Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-02 / 9. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 2, 1972 HIRES BŰNÜGYEK Kiirthy Miklós: KRÓNIKA Ment sikerült a szoknyavadász ügyvéd 2.2 millió dolláros emberrablási kísérlete A világ mindeddig legfantasztikusabb emberrablását egy düsseldorfi (Nyugat-Nemetország) ügyvéd, Heinz Joachim Ollenburg, hajtotta végre. Az emberrablás azért volt fantasztikus, mert soha még ilyen magas váltságdíjat nem kért és kapott egyetlen emberrabló sem. Ollenburg nem kevesebb, mint 2.2 millió dollárt követelt és kapott attól, akit elrabolt — ennek ellenére, az emberrablási kísérlet nem nevezhető sikeresnek. A 47 éves Ollenburg két ízben volt nős és közismert szoknyavadász. Egészen a legutolsó időkig, Ollenburg ügyvédi praxisa virágzott. A magas, jóképű ügyvéd, azzal igyekezett “főzni” az útjába került nőket, hogy rettenthetetlen pilóta és merész hajós és ennek az igazolására felmutatta tagsági könyvét egy düsseldorfi repülő és yacht clubból. Az igazság- viszont az, hogy Ollenburg sohasem. repült egyedül, pilóta vizsgát nem tett, yacht ja pedig még soha életében nem volt. A tagsági könyvek és Ollenburg fellengzős történetei azonban mindig hatottak, a nők megszédültek ennyi “vakmerőségtől ”. Ollenburg egyik barátja, egy Paul Kron nevű kiszolgált fegyenc volt. Kron kiskaliberű vagány, besurranó tolvajlásokig és kisebb ékszerrablásokig vitte csak, a nyugatnémet alvilágban semmire sem becsülik és ékszerrablásai miatt, a düsseldorfi vagányok, gúnyosan igy nevezik: — Brilliáns Paul. Amikor Ollenburg elhatározta. hogy Kron segítségével elrabolja Theo Albrecht, üzletembert, két megfontolás alapján cselekedett. Az egyik megfontolás az, hogy Albrecht többszörös milliomos, egy hatalmas nyugatnémet szupermarket-lánc tulajdonosa. A másik megfontolás az volt, hogy mindennek ellenére, a 49 éves Albrecht majdnem teljesen ismeretlen Düsseldorfban és nyugodtan járhat az utcán anélkül, hogy bárki is felismerné. A második világháború után Albrecht, bátyjával, Karllai együtt, örökölt egy kis füszérüzletet. A két Albrecht hosszú időn keresztül áron alul, veszteséggel árult sokmindent, csak azért, hogy versenyképes legyen. — Az eredmény rövidesen megmutatkozott: a sarki füszerüzletből 600 hatalmas szupermarket lett. Ekkor a két fivér elosztotta a vagyont olymódon, hogy a szupermarketek fele Karihoz került, aki saját üzleteiből amerikai mintájú discount storeokat csinált. Theo pedig modern szupermarketeket. A két fivér azonban továbbra is együtt dolgozik. Irodájuk is közös. Miért éppen Theot és miéri nem Karit rabolta el Ollenburg? A magyarázat egyszerű: Theo hagyta el mindig legutolsónak a közös irodát, az alkonyati órákban. Az elmúlt esztendőben egy könyv jelent meg Nyugat- Németországban a milliomosokról és Ollenburg elolvasta a könyvet. Ekkor tudta meg\ hogy Düsseldorf két leggazdagabb polgára Theo és Kari Albrecht. Az elmúlt évben, 1971 november 29-ikén, Theo Albrecht, szokásához híven, az alkonyati órákban hazafelé indult az irodából. Két fegyveres férfi osont titokban utána és amikor Mercedes kocsijába szállt, ők is beugrottak. Egyikük, Kron, vezette az autót, Ollenburg a hátsó ülésen helyezkedett el, pisztolyát a Kron mellett ülő Albrecht tarkójához szegezve. A két férfi ezután ragasztó-szalaggal leragasztotta Albrecht szemét és fekete szemüveget tett a leragasztott szemre, hogy a ragasztó-szalag ne okozzon feltűnést, aztán Gelsenkirchebe hajtottak, ahol autót váltottak és kerülő utón visszahajtottak Düsseldorfba. Mindezt megelőzően, Kron heteken keresztül figyelte az Albrecht-fivéreket és titokban arra a megállapításra jutott, hogy Theot könnyebb lesz elrabolni, mint Karit. Amikor azonban értékes zsákmányuk a kezükben volt, nem tudták, mihez kezdjenek vele. Ollenburg Kron lakásában akarta tartani a milliomost, Kron viszont ragaszkodott ahhoz, hogy Albrechtét Ollenburgnál helyezzék el. Végülis, Ollenburg ügyvédi irodájához hajtottak. Az iroda hátsó szobáinak egyiké -ben volt egy diván, melyet az ügyvéd akkor szokott igénybe venni (nem feltétlenül jogi-célokra), ha csinosabb női kliens kérte tanácsát. Ollenburg arra kényszeritette Albrechtét, hogy Írjon levelet feneéselkgé shrdáeb levelet feleségének és utasítsa az asszonyt arra, hogy semmiképpen se lépjen érintkezésbe a rendőrséggel. Frau Albrecht a levél kézhezvétele után férje jogtanácsosához fordult, aki viszont azonnal értesítette a rendőrséget. A rendőrség nem sokkal később megtalálta Albrecht gazdátlan autóját Gelsenkirchenben. Itt azonban elvesztek a nyomok. Amikor mindezek történtek, Ollenburg “mindössze” 315,000 dollár váltságdíjat követelt. Nem sokkal később Ollenburg utasította Albrechtét: készítsen évi üzleti kimutatást. Amikor Albrecht azt elkészítette, a kimutatást végigböngészve, Ollenburg arra a meggyőződésre jutott, hogy Albrecht szupermarket-hálózatának évi profitja mintegy 4.4 millió dollárnak megfelelő össze. — Tudja mit? — mondotta az egyre merészebbé váló Ollenburg a fogolynak — Ezt a 4.4 millió dollárt fogjuk kérni váltságdíjul magáért. Theo Albrecht tiltakozott és közölte Ollenburggal: az évi 4.4 millió dolláros profit megoszlik közte és bátyja között. Ollenburg végülis engedett. — Rendben van — egyezett bele nagylelkűen. — Legyen a váltságdíj 2.2 millió dollár, ennyivel is beérem. így emelkedett Theo Albrecht váltságdíja 350 ezered dollárról 2.2 millió dollárra. — Remélem, hogy a pénzt megkapjuk tette hozzá Ollenburg. — Én magam lágyszívű ember vagyok és nem szeretném önt megölni. Viszont mindig kaphatok jó pénzért egy francia gyilkost. Theo Albrecht tehát újabb levelet irt feleségének, Ciliynek és közölte vele: a váltságdíj 2.2 millió dollár. Albrecht jogtanácsosa úgy döntött, hogy nem helyes, ha a váltságdíjat Albrecht felesége viszi el (amint azt 01- lenburg eredetileg akarta;, Egyre többször merül fel a Repülő Csészealjak létezésének a kérdése és egyre többen vannak akik hisznek benne — egyre több tudós c s a tlakozik a Csészealjak híveihez. E sorok Írója nem foglal állást a kér- Kürthy Miklós désben, mindenekelőtt, azért, mert a dolog nem érdekli túlságosan. Nem hiszi, hogy az átlagpolgár életét jelentős mértékben befolyásolná az a körülmény, ha más bolygókon élő értelmes lények figyelnének bennünket, vagy ha ilyesmi nem történik. E sorok írója egyáltalában nem hiszi, hogy a különböző “szenzációk” jelentős mértékben befolyásolják az átlagember helyzetét. Mi változik meg életünkben attól, hogy Ausztráliában ötös ilu’ek születtek? Mi változik meg életünkben attól, hogy asztronautjaink a Holdon landoltak? Mi változik meg életünkben attól, ha vannak Repülő Csészealjak és ha nincsenek? Az átlagember élete változatlan marad, szenzációk közben és szenzációk ellenére is. Lehetséges, hogy más bolygókon élő értelmes lények őrtiletes izgalommal és érdeklődéssel figyelnek bennünket. Dehát . . . mennyiben változtatja ez meg George, a taxisoffőr, vagy Mr. Brown, a könyvelő életét? Ennek ellenére, tagadhatatlan, hogy az emberek meglehetős érdeklődéssel tárgyalják a Repülő Csészealjak létét, vagy nemlétét. E sorok Írója azt hiszi, hogy ennek az oka mindenekelőtt a következő: rendkívüli módon kiábrándultunk saját földi életünkből. Nem mondhatjuk el, hogy az ember, mint olyan, hanem megegyezett abban Franz Hengsbach, katolikus püspökkel, hogy ő fogja az összeget közvetítőként a kívánt helyre szállítani. A rendőrség is beleegyezett ebbe a megoldásba és a bankjegyek sorozatszámait egyébként — gondosan lejegyezték. Négy újságíró tudomást szerzett a történtekről és a rendőrség kérése ellenére, egyikük megírta Theo AI- i brecht elrablását, a váltság- 1 dij összegét és Hengsbach I püspök közvetítő szerepét. sikeres volt. Ha ipari kifejezést akarnánk használni, úgyis jellemezhetnők önmagunkat, hogy “selejt” vagyunk. S éppen ezért, szeretnék remélni, hogy máshol, a világ valamelyik másik bolygóján, élnek értelmes lények, akik okosabbak, humánusabbak, tisztességesebbek és kevésbbé képmutatók, mint mi vagyunk. Szeretnék remélni, hogy nem mi, emberek jelentjük, a fejlődés csúcsát. Abban reménykedünk, hogy valahol, egy másik bolygón, az értelmes lények, annak ellenére, hogy talán kockához hasonlítanak, vagy palacsintához, tökéletesebbek, mint mi vagyunk és sikerült társadalmukban mindazt megvalósítani, aminek megvalósításához nekünk, embereknek nincs erőnk, nincs képességünk és nincs elég integritásunk. Bediform, Spanyolország — Don Quixote tiszteletére készítette Pedro Delso szobrász a képen látható, nyolc láb magas “müvet”. Anyaga hulladék autó alkatrészek és egyéb használatonkivüli nemes acél. A szobor a fürdőváros főterén áll. Hirdessen lapunkban! A történet nyilvánosságra került és ezután Gerd Lindenberg, düsseldorfi főügyész és Hans Kirchoff, rendőrkapitány nem tehetett egyebec, minthogy sajtóértekezletet tartott, amelyen kénytelenkelletlen válaszolt a riporterek kérdéseire. A sajtóértekezlet azonban egyáltalán nem volt Ollenburg Ínyére, aki nyomban reagált a sajtóértekezletre és uj, erőteljes akcióba fogott. (Folytatjuk a következő héten) !
