy Teleki őt becsapta, s ekkor és ezért lett a gróf öngyilkos.” A főkapitány rövid választ küldött: “A történetből egyetlen szó sem igaz”. De hát akkor mi az igazság? Thaisz bele-beleolvasott a jegyzőkönyvbe. Bredák inas igy vallott: “Csupán a legjobb barátait bocsátatta be maga elé, másoknak pedig azt kellett mondanom, hogy elutazott falura.” Nem kétséges, érezte a veszélyt, amely fenyegette. De tudta azt is, ha túl lesz a képviselőház döntő szavazásán, ha ország-világ előtt megtörtént a szakítás, ha kitört az uj forradalom, már nincs értelme, hogy annak egyik vezetőjét eltegyék láb alól, mert akkor már más léphet a helyébe. Ezért mondta a halála előtti délutánon, hogy többé nem kell senki előtt letagadni az otthonlétét. Az inas vallomása szerint Tisza Kálmán 8 óra tájt kereste fel a grófot. Teleki felolvasta Tiszának a másnap elmondandó beszéd kézírását, aki utána a kaszinóba sietett. Mit is vallott Fritscher Józsefné, a házmesterné? “Tisza Kálmán ur este 9 óra előtt távozott a boldogult gróf Teleki László gróf úrtól.” A kaszinóban sokan hallották, mit mondott el Tisza a Teleki-tervezte felszólításból. Esetleg egy “magas ur” is a hallgatók között volt. A házmesterné éjjel 11 órakor főzött teát a grófnak. Különös az is, hogy csak az utolsó három napon főzette meg Teleki a házmesternével a teáját. Mintha csak ebben bízott volna meg. Mindenesetre helyes volt vegyésszel megvizsgáltatni a tea maradványait, nem került-e abba valamilyen méreg, bóditószer. Thursday, March 30, 1972 Ä Tisza Kálmán A teában nem volt méreg. Itt vannak egy borítékban a maradék tealevelek, csatolva az aktákhoz. A házmester leányát is kihallgatták. Érthetetlen, hogy miért vallanak összevissza: a házmester, a felesége és a lányuk. A házmester azt állítja, hogy reggel fél 5- kor kiengedte a ház egyik inasát, akit gazdája, gróf Teleki Domokos orvosságért küldött Gyömrőre. Thanhoffer ekkor megjegyezte : — Miért kell egy inast hajnalban Gyömrőre küldeni, amikor a Szervita tér túloldalán patika van ? Thanhoffer kérdése jogos volt. Ki kellett hallgatni Teleki Domokost és az inasát is. De hátha ez is éppen azon a hajnalon történt. Vagy az az igazság, hogy a házmester valakinek valóban kaput nyitott reggel fél 5-kor, de az nem Domokos gróf inasa volt. Gyula grófot is újból ki kellene hallgatni és megkérdezni, miként tudta őt reggel fél 8-kor levélben értesíteni László gróf haláláról, amikor Bredák, az inas csak 8 órakor fedezte fel a tragédiát. Talán éjszaka mégis felriasztotta őt a pisztolylövés, s már akkor rátalált megölt rokona tetemére? Esetleg a merénylőt is láthatta? Lehetséges, hogy a merénylő megfenyegette Gyula grófot?!... Talán helyesebb lenne megsemmisíteni az eddigi jegyzőkönyveket és helyettük újakat készíteni. Hiszen ezeknek a tanúvallomásoknak sok részlete azt bizonyítja, hogy Telekit megölték. Hogyan is történhetett? A kaszinó irányából éjjel 1 óra tájt egy magas termetű ur érkezett a Teleki-ház elé. Becsöngetett, hosszan kellett várakoznia, amíg beengedték. Felment Telekihez, kopogott az ajtaján. — Ki az? — kérdezhette László gróf, aki harisnyásan hevert az ágyán. Amikor a megnyugtató választ hallotta, kinyitotta az addig zárt ajtót, A jövevénynek is alighanem felolvasta a másnapra tervezett beszédét, erre mutat az, hogy az ismeretlen csaknem fél óra hosszáig tartózkodott Telekinél. Azután . . . (Folytatjuk)
