Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-19 / 33. szám

Thursday. August 19, 1971 MAGYAR HÍRADÓ II. oldal 1 A PÁNCÉLSZEKRÉNY TITKA , ART BUCH WALD: LENNI VAGY NEM LENNI “Lenni vagy nem lenni” — ez a kérdés izgat manapság mindegyes angolt a Közös Piaccal kapcsolatban. Miután, végre valahára a Közös Piac hat tagja hajlandó felvenni Nagybritanniát, az angolok egyáltalán nem biztosak ben­ne, hogy tagjai akarnak lenni a klubnak. Valójában minél több angollal beszél az ember, annál több érvet hall, amelyek mind azt bizonyítgatják, mi­ért kell Angliának kívül ma­radnia. Természetesen és főleg eme érvek mögött az a féle­lem húzódik meg, amit az an­golok a kontinenssel szemben mindig is éreztek. Ők soha­sem akartak egy tálból cse­resznyét enni a kontinenssel. Többek között ilyesféle aggá­lyokat hallani: “Ha Británnia csatlakozik a Közös Piádhoz, a végén az angol gyermekek is bort fognak inni reggelire a zabpehelyhez, mint a fran­ciák”. Vagy “mindenki kény­telen lesz hegyes facipőt hor­dani, mint a hollandok” és “Kénytelenek leszünk fel­hagyni a teaszünettel, hogy konkurálhassunk majd a né­metekkel.” De természetesen vannak mélyebbszántó okok is amiért az angolok, miután befogad­ták őket, nem akarnak tagja lenni a klubnak. Határozottan félnek, hogy ha Anglia csatlakozik a Nagy Hathoz, akkor polgárai kény­telenek lesznek az utca má­sik oldalán hajtani. Nemcsak arról van szó, hogy a kocsi kormányát át kell majd sze­relni a másik oldalra — habár ez sem kis probléma, de fenn­áll az a veszély is, hogy a köz­lekedési balesetek megtizede­lik a szigetország lakosságát a szisztémaváltozás idején. Itt az az általános felfogás, hogy ha Británnia szerves ré­sze lesz a Piacnak, akkor nem Angliában, hanem a többi or­szágokban változtassák meg a közlekedés irányát. Mint azt a szállodám portá­sa logikusan kifejtette: “Minthogy mi engedményt tettünk a sajt kvótával, most rajtuk a sor engedményt ten­ni a hajtással.” Mintha mindez nem lenne elég gond, van egyéb is. Az angolok attól is félnek, hogy ha Anglia társasviszonyba kényszerül a kontinenssel, fel­vesz majd sok piszkos fran­cia szokást, mint például a dé­lutáni szerelmeskedést más feleségével. “Ami bennünket naggyá tett,” mondja egy brit bará­tom, “az, hogy miközben a franciák délben teletömik a gyomrukat a délutánt pedig ágyban töltik a szeretőikkel, addig mi dolgozunk a gyára­inkban és a farmjainkon és az irodáinkban Istenért és a ha­záért. Őrültség lenne elfogad­ni egy olyan rendszert, amely fontosabbnak tartja a szexet a nemzeti össztermelésnél.” Az egyik angol hölgyisme­rősöm azt mondja, hogy nem annyira a franciáktól, mint az olaszoktól fél. “Ha csatlako­zunk a piachoz, az angol nők kénytelenek lesznek kifejlesz­teni mellbőségüket, hogy kon­­kurrálhassanak Sophia Lo-KERESZTNÉVI -A családnevek eredetének kutatása sok érdekességet és meglepetést tartogat szá­munkra. Például sok olyan is­mert nevű, hires ember — iró, politikus, művész, tudós stb. — élt és él a nagyvilágban, akinek családneve eredetileg és elsősorban keresztnév, csak nem vesszük észre, nem gondolunk rá. Az alábbiakban mi is be­mutatunk néhány ilyen köz­ismert“ keresztnévi” család­nevet. A német Luther Márton családneve például a Lothar (nálunk: Lotár) keresztnév változata, Rilke osztrák köl­tő pedig családnévül a Rudolf név sziléziai változatát kapta. Corneille, a francia klasszi­kus tragédia megteremtője a Kornél francia formáját vise­li családnévként. Daudet, a 19. századi realista prózairó neve a latin Deodatus (ma­gyarul : Deodát) keresztnév­ből ered. A mozgalmas életű költő, Rimbaud neve a német Reimbold, Reinbald kereszt­név egyik francia változata. A nagy impresszionista szob­rász, Rodin neve a Rudolf egyik francia megfelelője. Romain Rolland Nobel-dijas regény- és drámairó család­nevében már a magyar olvasó is fölismeri a Roland, Loránd, Lóránt keresztnevek francia rokonát. Az angol családnevek kö­zött is akad bőven hasonló. Verne Gyula Grant kapitá­nyának családneve a magyar Grácián angol testvére. James Watt angol technikusról tud­juk, hogy a modern gőzgép megteremtője volt. Családne­vének a megteremtéséhez vi­szont a germán Walter (ná­lunk: Valter) keresztnév já­rult hozzá. Említsük meg még végül rennel és Gina Lollobrigidá­­val. Egyetlen angol nő sem remélheti, hogy sikeres ver­senyre keljen egy olasz nő keblével, ha eltörlik a tarifá­kat.” Az általános vélemény az, hogy az Európai Közös Piac csak bajokat jelenthet Britán­­niának. A meghitt “pub”-okat az espresszók váltják fe,l a sört hidegen fogják felszol­gálni és előbb-utóbb a pápa fogja szerválni az első labdát a Wimbledon-i teniszbajnok­ságon. London, 1971, augusztus hó- CSALÁDNEVEK Joszip Broz Tito Broz csa­ládnevét, amely az Ambrosius (Ambrus) név szláv változa­ta. Dr. Ladó János HUMOR PROFESSZORNÁL A hires professzor egy új­gazdag gyárost vizsgál és be­fejezésül a következőt közli: — Lényegében csak egyet­len tanácsom van. Önnek azonnal abba kell hagynia a dohányzást. Ha viszont erre nem képes, ajánlhatok egy belgyógyást, aki megengedi... * * * LESZNEK TANUK IS — Hallom, hogy tanulsz kocsit vezetni. Nem hiszem. — Nem hiszed? Lesznek tanúim is. Várj csak pár hé­tig, amig kijönnek a kórház­ból . . . * * * HÁZASSÁGI VICC Az asszony felsóhajt: — Mikor elvettél, figyel­mes, gondos és udvarias vol­tál. A férfi:, — Ez lett belőlem a tiz esztendő alatt, amelyet veled töltöttem el . . . * * * OKOS KISFIÚ A tanító: — Ha tartozik a mamád 85 fonttal a mészáros­nak, 120 fonttal a fűszeres­nek, 75 fonttal a szabónak és 90 fonttal a zöldségesnek, összesen mennyit fog fizetni ? A kisfiú: — Semennyit. Eb­ben az esetben inkább elköl­tözünk a kerületből. Az egyik brüsszeli bank pán­célszekrényében értékes régi képeket őriznek. A képeket nem csupán őrzi a bank, ha­nem, ha szükséges, restaurál­ta^ a is. A legutóbbi karban­tartási munkálat alkalmával a restaurátor művész, Albert Pirotte, az egyik ott őrzött oltárképről azt állapította meg, hogy Raffaellonak, a nagy reneszánsz festőnek egy régen eltűnt oltárképe, ame­lyen a Boldogságos Szűz lát­ható. A képet megnézték londoni szakértők is és szerintük egy másik nagy olasz festő, Ange­lo Bronzino egyik képének Budapesten nemrégiben alakult meg egy különös klub: a Magyar Honvédelmi Szövet­ség Zrínyi Miklós Történel­mi Haditorna Klubja. Néhány érdeklődő fiú és leány buz­galmának köszönhető az uj klub megalakulása, melynek célja a lőfegyvert megelőző idők magyar 'harcászata tör­ténetének megismerése, és méginkább: gyakorlati bemu­tatása. , A klub tagjai azt tervezik, hogy bemutatókon ismertetik meg a nagyközönséggel a ma­gyar történelem különböző harcászatát; először az egy­szerűbben megvalósítható gyalogos, később a bonyolul­tabb, nehezebb lovas haditor­nák megrendezését. Ez utób­biak közül a legérdekesebb: a lovagi párviadal, a lovagi tor­na. Magyarországon a lovagi intézmény a német, francia, olasz és spanyol földről be­vándorló lovagok nyomán ter­jedt el. A magyar harcos tár­sadalmi elemek felső rétege tőlük vette át a lovagi hadi­­technikát, és a 12. században már a lovagi fegyvernem a magyar király fegyveres ere­jének legdöntőbb — bár nem a legnagyobb létszámú — ré­sze volt. A nomád könnyülo­­vas hagyományok sem tűntek el egészen, sőt a nomád kunok betelepülésével teljes értékű lovas pásztorkatonákat nyert a királyi haderő. A lovagi szemléletű Anonymus már ar­ról beszél, hogy Árpád vitézei “tornát” rendeztek, mig az if­jak más része pogány szokás szerint ijjal és nyillal ját­szott. (Ez természetesen Ano­nymus saját korára — a 12. század második felére — jel­lemző, semmi esetre sem a honfoglalás idejére.) Az első ismert lovagi tor­nát Magyarországon 1220-ban Pozsonyban tartották. Ezek­másolatáról van szó, amely­nek eredetijét a washingtoni Nemzeti Képtárban őrzik. Pirotte nem hagyja magát. Adatokkal bizonyítja, hogy valóban Raffaello képét ta­lálta meg, amelyet a nagy művész 1508-ban festett az egyik sienai templom részére. A kép teljes háromszáz évig lappangott, amig Friedrich Sternchen, a szentpétervári cári muzeum szakértője fel nem fedezte. Az első világhá­ború alatt a szakértő özvegye vitte Brüsszelbe és 1928-ban adta el mostani tulajdonosá­nak. nek a tornáknak fénykora az országban a 14. és 15. század. Az Anjouk, Zsigmond és Má­tyás korában rendszeresek voltak a lovagi tornák Budán és Visegrádon. A tornákon a királyok személyesen is részt vettek. Károly Róbert 1319- ben, Hont-Pázmán nembeli Istvánnak, kinek lovagi tor­nán három fogát kiütötte, kárpótlásul három falut ado­mányoz. Jó Fülöp burgundi herceg főlovász mestere, Bertrandon de la Brockquiére 1433-ban Zsigmond budai vá­rában látott lovagi tornát. Mátyásnak Beatrix-al való mennyegzője alatt 8 ízben rendeztek lovagi tornát, me­lyeken magyar, cseh és né­met lovagok csaptak össze. Mátyás király maga is részt vett viadalokon, — Galeotto leírása szerint Holubar cseh lovagot gvőte le, Bonfini pe­dig Svehla cseh lovag elleni győzelméről számol be. A Történelmi Haditorna Klub tagjai egyelőre még — páncél, sisak, pajzs és egyéb harci eszközök híján — pusz­ta karddal, ijjal és nyillal gyakorlatoznak. A Magyar Honvédelmi Szövetség támo­gatja a Klub elképzeléseit és — a Haditörténeti Muzeum közreműködésével — Ígéretet tett arra: beszerzi a legszük­ségesebb “lovagi fegyverze­tet”. Ezek birtokában a ta­gok már feleleveníthetik a ré­gi korok szokásait és 1972 tavaszán megrendezhetik az első 20. századi lovagi tornát, amely valamikor lényegében ugyanazt a célt szolgálta, mint manapság egy-egy had­gyakorlat . . . Terjessze lapunkat BUDAPESTI RIPORT EGY KÜLÖNÖS KLURRÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom