Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-23 / 38. szám
Thursday, Se;it. 23. 1971 MAGYAR WTVAOrt 7. oMai Nagyon nehéz gyereket kapni.•• Irta: HAJNAL ERZSEBET Kérem kedves olvasóim ne mosolyogjanak, amikor a fenti címet elolvassák. Mert akár hiszik, akár nem, valóban igy van. Tanúm ez az ég és a szociális gyermeksegitő irodák. Öt évvel ezelőtt, mondja nekem Isobel Williamson, aki a me.ntreáli család és gyermeksegitő szolgálat alkalmazásában áll — észrevehetően csökkent a törvénytelen gyerekek száma a társadalomban. Montreálban öt évvel ezelőtt csak 15—20 százalék volt azok között a nők között, akik házasságon kívül hoztak gyereket a világra és megtartották a babyjüket. Ma ez a százalékszám 55%-ra növekedett. Ez az oka annak, hogy mindég nehezebb lesz az adoptálásra váró gyerekek száma. A születések ritkábbak, a pillék szedése folytán, a megkönnyíteti abortációs törvények hozzásegítik a házaságonkivüli románcüzőket, hogy a nemkivánt terhesség ne következzék be. Kivételt képeznek azok az országok, mint Olaszország és Mexico. Itt olyan erős a Római Katolikus egyház parancsuralma, hogy nem engedik meg a védekezést a gyermekáldás ellen. Ezekben az országokban annyi az adoptálásra váró baby, hogy bőven jut belőle, aki kér. Más országokban nagyon nehéz az örökbefogadás. Amint a környezetvizsgálat mutatja, hosszú, fáradságos procedúra, hozzájutni egy édes mosolygós babához. Ma, már nagyobb a társadalom elnézése a törvénytelen viszonyok, a közös háztartásban élő, de még nem esküdt emberekkel szemben. Ezt is a modern élet csodájára kell elszámolni. Mig a régi időkben valósággal kiközösítették azt a személyt, aki ilyen módon élt, addig a mai életforma társadalmi helyzete szalonképessé teszi. A nyugati országokra észrevehetően befolyást gyakorol. Nincs statisztikai információnk, hogy tisztán regisztrálhassuk a történteket ebben az irányban. De egy német szociologista véleménye, hogy az a régi felfogás, hogy a törvénytelen gyerek bűnös módon került a társadalomba, ma már nem létezik. Az emberek valóban nem érdeklődnek senkinek a születése iránt, sem aziránt, hogy miképpen, — papi áldással, vagy áldás nélkül jött a világra. Sőt a családvédelmi irodák, bátorítják a bajbajutott anyajelöltet, hogy hozza világra a gyermekét. Kanadában az adoptálással foglalkozó intézmények szerint sokkal több a kérelem a babyk iránt, mint amennyi baby rendelkezésre áll. A bonni gyermekvédelmi iroda helyzete sem jobb ezen a téren. Náluk is sokkal több a kérelem, mint ahányat teljesiteni tudnak. A német szociológist a pillékben látja az okot amiért sokkal kevesebb gyerek születik. Olyan nagyon leesett a születések száma, hogy nemsokára már nem lesz adoptálható alany. Franciaországban jobb a helyzet. Mig a múlt században a francia nők nem akartak és nem is szültek sok gyereket, ma már többen engedik meg a luxust maguknak, mert a kormány gálánsán viselkedik a házasságon kívül született gyermekekkel és az anyával szemben. Megkönnyítik minden vonalon az életet és nagyon sok nagylelkű ajándékkal segítik őket egy normális helyzet kialakulásához. Az angol ügynökség jelentése szerint a követelmény a fehér gyerekek iránt egyre növekedőben van a második világháború óta. Az ajánlat az adoptálható alanyok iránt öt év alatt a minimumra csökkent. Angliában az abortálási lehetőségek törvényesek, ezt mondja és ez az ok. Sok házasulatlrn nem használja a védekezés lehetőségét, mert körülményesnek találja. Inkább megtartja a gyermeket. Dániában öt évig kell várni, mig egy babát kaphat valaki. A liberális dánok a nőik tetszésére bízzák, hogy akarnak e szülni, vagy sem. Japánban is ugyanez a helyzet. Miután lehetségessé vált, hogy mindenki megtervezheti a családi élete kereteit, a születések száma állandó csökkenő tendenciát mutat. Japánban különleges a helyzet az adoptálásokat illetően. Gyerekek, akik elérték a 15 évet, sajátmaguk kérhetik hogy a választott szüleik adoptálhassák. Az adoptált gyerekek kora Japánban 18 év körül mozog. Gyermektelen emberek vesznek magukhoz majdnem felnőtt gyerekeket, akik lágyrészben rokonaik leszármazottai. Az adoptálási idő nagyon rövid. Egy hónap alatt elintéződik. Nem igy van ez Franciaországban. Egy francia családnak másfél évig kell várnia, mig az ügyet lefolytatják. Angolországban ha az adoptálást alá is írták a gyermek szülei, megmásíthatják mielőtt a törvény kimondja, hogy az adoptálás végleges. A kormány most próbálja megváltoztatni a tör-HELTA1 JENŐ ÍRÁSAIBÓL: MANCIKA Mancika, ahogy neve is bizonyítja, manikűrös kisasszony. Délelőtt magánprakszisának él, telefonhívásra vagy levelezőlapra "házhoz megy". Délután öt órától fogva késő estig az előkelő klubban körmök Illedelmes, kedves, csinos és ügyes, nem beszél többet, mint amennyit kell, de kevesebbet sem. Mindenki kedveli. Olykor-olykor kis ajándékokat kap áldozataitól, színház- vagy mozijegyet, cukorkát. Mancika mindennél jobban szereti a mozit. Az utolsó előadást tudja csak megnézni, nappal sohasem ér rá. Előadás után egyedül és többnyire gyalog hazamegy magányos kis szobájába, az Öröm völgy utcába. Nagyot nevet, amikor azt mondom neki, hogy ötven év múlva ezt az utcát a Közmunkatanács az ő tiszteletére Körömvölgy utcának fogja elnevezni. Megrázza bodros szőke fejét és azt mondja: — író urnák mindig olyan jó bemondásai vannak. Jutalmul belémnyes egy kicsit az ollóval. Fölszisszenek. Megint megrázza a fejét: — író urnák nagyon érzékeny bőrei vannak. Szomorúan mondom: — Eltalálta Mancika, csakugyan érzékeny bőreim vannak. Egy testi külső az, amelyet most maga nyeseget. Egy lelki belső. Azt én nyúzom. Ez a mesterségem. Ebből élek. Mancika bizalmatlanul néz rám, látom, arra gondol, hogy talán inkább mégiscsak a jó bemondásaimból élek. De nem vitatkozik velem. Egy igazi Mancika sohasem vitatkozik férfiakkal, mert a férfiaknak igazuk van, akkor is, amikor nincs. Ez Mancika. Vagy inkább ez volt Mancika. Mert egyszer csak eltűnt a klubból. Sokáig nem tudtuk, mi történt vele. A pesszimisták attól félek, hogy férjhez ment. Az optimisták azt remélték, hogy nem ment férjhez . . . Lassan-lassan kiderült, hogy egyik párt sem találta el az igazat. Mancikával szokatlan és fantasztikus dolog történt. Mancika vezérigazgató lett. Egy ferencvárosi kis szódavizsgyárnak a vezérigazgatója. Hogy kerül egy manikűrös kisasszony egy szóda vizgyár vezérigazgatói karosszékébe? Nincs vény.t Megfogják engedni, hogy privát megegyezés alapján adoptálhasson valaki gyereket. Mexicoban csak 21 éves kor után válik törvényessé az adoptálás. Németországban az adoptáló szülők, mint mostoha gondozók kell hogy szerepeljenek egy évig. Ez után az idő után, úgy a hatóságoknak, mint a gyermek természetes szülőjének bele kell egyeznie. Sok országban megtiltják az adoptálást fiatal szülőknek. De Olaszországban egy gyermektelen család adoptálhat gyermekeket aki már elérte a 8 éves életkort. De az adoptáló szülő nem öregebb, mint 53. Az árva gyerekeknél már nehezebb az eset. Néhány országban az árvának 21 éves koráig az intézetben kell maradnia. Nagyon sok intézet előkészíti őket iskoláztatáson keresztül, mindenre, amire az egyén képes. Párisban a 80,000 ezer otthonokban élő árva gyerek, vagy elhagyott, talál otthont olyan családoknál, akiknek nem jutott ki a gyermekáldásból. Sokat visszakérnek később a szülők, akik az előző években nem tudtak róluk gondoskodni. Az összes gesztusok között talán a legemberibb, segíteni ezeken a gyerekeken, akiknek nem adatott meg, hogy egy védett otthonban tegyék meg az első lépéseiket. Minden kezet, amely kinyúlik feléjük, hogy mosolyt varázsoljon az arcukra, áldja meg az Isten. Minden szivet, amely befogadja őket halmozzon el a boldogság, a szerencse. Ámen. benne boszorkányság. Mancika örökölte a gyárat. Nem valamelyik gazdag rokonától. Mancikának nincsenek gazdag rokonai. A klub egyik tagja hagyta rá előre megfontolt szándékkal, végrendeletében. Magányos, csöndes öreg ur volt ez a klubtag, békés szódavizgyáros a Ferencvárosban. Senkije sem volt az öreg urnák, se rokona, se barátja. A klubban újságot olvasott csak. Olyankor, amikor nagyon nekitüzesedett, órák hosszat pasziánszozott. Hetenkint egyszer Mancika puha tenyerébe fektette csontos, ráncos ujjait. Megenyhülten nézte, hogyan szorgoskodik a leány a szódavizgyártásban elfásult körmök körül. Nem sokat beszélgettek az operációt alatt. Az öreg ur egyszer-kétszer kérdezősködött hogyan él Mancika, mit csinál, van-e valakije, mik a tervei. A dolog azzal végződött, hogy az öreg ur meghalt és Mancika örökölt. Miért éppen Mancika? Nem lehetetlen, hogy Mancika tetszett az öreg urnák. Talán szerelmes volt is bele; szerette afféle gyáva, öreguras szerelemmel, amely nem mer többé nyilatkozni. Ez a szerelem csak a halálban adott élet jelt magáról, ezzel a nagylelkű és regényes ajándékkal, a ferencvárosi kis szódavízgyárral. Ezzel a ki nem mondott forró és megható vallomással az öreg ur beismerte, hogy elhibázta az életét; negyvenöt évig nem szódavizet, hanem pezsgőt kellett volna gyártania. Mindezt részben Mancikától tudom. A moziban találkoztam vele, mondanom sem kell, hogy az utolsó előadáson. Szerény, kedves és illedelmes volt, mint mindig, igazán nem látszott meg rajta, hogy vezérigazgató. Ahogy szokta, megrázta fejét, amikor a szódavíz gyárról kérdezősködtem. Nem sértődött meg, amikor vezérigazgató uramnak szólítottam. — író urnák mindig olyan jó bemondásai vannak . . . Azután megeredt a szava. Elmondta, hogy annyit ért a szódavizgyártáshoz, amennyit a szódavizgyáros a manikürözéshez. Elmondta, hogy egész nap semmi dolga, ül csak az irodában, egykét levelet ir alá, ez minden. — Nem unja, Mancika? — Nagyon unom! De segítek magamon. — Hogyan? — Becsöngetem a hivatalnokaimat és aki éppen ráér, azt megmanikürözöm. ba.,uat Erzsébet
