Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-30 / 52. szám
Thursday, Dec. 30, 1971 MAG FAP HÍRADÓ 11. oldal HAMBURGI KÉPESLAP: Őszutó az északnémet városokban Csendes, temetői elmélkedésre és szép hosszú .nyugalmat hozó sétákra immár mindenszentekkor is hiába vágyódik a nagyvárosi polgár. A sirkertek látogatói — statisztikai adatok tanúsága szerint — már rég nem a kegyelet virágait teszik le eltávozott hozzátartozóik sírjaira hanem afféle presztizsvetélkedőre fizetnek be: ki rendelt több és drágább növényt. Ami pedig a nyugalmat hozó sétát illeti, idén sem Hamburgban, sem Kidben — a két északnémet nagyvárosban — szó sem lehetett ilyesmiről. Túlságosan is bizonytalanná váltak az utcák, meg zajossá. Az események gyorsabban kergették egymást, mint azok az Ikarus gyártmányú piros autóbuszok, amelyek egy idő óta a kontinens legnemzetközibb jármüveiként járják Hamburg utcáit. A magyar kocsikat jugoszláv sofőrök vezetik, és minthogy á hires-hirhedt Sankt Paul-i negyedbe szállítják utasaikat, németek, angolok, ázsiai és dél-amerikai matrózok tartoznak a törzsközönséghez. A bajok azonban nem a buszokkal zúdultak a városra, hanem az adóemeléssel. A városi tanács tudniillik úgy döntött, hogy az ebadót száz százalékkal megemeli, s a jövőben orronként nem havi 5, hanem 10 márkát hajt be a kervencek után a gazdáitól. A döntés felháborodást váltott ki, és az állatvédő egyesület gyűlésre hívta az érdekelteket. Szó szerint valamennyit, nemcsak a gazdákat, hanem az “adóalanyokat” is. A példátlan demonstrációra a belváros egyik parkjában került sor. A szónokok kézi hangosbemondókkal felszerelve mondták a magukét, a tömeg pedig a bernáthegyiek basszusától a pincsik koloratur szopránjáig terjedő skálán értett egyet. Néhány dán dog — szakértők tolmácsolásából tudjuk — a polgármester csontjait követelte . .. A négyezer gazdi és ennél valamivel több négylábú tömeggyíilése sem nagyon illett már a melankolikus hétvégi hangulatba. Egészen kinos fordulatnak lehettünk azonban tanúi a gyűlést követő “csendes séta” végállomásánál, a városháza aulájában. Ott ugyanis a pompás visszhang négyzetre emelte a négylábúak véleménynyilvánításának hangerejét. S minthogy időközben a különböző nemű és méretű adóalanyok egymást is iszonyúan felizgatták, a városháza aulájának oszlopait úgy megöntözték, hogy igencsak kitavaszodik, mire e példátlan tüntetés illatemlékeit is sikerül majd eltüntetniük a köztisztasági hivatal embereinek. Mig Hamburgban az ebek és a gazdik az adóemelés ellen tüntettek, a szomszéd városban, Kiéiben fiuk és lányok hatfenyi válogatott csapata a végső előkészületeken dolgozott hétfő reggelre időzített vállalkozásához. Végső előkészületekről lehet csak szó, mert az akció teljes előkészítése a hátrahagyott nyomokról ítélve sokkal hosszabb időt vett igénybe. Az történt ugyanis, hogy hétfő reggel fél tízkor, néhány perccel a szokásos hét eleji pénzszállítmány megérkezése után, a helyi takarékpénztár egyik fiókjába “Rablótámadás! Mindenki maradjon nyugton!” felkiáltással lépett be hat ifjú. Kettő a bankpultra ugrott, és géppisztollyal adott nagyobb nyomatékot a felszólításnak. Húsz tisztviselő és vagy harminc ügyfél “dekkolt,” a srácok pedig csomagoltak. Mint az utólagos kaszszarovancsolásból kitűnt, öszszesen 237 ezer márkával távoztak a fiuk és a lányók, akiknek sállal álcázott arcát senki sem láthatta, de mozgásukból és hangjukból ítélve, a korukat a legtöbb jelenvolt 16—18 évesre taksálja. Az egyik ifjonc mindjárt a kezdet kezdetén a plafonba lőtt, nehogy valaki is félreértse a helyzetet. Egy nyugdíjas bácsi mégis félreértette. A revolverlövés ugyanis olyan halk volt, hogy szegény öregur játékpisztolynak vélte a füstölgő szerszámot. Nyilván, mert az ő idejében még nem voltak olyan tökéletes hangfogók, mint manapság. Esernyőjével akart rendet csinálni a “büdös kölykök” között, mire a második lövés már nem a plafonba ment, hanem a 65 éves nyugdíjas lábába. A banda egy udvari ablakon keresztül távozott, s az utolsó fiú konzervdobozt dobott el azzal a felkiáltással, hogy attól levegőbe repül az egész kóceráj. Ez nem következet be, mert a doboz nem volt bomba, de az ijedtség a bankban elég sokáig tartott ahhoz, hogy a díszes társaság nyomtalanul eltűnjön. Az egyszerűség kedvéért lopott rendőrautón, nehogy az első sarkén már megállítsák őket. A kiéli események hire estére már egész Nyugat-Németországban elterjedt, de ez sem akadályozta meg az egyik hamburgi ifjúsági fegyintézet két beosztottját — egy felügyelőt és egy pszichológust — abban, hogy az előzetes terveknek megfelelően hat fiatalkorú elitélttel el ne menjenek a városi sportcsarnokba. Az ilyen kirándulások célja a büntetettt fiatalkorúak fokozatos visszavezetése a polgári életbe. Dicséretes elképzelés. Ezúttal nem is a fiukkal volt baj, hanem a két öregfiuval. Védenceik társaságában ugyanis két üveg rumot és jó néhány rundó sört fogyasztottak a sportcsarnok büféjében,ahonnan végül is kitessékelték őket, mert már túl zajosak voltak. A hat közül két fiú ekkor jobbnak látta, ha végképp búcsút mond a kísérőknek. A pszichológusnak fel is tűnt a létszámcsökkenés, a felügyelő azonban legyintett, és a maradék csapattal a Sankt Paul-i negyed éjszakai fényei közé távozott. Éjfél is elmúlt már, de a rum csak nem akart elfogyni. Két fiú kérlelni kezdte a felügyelőt, mennének már vissza a sittre, baj lesz a dologból. A felügyelő azonban csak reggel felé állt kötélnek. Messzire azonban nem jutottak. A derék porkoláb oszlopnak vezette a kocsiját, és igy az éjben is viszonylag józanul maradt két fogolynak nem maradt más hátra, mint hogy rendőri segítséget hívjon. A kissé megrökönyödött rendőröket arra kérték, hogy két társukat és a felügyelőt vigyék kórházba, a két eltávozottat keritsék elő, őket meg szíveskednének már visszavinni a helyükre, mert nem szívesen veszélyeztetnék a jövőjüket. Jobb legálisan szabadulni, mint szökésért újabb ítéletet kapni. Hát ezek lettek volna az említésre méltó események mindenszentekkor Észak-Németországban. Hajdu János HUMOR EGY FÉRFI NAPLÓJÁBÓL: — De mennyire, hogy szeretem a feleségemet. Hogyan tudnám különben elviselni? * * * JÓSNŐNÉL A jósnő igy szól az előtte ülő féx’fihez: — Önnek nagyon érdekes foglalkozása lehet. Misszionárius,- vagy felfedező. Látom a tenyeréből, hogy egyszer leszúrják majd önt, megsütik, megfőzik . . . — Bocsánat, asszonyom — szól közbe az ügyfél —, talán engedje meg, hogy előbb levegyem a disznóbőrkesztyümet . . . * * ❖ TÖRTÉNET A HÁZASSÁGRÓL Éjjel, 2 órakor felkelti a kis feleség a férjét: — Drágám, kellene nekem egy uj ruha őszre. — Rendben van. — De cipőt is veszel hozzá ? — Veszek. — Retikült is. — Azt is. — Nagyon boldog vagyok, — Felesleges. — Miért? — Mert én álmomban beszélek. * * * SZEGÉNY APA Egy apa igy kesereg a fiának: — Drága pénzért tanitattalak, tiz éven át megvontam magamtól minden szórakozást, mert azt akartam, hogy orvos legyen a fiamból. Most ez a hála ? Alig hogy megkaptad a diplomát, eltiltod apádat a dohányzástól? Egy biztos: minden nappal közelebb a sirhoz. Kisgyermek született hajnalra: lám, neki is lejárt már egy napja. A bölcs titok mindössze csak ennyi: ilyenkor nem gondol erre senki. Egy óra mindnek csak egy óra. rongyok közt vagy bibortakaróba. A bölcs titok mindössze csak annyi: nem szabad a mutatóra adni. Kis dzsinnek, hogy az évek telnek egy táblácskát gyakran elénk csennek: Egy biztos, minden perccel közelebb a sirhoz ... Egy óra hosszabb mint egy óra csak az kell, hogy ne gondoljunk róla. New York, 1971. január 1. CUKRÄSZ-SH0RT ORDER i SZAKÁCSOT KERESÜNK ' ►! Egyszemélyben gyakorlattal rendelkező cukrászt l és short order szakácsot keresünk. Állandó munka, ! MAGAS FIZETÉS. Beszélnie kell angolul. 5 napos ! munka. Vasárnap és ünnepnapokon nem dolgozik, í West Side-i jónevü vendéglő. Levélbeli jelentkezést ! a következő cimre kell küldeni: P. O. Box 555, Cleí veland, Ohio 44107 vagy a kiadóhivatalba "Sza! kács" jeligére 1736 E. 22 St. Cleveland, Ohio 44114. IVÁNIZOLTÁN: HOMOKÓRA... KÖSZÖNTŐ ÚJÉVRE
