Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-08 / 27. szám

14. OLDAL

MAGYAR HIRADÖ

Thursday, July, 8, 1971

TEXASI HÁZASSÁGI BONTÓPER i, - RABLÁSSAL ÉSGYILKOSSÁGGAL

(Folytatás)

A detektívek feladata tehát most az volt, hogy megtalálják a titokzatos Wilson titokzatos barátnőjét. Miközben a nő után kutattak, az ügy váratlan fordulatot vett.

Kiderült, hogy az autó, amelyen Wilson és barátnője a rablás színhelyére érkezett, bérelt autó volt. Az autót nem Wilson, hanem — és ez volt a dologban a meglepő — William S. Haleomb, tehát Mrs. Halcomb különváltan élő férje, bérelte.

A detektívek elmentek Halcomb lakására, aki a következő történetet mondotta el:

— Az elmúlt hetekben mindent elkövettem annak érdekében, hogy különváltan élő feleségemmel kibéküljek és visszatérjen hozzám. Feleségem, aki nem akart békülni, a Harris County Psychopathic Wardra utaltatott be ideggyógászati megfigyelés céljából, habár erre semmi szükség nem volt: nem vagyok idegbeteg, egyszerűen csak szeretem a feleségemet, ez az egész.

— Ott ismerkedtem meg Wilsonnal, aki idült alkoholista volt és önként jelentkezett a Wardon felvételre, hogy alkohol-elvonó kúrának vessék alá. Rokonszenves embernek tartottam Wilsont és mielőtt elengedtek a Wardról, odaadtam neki telefonszámomat.

— Wilson március 27-edikén az elmúlt szombaton, felhívott telefonon, majd eljött és arra kért: adjam kölcsön az autómat, hogy meglátogathassa Baytownban lakó édesanyját. Erre nem voltam hajlandó, ellenben béreltem számára egy kocsit, azzal a feltétellel, hogy pénzt kér édesanyjától és a bérleti összeget visszaadja. Wilson ekkor 10 dollárt is kért kölcsön, ezt azonban megtagadtam.

—r Azután nem láttam többé Wilsont és ma reggel hallottam a rádióban, amikor a híreket bemondták, hogy Joann megölte.

A detektívek ezután felhívták telefonon Wilson anyját Baytowwnban és megkérdezték: nem tudja-e véletlenül, hogy ki volt fia társnője? Mrs. Wilson tudta: fia említette neki, hogy a nő neve Debbie és az austini állami elmegyógyintézetből szökött meg.

A következő lépés az volt, hogy a detektívek felhívták telefonon az austini állami elmegyógyintézet igazgatóját, aki közölte: Egy nő valóban megszökött, neve azonban nem Debbie.

— Nem nagyon nyomoztunk utána, mert a nő alapjában véve ártalmatlan — mondotta az igazgató, majd megadta a detektiveknek a nő gyámjának, nagyanyjának, a címét.

A nagymama Houstonban lakik és a detektiveknek elmondotta: unokája, az ő rábeszélésére, éppen most jelentkezett a helyi ideggyógyintézetben. A nagymama azt is közölte a detekti vekkel: unokája elmondotta, hogy egy Bili nevű férfi felbérelte őt és Wilsont, 5000 dollárért, hogy menjenek el egy nő lakására, ajkát csonkítsák meg, olyan módon, hogy nyulszájuvá teszik.

— A férj azért akarta eltorzítani a nőt, hogy ilyen módon visszakaphassa, mert majd senkisem áll vele szóba — mondotta a nagymama.

A nőt az ideggyógyintézetben két detektív kereste fel és ott, engedéllyel, kihallgatták. A 25 éves nő szellemi színvonala egy 10 éves gyerek szellemi színvonalával volt egyenlő.

A nő elbeszélése a következőképpen hangzott:

— Wilsonnal laktam együtt és egy nap felkeresett bennünket egy Bili nevű férfi, akit Wilson ismert. A férfi 5000 dollárt ajánlott azért, ha elmegyünk különváltan élő felesége lakására és az asszonyt nyulszájuvá tesszük, úgy, hogy késsel bevágjuk a száját.

— Amikor odamentünk, minden olyan gyorsan történt, hogy alig tudtam követne az eseményeket. Egyszerre csak Joe ott feküdt a padlón, folyt belőle a vér és halott volt.

— Ijedten elfutottam és Bilihez rohantam, akinek lakáscímét tudtam. Mindent elmondtam neki és Bili vitt haza autón. Előzőleg egyébként, Bili autót bérelt számunkra, majd Joe és ő elmentek egy vasüzletbe, ahol egy jókora mészároskést vásároltak.

— Ezzel kellett volna eltorzítanunk az asszony száját.

Ezekután.a detektívek behívták a rendőrségre Halcombot és elébe tárták a nő vallomását. Halcomb ékkor valósággal összetört: először idegorvosának telefonált, azután pedig ügyvédjét kérte.

Az ügyvéddel való megbeszélés után Halcomb a következő szóbeli nyilatkozatot tette, az ügyvéd beleegyezésével:

— Amióta tudom, hogy feleségem házassági bontóperi keresetet nyújtott be ellenem a bíróságon, rettenetes idegállapotban vagyok. Imádom a feleségemet. Wilsont és barátnőjét azért béreltem fel, hogy megijesszék a feleségemet, mert azt reméltem, hogy Joann akkor majd visszatér és minden ismét rendben lesz közöttünk.

— Nem felel meg a valóságnak az, hogy feleségemet nyulszájuvá akartam torzítani. Ez közönsége hazugság, vagy pedig az elmebeteg nő képzelődése.

Halcomb ellen eljárás indult, rablási kísérletben való bünsegédi bünrészesség címén. óvadék ellenében sem helyezték szabadlábra, jelenleg az állami ideggyógyintézetben van, megfigyelés végett. Az eljárást mindaddig felfüggesztették, amig a pszichiáterek véleményt mondanak.

Halcomb utolsó nyilatkozata igy hangzott:

— Büszke vagyok Joannra, hogy ilyen nagyszerűen megvédte magát.

Joe Wilson számára ez a mondás aligha jelent túlságos vigasztalást, különös te^in-* tettel arra, hogy ő maga életével fizetett — Halcomb izzó szerelméért különváltan élő felesége iránt.

Az újságírók megintervjuolták Mrs. Halcombot, aki a következőket mondotta:

— Férjem, nemsokkal házasságkötésünk után, a szó valóságos értelmében őrjöngési rohamokat kapott, olyan féltékeny volt. Végülis, kénytelen voltam őt elhagyni, mert a féltékenységi jeleneteket nem tudtam elviselni.

— Sohasem megyek hozzá vissza és a házassági bontópert mindenképpen lefolytatom. Férjem szerelme nem normális szerelem. Ez a szerelem elviselhetetlen, őszintén

A Windsori herceg 77 éves születésnapját ünnepelte a közelmúltban felesége társaságában, teljes visszavonultságban.

Kürthy Miklós:

KRÓNIKA

Douglas 61 éves, az egyik clevelandi high schoolban tanít és a kórháziban pontosan •egy hétig volt la szobatársam. [Soha még ilyen [optimista em[berrel nem találkoztam.

Douglást Isérvvel operálják és' a világ Kürthy Mikló« “legegyüttmüködőbb” betege volt, az ápolónők igazi kedvence. Hatalmasakat nevetett és kezével az ágya előtt álló fém-asztalt csapkodta ilyenkor.

Operációm előtt érdeklődött, hogy miért kell a műtéten keresztül esnem? Amikor megmondottam, éppen jelen volt felesége, Ruth is, aki minden nap hűségesen meglátogatta férjét a kórházban. Ruth csendes, magába vonult teremtés, az irtózatos optimizmusu Douglas mellett el sem lehetne más asszonyt képzelni.

Válaszom után Douglas odafordult Rúthoz és öblös hangján megjegyezte:

— Well . . . gyomorfekély . . . nem gyerekjáték! Emlékszel, Ruth, szegény Edmund bácsi is igy halt meg. Megoperálták, azután bevitték a lábadozó szobába, ahol egyszerre csak kinyúlt, egész laposan és vége volt — és Douglas a kezével mutatta ,hogy milyen laposan nyúlt ki Edmund bácsi.

sajnálom őt, azonban képtelen vagyok vele együtt élni.

— Ez az eset is bizonyítja, hogy férjem súlyosan idegbeteg. Idegbetegsége egy ember életébe került.

(Vége)

A példa határozottan megnyugtató volt- számomra. Douglas egyébként episcopálius és minden este és minden reggel imádkozott a kórházban. Kicsiny, fekete imakönyve van, abból imádkozott, minden este és minden reggel, az aznapra előirt, dátum szerinti imát.

Az esti ima után a párnára tette a fejét és elaludt, olyan hamar és olyan nyugodtan, akár egy gyerek. Douglas számára nem rejt titkot az élet: a kicsiny imakönyvben, az előre megirt imákban rejlik a válasz az élet minden kérdésére. Douglas számára az élet nem egyéb, mint napfény és harsogó jókedv.

A kórházban annyira öszszebarátkoztunk, hogy barátságunk ma is tart. Időnkint náluk vacsorázom és elmerülök Douglas harsogó optimizmusában.

Az igazság az, hogy irigylem őt. Valahol, valamikor, elvesztettem a fonalat az életben és azóta bizonytalan minden körülöttem.

Talán . , . egyszer kölcsönkérem Douglas kicsiny, fekete imakönyvét, amelyből minden este és minden reggel hangosan imádkozott a kórházban. Talán . . . bűvös erő van ebben az apró imakönyvben. Talán ... abban van a bűvös erő, ha azt hisszük, hogy imánk meghallgatásra talál. Nem tudom . . . egyelőre csupán figyelem Douglást ... és igyekszem a titkot ellesni tőle .. .

. Az a szerencsém, hogy az operáció után nem nyúltam el a lábbadozó szobában, mint annakidején a szegény Edmund bácsi és igy alkalmam van megpróbálni ellesni a titkot Douglastól. Olykor viszont arra gondolok, hogy alighanem már késő és ilyenkor egy kicsit irigylem Edmund bácsit.-