Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-22 / 29. szám

Thursday, July 22, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 7. oldal AZ ÓLOMBETŰK HŐSEI Irta: RUBY ERZSÉBET A gondolat teremtő ereje mindig negativ, ha azt betűk által szavakban nem közvetítik. Az iró, ha mondanivalóját nem veti papirosra, el­tűnik, elvész s az agy és szel­lem törvényszerűsége folytán a le nem irt gondolatok elfelejtve, soha többé vissza nem jönnek, sem' értelemben, sem kifejezé­seiben. A tudós által megfejtett jel­képes Írások több ezer évre visz­­szamenőleg, ha hiányosan is, némileg Ízelítőt adnak a letűnt korszakokban élő emberiség kul­túrájáról. Ma már a technika haladásával a gé­pek örökítik meg jelen korszakunkat. A nyomda, hanglemezek, vagy tape-rekorder s főleg az új­ságok és a nyomtatott könyvek tartalma mara­dandó lesz az utókor számára. De, amig egy könyv és újság, vagy magazin megérkezik az olvasóhoz, hej, de sokféle fürdőn megy át a nyomtatott betű! Az olvasó nem is gondolja, hogy a szellemi és fizikai erő próbakö­ve — a nyomda! Két összefogó egység: az iró lelki verejtékezése és a nyomdász homlokán gyön­gyöző verejték, nem beszélve az ólombetűk mér­gezéséről, — raktározza el a gondolatok időben és felfogásban maradandó szavakat és mondatokat. Idevonatkozólag: az iró mindenkor rabszolgája a hatalmas tényezőnek: az inspirációnak. Ez űzi, hajtja, hogy írjon. Ezzel szemben az olvasó min­dentől és mindenkitől különálló, önmagába zárt egység, különféle felfogással, Ízléssel és elbíráló képességgel. A nyomda, az ólombetűk és cuttok birodalma — hogy úgy mondjam — a gondolatok tárolója. Az iró mondanivalóját a gyorsan kattogó szedőgé­pek és a rotációs vasszörnyetegek, a gépek titok­zatos nyelve, a kerekek, fékek, csavarok, mázsá­­nyi vaskarok duruzsolják a köztük futó üres pa­pirosnak a kéziratok szövegét. így lesz minden­kor hatalmas a nyomtatott betű, amely uj vilá­gokat teremthet és a régi elavult, már életkép­telen világot — mint a tengeren végigseprő vi­har — kisepri az elmúlásba . . . Büszkeséggel irom le. hogy a krónika szerint a “nyomdászat és betűmetszés művészetét” először hazánkban próbálták ki. Budapesten Guttenberg után pár évvel csak néhány olasz városban kísér­leteztek a könyvnyomdászattal. Mátyás, a “magyar napkirály” és a “Corvinák királya” korában éri el a könyvnyomtatás kultú­rájának kezdő lépéseit. Hess András volt Mátyás nyomdásza, akinek 1473-ban került ki budai mű­helyéből a “Chronica-Hungarorum”. A török hódoltság előtt és után sok külföldön élő magyar nyomdász dolgozott. Szebeni Tamás 1480-ban Mantuában, — Holló András 1482-ben Velencében, — Erdélyi Bernát 1470-ben Páduá­­ban,„— Feketehalmi Márton és Garai Simon 1780-ban Velencében, — Magyar Péter 1476-ban Lyonban, majd Cremonában nyomtatott köny­veket, — legtöbbjük a saját műhelyükben, ők tanították a “typográphia” művészetére az idegen nyelvű tanulókat, kiket a gazdag mecénás urak taníttattak ki és igy lassanként az Íródeákok ki­mentek a divatból. írnom kell egy érdemekben gazdag ma­gyar nyomdászról: Misztótfalusi Kis Miklósról. Nagyenyeden végezte el a bölcsészetet és teoló­giát. Zenei tudása is említésre méltó. Az erdélyi főurak őt küldték ki 1880-ban Amszterdamba, a tervbe vett uj protestáns Biblia kinyomtatásá­ra. Hollandiába érkezve, sorra járta a nevezete­sebb nyomdáikat. Végre, 30 éves korában a Baiu cégnél tanonc lesz. Emberfeletti szorgalommal ta­nulja ki a “typographia” tudományát. A nyom­dászat abban az időben valóságos tudomány és művészet volt. Kiderült, hogy ez a magyar lel­készből lett nyomdász a betűmetszésben ritka te­hetség. Mikor elérkezett az idő, hogy hozzáfog a Bib­liát kinyomtatni, az erdélyi urak megfeledkeztek róla, mivel a saját országos bajaikkal voltak el­foglalva. Erdély bomlása megkezdődött és Ko­lozsvárott a Biblia nyomtatás végett alakult ta­nács felbomlott. — Kis Miklós barátai leveleiből tudja meg a csődöt. Már művezető az egyik nyomdában, de éhezik, mert spórolja a pénzt, a megkezdett munka be­végzésére. Pár év múlva az összegyűjtött pénz­ből maga lát hozzá elkészíteni a tervbevett Bib­liát. Közben protestáns létére dolgozik a Vatikán­nak is és XI. Ince pápa, Kis Miklós szépmetszésü betűiből szedeti Buda visszavételéről szóló mü­vét, amely Ince pápa egyik legnagyobb alkotása. Később a stockholmi királyi nyomdának is dol­gozik; továbbá: Lengyelországnak, Svájcnak, Németországnak, Angliának. Amsterdami mun­kahelyére küldik a megrendeléseket. Bécsben a A MAI IFJÚSÁG NEMZETKÖZI NYELV Nem tetszik érteni a mi nyelvünket — magya­rázta nekem Bobby, — a mi nyelvünk őszinte. Az érzelmek kifejezésének ne legyen gátja, adja vissza a dolgok lényegét. Talán igaza van Bobbynak, gondoltam és es­te meghallgattam egy modern tánczenekart, mely extázisba hozta hallgatóit, mindenki mozgott, rángott, és az énekes fájdalmasan vonaglott, mi­közben a szerelemről énekelt valami olyan nyel­ven, amelynek egyetlen hangja sem hasonlított ahhoz, amit én ismerek, pedig a hallgatóság őr­jöngve tapsolt és a taps azt mondta: értjük, ért­jük ezt a nagyszerű nyelvet. Sokféle nyelvről hallottam már eddig. Az or­vosok ismerik a test beszédét. A szivét, a tüdőét, a torokét, a test minden hangja mond valamit. És mégis az orvosok sokszor latin, görög kifejezést használnak, amikor róla beszélnek. Még a halál szót is kerülik. Azt mondják exitált, elment. Ismerjük a szem beszédét, a mozgás beszédét, a táncot. Van aki érti a madarak beszédét, van aki az állatokét. És Bobby mégis azt mondta, nem ért­­jük az “ő nyelvüket”. És itt az ifjúság nyelvére gondolt. Bobby 16 éves és megmagyarázta nekem, hogy a felnőttek félnek a dolgokat nevén nevezni. Elgondolkodtam a korosabb generációt ért vá­dakon.- Valóban bennünk van a hiba és az ille­delmesség, a jó modor, a tisztességes magatar­tás nyelve holt nyelv lenne, felesleges? Nevez­zünk a nevén mindent és a szólásszabadság fel­jogosít bennünket a dolgok gátlástalan kimondá­sára, társaságban, irodalomban, nyilvánosan, munkahelyünkön és az ilyenfajta szólásszabadság előre vinné kulturális fejlődésünket? Mindenki, aki ismeri a társadalmi érintkezés elemi szabályait, nem használ goromba, sértő, trágár szavakat. Vannak dolgok, amelyeket ne­vükön nevezhetünk, de vannak dolgok, amelyek­nek a gátlás nélküli kimondása sérti a jó Ízlést. Modor, viselkedés, magatartás, emberi találmány ugyan, megkülönböztet embertől embert, de oly vonatkozásban, amely végtelenül fontos az em­beri kapcsolatban. Vajon helyes a meztelenség gátlástalan kihasználása, amellyel csökkentjük jezsuitáknak művészi munkájával maradandó művöket ad. Gazdag ember lett Kis Miklós. A kü­lönféle nemzetek vezetőinek dolgozva, világpol­gárrá magasodott. Megszokta Európa nagy ho­rizontjait, a omesszirelátó szellemi magasságból idegen lett neki E'rdély, amikor pihenni haza­ment. A Bibliát már nem tudta eladni. Erdély népe elszegényedve kínlódott a napi kenyérért. Az érzékenylelkü ember ezt a megaláztatást nem tudta elviselni, hogy erre a munkájára életét tet­te föl és nem méltányolják. Pedig láthatta, hogy Erdély a nagy politikai káoszban legnagyobb fiait gyilkolja le . . . Mindenből és mindenkiből kiábrándulva, lelki­leg összetörve, 52 éves korában meghalt. Európában, egyik legrégibb nyomda: Telegdy Miklós pécsi püspök által alapítva “Királyi Ma­gyar Egyetemi Nyomda” nevet kapta. (Érdekes, hogy régente a “magyar” szó elébe tették a .“ki­rályi” szót.) Ez az állami nyomda 1946-ban még működött. De úgy hallottam, hogy alapitója szel­lemével ellenkezőleg, ma a szovjet gondolatok termékeit nyomtatják a pécsi püspök által aján­dékozott ólombetűkből. Kedves Olvasóm! Az iró és a nyomdász együt­tes munkájának: a gondolatok látható elraktáro­zása Te érted van, hogy az utókor a nyomtatott betűkön keresztül épüljön, vagy szégyenkezzen a válságos időkben élő ősei szenvedésein . . . a szerelem ajándékát vagy vissza kell mennünk régi korok szélsőségébe a teljes önmegtartózta­tásig? Van középút, amelyet feltétlenül meg­tartanak azok, akik ismerik a jó ízlés fogalmát. A szavak tiszták, ártatlanok, de használójuk szájában sértő, botrányos nyelvvé válhatnak, ékesen tükrözve használójuk magatartását. Aki­ben van jóindulat, elkerüli a megbotránkoztató, sértő szavakat. A lelkiismeret kiterjesztése, kollektiv megta­pasztalás, a teljes tudatunk extázisa — mondja Bobby. Utat vesztett gyermekek, akik csoportok ma­gányába vándorolnak, menekülni akarnak a va­lóságtól a kábítószer adta rövid idejű halálba — gondolom én. Bobby, nem a felnőttek az ellenségeitek, hanem magatok ellenségei vagytok. A technika roppant előretörésében az a fontos, mi válik belőle az- em­beriség javára, hasznára. Aki senkivel sem törő­dik, csak magára gondol, arra a mi szótárunkban az embertelenség fogalma illik. Az ember a te­remtés müve, ezt nem szabad elfelejteni. Néha pedig meg kell hallgatni azokat, akiknek szivük van és jóakaratuk. Mert a béke a jóakaratu em­berek kezében biztosított. A jóakaratu emberek nyelve lehetne a nemzetközi nyelv. És Bobby, ez a te jövőd záloga is. Jó lenne belőle felső fokon levizsgázni! Gyarmathy Irén. KAPUSI IMRE: Égigére Ha gyökér legyen vasrend^zerü mely a kőből is táplálékot szív. Ha ág zöldlobogásu, égigérő, termésthozó. Ha ember, kinek a világ 1 ; * szükreszabva elküldi fiát távoli ür *... ve-: m csillagaira. Ruby Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom