Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-24 / 8. szám
Thursday, February 24, 1972 Magyar híradó 15. oldal 1 MESÉL A MULT: IN MEMÓRIÁM Magyar honfoglalók a Mississippi partján Irta: ÁCS TIVADAR Ács Tivadar SPE’LLETICH PAULA NAPLÓJA I. Minél jobban távolodunk a “nagy időtől’’ egyre több emlékezés, levél kerül elő, amely a szabadságharcban elbukott magyarság hősi helytállását bizonyítja Amerika különböző partjain. Ilyen bizonyíték ez az itt közölt napló is. Spelletich Bódog Bács megye alispánja, majd a megye képviselője a debreceni trónfosztó országgyűlésen, később a megye kormánybiztosa volt. A szabadságharc elbukása után halálra Ítélik, jelképesen ki is végzik. Szökni kénytelen, és IS50-ben már Iowa államban, Scott és Decatur megyék határán, a két legnagyobb magyar település, New Buda és Davenport között, Hickory Groyeban, idősebbik fiával, Mihállyal irtja az őskérdőt, szántja a rögöt. Az itt közölt napló Spelletich Paula visszaemlékezése, aki négy éves korában került ki szüleihez, kilenc éves bátyjával együtt. Tele van gyermeki romantikával ez a napló, de mindenütt hiteles és korhű. 1866-ig vezeti naplóját, akkor tért vissza Magyarországra, apjával együtt, otthon ment férjhez Skublics Jenő földbirtokoshoz. íme Spelletich Paula naplója amerikai életükről és a több mint száz év előtti rögtörésről. * . i'fi Ötéves koromban szegény mostoha nagyapám meghalt és még szomorúbb lett a kis hajlék . . . Ebben az időben járt hozzánk a “mester”, ki megtanított magyarul és németül olvasni és írni. Nagyanyám lassan elérkezettnek látta az időt, hogy míg jó erőben van, ki vigyen bennünket apámhoz és anyámhoz, akik már négy év óta vártak reánk a Mississippi partján. De előbb meg akarta ismertetni velünk a civilizáció minden vívmányát. Először tánciskolába járatott, ahol Ádi elsajátította a könnyebb mozdulatokat, de én mogorva természetemmel nem tudtam semmiféle ügyességre szert tenni. Naponta elmentünk az újonnan megnyitott színházba is és kacagtunk az akkor divatos Lumpacius Vagabunduson és sirtunk Hamlet, vagy Rómeó és Julia felett. Nagyanyám közben erősen dolgozott kelengyéken, és mire az elutazás ideje elérkezett, sok fehérnemű és ágynemű volt óriási ládákban elhelyezve, hogy a nagy utón bennünket elkísérjen. Az elutazás hírére nagy volt a riadalom Szabadkán. Nagyanyám Baját és Pestet leszámítva még nem volt túl a város határán. Hogyan fog ő velünk arra a távoli világrészre eltalálni. Hogyan jutottunk a Hotel Meisselbe, nem tudom, csak arra emlékszem, hogy megmérhetetlen nagysága — 3 emeletes volt — valósággal lesújtott. Úgy tetszett, mintha ez a nagy kőhalmaz mind felém tódulna és visszavágyódtam Szabadka tömésfalu házikói közé. És miért kell nekünk itt, a sötét falak között maradni? Nagyanyám megmagyarázta, hogy útlevél kell, amellyel majd Amerikába megyünk. Dérle megjött Gutherz, azzal a lesújtó hirrel, hogy útlevél nincs és valószínűleg nem is lesz. Nyilván nagyanyám nagybátyja, az osztrákbarát Adamovich belső titkos tanácsos fondorkodásai következtében, aki nagy örökséget ígért ráhagyni, ha nem megy rebellis fia után. Nagyanyám azonnal kocsiba ült Gutherzcel, és Ádámot magukkal vive, elmentek a magas állású rokonhoz, hogy meglágyítsák a szivét. Bemutatták Ádámot, kinek apja túl a tengeren vár reá. Kaptak is szép szót eleget, és szép ajándékot Ádámnak. De Adamovich egyúttal közölte azt is, hogy az általa ellenzett utazás nagyanyám kitagadását vonja maga után. Nagyanyám azonban elhatározta, hogy mindaddig Bécsben marad, míg sikerül az öregurat engedékenységre és az útlevél'kieszközölésére birni. Gutherz ekkor kitűnő ajánlatot tett. Veje: dr. Görgen, a döblini szanatórium igazgatója volt. Azt javasolta, hogy a drága szálloda helyett vegyük ki a szanatórium két üresen álló szobáját, mig az utlevélügy el nem dől. Bécsben ugyanis kellemetlen megfigyelés tárgyai lettünk volna. Örömmel fogadtuk az ajánlatot és április 15-e már ott talált bennünket a szanatórium kertjében, Gutherzékkel szemben, akik egy külön kis házban laktak. Két szobánk volt Széchenyi István szobája alatt. Reggelenként, ha kimentünk a kertbe játszani, Széchenyi felnyitotta ablakát, barátságosan megszólított és szóba hozta apánkat, kit az országgyűlésről látásból ismert. így lettünk hat hétre döblingi lakosok. Múltak a napok öröm és remény között. De a boszorkánymester, az öreg Adamovich nem tudta leküzdeni megátalkodottságát, és megakadályozta, hogy útlevelet kapjunk. Atyám Londonban várt már bennünket Campanéknál, késni nem lehetett. Gutherz hősi elhatározása hamis útlevelet szerzett, hogy mint nagyanyám állítólagos öccse szöktessen bennünket Európán át. Másnap, mikor kimentünk Ádival sétálni, Széchenyi kinyitotta ablakát és megszólított bennünket. Nagyanyám előbb már megmagyarázta, hogy Széchenyi nagy ember, igy szavai megmaradtak emlékezetemben: “Gyerekek — szólt -hallom, elutaztok Amerikába.” Ádi feleli: — “Apánkhoz megyünk”. “Mondjátok meg atyátoknak — folytatta Széchenyi —, hogy ne felejtse el a hazáját és gondoljon néha rám, örülök, hogy láttalak benneteket.” Ez alkalommal kapta Ádi a kis acélkardot, én pedig kegyelettel őriztem a születésnapomra Széchenyitől kapott kis nefelejcscsokrot. (Amerikában a kardot Ádám Perczel Mór tábornok Miklós Fiának adta emlékül, ők azonban mind meghaltak és a kard a Széchenyi Múzeumba került.) (Folytatjuk) TOLDALAGI PÁL: Várakozás Felágaskodnék, hogy a fejem érje az eget és a fellegeket rajta. Dicsőséget nekem! Nem akarok Lezuhanni még a szagos avarba, ahogy a szivén talált vad szokott; napok, napjaim még maradjatok hűségesen, felvillanyozva. Várom, hogy szétömlik a fény is a világon, a virágok kinyílnak a szivekben, ne hagyjatok napjaim cserben engem, hanem az élet, amely bosszút áll az élőkön, ne a veszély, halál kártyáját ossza ki nekem: legyen főúri, és kegyelmesen ütő lapokkal, melyek oly ritkák, kedveskedjék még néhány évig inkább. JÁVOR PÁL ’ Hetven esztendeje: 1902. január 31-én született Aradon Jávor Pál. Az Országos Szinészegyesület iskoláját végezte. Először a budai Várszínház társulatához, aztán Bárdos Artur Renaissance színházához szerződött. Játszott Székesfehérvárott, Veszprémben, Szegeden, 1928-tól pedig Budapesten, a Magyar Színház, a Vígszínház, s 1935-től a Nemzeti Színház tagja. Komoly drámai szerepekben bizonyította tehetségét. Volt Cyrano, Mercutio, Peer Gynt, Rand doktor, s hetvenkét magyar film főszereplője. A két háború közti Magyarország népszerű film amorozója: százezrek Jávor Palija. A negyven évnél idősebbek még emlékeznek a Hypolit a lakáj, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Noszty fiú esete Tóth Marival, az Uz Bence, a Dankó Pista, a Halálos tavasz, a Kerek Ferkó, a Tanítónő és még sok-sok magyar film Jávor Pál játszotta hőseire. 1946-ban Amerikába hívták vendégszereplésre. A turné csalódást okozott a művésznek: az amerikai magyarok nem a színész Jávor Pált várták. A nótás, dalos, cigánnyal mulató “Palit” akarták látni, hallani. A siker elmaradt. Kénytelen-kelletlen különböző “prózai” munkákat vállalt. 1957- ben megtörtén, fáradtan, halálos betegen visszatért Magyarországra. Otthon több szerepet játszott, de néhány hónap múlva a klinikára kei ült. A kórházi ágyon örömmel fogadta uj szerződését: ismét a Nemzeti Színház tagja lett. A régi színpadra azonban már nem léphetett. 1959. augusztus 14-én meghalt. EGY HAMIS LEGENDA A NŐ!PÁPA Angliában film készül a katolikus egyház történetének állítólagos epizódjáról, a női* pápa, Johanna életéről. A legenda a 13-ik században keletkezett Johanna papissáról, a nőpápáról. Azóta írják, mesélik: IV. Leó pápa halála után, 885-től két esztendeig nő volt a pápa. A regényes elbeszélés először 1250- ben Jean de Mailly Világkrónikájában olvasható. Később átvette, terjesztette, világszerte Martinus Polonus Krónikája. A történet szerint Johanna apja angol szerzetes. Az eszes brit leány Athénban tanult. Korának ezernyi tudományával ismerkedett. S alighogy felserdült, férfiruhába öltözve megszökött egy szerzetessel. Később Johanna Rómában továbbra is férfiúnak adva ki magát, Joannes Angelicus néven iskolát nyitott — szól a monda. Mint a teológia professzorát választották pápává. Sorsát nem kerülhette el, mert egy körmenet közben rosszul lett, gyermeket szült, s a szülésbe belehalt. Szájhagyomány szerint ezért mindmáig a pápaválasztást követően azonnal ellenőrizniök kell a kijelölt bíborosoknak, hogy a pápa valóban férfi-e. A szóbeszédnek nincs és soha nem is volt alapja. A nőpápa hamis legendája ellen elsőnek II. Pius pápa tiltakozott. A történészek bizonyították: IV. Leó halála és utóda III. Benedek trónralépése között mindössze néhány hét telt el, IV. Leó halálának napja 855. julius 17., III. Benedek pedig 855. október 7-én már körlevelet bocsátott ki. Sőt, dokumentum igazolja, hogy már 855. szeptemberében pápa volt: találtak ugyanis egy emlékérmet, amelyen III. Benedek együtt szerepel I. Lothár császárral, aki 855. szeptember 28-án halt meg. A legenda alapja; az 1971-es Vallástörténeti kislexikont idézve — a pápai udvar akkoriban erkölcstelenségek szintére, a pápai trónra nem egy szentatyát, asszonyi intrika, szerelmi viszeny segített.
