Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-03 / 22. szám
MAGYAR HÍRADÓ Thursday, íune 8; 1971 .ÓHAZAI KÉPESLAP: A 8ARADLAI CSEPPKOBARLANG 1“* t — Ez itt a vén Baradla. Soha nem kellet rátalálni s igy felfedezni. Bejáratát már az ősember is ismerte 30,000 évvel ezelőtt. Utána évezredeken át kutatták nyomát, hogy végül is feltáruljon ez a csodás föld alatti mesevilág, melyben mindent a képzelet személyesít meg, olyan erővel, hogy az ember mármár szinte hajlamos valónak hinni, amit lát. — Petőfi Sándor 1846-ban járt itt, s az akkori barlangvezető elmondása alapján feljegyezte: “Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot ásni; azonban itt nem boldogulván másfelé fordultak. Képzelhetni, mint fáradoztak szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg a félig kész pokol oldalairól és tetejéről . . .” Mosolygunk a mondán, amiből annyi mindenesetre igaz, hogy a barlang most sem “kész”: még mindig vannak feltáratlan részei, másrészt a cseppkövek állandóan nőnek, 15-20 év alatt 1 millimétert. De hallgassuk meg a 130 centiméteres Jósnőt, aki ez idő szerint 20-26,000 éves lehet. A vezető megüti a Jósnő sztalagmitját. Hosszan bug, de mély kondulása nem anynyira a jövőt jósolja meg, mint inkább múlt eseményeiről beszél. A képződmény aljában folytatódó cseppkőbekérgezés valamikor agyaghalmot vont be. Az agyagot a kemény réteg alól idővel kimosták a vízfolyások s helyén üreg, mélyen rezonáló természetes hangszekrény keletkezett. Innen a Jósnő páratlan tudománya. Mert megszólalnak és Sylophon, az Orgona cseppkősipjai is, de azok sokkal inkább üveg vagy porcelán csengésére emlékeztetők. Baktattunk már kilométereket, megjártuk a Meseországot, megcsodáltuk az Óriások-termét és az Anyósok nyelvét. Láttuk a Krinolinos nőt, a Fürdőző várkisasszonyokat, a Lőcsei Fehér Aszszonyt, a Lovaglónőt. Mindegyikről megtudtuk a legintimebb dolgokat (korukat, természetüket), de a csodaszép Krisztina — sehol. A felszínre érünk, a barlang túlsó oldalán. No, mondom, én szaván fogom és levizsgáztatom ezt a barlangvezetőt. — Ha mindent tud, amit a barlangról egy vezetőnek tudni kell, hát mondja meg: hova lett a csodaszép Krisztina? í — Valahol itt jött ki előttünk, ezen a kijáraton, csak éppen “pár évvel” ezelőtt. Ez a monda maradt utána: “Valahol, Aggtelek környékén, egy hegytetőn állt Tvartkó kalandor és bandájának vára. Tvantkó egyszer meglátta Krisztinát és heves szerelemre gyulladt iránta. Magának követelte, mert különben felégeti a falut. Krisztina vőlegényével egy kis barlangba menekült. A falu boszorkánya elárulta a rejtekhelyei. Tvartkó nyomukba iramodott, s ekkor Krisztináék előtt megnyílt a széles föld alatti ut, melyen szentjánosbogarak világítottak — de csak nekik — s kivezették őket a hegy túlsó oldalára egy kies völgybe. Tvarkóék pedig a barlangban vesztek.” S lám, lám mig ez a monda száll szájról szájra és formálja a nép fantáziája, valahol közel hozza a valósághoz, annyira, hogy szinte kedve volna az embernek továbbkölteni ... de azóta a barlangból mindenki kivezettetik — a turavezető által.” Szűcs Béla mosolyog: — A turavezető tényleg kivezet mindenkit, még sötétben is. A barlang minden zugában, minden fény nélkül pontosan kell tájékozódnia, és ha esetleg úgy adódik, a legnagyobb nyugalomban ki kell vezetnie a csoportot. — Volt ilyen eset? — Tizenhat esztendő alatt, A magyar bélyeg május 1- én ünnepelte születésének századik évfordulóját. Meg jelenését viharos töi’ténelmi események előzték meg. Kossuth Lajos már 1848-ban bélyeget akart kibocsátani. Than Mór, a kiváló festőművész elkészítette a tervrajzot; Magyar Álladalmi Posta volt a felirat, s 1 krajcár a névérték. Országnév nélkül 1850. junius 1-én Ausztria kibocsátotta első bélyegeit, s ezeket Magyarországon is forgalomba hozta. 1867-ben, a kiegyezés után úgynevezett közös bélyegek jelentek meg, s voltak használatban 1871. május 1-ig, amikor megjelent az első önálló magyar bélyegsor, amelyet a budai Állami Nyomdában készítettek. Ez sem ment simán. Amikor a kezdetleges kőnyomatos eljárással készült próbanyomatokat a minisztériumilyen is adódott. Pár évvel ezelőtt — még nem voltak ilyen automata biztositó berendezéseink — a hangversenyteremben rövidzárlat lett. Mindenkit nyugalomra intettem és felszólítottam, hogy: senki ne hagyja el a helyét, mert az tényleg veszélyes lehet. Felmentem. Az áramszolgátatás megjavítása hosszabb időt igényelt. Visszajöttem a csoportért — és mindenki szerencsésen felérkezett. — Jó kis kaland volt — mondták. — Félelmetes ám a barlang a sötétben, mig meg nem szokj a az ember. — Tévedett- e már el valaki a barlangban ? — Turavezető még soha. Csoporttól lemaradt vendég már igen. Az ötvenes évek elején a Jósvafői-szakaszon még nem volt mindennap túra. Az öreg Regecz András — a leghíresebb turavezető volt — csoportjából egy fiú és egy lány lemaradt. A fiú 24 óra alatt megőszült, a lány pedig megzavarodott. Most már nem történhet ilyesmi, mert naponta sok csoport megy le a barlangba, s ha valaki esetleg lemarad pár óra múlva találkozik a következő csoporttal. Évente 140,000 vendéget kalauzol 9 vezető. Mindegyiknek egyetlen szigorú kérése van: tessék a csoporthoz zárkózni! Mert szentjánosbogarak nincsenek , . . Kovács Aranka ban bemutatták, kitört a botrány. — De hiszen ezen őfelsége arcképe himlőihelyes, sőt ragyás ! — kiáltottak fel. Valóban, a képet foltok tarkították. Uj követ véstek, s az újabb próbanyomatokat már elfogadták. Első önálló bélyegsorunk ravasz ábrával készült. Az uralkodó babérkoszorúval övezett feje volt a kép, a kibocsátó állam nevét nem nyomtatták rá, csak a közepén feltüntetett magyar címer ismerője tudhatta, honnan származik. A hat bélyegből álló, öszszesen 60 krajcár névértékű kőnyomatos sor ára ma használatlanul és a rossz színkeverés miatt keletkezett változatokkal együtt 85 ezer forint felett van. Az 1871-ig forgalomban volt osztrák bélyegek, ha magyar helységbélyegzővel vannak ellátva, minden magyar gyűjtemény bevezető részét képezik. Ezek között van egy világritkaság, az úgynevezett tokaji fogazatátütés. A legenda szerint egy asszony mind a három szép lánya postamesterhez ment feleségül. Egy alkalommal a három vő: a tokaji, a varannói és a homonnai postamester összejött a feleségek szülőházában. A tokaji vő a konyhában látta, hogy anyósa vágókerékkel miképpen metéli a tésztát. Ez adott ötletet neki, hogy hasonló készüléket szerkesszen, mert az 1850 utáni bélyegivek még nem voltak fogazva, s a postamesternek kellet feldarabolnia. A sógorok is elfogadták az ötletet; nemrég egy ilyen tokaji fogazatátütéses bélyeg New Yorkban kétszer dollárért cserél gazdát. Kincset ér a selejt Később is keletkeztek nagyértékű ritkaságok, de ezek általában nyomdai hibának köszönhetik hírnevüket. Ugyanis a filatélia az egész világon az egyetlen terület, ahol a selejtnek nagyobb értéke van, mint a jónak. Példa erre az 1921-25. évi úgynevezett Madonna-sor, melyből egy száz bélyeget tartalmazó ivre a Madonna-kép fordítva került. Ma egy ilyen bélyegért 11 ezer forintot adnak. Hasonlóképpen a korábban megjelent Szent István sorozat 1933-ban szóváltozattal és felülnyomással kiadott egyik 70 filléres bélyegeket tartalmazó százasivéről a felülnyomás lemai’adt. A hibás ivet a nagymányai postahivatalban árusították. Szegény postáskisasszony nem volt filatélista, nem vette észre a hibát. Pedig szép hozományhoz juthatott volna, mert amikor a gyűjtők a selejtet felfedezték, a bélyeg értéke magasra szökött, s ma ugyanannyit ér, mint a “fordított Madonna.” Nagy kiállítás Minden gondosság ellenére néha előfordulnak rajz- és nyomdahibák is. így például az úgynevezett Pax-Ting bélyegünkön a liliomnak hét helyett csak hat szirma van. Az 1954. évi tudóssorunkban három kiváló szellemi nagvsággunk születési, illetve halálozási adatai tévesek. A magyar ötvösművészet remekeit bemutató — nemrég megjelent — bélyegsorunkba is hiba csúszott; a felirat az egyik kelyhet Rákóczi Györgynek tulajdonítja, holott unokájáé, I. Rákóczi Ferencé lehetett. Bélyegmüvészetünk 1945 után nagyot fejlődött s kiadványaink rövid idő alatt az egész világ filatélistáit meghódították. Ma már a magyar bélyeg valóban az ország névjegye, amely múltúnk, jelenünk minden nagy eseményéről beszámol. 1871 óta mintegy háromezer különféle bélyeg ,illetve blokk került forgalomba Magyarországon. A centenárium alkalmából a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége ősszel nagyszabású nemzetközi bélyegkiállitást rendez, amelyen öt világrész filatélistái mutatják be gyűjteményeiket. Hajdú Endre Kovács Gyula aranyérme BUKAREST — A román fővárosban a hét végén bonyolították le Románia 1971. évi nezetközi tornászbajnokságát, amelyen a román versenyzők mellett szovjet, magyar, csehszlovák, Kelet-Németország1- beli és jugoszláv tornászok álltak rajthoz. A szerenként! döntők során a magyar versenyzők közül Kovács Gyula gyűrűn aranyérmet nyert, ugyanezen a szeren Kisteleki Antal a második helyen végzett. Ezenkívül Kisteleki talajon 5., lóugrásban 6. lett. A magyar női versenyzők as erős mezőny második felében végeztek. Kelta falu a Sió medrében SIÓAGÁRD. — Sióagárd határában földkitermelés közben régi sírra bukkantak A régészek megállapitották, hogy i. e. és utáni I. századbeli kelta telep maradványai kerültek napvilágra. MOSOLYOGJUNK A máskülönben szorgalmas és tehetséges Benő, nem készült földrajzból, és a tanító néni kihívja felelni. — Beszélj nekem a Holttengerről ! hangzik a kérdés. Benő ke gondolkozik, majd. ezt válaszolja: — Tanitó néni, halottakról vagy jót, vagy semmit! * * * — Gratulálhatsz öregem, apa lettem! — Fogadd őszinte jókívánságaimat és add át kézcsókomat kedves feleségednek. — Még csak az hiányzik, hogy ő is tudomást szerezzen róla ... HIRDESSEN LAPUNKBAN ÓHAZAI RIPORT SZÁZÉVES A MAGYAR BÉLYEG
