Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-02 / 35. szám
Thursday, September 2, 1971 MAGYAR BIKA1X5 15. cldftl 1 A háromszoros király Irta: BALOGH LÁSZLÓ A MAGYAR SZENT KORONA KRÓNIKÁJA: II. RÉSZ A magyar “szent korona” tulajdonképpen két korona . . . A hagyomány és a legendák szerint István, atyja halála utáni negyedik évben egy “Asztrik nevű főpapot küld II. Szilveszter pápához, hogy ál dását kérje, s hogy őt királyi koronával is megerősítse. A pápától kapott vékony, tiszta aranyból készült diadém abroncs-alakú, Jézus és tizenkét apostola képe díszíti: 1000 karácsonyán ezzel koronázták meg Istvánt. Ennek a diadémnak István halála után nyoma vész, állítólag azért, mert a királlyal a koronát is eltemetik. A másik korona 1074-ben bukkan fel. Salamon király csapatai a támadó besenyőkkel szövetséges görögöket ostromolják Nándorfehérvárott: a hadvezérek a király unokatestvérei, Géza és László herceg. A várat beveszik. Géza szavát adja, hogy a görögök bántatlanul elvonulhatnak, Salamon király viszont a foglyok halálát követeli. A vita a király és hadvezérei között trónviszályhoz vezet, a hercegek elűzik Salamont, az uj király Géza. Nem sokkal később Géza nándorfehérvári lovagiasságáért egy bizánci küldöttség koronát hoz ajándékba Dukasz Mihály görög császártól. A bizánci korona is aranyabroncs, karimáját, ormozatait zománcképek, drágakövek, igazgyöngyök díszítik. Gézát állítólag ezzel koronázzák meg, majd halála után öccsét, László királyt is. Karácsonyi János történész szerint a két koronát László egyesíti. Szerinte erre akkor kerül sor, amikor István királyt szentté avatják, s felnyitják székesfehérvári sirját. Kiemelik a pápai koronát is, de a tizenkét apostoli zománckép közül négy már sérült, töredezett. Ezeket kifürészelik. Marad nyolc apostol és középen egy kiemelkedő, Jézust ábrázoló kilencedik kép. Az abroncs mindkét végéről ismét levett két-két zománcképet a Jézus-kép szabad végeihez forrasztva kialakul a négy végével ivszerüen lehajló keresztalakzat. Ezt a görög korona belső oldalához illesztik, s a két koronából egy zárt korona képződik. László — magyarázza — azért egyesíti a két koronát, mert a pápától kapott diadém eszmeileg értékesebb ugyan, mint a bizánci, de sérülten, hiányosan nem használható, másrészt: ebben a korban már a zárt korona fejezi ki a fejedelmi függetlenséget. A korona tehát 1083-ban kapja jelenleg ismert formáját. Egy másik vélemény szerint viszont sokkal később és semmi köze nincs Szilveszter pápához, István királyhoz. E feltevés szerint az eredeti istváni koronának IV. Béla és fia, a későbbi V. István közötti hatalmi viszályban egyszer és mindenkorra nyoma vész: V. István fejére 1270 tavaszán egy alkalmilag készített koronát tesznek, amelynek alsó része valójában női korona, felső keresztpántjai pedig valamilyen ismeretlen rendeltetésű aranymüről származnak. Ez az a korona, amit az utókor a szent koronának vél . . . E magyarázat azért is érdekes, mert a köztudat csak az istváni koronát tekinti érvényesnek és csak azt fogadja el törvényes királynak, akit a László által egyesített “szent koronával” az esztergomi érsek koronáz meg. Ez a kettős követelmény sok bonyodalmat teremt, s egyik kiváltó oka a korona “viszontagságainak”. Abban az .időszakban, amelyről szó lesz, három király küzd körömszakadtáig érte, s a küzdelem hevében a koronát “súlyos megpróbáltatások” érik: elvesztik, letartóztatják, sőt: szentetlenitik . . . III. András az utolsó Árpád-házi király halála után a magyar trón egyik jelöltje a tizenkét éves Anjou herceg, Károly Róbert. Balszerencséjére Székesfehérvárott, ahol a koronát őrzik, nincsenek hívei, ezért Esztergomba megy, ahol az érsek valamilyen koronával királlyá koronázza. A rendek azonban maguk akarnak királyt választani, s nem Róbertét, hanem az ugyancsak tizenéves Vencel cseh herceget, őt már Székesfehérvárra hozzák, s a “szent koronával” László néven magyar királlyá koronázza — a kalocsai érsek. Tehát egyszerre két gyermekkirálya van az országnak: az,egyiket az esztergomi érsek koronázta, de nem a szent koronával, a másikat a szent koronával, de nem az esztergomi érsek. A bonyolult helyzetet azonnal kihasználja a pápa, bibornoki konzisztórium elé viszi az ügyet, s a kardinálisok — a szentszék Anjou-politikájának megfelelően — Károly Róbertét mondják ki jogos királynak. A korona viszont változatlanul Vencel kezében van. Sőt, nála is marad. Amikor ugyanis apja, a cseh király látja, hogy Vencel helyzete reménytelen (a római döntés után sorra elhagyják párthívei), erős kísérettel eljön Budára, s a gyerekkirályt egy ügyes csellel a koroüával és valamennyi koronázási jelvénnyel hazaszökteti Prágába. Károly Róbert egyedül marad a porondon, de a korona messzebb van tőle, mint valaha. Nem sok idő múlva a korona ismét felbukkan Magyarországon, de egy újabb trónkövetelő kíséretében ... Az időközben cseh királlyá koronázott Vencel ugyanis lemond a magyar trónról, de jogigényét, a koronát és a koronázási jelvényeket átadja rokonának, Wittelsbachi Ottó bajor hercegnek. Ottó herceg a krónikák szerint a koronát egy fatokba rejtve, a tokot nyergére szijazva, kíséretével elindult Magyarországra. Azt reméli, hogy Vencel párthiveit sikerül maga mellé állítania. Átkel a Dunán, Fischamend környékén poroszkál, amikor észreveszi, hogy útközben valahol tokostul elhagyta a koronát ... A rémült bajor azonnal visszafordul: ha nem találja meg, a remélt királyságnak visszavonhatatlanul vége. aligha szerez az országban párthiveket azzal a meglepő vallomással, hogy elvesztette István király koronáját . . . Megtalálja. Az országút sarában sértetlenül. Ottó később is szerencsés, egy csonka országgyűlés kikiáltja királynak, majd Székesfehérvárott megkoronázzák. A változatosság kedvéért őt a Csanádi és a veszprémi püspök. Ismét két király van . . . Mindkettő tábora a másik királyát tekinti “jogérvénytelennek”: I. Károlyé Ottót, mondván: amikor Ottó király lett, már volt törvényes király, Ottóé viszont Károlyt, aki nem törvényes király, mert nem István koronájával koronázták meg. Ottó ekkor végzetes hibát vét. László, erdélyi vajda felajánlja lánya kezét Ottó királynak, s meghívja bálványosi várába. Ottó a koronát is viszi, amit egyetlen percre sem ad ki kezéből. Esküvő helyett azonban börtön várja. A vajda elveszi tőle a koronát (a krónikák úgy Írják: “letartóztatja”), a királyt börtönbe zárja, s Ottó boldog, hogy hosszas huzavona után korona nélkül, de ép bőrrel szabadul. A magyar királyságból mindenesetre elege van, hazamegy Bajorországba. A korona most a vajdáé, Károly hiába kéri, a vajda szóba sem áll a királlyal. A pápa ekkor Gentilis bíborost küldi Magyarországra: szerezze vissza a vajdától a koronát. A bíboros sem jut semmire, sem Ígéretekkel, sem fenyegetőzéssel. Amikor a tárgyalások végleg megszakadnak, Gentilis bebizonyitja, hogy milyen rugalmas a vatikáni diplomácia . . . Egyszerűen kijelenti, hogy a szent koronát, mindaddig, amig a király kezébe, vagy a székesfehérvári káptalanhoz viszsza nem került “szentetlennek, eltilttotnak, elvetettnek” nyilvánítja. Csináltat egy uj drágaköves koronát, a papság és a nép jelenlétében megáldja, a magyar főpapok szentelt olajjal felkenik, Gentelis a pápa nevében átadja a királynak és az országnak. 1309 júniusában az esztergomi érsek ezzel a koronával megkoronázza Károlyt. Most> már ez az uj “szent korona”, nem a szilveszteriszentisváni másik . . . Csakhogy Károlyt ezzel a koronával változatlanul nem tekintik törvényes királynak. Nincs mit tenni, Gentilis — egyházi átokkal fenyegetőzve — ismét alkudozni kezd László vajdával. A hagyomány szerint László egyáltalában nem retten meg az egyházi átoktól, s hogy végül mégis visszaadja a koronát, az fiának, Benedek erdélyi püspöknek köszönhető, ő könyörgi vissza apjától. I. Károlyt 1310. augusztus 20-án harmadszor koronázzák meg, ezúttal az esztergomi érsek és a szent koronával. Kilenc esztendő alatt harmadszor lesz Magyarország királya. A keservesen megszerzett koronát Károly többé nem adja ki a kezéből: a fehérvári őrkanonokban sem bízik (száz éve a káptalan őrzi a koronát), hanem visegrádi palotájának kincsestárában tartja. Amikor elutazik Nápolyba, hogy előkészitse fia házasságát, odavissza vele utazik a korona is. (Folytatjuk) BESZÉL A MÚLT: MAGYARORSZÁG ; ELSŐ VASPÁLYÁJA 1846 júliusában a postakürt elnyújtott, dallamos szavába élesen hasított bele egy — Pest városában addig sohasem hallott — hang. Az első magyar gőzmozdonynak, a Budának a sípja volt ez, s jelezte: elindult a pesti pályaházból Vác irányába. Most 125 éve, 1846. julius 15-én futott be az első vonat a váci pályaudvarra. A szerelvény 8 kocsiból állt. Két, zászlókkal feldíszített mozdony húzta: a Buda és Pest. Leszámítva néhány perces időzést Dunakeszin, 49 perc alatt tette meg a 34 kilométeres utat. Az udvari kocsiban a nádor és a családja utazott. Rajtuk kívül még két hires vendége volt az első magyarországi vonatutazásnak: Széchenyi István és Kossuth Lajos. A feldíszített szerelvény délután öt órakor futott be a pályaudvarra. Dörögtek a mozsarak, zúgott az éljen. A pest-váci vonatközlekedés megindulásának, nyolcadik napján Petőfi is felszállt a szerelvényre. Élményeit Vas-uton cimü költeményében örökítette meg: ^^ jgj Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. Ezek a föld erei, Bennök árad a műveltség, . Ezek által ömlenek szét Az életnek nedvei. % * * * A váci vasútállomás uj külsőt kapott az elmúlt hetekben. v Nemrégen kettős ünnepet ültek. Julius tizedikén nagyszabású vasutasnap színhelye volt Vác. A MÁV Budapesti Igazgatóság területéről több százan érkeztek a Dunakanyar ipari városába. Julius 15-én pedig emléktáblát lepleztek le a Nyugati pályaudvaron és a váci vasútállomáson. Papp Rezső fí-e-m-o-r Két férfi beszélget: — Azt írja ez az újság is, hogy a dohányzás nagyon ártalmas az egészségre. — Tudom. Nem is olvasok újságot! ,
