Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-09 / 36. szám
Thursday, Sept: 9, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 7. oldal Beszélgetés a Chronika Hunéarorum-rói Irta: RUBY ERZSEBET Levelet kaptam Clevelandban lakó Éde3 Zoltán, régi és hűséges olvasónktól. Kérdezi, hogy az 1473-ban, Hes3 András műhelyében készült Chronika Hungarorum-ból hány darab készült, mennyi maradt belőle és a megmaradt példányoknak mennyi a forgalmi értéke? Már többször hallottam az említett kódexekről, de semmi egyebet nem tudok róluk. A nagy Lexikonok biztosan megemlítik, nekünk magyaroknak nem közömbös, felbecsülhetetlen értékű könyveket, amelyekben — Hess András szerint — “minden benne van”. Nekem csak amolyan kis kézilexikonom van és ezt azért említem, mert mint régiség, — érdekes. A kézilexikon ismertető anyaga 1870 évig terjed és 1871-ben Dr. Wekerle László szerkesztette. A Chronika Hungarorum nincs benne. Ellenben benne van a “Ghronique scandalause (Botrány Krónika). Úgy látszik ez fontosabb volt, mint a több kötetnyi kódexben irt magyarok története és történelme. Ez a botránykönyv annak idején öt kiadást ért meg. Hogy úgy mondjam Best Seller volt. A hírhedt pikáns könyvek eltűntek szereplőikkel együtt, akik koronás fők és arisztokraták voltak. Csupán két darab Chronika Hungárorum-ról tudok, egy-egy történetet. Az egyiket a levéliró Édes Zoltántól, a másikat Bartha Albert volt honvédelmi minisztertől hallottam. A Ií-ik világháború katasztrofális befejezésekor Budapest ostromában Bartha Albert lakását is bombatalálat érte, megsemmisítve az értékes berendezést. Az ostrom után Bartha is, mint a többiek, szétdult otthonukban használható tárgyakat keresgéltek a törmelékek között. Bartha Albert is két nagy kézitáskával felment az életveszélyesen lógó lépcsőkön a lakásába, hogy ami hasznavehető darab maradt, azokat összeszedje. Különösen a könyvtár sorsa izgatta, remélve, néhány darab értékes könyvet mégis csak talál. Ahogy belépett a nyitott tetejű, és oldalú romszobába, látja, hogy egy ember buzgón vájkál a kormos törmelékek között. Mellette egy nagy ruhakosár, telerakva mindenféle égett holmival. Mikor meglátta a belépő Barthát, dühösen rákiáltott: — Mit keres maga itt ? Azonnal távozzon, mert rendőrt hívok! A mindig nyugodt, békés természetéről közismert Bartha Albertet ez az arcátlanság most kihozta a sodrából. — Majd én hívok rendőrt, maga pimasz tolvaj. Ennek a lakásnak én vagyok a gazdája! — Ezt mindneki mondhatja, — szemtelenkedett a tolvaj. Ez a lakás az enyém, és ezt bizonyítani tudom. Ez már telitalálat volt Barthának, és balkézről úgy pofonütötte a vakmerő tolvajt, hogy az felbukott és — mint Bartha mesélte, — kirugdalta a lépcsőházba és ott eszenélkül szaladt le a lógó lépcsőkön a pórul járt tolvaj. — Nem találtam én az égett holmik között egyetlenegy darab ép tárgyat se, — folytatta szomorú visszaemlékezését Bartha.—Már nem törődtem a tönkrement és elhurcolt holmikkal, a szőnyegekkel, az ezüstökkel és festményekkel, — volt, nincs, mint magyar sorstársaimnak, és ez a közös veszteség ha nem is vigasztalt, de megnyugtatott, hogy nem én vagyok az egyedüli vesztes, hazánk fővárosá/nak polgárai között. De egyet, ma is sajnálok, a könyvtáram büszkeségét, a Chronika Hungarorum könyvet. Nagy vaskos, bőrkötésű könyv volt, művésziesen ötvözött csattal ellátva és a tartalmának kezdő fejezetei, művészies, színes iniciálékkal díszítve. A közel 500 éves könyv nyelvezete ma felbecsülhetetlen a nyelvészeknek. Ezt az egy darab kincset végtelenül sajnálom. A legendás könyvről a másik esetet pedig Édes Zoltántól tudom, aki erről levelet irt nekem. — Tulajdonomban volt, ha jól emlékszem, — írja Zoltán Bátyánk, 1915-ben egy kb. három mázsa súlyú láda, telve irományokkal, melyet nagyanyai nagybátyámtól, Dálnoki Nagy Bélától örököltem egy 160 holdas birtok negyedrészével. Az írások Édes Gergely nagyapám életmunkája és gyűjteménye volt. Értékes Írások voltak ezek, köztük Horatius teljes fordításban, öt példány. “Természet könyve” 1793 évi kiadásban és rengeteg levél Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Arany János, Tompa Mihály levelei, amiket az akkori irók írogattak egymásnak. Mikor még abban az évben Debrecenbe az uj lakásunkba költöztünk, a bútorokkal együtt a nagy láda irományok is útban voltak. Az apám, talán a háború miatt, embereinek kiadta a parancsot, hogy a ládát fel kell bontani és a tartalmát elégetni. A tüzhalálra Ítélt történelmi értékek között találtam egy szép nagy bőrkötéses csattos könyvet, a Chronika Hungarorumat. Gondoltam, úgyis elégetik és én pedig egy kis nyalánkságra vágyódva, elvittem a könyvet a Füveskert utcában lévő Harmathy Győző antikváriusnak. (Akkor volt Édes Zoltán 9 éves). Két koronát adott érte az antikvárius. Később ébredtem tudatára, hogy 9 éves fejjel milyen könnyelműséget csináltam és ma is eszembe van az elprédált ritka értékű könyv. Ennyit tudok a hires könyvről és azt üzenem Édes Zoltánnak, hogy több is veszett Mohácsnál, és tegyen úgy, mint az angol: “Forget about it!” GÖRBE TÜKÖR A SZERELEM SÖTÉT VEREM 1969 NYARA Kilencven fok volt árnyékban azon a szélcsendes augusztusi délutánon, amikor özv. Slágvort Jenőné rájött, hogy elsőszülött lánya Hilda jóvátehetetlenül beleszeretett egy Meredek Jóska nevezetű egyénbe. Ezért először úgy döntött, hogy az események hatására elájul, később azonban mégis jobbnak látta támadásba lendülni miből kifolyólag úgy felpattant mint valami farsangi petárda. — Miféle alakot szedtél megint össze? Ki ez a Meredek Jóska? Remélem nem valami linkóci, hiszen igazán itt volna már az ideje, hogy valami rendes partit csinálj. A barátnőid bezzeg már mind révbe értek. Babszi egy jónevü fogorvost szerzett magának. Csilla két esztendeje vendéglősné, nem is beszélve Joliról, aki egy zulukaffer törzsi varázsló hadmadik hitvese lett. És erre te nekem mindenféle Meredek Jóskákkal jössz. Mivel foglalkozik tulajdonképpen ez a Meredek Jóska? — Fagyialtos! — hunyta le szemét szemérmseen erre a kérdésre Hilda olyan megrendüléssel, mint aki megcsinálta élete nagy szerencséjét, melyre azonban alapjában véve nem is tartja magát méltónak. özv. Slágvort Jenőné azonban nem volt ezen a véleményen. — Fagylaltos! És ezt még ki mered ejteni a szádon! Hogy egy született Slágvort Hilda idáig jusson! Persze ez is jellemző rád! Fagyialtos! Ebből nem lehet megélni! —' De meg'lehet!-, — erősködött Hilda, mint. aki tisztában van a fagylaltos szakma minden fortélyával. — Jóska nagyon ügyes. — Lehűtelek én téged ne félj, nem kell ahhoz fagylaltos! Különben ha valóban annyira szeret téged ez a Meredek Jóska és tényleg el akar venni feleségül, akkor bizonyítsa be, hogy mindenre képes érted! Csináljon karriert! 1970 NYARA — Anyu, Meredek Jóska legény a talpán — állt az anyja elé majdnemhogy ujjongó lelkesedéssel Slágvort Hilda. — Karriert csinált, bebizonyította, hogy méltó hozzám! — Karriert csinált? — nézett fel erre a bejelentésre hitetlenkedve özv. Slágvort Jenőné, akinek mindig erŐ3 kétségei támadtak, ha valószinütlenül gyors és hirtelen karrierekről hallott. — Kocsija van? — Chevi! — És te még ezt mered meredek karriernek nevezni ? — De anyu, igazán nem lehet tőle többet kívánni? — De lehet! — vágott eléje minden további vitának özv. Slágvort Jenőné. — Majd akkor jelentkezz, ha ez a Meredek Jóska valóban komoly egzisztenciát teremtett. Addig nem mehetsz hozzá feleségül! 1971 NYARA — Na, mi van azzal a hires Jóskáddal? — érdeklődött hangjában leplezetlen undorral özv. Slágvort Jenőné, miután látta, hogy elsőszülött lánya már több mint egy hete vörösre bőgi a szemét. . — Hamburger standja van! — hüppögte Hilda, miközben könnyei összefolytak a szemét sejtelmesen árnyékoló festékkel, úgy hogy az arca furcsa benyomást kelthetett arra, aki először látta. Özv. Slágvort Jenőné azonban nem rökönyödött meg különösebben Hilda fekete csikós ábrázatán. Viszonylag már volt alkalma ugyanis az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt megszoknia a lányát. _ — És még mindig Chevi,n közlekedik? — Már rég eladta. Most egy Buickja van! — Na látod, ez a szerelem! — olvadozott a hir vétele után özv. Slágvort Jenőné, mint egy háromnapos indiáner, melyet gondatlan emberek augusztusi kánikula idején elfelejtettek jégre tenni. — Ha valaki igazán szeret valakit, akkor mindenre képes érte! Látod, ez a Meredek Jóska is egyszerű fagyialtosból felverekedte magát odáig, hogy ma már Hamburger Standja és Buickja van. Ez egy rendes, törekvő gyerek, most már semmi sem áll a boldogságtok útjába! — De azt hiszem, igen! — Micsoda? — Csak az, hogy most már nem akar elvenni 1 Bende Péter MI AZ IGAZSÁG? Hajnali négyet üt az óra. Kovácsné sírva virraszt. A férje még nincs itthon. Egyszer csak csörren a zárban a kulcs. Csöndben nyílik az ajtó. Kovács lép be. Az asszony kiugrik az ágyból. — Te szégyentelen! Már megint hol voltál? Kovács behúzza a nyakát. — Tudod, amikor 6 órakor hazatelefonáltam, hogy túlóráznom kell a leltár miatt, ájött a számlázásból a szőke Kissné. Majdnem 11-ig dolgoztunk. Megkért, hogy kisérjem haza, mert fél egyedül menni. A Városligeten át vezetett az utunk. Leültünk egy padra. Elmesélte az élete tragédiáját: a férje megcsalja az unokahugával. Vigasztalni kezdtem . . . Tudod, nagyon vérbő asszony... Fél éve vár egy férfira . . . Meg tudsz nekem bocsátani ? Kovácsné villámló szemmel: — Hazudsz megint, te csirkefogó! Mered tagadni -hogy mostanáig kártyáztál ? Ruby Erzsébet
