Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-11 / 45. szám

Thursday, Nov. 11, 1971 MAGYAR HIRaDÖ 15. oldal MAGYAROK A VILÁGHÍR SZÁRNYÁN A cimbalom Paganinije Irta: KORDA ÁGNES A 15. század körül arab közvetítéssel került Ma­gyarországra az ázsiai eredetű hangszer, amely a 18. századtól a cigányzenekarokban vált köz­kedveltté: a cimbalom. A mai cimbalom őse alakjára nézve kissé el­tért modern utódjától, lényegesen kisebb volt, hordozható, térdre fektetve vagy asztalra helyez ve szólaltatták meg. Magyarországon a 16. szá­zadban feltehetően mint a diákság hangszere vált ismertté és énekkiséretíil szolgált. Erre utal Zrínyi György 1596-os feljegy­zése egy foglyul ejtett cigá.nyhegedüsröl is. (“. . . czimbáliomja vagyon, olyan szabású, mint az kivel az deákok a misét éneklik, de nem fá­val veri, hanem mint az hárfát, csak az ujjaival kapdozza.”) Rákóczi korában főként a vándormuzsikusok használták. A 19. században teret hódított a mü­­zenében is: Erkel Bánk bán cimü operájában sze­repeltette, és ettől kezdve a ^cimbalom egyre di­vatosabb lett. A 19. század végén szinte minden magyar uriházban már megtalálható volt. Ezzel egyidőben terjedt Európában is. Angliában elő­ször magyar cimbalmos játszott a Cluseick-i pa­lotában, az angol királynő, II. Sándor cár és a dán király nagy elismerésére. A hangszer sikere kész­tette Schunda V. József hangszerkészítő mestert a cimbalom tökéletesítésére, ő készítette el az el­ső lábon álló pedálos cimbalmot. Liszt Ferenc is lelkes hive, rajongója volt a Schunda-féle cimba­lomnak. A hangszer népszerűségének bizonyítéka: 1905-ben elkészült a tízezredik Schunda-féle cim­balom, ezek közül közel 100 került Angliába. Nap­jainkban az egész világon ismét népszerű a cim­balom. Zürichben, Bécsben, New Yorkban és má­sutt a zeneakadémiákon is létesítettek cimbalom­tanszakot. A cimbalom újkori történetébe a legdöntőbb változást a jászberényi cigánymuzsikus, Rácz Aladár hozta. 1886-ban született,apja a helybeli cigányzenekar brácsása volt. Három éves korá­ban kezdett cimbalmozni, majd hamarosan apja bandájában játszott. Ekkor kerütl fel Pestre, ahol hét esztendeig különböző mulatókban muzsikált. Nemsokára Párisba, majd Genfbe került és ott is maradt az első világháború végéig. Párisban a Maxim-bárban játszott, amely akkoriban a há­ború elől menekülő nemzetközi művészvilág ked­velt szórakozóhelye volt. Ide járt Ansermet sváj­ci karmaster és Delacroze zeneszerző is. Itt került sor Rácz Aladár életének legdöntőbb találkozására, amelyre igy emlékezik: “Egy Íz­ben megjelent itt Ansermet másodmagával. Én el­kezdtem játszani egy szerb kólót. A cimbalom előtt ugrált egy fiatalember, Ansermet társa. Mo­noklit viselt, piros nyakkendőt, zöld mellényt és igen szűk ruhában feszengett. Azzal birkózott, hogy szűk kabátujjából kihúzza a mandszetáját és jegyzeteket Írjon rá. Én meg, mint afféle ön­telt legény, tetőtől talpig végigmértem, lekicsiny- Jőleg és azt gondoltam magamban; amit én ját­szom, azt ugyan nem fogod leírni. Csakugyan rö­videsen abbahagyta a jegyezgetést.’’ A monoklis zöldmellényes ur, akit bámulatba ejtett Rácz Aladár játéka és a cimbalom érdekes hangzása — Igor Stravinszkij volt. Mély barátság alakult ki közöttük, és ez hatással volt művésze­tükre is. Közösen vásároltak egy cimbalmot Stra­vinszkij részére és Rácz Aladár órákat adott a ze­neszerzőnek. Az ez utáni három évet Stravinszkij, “cimbalom-korszakának” szokás nevezni, több da­rabjában szerepelteti az újonnan felfedezett hang­szert. Ez a barátság tette lehetővé Rácz Aladár szá­mára, hogy bepillantson abba a világba, amelyben később művészete kiteljesedett és eljutott a zene­művészet legmagasabb csúcsaira. Stravinszkij és Ansermet ösztönzésére tanult meg kottát olvasni, és fordult a klasszikus muzsika felé. (“Vásárol­tam egy mázsa kottát. Taligával hazatoltam.’') Bámulatos ösztönnel, válogatta ki a barokk zene legértékesebb remekműveit, amelyekbe úgy bele­temetkezett, hogy megszűnt körülötte a világ. Ansermet szóló-fellépésre beszélte rá, amelyre 1926 májusában került sor Lausanne-ban, tombo­ló sikerrel. (Itt hangzott el először Bach-mü cim­balmon.) Játékát Paganiniéhoz, Segovaiéhoz, Ca­­salséhoz hasonlították. Magyarországra 1934-ben látogatott el. Bemu­tatkozott Bartóknak és Kodálynak, majd végleg hazatelepült. 1938-tól haláláig a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Elvonultam élt farkasréti, Torbágyi úti (jelen­leg Rácz Aladár utca) házában. Feleségével: Yvonne Barblannal, aki egyben zongorakisérője, ideális kamara-partnere, mindennap órákig mu­zsikáltak együtt, ez szinte életszükséglet volt szá­mukra. Hangszerét állandóan tökéletesítette, új­fajta verőket talált fel. Furó-faragó, kísérletező természetű ember volt. Hurt készített hangszeré­re, zongoralámpát eszkábált konzervdobozból, megtanulta a gyorsírást, a kályhatapasztást és igen büszke volt rá, hogy sajátkezüleg készített egy transzformátort. Házába a világ minden tá­járól zarándokoltak tisztelői, köztük olyan világ­hírű művészek is, mint Y'ehudi Menuhin. 1948- ban elsőként kapott Kossuth-dijat Bartók Bélá­val és Kodály Zoltánnal. Az öregedő művészt izületi bántalmak gyötör­ték. Keze fájt, naponta csak egy órát tudott cim­balmozni, pedig hármat szeretett volna. Vigaszta­lást egy-két növendékében talált, akikben tanítá­sai, művészi elképzelései fogékony talajra hul­lottak. “Szalay József fejlődésben levő legény. Ki­tűnően végzi a Főiskolát. Utána hazament arat­ni. Vitt magával egy Bach-kottát. Mire visszajött, fejből meganulta. Aratás közben.” (Szalay József Tolna megyéből való. Édesapja klarinétos volt, és ő is már 10 éves korában együtt játszott a ze­nekarban édesapjával. 20 éves korában került Rácz Aladár irányítása alá.) A második növendék, Gerencsér Ferenc, Gö­csejben született. Édesanyja tanította először cimbalmozni két és fél éves korában. 24 éves ko­rában került a Zeneakadémiára Rácz Aladárhoz: ő fedezte fel abszolút hallását. A két növendék néhány évvel a Zeneakadémia elvégzése után megpróbálkozott két cimbalmon játszani. A vé­letlen kísérletből cimbalom-duó lett, ebben a for­mában játszották tovább azokat a müveket, ame­lyeket mesterük cmbalom-zongora-kisérettel ját­szott. Egy évig gyakoroltak, 1963-ban adták el­ső közös hangversenyüket. A hangverseny nagy sikere igazolta reményeiket. További szerepléseik beillenek a cimbalom világkörüli diadalutjának is. Bejárták szinte az egész világot. így folytatták az időközben meghalt Rácz Ala­dár munkáját tanítványai, sőt azok tanítványai is, köztük a nagytehetségü Fábián Márta, aki ma a Zeneakadémia cimbalomszakos tanára. A TUDOMÁNY MŰHELYTITKAIBÓL: MESTERSÉGES SZEM j A LÁTHATÁRON \ : Az Albert Einsteinről elnevezett New Yor,k-i orvosi egyetem kutatói már hosszabb ideje fára­doznak egy tudományos program megvalósitásán, amelynek az a célja, hogy a világtalanok beteg szemeit kis méretű TV-kamerával helyettesithes­­sék. 12x12x12 milliméternél kisebb kamerájuk legfontosabb eleme a négyezer, teflonnal bevont platina elektródból álló mátrix. Eddig még meg­oldatlan probléma, hogyan alakítsák át a villamos feszültség-impulzusokként jelentkező fényingere­ket az emberi agy által felfogható és feldolgozha­tó idegimpulzusokká. Ha ezt sikerül megoldani, olyan szem protézishez juttathatnák a világtalano­kat, amellyel az egészséges emberekhez hasonló­an olvashatnának és figyelemmel kisérhetnék a külvilág eseményeit. A kutatók remélik, hogy ál­latkísérleteiket 1972 végén lezárhatják és évtize­dünk közepére elkészül az első mesterséges szem. BOR-LEGENDA: ELNEVEZTÉK BIKAVÉRNEK Kevés bor van a világon, amelynek hire-nép­­szerüsége oly nagy, mint az egri bikavéré. A ne­mes nedű nevének eredete ma sem tisztázott. Az egriek ajkán élő szájhagyomány az elneve­zést a török hódoltság idejére vezeti vissza. Élt ugyanis a város piacán egy jókedvű kocsmáros, aki barátainak szórakoztatására alaposan meg­tréfálta az egyik török pasát. “Igyon ebből a kitű­nő italból — invitálta a hozzá betérő vendéget —, ez a pompás szinü folyadék, erősiti a bátorságot, növeli a jókedvet, ez a bika vére.” A török tiszt — akinek vallása tiltotta, hogy bort igyon —, jóízűen fogyasztotta az élénkítő nedűt. ízlett neki a bikavér, másnap ismét betért egy pohárkára. A tréfa kedvéért az egriek is bi­kavérnek kezdték nevezni a már régóta közked­velt italt. A históriából az egri nők nem maradtak ki. A krónika szerint a tüzes vérü egri menyecskék bi­kavérrel kínálták a vendégeket, mondván, hogy ez a különleges ital serkentő hatású. A bikavér elnevezése, hírneve szárnyra kelt, bárhonnan származik is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom