Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-23 / 38. szám
10. oldal _________________MAGYAR MTRaP»5 Thursday. Sept. 23, 1971 A FUTÓ CÉLHOZ ÉRT Irta: ZÖLD FERENC WASHINGTONI ARCOK: Kissinger, Mixon elnök Bismarckja? K u tya-tö rtén etnek is nevezhetném, vagy hollywoodi specialitásnak, pedig nem az. A cim önkényes. A történet azzal kezdődött, hogy régi,, kitűnő barátom irt, —unokaöccse itt él, annyit tud róla, hogy építkezésen keményen dolgozik, sok ideje nem hallott felőle. “Tudod az a szőke, aki a régi műegyetemistáknál négyszáz gátat futott, talán emlékszel rá?” Nem emlékeztem, neve is elmosódott, nem lehetett “nagy menő.” “Csak azt írjad meg, hogy célhoz ért-e? Nem kell tőle semmi.” Barátom gőgös, kemény legény, ismerem. Megírhattam volna, hogy rokona azért nem levelez, mert múlik az idő, vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul megy a sora, — a közepesek inkább emlékeznek. Ehelyett elindultam az elveszettnek vélt ember nyomában. Nagynehezen reá akadtam, telefonja volt, a kapott sorokat beqlvastam. Tisztességére mon. dóm, meghatódott. Nyilván ennek köszönhettem, hogy meghívott, s ezt még az utolsó pillanatban sem mondta le. Bel-Airben lakik, amely luxus-negyed, — külön kapuja, újságja, rendőrsége van. Gyalogút nincs, autóbusz nem közlekedik, csak autóval lehet megközelíteni. Pa^ar villában, csodálatos kertben fogadott. Házi uszoda, teniszpálya, narancsfák. A kapu előtt 1971-es kocsi, amely olyan nagy, mint egy földszintes ház Óbudán. Udvarias volt, kellemes, nagyvilági. Remek szivarok, sütemények, hüs italok. Rokonáról beszélgettünk, régi dolgokról, versenyekről, a Műegyetem pályájáról, bajnokokról, utazásokról. Furcsán éreztem magam. A levél szerint egyszerű munkás. Mi van emögött? Érthetetlen, íratlan szabály, nem illik kérdezni a foglalkozást, miből él, mindez honnan van? Zavart voltam, a torkomat köszörültem. — Kérem, — kezdtem — a levélben az áll. . . Mosolygott. — Ó, ez nagy ország, itt minden megtörténhetik. Valóban évekig épitőmunkás voltam. Mind az, amit itt lát r.em nősülésből és nem bankrablásból származik. Az a tit. ka, hogy szeretem a kutyákat. __???? — Látom nem érti és hogy csupa kérdőjel. Sokat gondolkoztam, rájöttem arra, amit itt mindenki rég tud, — hogy a világ megváltozott. Aki szorgalmas épitőmunkás, az szerencsés esetben legfeljebb előmunkás lesz, de azok az idők elmúltak, amikor felküzdhette magát építési vállalkozónak. Egy napon a magasban dolgoztam, nagy meleg volt. Lenéztem a nyüzsgő utcára, hogy egy kicsit kifújjam magamat. Egy kutya elszakította a nyakörvét és elszaladt. A gazdája rövid üldözés után elfogta, gyengéden megsimogatta, majd szép színes sállal letakarta. Villamos ütést éreztem! Másnap nem mentem dolgozni; elhatároztam, hogy kutya-ruha tervező leszek, mint Párisban a nőknek Dior. Persze eleinte keserves volt, sokan kinevettek, — de menjen végig Hollywoodon, vagy most már a new yorki Park Avenuen, — divatba jöttem. Ó nem nyakörvek, hanem kis szvetterek, H U M 0 B BARÁTNŐK — Milyen férjet gondolnál nekem ? —- Hagyd a férjeket. Találj magadnak egy nőtlen fiút, és kész... FÉRFIAK — A feleséged is vezet? — Nem vezet. A kocsi már ilyen rossz állapotban volt, mikor megvettem ... FIATAL HÁZASOK Az első ebédet fogyasztják a fiatal házasok. Nem nagyon izük a férjnek az asszonykája f őzt je. Kis idő múlva meg is szólal: — Szivem, meg kell mondanom, hogy te egyáltalán nem tudsz főzni. Az asszony dühbe gurul és így felel: — Én pont úgy tanultam főzni, mint te szeretni. — Hogyan? — Könyvből! ORVOSNÁL Egy asszony felkeresi az orvost. — Szörnyen ideges vagyok, türelmetlen, nyugtalan. kötött, bőr- és angórából készült ruhák, frakkok fehér inggel és nyakkendővel, “dohányzó”-kabátkák, bársonyok, “hermelin” belépőik a hölgykutyáik számára. No és pizsamák, mindenféle színben, mérték után, alakra. Hát nem olcsó, esetleg többször is kell próbálni, de ha olcsó lenne, akkor nem is vennék. Aki ilyent rendel, az meg is tudja fizetni. Ne csodálkozzék. Filozófusnak kell lenni. Lehet, hogy őrület, de annyi őrület van a világban, és körülöttünk, — ez legalább nem ártalmas. Körülnézett a kertben, ahol bordó tűzzel égtek a rózsák. — Hát igen, nagyon restellem, hogy az öregről ebben a nagy hajszában megfeledkeztem. Gondterhesen végigsimitott a homlokán. — Dehát tudja, hogy van az. Majd Írok és küldök csomagot is, — kiengesztelem. Enyhén lebbent a szél. Igen, a futó célhoz ért. Később másról beszéltünk. Hollywood, szeptember hó. — Jó — mondja az orvos a vizsgálat után. — Felírok valami nyugtatót. Elkészül a recept, a beteg megnézi:- — Ezt nem kérem, doktor ur. — Miért nem?! — Amikor legutóbb bevettem ezt a gyógyszert, barátságos voltam még olyan emberekhez is, akiket ki nem állok. süketítő lárma PÁRIS — A megsüketültek száma 10 év alatt megkétszereződött világszerte, mondották el a Süketek Világszövetségének párisi kongresszusán. A süketté válás a modern élet káros zajártalmai következtében egyre jelentősebb problémává válik. A párisi kongresszus megállapította, hogy Skandináv-országok készütek fel a legjobban a megsüketült személyek társadalmi beilleszkedésének biztosítására. A süketség jelenleg 35 millió embert érint a világon. Az elnök után Henry Kissinger a legfontosabb személyiség a Fehér Házban. Sőt, egyesek azt állítják: az Egyesült Államokban. Az elmúlt harminc hónap alatt tízszer annyi ideig beszélgetett négyszemközt az elnökkel, mint bárki más. Ért ahhoz, hogy a legbonyolultabb problémákat is alapvonásaiban összefogja, és ezzel megkönnyítse a döntést. Ezzel pedig az elnöknek időt és lehetőséget nyújt arra, hogy elmélyedjen egy olvasmányban, vagy gondolkodjék. S ha mindehhez hozzáteszszük, hogy Henry Kissingernek a Fehér Házban 216 közvetlen munkatársa van, és hogy Nixon, mint “végrehajtó titkárnak”, gyakorlatilag átengedte neki a nemzetbiztonsági tanács elnökségét és irányítását — a tanács tagjai az alelnök, a legfontosabb miniszterek, a CIA igazgatója és a vezérkari főnök —, akkor értjük meg csak igazán, milyen hatalommal rendelkezik Henry Kissinger. Az elmúlt hetekben Nixon és Kissinger számtalan órát töltött el négyszemközt a legendás Lincoln-szobában. Onnét vitte magával Kissinger azokat az instrukciókat, amelyek alapján Peking hatalmasaival megbeszéléseit folytatta. Szinte a csodával határos, hogy két férfi, aki származását, temperamentumát és képzettségét tekintve, ennyire különbözik egymástól, ilyen tökéletes egyetértésben találta meg közös világpolitikai koncepcióját. Bizonyos humor is jellemzi Kissingert. Amikor egyik munkatársa világválságot jósolt neki a következő hétre, megnézte a programját: “A válságnak várnia kell, a jövő héten egy perc időm sincs.” Elődjéhez, Bundyhoz és Rostowhoz hasonlóan, Henry Kissinger is az egyetemen át került pozíciójába. A politikai tudományok professzora volt Harvardban, és hírnevet szerzett magának, mint “az atomkorszak külpolitikájának szakértője;” ezzel foglalkozik egyébként leghíresebb könyvében is. Már hoszszu évekei ezelőtt megfordult időnként a minisztériumokban. Az olyasfajta emberek, mint a Kennedyek és Kissinger között azonban nem volt i közeledési lehetőség, tulságojsan szókimondónak tartották. Ö viszont elismerte a Kennedyek ragyogó képességeit, de felületes, elviselhetetlen, gazdag sznobokat látott bennük, akik ezüstkanállal a szájukban születtek. Ellentétben Kennedy és Johnson elnök mellett működő elődeivel, Kissinger uj koncepciót vitt a tanácsadó szerepébe. Bundy és Rostow szemére veti, hogy mindig csak passzívan, improvizációkkal reagáltak a válságokra, amikor azok már bekövetkeztek. “Az én pozíciómban — hangoztatja — nem akkor kell elkezdeni gondolkodni egy problémáról, amikor már felvetődik. Ekkor már cselekedni kell. Hiszen előzőleg elég idő volt a gondolkodásra.” Tizennegyedik életévéig Heinz Kissinger Németországban élt, Fürthben született egy gimnáziumi tanár fiaként. Miután a családot üldözték Németországban, 1938-ban egy fiilég nélkül New Yorkba vándorolt ki. A fiatal Kissinger, akiből időközben'Henry lett, alig fejezte be a középiskoláit, amikor behívták az amerikai hadseregbe. A háború végén, 23 éves korában, századosként teljesített szolgálatot Németországban a hírszerző szolgálatnál ; a legtöbb amerikai értelmiségivel ellentétben, szívesen gondol vissza szolgálati idejére. Leszerelése után ösztöndíjjal a Harvardra került, ahol ragyogó eredménnyel végezte el tanulmányait. Hosszú ideig tartott, amig végül az egyetem tanára lett, és nehezen szánta rá magát, hogy hátat fordítson az egyetemnek és teljesen a Fehér Házbeli munkára összpontosítson. Kissinger könyvet irt Metternichről és Bismarckról is, mindkettőjüket nagyrabecsüli és állandóan kettőjük között egyensúlyoz. Kissinger tanítványai közül kevesen kételkednek abban, hogy Kissinger önmagában látja Nixon Bismarckját. Amikor búcsút vett a Harvard Egyetemen tanítványaitól, félig komolyan, félig tréfálkozva igy szólt: “Most végre kiélhetem nagyzási hóbortomat.” Robert Steel TERJESSZE LAPUNKAT!