Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-19 / 33. szám

10. oldal I MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 19, 1971 LEVÉL LENGYEL HONBÓL . . . Chopin zongorájánál... Irta: IVÁNI ZOLTÁN Nyári beszámolófélének in­dul ez az irás. De bárhogy akarnám tartani a könnyed­ség, az érdekesség felszínén, a mondanivalót, mindegyre mélységekbe esem. Igen, e pillanatban, amikor néhány napra Varsóba repül­tem át, az autóbusz már visz is, egy kis faluba. Amelynek neve “Zelazowa Wola.” Arról hires, hogy itt született: Cho­pin. S e minden egyebet fe­­leségessé tévő bejelentésen túl, csak csendet, zenét, meg­nyugvást kívánván, rájövök; a dolog nem olyan egyszerű. Elvégre, nem “szép zenét” irt ö csupán'. Hanem: jót! Értékmérő ez minden művészi alkotásra. Mert az ilyenekben benne van az igazság keresé­sének lángja is. S most, ami­kor a múzeumnak nyilváni­­tott szülői ház-nál leszállók, s előttem a lengyel parasztok gumiabroncsra átváltott egy­­lovas szekerükkel elporosz­­íkálnak, és a nyár melegében is, a mazowi síkság édes-bá­natos szele fut át a tájon, mi­előtt még belépnék bölcsőjé­nek színhelyére, megértem e “jó zene” nagyságát, értel­mét. Amelynek birtokában vi­lághírt szerzett a sors, “kom­­pozeur”-jének. Gyönyörű parkok, ösvé­nyek, bukszusok és évszáza­dos fák között lépdelünk. Amelyek nemegyikének koro­nája alatt, még ama napfény­re kitett bölcső is ringott. Chopiné! Csend van. Szépség és bé­ke. Amely talál a muzsikájá­hoz. És mégis, alatta csupa történelem, porosz-orosz, uj­­tporosz-osztirák-vsvéd stb. vi­szonylatban. Merthát Len­gyelország történelme s ben­ne ez a kis hely is, úgy egybe véve és az aki itt született, itt járt, itt alkotott, nem is tehetett mást, mint amit tett. — Miben? Iráni Zoltán — A zongorában . . . — És bánatosan lázongó szivében . . . Minden szerelem, udvarlás, széptevés zuhatagán túl is. Elvégre Párisból érkeztek ide szülei valamikor, és ő maga rövid húsz év után visszament oda. De a lényeg éppen ebben a rövid idő-fejezetben volt. Már ami az emberi érzést és a szabadságot illeti. Sóhajtanak a fák, és alat­tuk hallgat a tavi rózsákba sürüsködő tó vize. Lépteink­nek szinte visszhangja van, a nyári csendben. De nem so­káig. Mert ime, meglepő, to­vábbi autók érkeznek, és las­san rájövünk, hogy e külön­ben máskor múzeumi csen­dességet, most nyugati és ke­leti turisták látogatása, be­széde, nyelve teszi “zajossá.” Köztük magyaroké is. így, ilyen jóleső érzéssel ér­jük el a zsindelyfedelü házat. Amelynek négy-öt szobájában legalább egy-egy gondosan el­helyezett bútordarab mutat­ja híven, az akkori élet és JUHÁSZ FERENC AUGUSZTUS Te táltosok, háborúk anyja, vérrel és násszal habzó arany-kanna, te mámorok véres lova, zokogás fehér tébolya, zöld nősténykapu, virágzó asszony-kaptár, te lángoló mindenség-oltár, vak csillagtehén, tüz-ökör, kék kanca-bálvánv, égő* gyertyakoronás csillag-bárány, te csődör-viditó, te nagy csillag-átok, te csillag-okádó, rádkiáltok: vér vérnek jajja ne legyen, ember emberhúst ne egyen, vad embercsontot ne rágjon, szivünkön tojását madár ne költse! Add, hogy sorsát a Mindenség betöltse! És áldassék méhednek gyümölcse Augusztus, Tüz-Asszony, Énekek Földje, Ős-Vigasztalásom. Ős-Megmaradásom! Chopin személyéhez fűződő érdekességét. , Az előszoba. Amelynek egyik okmánya elárulja, hogy “eme ingatlan” Skarbek gróf valamikori tulajdonát képez­te. S itt lakott a lengyel Szo­­pa Miklós, aki később, 1740- ben, nevét Chopin-ra változ­tatta. Majd a könyvtárszoba. Melynek könyvei közt Racine szinháztudományi értekezését találjuk. A falon pedig egy­kori rajz hirdeti, amikor So­­bieszki János hadait a keresz­ténység védelmében utjának indítja, a török ellen. A következő szoba Chopin édesanyjáé. A zsiráfnyaku ódon zongorával. Amely el­lentétben a maival, a falon felfelé, függőlegesen nyúlt el. S csak a billentyűk álltak ki belőle, vízszintesen. Mert bi­zony ő is “zongoráit” néha, a grófurék “mindenese.” Aztán szobákon át, ahol Napoleon, a Reichstadti her­ceg és a kedvenc grófnék és nem grófnék képei díszítik a falakat, sokatmondó jelentés­sel a múltra, végre belépünk abba a legfontosabba, amely­ből ma is, minden vasárnap szárnyrakél a Chopin-muzsi­ka. Európai hirü zongoramű­vészek szereplése nyomán. A közönség pedig hallgatja el­bűvölően. A tornácra tömörül­ve. Az ősi fák alatt, a zenei élményt, a lényeget . . . Igen, a szobában előtérben Chopin zongorája, a falon háttérből az emléktábla 1810 febr. 22- ét hirdeti, születése dátumát. A zongora felett pedig, a “Po­lonaise” első kézirata kapja meg és inti áhítatra a látoga­tót. Egyszerűség jelzi a múzeu­mot. És hűség, a tényékhez. De lám, mi történik. Már nem törődve a további látni­valókkal, és azzal hogy Cho­pin rajzolni és festeni is tu­dott, a többi látogatókkal együtt kimegyünk az ősi kertbe. Az ott elhelyezett szobrához. Amely nagyon ha­sonlít az Ady-világgal szem­beni öklelődés mozdulataival ismeretes szobrához. És akkor mi történik? A legkedvesebb, amely tör­ténhetik a látogatók szivében. Egyszerre a múzeumból emberi ház lesz! Egyszerre csak a le és felsétálók, a pa­­donülők, innen-onnan feltörő beszédéből és énekléséből a múltból hirtelen jelen lesz... Magyar hangfoszlányok is fognak körül. Egyfelől idősebb, másfelől fiatalabb nemzedékből. Énekelnek. Asszonyok, leá­nyok, és turistatársaik. Az egyik hangfoszlány az 191Okörüli időből bizonyít­ja a nagy zeneszerző emléké­re irt könnyű dalocskában, hogy “vigyázni kell és nem hinni oly könnyedén, elvégre Chopin sokat szeretett”, — a másik évjárat pedig fújja egy későbbi Chopinra irt keringő népszerű dallamát: “Száz éve tán, több is talán” . . . Önkéntelenül tör fel a séta, a parkban őgyelgés közben az igazság: — Mit számit száz, vagy ezer év annak, aki Chopin volt történetesen? S aki a világ­­na kadta azt, mi az emberi­ség lényege. — Dalolni, szenvedni, élni, küzködni, szeretni. És e magyar hangfoszlá­nyokon túl, tudjuk mi, az ő szülőházát felkeresők, hogy ugyanígy van más látogatók és más népek hangfoszlányai­val. Ha ide elvetődnek. —,“Polonaise”, “Mazurka”, “egy ember”! — nézek az egyik korán lehulló geszte­nyefa levelére. Aztán kimegyünk a bűvös parkból. Egy fényképet hozok emlé­kül innen. Óceánon túl a visz­­szatérő táskámban. Mintegy jelezve, nyári ka­bátomban, zongorájánál, hogy “pincérként’ is szívesen ki­szolgálnám a “Szellemet”. Mely kis népek nagy igazsá­gában Chopin billen tyülejté­­sében nyer örökérvényű élet­értelmet. UJ CATERING A FERIHEGYEN BUDAPEST — A repülő­téri vendéglátás egyik, a ha­gyományos vendéglátóipari szolgáltatásoktól eltérő, de igen fontos része a catering tevékenység. A catering an­gol szó, vendéglátást jelent, ami a repülés gyakorlatában magában foglalja a légi utas ellátását étellel-itallal, aján­déktárgyakkal, újsággal. A repülőgépen utazó talán nem is gondol arra, hogy a ste­wardess által felszolgált éte­lek és italok elkészítése és ösz­­szeállitása fáradságos, jól szervezett munkát kiván, amelynek alapja a korszerű cateringüzem. A Ferihegyi re­pülőtéren átadták rendelteté­sének a Pannónia Szálloda és- Vendéglátóipari Vállalat és a MALÉV közösen létesitett uj cateringüzemét. Az uj utasvendéglátó 16 légitársaság napi tizezer uta­sának ellátására képes. Beru­házási költsége több mint 16 millió forint volt. A catering Mosolyogjunk ÉJSZAKAI VICC Éjszaka van, 2 óra elmúlt. Egy lokálban vagyunk. Már közeleg a záróra. Az egyik vendég több mint egy órája udvarol a bárhölgynek, aki valami oknál fogva szomorú. Minél többet iszik, annál rosz­­szabb a kedve. Egyszer csak megszólal: — A férfiak — nekem el­hiheti — állatok. — Ezt nem értem. Ha igy vélekedik rólunk, miért dolgo­zik bárban? — Tudja ‘ Isten. Talán azért — feleli a bárnő — mert mindig is szerettem az álla­tokat ... * * * ■, ! KEZDŐ HÁZIASSZONY A fiatalasszony először megy piacra a nászút végez­tével. Krumplit vásárol. . — Kicsit, vagy nagyot tet­szik? — kérdi az eladó. — Nem is tudom — vála­szol a fiatalasszony — egy olyan férfinek lesz, aki 42. számú ruhát visel ... , AJÁNDÉK Születésnapja van az asz­­szonynak. Egy nappal előbb megkérdi a férje: — Milyen ajándékot akarsz, drágám? Válólevélen kívül minek örülnél a legjobban?? napi 40!— 60 gép ellátása ese­tén 40—60, egyenként 80— 120 személyes “házon kívüli rendezvényt” bonyolít le, amelynek során a vendégek a szendvicstől az ötfogásos tel­jes italsorral felszolgált me­nüig minden fajta gasztronó­miai variációt megkaphatnak, figyelembe véve, hogy az utas lehet néhány-hóttapos bébi vagy vegetáriánus is. VASI EK0LÓGIA SZOMBATHELY — Szom­bathely levegőjének szennye­ződése ellen harcot indítot­tak a városban. A megyeszék­helyen jelenleg több mint 500 ezer négyzetméter a parkte­rület, kétszer akkora, mint tiz évvel ezelőtt, és az idén több mint 400 ezer facsemetét ül­tettek el a város északi és nyugati részén. Az erdők, zöldövezetek előnyösen befo­lyásolják a város levegőjének tisztaságát. A városi; tanács felülvizsgálta 62 üzem telep­helyét is, és határozatot ho­zott arra, hogy fokozatosan a város határába települjenek át. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom