Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-23 / 51. szám
2. oldal MAGYAR HÍRADÓ (Folytatás az 1-ső oldalról) Nyilván van, aki a többi csillag, az ismerősök közt észreveszi azt az ismeretlen nagyobbat. S már ahogy ilyenkor történni szokott, nyilván vita is kerekedik felőle: hogy valóban uj-e, s valóban mozog-e, vagy csak a szemük csalja meg őket. Fáradt embert könnyen megejt mindenféle érzéki csalódás; ők meg mióta itt várakoznak már, nem csoda, ha fáradtak. Van bizonyára, aki dörmögve kíván egyet-mást a rómaiaknak. S van, aki megborzong, jelekről beszél, prófétákról, jövendölésekről, idők betelléről. Hogy József ott volt-e, mikor a gyermek megszületett, vagy sem, azt nem tudjuk. Időtlen idők óta úgy látjuk, hogy a jászolnál áll, egy kicsit a háttérben, ahogy illik, »’égen elfogadva már mindazt, amit nem ért, valamicskét ügyetlenül, szerényen félretiuzódva, de mindig úgy, hogy kéznél legyen, ha szükség van rá. S ezen a képen nincs is mit változtatnunk. Este van, a Gyermek már a jászolban fekszik, és föltehetőleg már az állatok is végzik körülötte, ami rájuk szabatott: teljes erejükből, legjobb tudásuk szerint fújják jámbor tüdejük meleg levegőjét a Csecsemőre. Az angyal rövidesen jelenti a dolgot a pásztoroknak. Erről az angyalról könnyen el lehet képzelni, hogy először a közelebbi környéken kezdte volna a híradást. Miért intézné el a pusztában, amit sokkal hatékonyabban el lehet intézni a városban? Ezért föltehetőleg először magában Betlehemben próbálkozott, utcáról-utcára, fogadóról fogadóra járva, szárnyát természetesen behúzva, nehogy ez a rendkívüli jelenség elterelje a figyelmet az tgazság igazán fontos és Rendkívüliről: az Isten emberré születéséről. Ide is, oda is benyitott tehát, és rákezdett a mondókájára, hogy: “Dicsősség a magasságban Istennek . . .” Csakhogy minden siker nélkül. Az emberek egészen mással voltak elfoglalva, mint Isten dicsősége. Ez a nagy össze - sereglés kitűnő alkalmat adott különféle üzleti ügyek lebonyolítására, alkuk megkötésére, régtől húzódó viták rendezésére vagy végleges elmérgesítésére, mindennek pedig vajmi kevés köze van az Isten dicsőségéhez. Ami pedig az emberek jóakaratát és a földön való békességet illeti: odáig az angyal már leg| többnyire el sem jutott. Az első pár hang után vagy harsányan kinevették, vagy — ha tovább makacskodott — egyszerűen kilökték. Ezek után, minthogy az üzenetet mindenképpen el kellett mondania, mi mást tehetett volna, minthogy kiment a pusztába — ott kezdődött közvetlenül Betlehem határában — azzal a föltett szándékkal, hogy ha az embereknek nem kell a Jóhir, majd elénekli az állatoknak. Erre a szégyenre azonban mégsem került sor: találkozott a pásztorokkal. Kik voltak ezek a “csordapásztorok, éjjel a mezőben’’? Minden valószínűség szerint nomádok, azok közül, akik a pusztában élnek nyájaikkal, és időnként jószágukkal egyetemben a városok közelébe húzódnak, gabonára, olajra cserélni a maguk pusztában termelt áruját, a sajtot meg a gyapjút, s mikor lenne erre jobb alkalom, mint most, amikor annyi nép gyűlt össze Betlehemben ? Egy kis fantáziával ezeket a pásztorokat is magunk elé képzelhetjük. Szűkszavú, nyugodt, bátor pusztai emberek. Ismerik a szél járását a pusztán, és a csillagokét az égen. Ebben a kettős távlatban élnek: egyszerre a földiben és égiben. És mint az ilyen kettős távlatú emberek: ismerik a csöndet. A pusztában is, és magukban is. Ha megszólal bennünk,nem fojtják el nyomban a hangját mindenféle lármával, kolompolással, zsivajgással. Nem futkároznak folyton önmaguk elől: megülnek önmagukban, az életük közepén, a maguk csöndjében. Figyelik, mikor csobban a csöndben a forrás. Annak a testvére, amit valaha Mózes fakasztott a sziklából. Akkor íölszáll bennük egy galamb, és megmenti szomjas csőrét a forrás vizében. Ilyenek ezek a hallgatag, darabos pásztoremberek. A lényeges dolgokkal kapcsolódva élnek. Talán pásztortüz jelzi, hogy hol tanyáznak. De talán az éjszaka teljes sötétségében ülnek, egy-egy tömbnyi tömörebb sötétség. Az angyalnak azonban nem kell tüzfény. Csalhatatlan angyal-szimatjával már meszsziről megérzi, hogy ezek az ő emberei. A szemlélődés, a belső béke népe. Ezéi-t, amikor a közelükbe ér, habozás nélkül rájuk ragyogtatja fényességét, megköszörüli a torkát és csengő hangon elkezdi a Dicsőség- Békességet. Tudja, hogy nekik nPra hiába. Thursday, Dec. 23. 1971 ANGLIÁBAN ÉL EGY BÉNA ASSZONY, AKI ÁLMÁBAN MÉRFÖLDEKET GYALOGOL... Anglia Durham nevű városában él a 35 esztendős Mrs. Catherine Owens, aki éber állapotban képtelen 50 yardnál nagyobb távolságot egyszerre megtenni és egész napját egy tolószékben tölti. Mrs. Owens 5 évvel ezelőtt bénult meg. Bénaságát az úgynevezett neuritis nevű betegség okozza. A neuritis lényege az, hogy a beállott ideggyulladás következtében megbénulnak az izmok és mindenfajta cselekvés, elsősorban, mindenfajta mozgás, szinte elviselhetetlen fájdalommal jár. Nemrégiben azonban Mrs. Owens, egyik éjszaka, álmában, alvajáróként, valamivel több, mint 2 mérföldet gyalogolt — minden fájdalom és minden megex-öltetés nélkül. Mrs. Owensnek 6 gyermeke van, és a legidősebb, a 16 éves Ronnie, egyik éjszaka egy közeli discotheque bárből tért haza. Ronnie meglepődve látta, hogy édesanyja bemegy a konyhába. Atovábbiakban maga Ronnie a következőket mondja el: — Először azt hittem, hogy anyám csupán azért ment a konyhába, hogy egy pohár vizet igyék. Amikor azonban percekig nem láttam, magam is a konyhába mentem és ekkor megdöbbenve láttam, hogy a konyha kijárat! ajtaja nyitva van és anyám nincs sehol. — Mikor sehol sem találtam anyámat, néhány szomszédunknak telefonáltam, — hogy segítsenek őt megkeresni. Együttes ex-őfeszitéstink sem bizonyult azonban elegendőnek és sikeresnek. Anyám úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. — Sokkal később, órákkal ezután, hivott fel telefonon egy rendői’őrszoba ügyeletese és közölte: anyám ott van az őrszobán, hálóingben. Az őrszoba valamivel messzebb fekszik otthonunktól, mint 2 méi'föld. Anyámnak tehát 2 mérföldnél többet kellett gyalogolnia ahhoz, hogy a rendőrőrszobáig élj uthasson. Maga Mrs. C a t h e r i ne Owens a következőket mondja a töi-téntekről: — Fogalmam sincs arról, hogy miképpen voltam ilyen hosszú utat megtenni álmomban, amikor éber állapotban a maximális távolság, amelyet meg tudok tenni, ötven yard. Ilyen messzire van a sarki füszerüzlet és öt év óta ennél nagyobb távolságot nem tettem meg. — Nem emlékszem semmire, nyilvánvalóan mélyen aludtam az egész megtett ut alatt, amely valamivel több volt, mint 2 mérföld. Később elmondották, hogy közvetlenül a rendőrőrszoba közelében eg yférfi felvett autójába és beszállított a rendőrőrszobára. Ott ébredtem fel, ott tértem magamhoz. — Ma sem tudom, hogy ki volt ez a férfi. Szeretném megköszönni a segítségét. Azt hiszem, sohasem fogom megtudni, hogy miképpen si - került ilyen hosszú utat megtennem minden fájdalom nélkül. Ä zsebtolvajok királynője BÉCS — Különleges helyet foglal el az osztrák bűnügyi kómikában a zsebtovajok királynője, a 86 esztendős Hedwig Thomann, akit ügyészek több nemzedéke akai’t már a javulás útjára téiőteni, s akinek nem büntethető abnornxalitását ügyvédek több generációja igyekezett bizonygatni. A zsebtolvaj királynő most ismét bíróság elé került. Néhány hónappal ezelőtt az egyik bécsi piacon kiemelte egy bevásáidó háziasszony bukszáját. Az ügyvéd által a bíróság elé idézett pszichológus véi'beli vadász ösztönhöz hasonlította Hedwig Thomann tetteit. Szerinte az asszony a lopás örömééi’t lop. Ennek ellenére a biróság 18 hónapi szigorított börtönre ítélte a matrónát. Az Ítélet azonban csak jelképes, mert Hedwig Thomann idős koi’a miatt nem zárható börtönbe.Min den valószínűség szerint szeretetotthonba utalják — szigorított felügyelettel. MILLIOMOS KOLDUS RÓMA — Róma egyik legfoi’galmasabb utcáján, a Via Frattinán a rendőrség elfogott egy , 60 éves koldust, bizonyos Rosario Azzai’ót, akinek a zsebében kétmillió lira lapult. Szemét-távvezeték MÜNCHEN — A jövő évi olimpiai játékok színhelyén, Münchenben, négymillió márka költséggel szemét-távvezetéket építenek az olimpiai falu hulladékainak elszállítására. A mintegy 4.5 km hoszszu, föld alatti cső összeköti az épületeket, és végállomása egy központi gyűjtőhely (siló). Az épületekben kb. 20 kg-os befogadóképességű müenyagzsákokba gyűjtik a szemetet, s ha megteltek, lezáx*ják (lehegesztik) őket. A zsákokat azután csövekben levegőnyomással továbbítják a gyűjtőhelyre. Onnét konténerekben a szemételégetö berendezésbe kerülnek. A gyüj tőzsák, erős műanyagból készül, hogy a fémhulladék és az üvegcserép ne lyukassza ki, s a csőben való továbbításkor keletkező súrlódási hőt is jól birja. A kb. 70 km-óra sebesség mellett ugyanis a zsák alaposan fölmelegszik. Az olimpiai falu lakóinak száma megközelíti majd a 40 ezret (12 ezer sportoló, 2500 szakvezető, 20,000 technikai és segédszemélyzet, 4000 újságíró, riporter) igy érthető, hogy “nagyüzemi módon” kell megoldani a hulladékok eltávolítását, a környezet higiéniáját. "Fordított per" LONDON— Egy amerikai multimilliomos és hűtlen barátnőjének mai’akodása tartotta izgalomban a múlt napokban az angol bulvársajtó olvasóit. Különleges, afféle “fordított” per volt: nem nő pei-elt férfit házassági Ígéret megszegése miatt. Hanem egy féi'fi, az 53 éves amerikai Ralph Stolkin perelte be szeretőjét: a 33 éves Patricia Wolsont, amiért nem ment hozzá feleségül, pedig a mintegy negyed millió font értékű ékszerajándékok átvételekor határozottan ezt Ígérte. Stolkin pert indított Wolson kisasszony ellen, s a múlt heti 5 napos tárgyalást feltűnő tálalásban ismertette a londoni hulvái’sajtó. A viszály végül is bú-óságon kívüli egyezséggel végződött: Patrícia hajlandónak mutatkozott, hogy 150 ezer font értékű ékszert visszaad egykori lovagjának. A per költségét — 60 ezer fontot — a peres felek közösen viselték. MENNYBŐL AZ ANGYAL
