Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-27 / 21. szám
■Thursday, May .27, 1971 MAGYAR HÍRADÓ ll.oMnJ ' TAVASZI ELÉGIA ART BUCH WALD: A WASHINGTONI SZAKÉRTŐ Irta: IVÁN! ZOLTÁN 'Kézmér jóképű, csinos férfi volt. S még hozzá, megáldva minden más egyébbel: nagyszerű társalgó a társaságban. vagy ha éppen kell, hangulatkeltő, szórakoztató, a legújabb tréfák előadásán túl, már-már színészi bravúrnak is beillő rögtönzésekké1, utánzásokkal. S ezen túl, tánccal vagy muzsikával mindig rendelkezésre állóan. Mi baj lehet ilyen esetben? — gondolták a felületes szemlélők. — Igen, igen, valóban semmi. Mindent elérhet amit akar. És mindig a dolgok? kezdeténél — de csak annál — ismétlődtek ama bizonyos “dón juan’ ’-i megállapítások személyével kapcsolatban. Hazudni lehet. De nem sokáig. Lám, a ravasz és fölényes hitegetőkkel ellentétben, még az ilyen álsikeres Kázmérok esetében sem. Mert akik hosszabb időn át szemlélhették a körülötte folyó dolgokat, meglepetve tapasztalták, hogy Kázmér, a lendületes kezdeten túl, csaknem mindig .valahol, valami miatt elakad, egyedül marad. És tulajdonságainak e nagyszerű aduit soha sem tudja úgy kihasználni, hogy legalább a mindennapi élet sokszor igen szépen csillogó filléreire be tudná váltani. A nők ránéztek. Bálványozták. S érzéseik jellemzésére legyen annyi elég, hogy eleinte, mig bizalmasabb bókokat vártak tőle, őt teljes' klasszikus “Kázmér” nevén szólították. De később, mikor elmaradt részéről az a bizony os~v árva várt támadás,, a ' női hiúságok megvédésére, hirtelen-átmenettel már csak úgy- mint- valami bohó kisfiút, vagy nevetésre ha méltó .és bolondos alakot, “Kaziká”imk kezdték becézni, mink olyat, akit férfi alapon nem kell komolyan venni. , c Ez azonban nem helytálló. ■Mert Kázmér úgy tettrekészségében mindig helyt tudott volna állni. ■Dehát a volna; az csak: volna! S annyi mégis igaz a- ba jok közül, hogy Kázmér bizony gátlásokkal küzdött. Élete két részre szakadt. Ezen a téren. Ha meghívták valahová, könnyű volt ismerkedni. De ott állt előtte a grál-lovagi kötelesség. Ne éljen vissza a meghívással. Már ami a társadalmi “illik” és másfelől, a “betyárbecsület” fogalmához tartozik: Meghívóival, barátaival szemben. Még akkor is, ha egyedülálló valaki akadt, mit lehet tudni, holnap, hogyan alakulnak a dolgok ezzel? S akkor, fejére olvassa a házibuli, vagy az éjszakai pendlizés őt invitált vezetője: azért még sem szabad igy bánni Mancikával! Ha' pedig magában jártkelt és utón útfélen nélkü-Iváxü Zioila» lözte ama. meghivási segédeszközt, ismerkedés terén, bizony minden készsége tudatában. is fiaskót mondott. Nem jött volna ki az ajkán, — ha keresztre, feszítik is — valami találkozásszerü alkalommal, hogy szóljon. Hogy Kinyögje, fűszeresnél, vagy busz-megállóknál sem, hogy “segíthetek falán cipelni a csomagot,” hogy “kérem szívesen váltok én, ha nincs aprópénze.” És így tovább. Mindig olyankor, amikor már az élet maga segitett volna, eléje tálalva ezeket. Nem. és nem. Valamiért? Ki tudná megmondani. De az bizonyos, hogy a gát- 1 lások mMdig csak a csinos nők esetében jelentkeztek Kázmérnél."-Mert akkor feltételezhetővé és átlátszóvá . vált. hogy .mit mit akar ez a férfi? Tehát, esetleg Kázmér is .,. pe ha valami koránál, vagy7 elesettségében szerényebb külsejű valakivel történt meg_ a találkozás, Káz_rp,ér hihetetlen bátorsággal ajánlatta fel szolgálatait és kisérte ide-oda, haza is, az arra „szorulókat. Most pedig, ha már ideérkeztünk a nyájas olvasókkal, mondjuk ki-együtt, hogy úgy látszik, Kázmér — érzései mélyén’ — nagyon becsületes és tiszta ember volt. Aki még a látszatától is félt annak, ha valakinek azt mondja: “tetszik nekem”, hogy ráförmedjenek: szemtelen ! Még akkor is. ha éppen ezt. várták volna tőle. Mert lám. olvassák csak tovább, most Kázmér megint egyedül van. E szép ragyogó tavaszi estén. És egyedül is lép ki sétára, a felhőkarcolók között. Kivel elegyedne szóba mással, mint akit már ki sem lehet kerülnie. A vele egy házban lakó Lia mamával. Úgy mennek el együtt a sarokig. Hosszu-hosszu időn keresztül tudja már Lia mama, hogy Kázmér reménytelen eset. Ugv magára nézve. Mert ha először meglepetve is pillantott a csinos férfire, lelohasztotta később őt Kázmér zárkózottsága. Legutóbb egyszer lángra is kapott volna, vele szembe. Amikor egy nagyon csinos asszony érkezett távolról. És Kázmérhoz feljárt. De arról is, kiábránditóan kisült később, hogy Kázmér régi elvált felesége volt. Most lám, Lia mama mégis valami miatt, talán a tavasz fuvallatától hajtva, még érdekein felül is, hajlandó bölcs tanácsokat osztogatni Kázmérnak. És éppen aközben, hogy Lia mama két gyönyörű! japán pincsi kutyáját vezeti, imigyen oktatja Kázmért: — Maga annyit jár társaságba, nemde? S mégis mindig egyedül van. — Igen -— feleli Kázmér, — szavaira figyelve. — Dehát értem én magát. A meghivás kötelezettségek} kel jár. Nem is az apró ajándékokra értem. Hanem arra, hogy nem lép szabadon. Azokkal szemben, akiket ott megismer. A meghívók miatt. Elvégre, soha nem lehet tudni, mi lesz a sorsa egy ismeretségnek ... — Igaza van! — kiáltott hirtelen Kázmér — de miért mondja ezt nekem? — Miért, miért? — .állt meg Lia mama, amíg kiajnározték magukat ölebjei. — Nos? — Kázmér. tartson kutyát! — Kutyát?... — Igen kutyát, — És milyent? — Akármilyent. — Minek? És akkor Lia mama, tavaszt ingerlő kacagással felelte : — Igen, a zavartalan is merkedés érdekében! Két póráz,.. . két kutya,... két ember,... férfi és nő ... — És és és ... — kapott homlokához Kázmér. —- Majd megszólítják egymást ők, a kutyuskák. Maga helyett! A többi jön magától a gazdájuk között. Semmi kétség afelől, hogy Washingtonban élő diplomatákat, politikusokat, újságírókat, egyfajta dicsfény le;begi körül. Valami rejtelmes oknál fogva, mindenki azt hiszi, hogy az ember több kulisszatitkot tud mint ők, és egy magamfajta újságíró, aki a fővárosban keresi kenyerét, az ország bármely részében ingyen ehet-ihat, ki- I zárólag azon az alapon, hogy Washintonban lakik. Ezt akkor fedeztem fel, amikor legutóbb felutaztam New Yorkba és alighogy letelepedtem a szállodámban, máris elárasztottak az ebéd- és vacsora meghívások tömegével. Mindenki tudni akarta, mi megy végbe a kulisszák mögött Washingtonban és eleinte őszintén bevallottam, hogy halvány fogalmam sincs róla, Ezzel azonban csak felbőszitettem az asztaltársaságot. Nem akarták hinni, hogy nem vagyok benne a dolgokban, s meg voltak győződve, hogy titkolózom előttük. Az első vacsorapartin a háziasszony búcsúzáskor megjegyezte: — Nem számítottunk arra, hogy mindent elmondjon, vi: szont azt nem értem, hogy miért kell annyira védelmeznie a kormányt. Ekkor rájöttem, hogy ki kell spekulálnom valami belső | információt, különben kénytelen leszek saját magam gondoskodni ebédeimről és vacsoráimról New Yorkban. Igyhát másnap reggel megvásároltam a Time, a Newsweek, az U.S.News and World Riport és The Nation példányait, hogy azsurba hozzam magam, tulajdonképpen mi történik Washingtonban. Szerencsére a vacsorameghívás későre szólt, igy meghallgathattam Walter Conkrite televíziós adását is. Biztonság kedvéért Walter Lipmann legutolsó cikkét is begyürtem a szmokingomba. Senki nem volt jobban felkészülve Washington megvitatására, mint én. — Mondja uram —kérdezte martini szüresölés közben egy disztingvált bankár — mit gondolnak Washingtonban a laoszi helyzetről ? — Rendíthetetlenül szándékozunk folytatni a vietnámizáeiós politikát — mondottam és bekaptam egy olajbogyót. — És mit beszélnek az adókról odalenn? — kérdezte egy disztingvált ügyvéd. — Valószínűleg csökkenteni fogják az adókat az elnökválasztás előtt — válaszoltam közömbösen, miközben kavargattam a jégkockákat. —Látod Helén — szólt egy orvos a feleségéhez — az újságok ezt nem közlik velünk. — Milyen fiatal és hogy benne van a dolgokban! —• áradozott Helén. — Meg tudná mondani, mik az Elnök tervei a Közelkelettel? — Sajnálom — mondottam. — Vannak dolgok, amelyeket az Elnök bizalmasan megvitat ugyan velem, de nem árulhatom el a nyilvánosság előtt. — Nagyon helyes — helyesli az ügyvéd. — Nincs értelme, hogy felfedjük lapjainkat az oroszok előtt és különben is, máris többet mondott el nekünk, mint kellett volna, ugyebár? — Szóra sem érdemes ;— jegyeztem meg efnéző mosollyal. — hiszek a jólinformált közvéleményben. A háziasszony jobbjára ültetett és ötnapos new-Yorki tartózkodásom alatt, három teljes hétre szóló ebéd- és vacsorameghívással árasztottak el. Meglehetősen fárasztott , a dolog. Annyi újságot kell olvasnom és oly sok washingtoni televíziós adást kellett végignéznem, hogy. mindent egybevéve nem hiszem, hogy a nagy erőfeszítés megérte a fáradtságot. A betyárivadék (Folytatás a 10-ik oldalról) szik boldogabbá az emberiséget, nem enyhítik kínjaikat 1 — Uraim, — szólt a főszolgabíró, hajnalodik... keleten már pirkad, lassan készülődnünk kell hazafelé. Vitánkat bezárom azzal az egyéni felfogásommal, hogy az ember alkalmas-e, vagy alkalmatlan-e arra, hogy az úgynevezett sokféle értelmű boldogságot elfogadja és megtartsa ? A főszolgabíró kérdésére nem kapott feleletet, már kezdtek búcsúzni a házigazdától, a hires betyárivadéktól, s megköszönték egyedülálló vendéglátását a legközelebbi viszontlátásig. Ez a Veszelka-féle aranylakodalom 1931-ben volt megtartva Kömpöez-pusztán, s ma 1971-et írunk, s a helyzet minden irányban rosszabbodik ... Diktátor betyárok kezében van az emberiség sorsa :.. ; T i
