Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-09 / 36. szám
£. oldal MAGYAR HÍRADÓ Tbprsday, Sept. 9, 1971 Mi lesz veled ember? Irta: SÁGI PÁL Mrs. Carmen Martinez 72 éves, Miamiban kórházban fekszik. Arthur Koestler a világhírű magyarszármazásu iró Londonban él, ma már nem regényeket ir, filozófiai müveit az egész világon idézik. Mrs. Martinez és Arthur Koestler kulturális színvonala az elképzelhető legnagyobb mértékben eltérő. Most mégis ketten egyszerre vetették fel a kérdést, ami valamiféle határozatlan formában, az utóbbi időben minden emberben kicsirázott: meddig van joga a tudománynak uralkodó módon beleavatkozni az ember életébe. Mrs. Martinezt súlyos betegséggel kezelik, sokszor kapott már vérátömlesztést, újabb kellene, de ahhoz szükség van arra, hogy előbb ér-mütétet hajtsanak végre rajta. Mrs. Martinez nem akarja, hogy operálják. Már annyit kínlódott, hogy csak egyet kíván: engedjék meghalni. A kórház szindikusa nem nyugodhatott bele ebbe, a bírósághoz fordult: döntse el a bíróság, hogy mit tegyenek az orvosok. Arthur Koestler egy Angliában megjelent orvosi témájú könyvhöz hozzászólva ezt mondotta: “Végül is lenni kell egy határnak ember és kísérleti nyúl között.” Koestler természetesen nem az életünkért harcoló orvostudomány szükséges kísérleteinek megállítását követeli. Csak magasabb fokon veti fel a lappangó kérdést, hogy nem válik-e öncélúvá a tudomány, amely napjainkban már szédítő magasságban jár. A néhány évvel ezelőtt megjelent tudományos kalandregények fantasztikus csodái kezdenek valósággá válni. Már féltucatnyi ember tette a lábát a Holdra és ha tovább is igy megy, a Tej utón fogunk sétálni és csillagporos lesz a talpunk. A műtőkben emberi szivet, vesét, tüdőt operálnak át másik ember testébe. És a tudomány minden ágazata közül éppen az orvosi, az élettani problémák foglalkoztatják leginkább a milliókat. Nem is csoda: a bőrünkről van szó. Itt van példának a gének kérdése. A gén az öröklődő tulajdonságok hordozója a sejtmagban, a gének határozzák meg a születendő lény tulaj-Az elmúlt Labor Day alkalmával többen nyilatkoztak Nixon elnök gazdasági programjáról, elsősorban, maga az elnök. Mr. Nixon felhívta az amerikai munkásokat: önmaguk magasabb munkabére és a nagyközönség érdekében, emeljék termelésük produktivitását. George McGovern, south dakotai demokrata szenátor, aki pártja elnökjelöltségére pályázik, ezeket mondotta: Olyan ember ül a Fehér Házban, aki két és fél éve helytelen utón jár. George Meany, az AFL-CIO elnökének kommentárja: Az elnök programja a szocializmus bizonyos fajtája a nagyvállalatok számára, ugyanaz a fajtájú program, amely már nagyon gyakran azelőtt is hitelét vesztette. Londonból származó jelentés közölte: Edward Heath, angol miniszterelnök, megbeszélést folytatott Jack Lynchhel, az ír Köztársaság miniszterelnökével, az ir válság megoldási lehetősége felől. Ugyanekkor, Észak-Irországban tovább folytatódtak a zendülések. Montevideoban (Uruguay) a tupamaro guerillák 106 guerillát és 5 egyéb foglyot kiszabadítottak egy maximális biztonsági intézkedésekkel ellátott börtönből. , donságait. Laboratóriumokban már ott tartanak, hogy a kifejlett békából kioperálnak egy sejtet és belehelyezik egy békapetébe. A petéből kibújó kis béka minden tekintetben szakasztott mása lesz a felnőtt békának, amelynek a sejtjét belehelyezték. Fejlettebb emlős állaton vagy éppen emberen ezt a műveletet egyelőre még nem lehet végrehajtani, de előbb-utóbb lehetővé válik. Hátmég ha sikerül a wisconsini egyetemen folyamatban lévő kísérlet: a gének mesterséges utón való előállítása, ami egyet jelent azzal, hogy futószalagon gyártják az embert. Akkor aztán páratlanul súlyos problémával kerülünk szembe. A tudomány képes lesz mondjuk 10 ezer Michelangelot, vagy 10 ezer Beethovent “előállitani”. Hová tűnik el akkor az, amit ma úgy mondunk, hogy zseni. És mi lesz a lélektani hatása a családban, ha a férj azt akarja, hogy születendő gyermeke tudós Albert Einstein legyen, a feleség pedig ragaszkodik ahhoz, hogy filmsztárt, Richard Burtont szüljön. Vagy időszerűségből vett könnyen érthető másik példának: Moshe Dayan, aki 6 nap alatt tönkreverte az izraelinél tízszer erősebb arab seregeket. Izraelnek van egy Dayanja, Egyiptom is “rendel” magának egyet. Az azonos képességekkel felruházott két Dayan szembekerül egymással a harctéren. Egyik Dayan nem győzheti le a másikat. Hogyan végződik a csata? De továbbmenő, ennél nagyobb problémák is felvetődnek. Ha a szülőktől függ, természetesen minden gyerekbe zseni-gént akarnak beoltani és akkor az egész Földet zsenik népesítik be. A zseni azonban nem megy sem tehenet fejni, sem kukoricát kapálni, sem csatornát tisztítani, még villanyszerelőnek sem megy és azzal sem elégszik meg, hogy elemi iskolában ábécére tanítsa a gyerekeket. Elveszik a szülőktől a választás jogát és valami bizottság dönti el majd, hogy ki minek szülessen? Ez a legdurvább beavatkozás lenne a természetjogokba. Viszont az is igaz, hogy 3—4 billió zseninek szűk lenne a Föld. A genetikusokkal lépést tartanak sőt sokban megelőzik őket a neurológusok, akik egyre jobban megismerik az emberi agyat és az agy tevékenységét. Egyre tökéletesebben határozzák meg, hogy agyunk melyik része irányítja nemcsak gondolkodásunkat, hanem viselkedésünket, cselekedeteinket. Felismeréseik nyomán megszületnek a kémiai anyagok, orvosságok, amelyek befolyásolni tudják az agy egyes pontjainak a működését. Például a megrögzött bűnöző viselkedését orvossággal vagy agyoperációval meg tudják változtatni. Igenám, de lehet-e valakit arra kényszeríteni, hogy mesterséges utón megváltoztassák a hajlamait, köteles-e beleegyezni agyműtétbe. Kémiai szerekkel, esetleg műtéttel befolyásolhatják az ember felfogóképességét, intelligenciáját. Ez igy elsőre gyönyörű távlatot mutat, De ha az emberiség intelligencia-színvonalát mesterségesen sokszorosára növelik, vajén emberi lények maradnak az emberek? Az orvosok ma már ott tartanak, hogy gyógyíthatatlan, halálos betegségek esetén is meghoszszabbitják az életet. Mrs. Martineznek joga vane elutasítani az orvosi kezelést és követelni, hogy hagyják meghalni? Súlyos balesetek után a sebesült, aki már végleg elvesztette öntudatát, mesterséges táplálással, oxigénnel s egyéb módszerekkel még hónapokig elélhet. Viszont élet-e ez az állapot? A páciens olyanná változik, mint a villanykörte. Az áram táplálja, de ha a kapcsolót lekattintják, vége a fénynek. Ki mondja meg: itt az ideje, hogy a kapcsolóhoz nyúljunk és egyetlen mozdulattal megszüntessük az életet. Előrehaladt kísérletek folynak arra, hogy az élőlényt úgynevezett klinikai halála pillanatában “befagyaszszák” s később ismét áthozzák az élet stádiumába. Laikus hasonlattal élve ez körülbelül olyan, mint amikor a mormota felfüggeszti fontos életfunkcióit, álomba dermedve tölti a telet a földalati üregben és tavasszal életre ébred. A mormota-világnak nincs törvényekkel, erkölcsi tételekkel szabályozott társadalmi szerkezete. Az embernek van. Mi történik a “befagyasztott” ember vagyonával? Kiadják az örökösöknek? Férjhezmehet a felesége? Száz meg száz kérdés bukkan fel és itt van a jövő legegyszerűbb problémája, amihez nem kell fantázia, hiszen szemünk előtt zajlik. A betegségek legyőzése, a közegészségügy fejlesztése meghosszabbította az általános életkort, csökkentette a halandóságot. Gyönyörű eredmény! A tudomány joggal büszke rá. A gyönyörű eredmény azonban részben hozzájárult az emberiség tulszaporodásához, ami most rémülettel tölti el a tudomány embereit, akik meghosszabbították az életet. Merre haladjon tehát a tudomány? És meddig haladhat ? Ez már nemcsak szakmai, hanem etikai kérdéseket is felvet. Manipulálhat-e a tudomány az emberrel mint anyaggal? Nemcsak az egyszerű emberben merül fel ez a kérdés. James Watson a neves genetikus is azon a véleményen van, hogy ezekkel a problémákkal sürgősen foglalkozni kell, hacsak az emberiség egy napon nem akar rádöbbenni arra, hogy saját hozzájárulásával és közreműködésével elvesztette szabad választását és az ellenőrzése alól felszabadult nagyszerű erők játékszere lett belőle. Szerencsére — akármilyen ellentmondásnak hangzik — éppen a tudomány ébredt rá arra, hogy a tudomány működése valamiféle szabályozásra szorul. A vita csak akörül folyik: kire tartozzon a szabályozás, tudósokból álló testületre vagy más szakembereket is vonjanak bele. Ma már a tudósok közül sokan úgy vélik, hogy ezek a kérdések túlságosan egyetemesek és olyan nagy a jelentőségük, hogy nem lehet kizárólag tudósokra bízni. Van aki szerint a tudomány erkölcsi dillemmájának vizsgálatát szélesebb alapokra kell helyezni: bízzák nemzetközi testületre, amelyben tudósok, orvosok, szociológusok, a népességtudomány művelői, filozófusok, közgazdászok, teológusok, politikusok és jogászok tárgyalnák meg az élettannal kapcsolatos összetett, bonyolult problémákat. A milliós tömegek Amerikában és szerte a világén csak annyit látnak, hogy a ma tudománya szédítő magasságok felé kalauzolja az emberiséget, fél, hogy lezuhanunk és töprengve, ijedten kérdi önmagát: mi lesz veled ember? Van-e alapja ennek a félelemnek, arra csak a tudomány felelhet. Felelete azonban csak akkor lehet megnyugtató, ha az etikai kérdéseket sem mellőzi. Tudnál-e küzdeni verekedve, izmod feszítve bírókra kelni? rátaposni ellenfeledre s aztán nyugodtan aludni menni? Tudnál-e hunyó parazsakból föllángolni tűzze változva? vagy kiáradni önmagadból — tajtékzó folyó — zúgva, rombolva? vagy mint az orkán óriás szálfát földhözvágni az ellenséged, két kézzel megragadni a torkát? Ha különb vagy példázd ellentéted: vesd le vaspáncélod az, önzést, dobd magad áldozatul önként. SÁGI FAL
