Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-27 / 21. szám
10. oldal MAGYAR HU? ABC Móra Ferenc halálos betegségében állandóan búcsúzott környezetétől, munkatársaitói. Megsiratta a szegedi pusztát is, ahol mint régész •olyan sokat dolgozott. Dombokat turatott fel ősök után kutatva; földbe süllyedt téglaromokat errifelt ki, hogy régi klasti'omokról regélhessen. Gondolataiban elbúcsúzott a jó szegedi néptől, a szorgalmas tanyai lakóktól. A letűnt betyárvilágot elmúlásában is ostorozta, nem szívlelte a hires betyárokat: Veszelkák (hárman voltak), Kárászok, Vétrók és a többieket. Különösen egy betyárivadékot gyűlölt, Veszelka* Jánost. Ez a hires betyár a szegedi tanyákkal határszomszédságban lévő Kömpöcz pusztán lakott és nagyapjának és apjának összerabolt pénzéből itt egy hat száz holdas birtokot vásárolt. Mintagazdasága volt, mivel egy minden hájjal megkent "s minden uraságtól kirúgott facér intéző tanácsát betartva, virágzó gazdaság lett! ‘ Közcélokra bőkezűen adakozott, s mert a pénznek nincsen szaga, reputációjukat féltő urak, titokban igénybe vették anyagi segítségét,egyegy váltó aíáirásával. Móra Ferenc, az 1848-as szabadságharc után bujdosó , Kossuth katonákról “szegény legényeknek” minősítve, akik futó és kapcabetyárok voltak, ezekről megértőén és megbocsájtóan irt. Ellenben a banda vezérekről irva, elfogultan túlozta gaztetteiket. A Veszelka betyárivadék kömpöczi birtokos apja és nagyapja nem öltek embert, -s rablásaik hadjáratában valóságos stratégiai kiszámitás-sal dolgoztak. Egy Veszelka Imre nevű főbetyár, megölt egy csendőrt, s halálra is Ítélték, de ügyes kezek által -a kivégzés előtti éjszakán megszökött, s eltűnt a kör* nyékről. A másik két Veszelkát hosszú üldözések után •fogták el. Ráday Gedeon, • majdnem elevenen nyuzatta meg őket, s még se lehetett — az akkori törvény szerint — halálra Ítélni. Ez a két zseniális betyár nagy pusztítást vitt végbe a marha csordákban és a juhnyájban. Uradalmak legelésző marha állományát minden ellenbeavatkozás nélkül, szervezet “munkatársai” elhajtották. Még akkor is bottal ütötték a nyomukat, amikor a marha- csorda valahol a Dráva mentén delelgetve, a betyárok szerb kupecekkel alkudoztak. Nagyba ment a vásár, s állítólag maguk az uradalom al•kalmazottai voltak a segítőtársak ... A BETYARIVADÉK E sorok írója, magam is találkoztam a Veszelkák leszármazottjával : Veszelka János kömpöcz-pusztai nagybirtokossal. Évi illetmény-szabadságom egyik felét, mindig Szegeden töltöttem a barátnőmnél. Azt mondja a barátnőm, hogy vasárnap kikocsizunk Kömpöczpusztára, a hires betyárivadék: Veszelka Jánosékhoz. — Jaj Istenem, — sóhajtottam. — nem akarok én betyárivadékkal bratyizni. — Mit jajisténkedsz itt! Veszelkának nagy 7 becsülete van a szegedi uraknál. Most ünnepli ötven éves házassági évfordulóját, s az aranylakodalomra kizárólag városi urakat hivott meg. Nagybátyám, — hiszen ismered — Wolf, Szeged város tjsztiföorvosa is hivatalos és vele'megyünk ki, még pedig a város kocsi» ján. Bácsikámnak, Somogyi Szilveszter polgármester. minden alkalomra rendelkezésre bocsátja a város hin tóját. Másfél órai kocsikázás után, pedig a szilaj paripái: ugyancsak vágtatva rúgták a port, megérkeztünk Kömpöcz-pusztára. A Veszelka tanya háromszorosan volt körülültetve akácfákkal. A tanyába vezető hosszú utát magas jegenyefák kéretezték be. Ä ház régimódi kúria volt; a nyitott folyosó• oszlopai glédábán állva, mintha őriznék a ferde utakon szerzett vagyont... A berendezés nem hasonlított az uj-gazdagok és a nagygazdák kevert bútoraihoz, sem a rutinos Ízléssel berendezett úri lakáshoz. A hatalmas, teremnek is mondható szobák fehérre súrolt padlóján, a zöldzsálugáteres ablakoktól akváriumi homályban, télikörte dombok és sárgadinnye hegyek voltak felhalmozva. Itt nem parádéznak. Ellenben a szomszédos két nagy szobában hatvan személyre terített két hosszú asztal roskadásig megrakva kristályokkal és ezüstökkel. A két ellentétes állapot megmutatta az igénytelen ember jólétét és a dicsekedés rikító pompáját. Az aranylakodalmas pár ugyancsak kiöltözött a nagy ünnepségre. Veszelka — óh egek! — fekete lovagló ruhában volt, a-bricsesz nadrág belső két oldalán áz ismert nagy szarvasbőrfoltok éktelenkedtek. Ezt igy rendelte a szabónál, mert igy látta az Irta: RUBY ERZSÉBET alberti-irsai Szapáry gróf vadászruháján, de hát az skótkockás kelméből volt és megfellebbezhetetlen angoivadász kosztüm. Veszelkáné asszony drága brokátselyemből készült fűzőid ruhában feszitett, de feketeselyem kötény volt elébe kötve, mert hát Ő ezt a gazdasszonyi díszt holtáig viseli. Ruby fcrzsébet Megérkezésünkkor már 30k vendég volt együtt, kint az udvaron a hatalmas sátorban. Ott voltak Szeged városi tisztviselők,, a polgármester kivételével, mindnyájan. A kiskunmajsai főjegyző, orvos, ápátur, a kisteleki csendőrkapitány, mérnökök a környékből. Mikor nagy habozásai kezeltek egymással, összekacsintottak: — Na iám, Te is eljöttél? — vagy: — Hát Te is itt vagy? — Hiába na, a pénznek nincs szaga. Vacsora alatt az elmaradhatatlan szónoklatok és cigánymuzsika emelte a hangulatot. Vacsora után megint kivonultak a sátorba, ahol már kis asztalok várták a kártyázókat, s bent a körben táncoltak. Többen a szőlőlugas alá ültünk, s ott aztán összebújva, megtárgyalták Veszelka családfáját, mintha a megjelent urak magukat mosnák, hogy eljöttek. A kisteleki főszolgabiró ezzel végezte be mondanivalóját: — Hát igy vagyunk uraim. Veszelka vendéglátónk őseiből por lett, a porból fü lett és a füvet lelegelte a tehén és ebből tej lett, amelyet Ti megisztok. — Sántít, sántít — nevetett Wolf főorvos. — Nagy tévedésben vagy barátom. Te ezt a hosszadalmas anyagi körforgást néhány év alatt intézed el, holott néhány ezer év munkája szükséges ahhoz, hogy a meghalt Veszelkákból, az általad felsorolt utón és módon, iiditő tej legyen. Harsány nevetés és pohárkoccintás. Wolf főorvos, aki néhány hónappal azelőtt Amerikában járt, folytatta a vitát, de előbb szétnézett, hogy az ünnepelt gazda nincs-e közelben? Épen most járja a csárdást, ugyancsak rázza a kömpöczi szép tanítónőt. Mondhatom nektek. — kezdte Wolf, — Veszelka -Jánosunk ősei semmivel sem voltak rosszabbak, vagy bünösebbek, mint azok a termelők, — Amerikában láttam, — akik megsemmisítették a termést, hogy ezáltal felverjék az árát. Miért néztek rám felháborodva, hitetlen " Tamások? Én nem iszom bort, nem mondhatjátok, hogy a bor beszél belőlem. ‘ — Csak folytasd, nagyor érdekel, — szólt a kistelek: ügyvéd. — Ez igy volt! Sok szegény ember felvett volna az árokba vagonszámra öntött narancsból csak egyet is. De azt leöntötték petróleummal, hogy hasznavehetetlen legyén. Azután százával vágták le a sertéseket és elásták, hogy drágább legyen a sertéshús. Most azt kérdezem : kit károsítottak meg ezekkel az embertelen eljárásokkal a termelők?;Ugye, hogy a szegény embert ? Ezzel szemben a betyárok zsiványsága - csupán a gazdagokat érintette. Onnan vittek, ahol maradt is. És a lopott jószágból juttattak a szegény embereknek is. Ezt nem írhatjuk a betyárok javára, hogy emberségből tették, de ajándékozásaikkal lekenyerezték a szegény embert, segített nekik az üldözéseknél. Megbeszélt jelekkel adták a bandának tudtára, hogy veszélyes zónába kerültek, csendőrök pásztázzál: át a vidéket. Azért mégsem volt ez ártatlan cselekedet, •— szólt közbe az ügyvéd. — Jog szerint az elidegenített tulajdon ... — Ki beszél itt jogról? — szakította félbe Wolf. — Én is tudok annyit, hogy a rablásnál. ha gazdagembert rabolnak ki, a lényeg ugyanaz, mintha a szegény ember egyetlen jószágát hajtanák el. Csupán a kivitel más. Már pedig a lényeg a fontos, nem pédig a forma és az eszköz, hogy hogyan is oldják meg a lényeget. No, no, ne felejtsétek el, — mondta Komáromy Károly majsai főjegyző, — ha egy Ráday Gedeontól üldözött fu- 1 tóbetyár elemei egy birkát, s elfogják, azt három nap múlva felakasztják. És azok a termelők ott messze Amerikában a termést megsemmisítik, kutya bajuk sincs, holott mérhetetlen kárt okoztak ezzel az államnak és a polgároknak. — Úgy van! — kiáltotta Wolf főorvos. San Francisco kikötőjében az akkor induló. hajókat kávéval fűtötték, hogy ezzel felemeljék a kávé árát. —»"A"kávé nem ég, mint a szén, vagy a fa, — hörten-. , tett bele a szolgabiró., — Hát nem ég lánggal, az biztos, de úgy hányja a tüzes szikrát, mint a heidér-ménkü. A parazsa tüzesebb, mint a tölgyfa parázs. — Felfordult világban élünk, szólt a majsai postamester. Az erény és a.. bűm egymással boszorkáitytáneot >; járnak. — Hát ez elég lírikusán . hangzik; — nevetett a szolgabiró.- — A kapzsiság mindig találékony volt. — mondta tovább Wolf. Nézzük a törökhadjáratokat Magyarországon: De sok magyar embé* meggazdagodott a török foglyok kiváltásával, — akik aztán a kiváltott foglyokat el-adták rabszolgáknak. Például Lőcsén a hires Blum család ősé, Blum Mihály milliomos lett a török rabok üzérkedésével. És ennek , a Blum Mihálynak az utódai gazdagságuk révén nemesek. lettek, mert az óriási vagyonból. néhány forintot áldoztak a “haza oltárára” s ezért nemesi címet kapva, utódaik mellü ket fészitve írják alá nevüket : ... “Kis és Nagy alsó de felső Blum ez és ez.” — Bizonyos nemesi előneveltet fenntartással kell kezelnünk. És minden becstelenség a boldogság keresése és megtalálása miatt van, — kiál tott a majsai főjegyző. Az ember valamilyen uton-módon boldog akar lenni, rablás vágy gyilkosság árán is, de boldog akar lenni! Hohó! — Kiáltott Wőlf. - Melyik bomlottagyu talált* ki, hogy az ember boldogsága ezen a földön a vagyontól függ! Vagy ami még bőm-' lottabb gondolat, melyik őrült találta ki, hogy az emberi boldogság, a vagyon arányos 'elosztásától függ? Lerombolhatják az egész társadalmat ezek az ámokfutó forradalmárok, s felépíthetnek helyébe egy másikat, amit elképzeltek, azzal a biztos tudattal, hogy mindenkinek kijár majd a maga vajaskenyere. A nagy vagyonok elherdálásá val, egy jottányival sem te( Folytatás a 11-ik oldalon) , Thursday," May 27. 1971
