Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-11 / 45. szám
MAGYAR HiKMirt Thursday. Nov. 11, 1971 r ■ - — < ' IS. oldal >l+»l+Ss*l**l**l**l*»l**l**l**l**l*%*\**l**l**l**l**l**l»»l*+l+*l**l**l**l**l*+l**.**l**l**l+%**l*%**l***S*l**l**l* * !* j*r> ❖ Elbeszélések és igaz történetek V ❖ * * ❖ S A MENTŐ TANÚ (Folytatás) — Felügyelő ur, ez a maguk dolga. Én nem vagyok felelős azért, amit Freddy csinál. Én a magam részéről, és ezt már százszor elmondtam, Shirleynél voltam. Ekkor újra nyílt az ajtó, és belépett Corsi hadnagy. — Peterson nyomozó visszaérkezett! — jelentette. A hir igaznak bizonyult. Hat késszurás a mellen és a háton. A halott lányt beszállították a bonctani intézetbe. Blanchard felügyelő komor arccal (bólintott. — Miféle hülyeség ez? — kiáltott föl Tommy Horne. — Engem akarnak palira venni?! — Tommy fiam — mondta a felügyelő -— még egy utolsó lehetőséget akarunk adni magának. Tegyen beismerő vallomást arról, hogy Raymond-dal együtt részt vett a rablási kísérletben. Mert hiszen, szerencsére, csak kísérlet történt, igaz? Nem jár rosszul, ha ezt beismeri. — Süket duma! Ebből elegem van! — kiáltotta ingerülten Horne, és fölállt. — Már itt sem vagyok! Corsi hadnagy azonban visszanyomta a székre. — Ne siessen annyira — szólt Blanchard. — Maga tehát rendületlenül azt állítja, hogy az elmúlt éjszakát Shiirleynél töltötte. Hajlandó esküvel is megerősiteni ezt a vallomását, igaz? — De még mennyire hajlandó vagyok! — Akkor közlöm magával — mondta a felügyelő szelíden duruzsolva —, hogy Shirleyt ma reggel holtan találták meg a lakásán. Hat szúrással a mellén és a hátán. Á gyilkosságot valaki ma éjjel követte el... — Honnan veszik ezt? — nyögte Tommy halottsápadtan. — Peterson nyomozó kapta azt a feladatot, hogy a maga alibijét fölülvizsgálja. Ő talált rá a hullára. Szegény lány borzasztó állapotban volt. És ezek után, édes fiam, maga sincsen sokkal jobb állapotban. Nem szeretnék a bőrében lenni. . . . — Hagyja már abba, főfelügyelő ur, az ég szerelmére, hagyja már abba! Mit mond? ! Hogy Shirley-t meggyilkolták? Ma éjjel? És ki gyilkolta meg a szerencsétlent? — Ugyanezt kérdezi majd a biró is magától, édes fiam. Egyébként pedig ki más gyilkolhatta volna meg, ha nem az, aki az elmúlt éjszakát vele töltötte . . . Horne mélyen lehorgasztott fejjel hallgatta a felügyelő szavait, miközben Blanchard cinkos pillantást vetett Corsi felé. — Szegény lány! — szólalt meg újra a felügyelőddé Horne félbeszakította. — Szegény lány? Egy hülye tyuk! Hányszor megmondtam neki, hogy ez lesz a vége! Most aztán valamelyik stricije jól elintézte ... De nekem semmi közöm ehhez a dologhoz, azt elhiheti a felügyelő ur! — De édes fiam — szólt atyai jóindulata tál Blanchard — maga már órák óta azt magyarázza nekünk, hogy ezt az éjszakát Shirley-vel töltötte. És most meg azzal a mesével jön, hogy semmi köze ehhez a dologhoz. A maga mentő tanúját az éjjel meggyilkolták . . . Tudna talán egy újabb mentő tanút megnevezni? Horne majdnem elsírta magát. — Felügyelő ur, esküszöm, nem hogy Shirley lakásán, de még a lakásának a környékén sem jártam az éjszaka. Én az éjszaka .. . ' — Mondja csak, fiam, mondja csak! — Igen, felügyelő ur, ott voltam a Biltmore-ben . . . Fredydvel együtt. — Corsi! — szólt a felügyelő. — Ugye följegyezte Tommy vallomását? — Folytassa csak, fiam, folytassa. Be is tudná bizonyítani, hogy az éjszaka nem Shirley lakásán, hanem a Biltmore Hotelben járt? — Hát hogyne tudnám, felügyelő ur! — Tommy hangja magabiztosan csengett — Akár indulhatunk is. Megmutatom, hová dugtam a stukkert, amit az éjjel használtam. Maguknak csak azt kell megkeresni, hová csapódtak be a lövedékek, a két kalibert aztán könnyű összehasonlítani. — Szóval biztos, hogy nem Shirley lakásán . . .? — Az Isten áldja meg, felügyelő ur, mondom, hogy a környékén sem jártam . . . És különben is, inkább tegyenek a sittre rablási kísérletért, mint ültessenek a villanyszékibe gyilkosságért, amelyet el sem követtem! — Corsi, írja? — Igenis felügyelő ur! — Indulhatunk, felügyelő ur? — Horne hangja türelmetlenül csengett.— Hadd mutassam már meg, hová dugtam el a stukkert ! — Corsi — hangzott a felügyelő utasítása — kisérje Tommyt, és várom a jelentését. Amikor az ajtó Corsi és Horne mögött becsukódott, Blanchardból kitört a jókedv. Becsengette a segédtisztjét, és amikor Ellis hadnagy belépett, a főnök még mindig hahotázott. — Parancsol, felügyelő ur? — Hallott már ilyet, Ellis? Ez a Horne most a rendőrség segítségével keresi a bűnjelet, amellyel majd a villanyszékbe ültetik. A gazember még nem tudja ugyanis, hogy a szerencsétlen hoteldetektiv ma reggel belehalt a sebeibe. Hornet igy nem rablási kísérletért, hanem gyilkosságért Ítélik majd el . . . Egyébként, Ellis, azért hívtam: hozza csak föl nekem a zárkából ezt a bájos Miss Shirley-t! Meg akarom neki magyarázni, hogy hazudni legfeljebb a szerelemben van megengedve, a rendőrségen azonban — tilos.-VÉGEA HAIÓBÖRÖND A valódi neve Octavius Navarro volt, de ismerősei csak Lajhárnak becézték. Nem mondhatni, hogy becenevének különösen örült volna, de nem is haragudott érte. Semmiért sem haragudott, mégcsak boszszankodni se szokott. Ezért is csúfolták — Lajhárnak. Lajhárt egy gengszterszindikátus alkalmazta, nyomozóként. Úgy ismerték, mint Los Angeles legjobb nyomozóját. Most éppen azzal bízták meg, kerítse kézre Charlie Bleekert. Ez a Bleeker is a szindikátusnál dolgozott, méghozzá pénztárosként. Egy szép napon aztán kiemelt a kasszából százezer dollárt, és eltűnt, mint a kámfor . . . A szindikátus urait Charlie eljárása mélységesen fölháboritotta. A lopott pénzt ellopni! Ez már sok. Az ilyen becstelen alkalmazottnak ki kell törni a nyakát. És intézkedni kell, hogy a százezer dollár visszakerüljön. Charlie Bleeker igazi playboy volt. Szerette a nőket és a könnyű életet. És elég okos volt ahhoz is, hogy egy időre “alámerüljön.’’ Lajhár most aztán törhette a fejét, hol akadjon a tolvaj nyomára. Valahol meghallotta azt, hogy Charlie még a legutóbbi időben is találkozott egykori feleségével, aki San Franciskoban élt. Beült tehát a kocsijába és elutazott San Franciscoba. Hat órával később bekopogtatott Normához. Az ajtórésben egy csinos nő jelent meg. — A férje barátja vagyok — mutatkozott be Lajhár. — Bemehetnék egy percre? — A férjem barátja? — Norma végignézte a férfit. — Melyiknek? Mert három is volt már ... Lajhárnak torkán akadt a szó. Erre nem gondolt . . . — Charlie Bleekernek —, nyögte ki végül. — Okay! Bújjék be! — Nem akarom sokáig zavarni, — kezdte a mondókáját Lajhár, amikor a nappaliban leültek. — Nem mondhatná meg, hol találom meg Charliet, sürgősen beszélnem kell vele. — Azt persze nem hajlandó elárulni, hogy miről óhajt vele beszélni . . . — Kisanyám, csak nem akarsz kikérdezni! — Lajhár még folytatta volna, de az asszony közbevágott: — Apafej, szólítson nyugodtan Normának! — Bocsánat — szólt Lajhár újra udvarias hangon, látva, hogy ezzel az asszonynyal másként nem vergődik zöld ágra. (Folytatjuk;)
