Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-06 / 18. szám

i Thursday, May 6, 1971_____________________________________MAGYAR HÍRADÓ____________________ 11. oldal NEMZETKÖZI TARKA-BARKA I FARKAS IMRE 92 ÉVES ... Májusi koszonto Irta: Iváni Zoltán Naponta hetven személy­autót lopnak el Párisban is­meretlen tettesek; főként a. Citroen DS és a Citroen ID tipusok népszerűek az autó­tolvajok körében — jelenti a France Soir. Az “egyéni” tolvajoknál sokkal veszélye­sebbek a nemzetközi autó­gengek-----Írja a lap. E'zek jól szervezett hálózattal dol­goznak. Általában Ny.-Né­­metországban, vagy Olaszor­szágban lopják az “árut”, amit aztán hamisított iratok­kal átcsempésznek Francia­­országba. Itt átalakítják a kocsikat, majd — a legtöbb­jét — Belgiumban, Ausztri­ában, Spanyolországban és Törökországban értékesítik. A rendőrség lényegében tehe­tetlen a bandákkal szemben — jegyzi meg ai France Soir. A tolvajok egy harmadik faj­tája a szenvedélyes autóimá­dókból tevődik össze. * :;< * Mintegy húszezerre tehető azoknak a nyugat-európai fi­atal lányoknak a száma, akik Angliában “au pair göri”­­ként dolgoznak angol csalá­doknál. Lakás és koszt fejé­ben segítenek a háztartásban, őrzik és sétáltatják a gyere­keket. A lányok többségének helyzete olyan aggasztó, any­­nyira kizsákmányolják őket, hogy arról már az angol alsó­házban is számos interpellá­ció hangzott el. Dame Joan Vickers, Davenport konzer­vatív képviselője kijelentette, hogy Anglia az “au pair girl”-ök legnagyobb importá­lója, és ezzel élenjár a husza­dik század rabszolgakereske­delmében. A képviselő szerint leginkább olyan emberek ke­resik az ilyen, angolt tanulni akaró fiatal lányokat, akik lusták ahhoz, hogy dolgozza­nak, és nincs pénzük, hogy fi­zetett alkalmazottat tartsa­nak. Huzza ki valamennyi foga­mat! — erre szólította fel Eye városka (Suffolk gróf­ság, Anglia) fogorvosát, John Sargisont, egy magátTown­­sonnak nevező férfi. A fog­orvos gondosan megvizsgálta az ismeretlen fogait, és miu­tán m e g á 11 a pito tta, hogy mindössze kettő lyukas, a és a többi teljesen egészséges, megtagadta a kérés teljesíté­sét. Sargison és asszistensnő­­je csak a szakállas férfi eltű­nése után döbbent rá, hogy a férfi minden valószínűség szerint az emlékezetes nagy angliai vonatrablás egyik fő tettese, Ronald Biggs volt. Biggsnek, akit annak idején harmincévi börtönre Ítéltek, mint ismeretes, 1965-ben si­került megszöknie a fogság­ból. A Scotland Yard most a fogorvos által megadott ada­tok alapján igyekszik kézre­­keríteni. * * * Középkori pénzérméket hoztak felszínre ausztráliai könnyűbúvárok egy 1712-ben elsüllyedt holland vitorlás roncsai közül a Murchison folyó torkolatától 60 kilomé­terre északra. A gazdag lelet értékét a szakértők 30 ezer amerikai dollárra becsülik. * * * Japán lakossága az elmúlt, öt évben több mint 5,4 milli­óval szaporodott: 1970. októ­ber 1-én meghaladta a 103,7 milliót. * * * Száz “nemzeti park” alapí­tását határozták el az elkö­vetkező két évre a Természet­­védelmi Világalap Londonban megtartott második kong­resszusán. Ezzel kívánjál: megünnepelni a világ első természetvédelmi területé­nek, az 1872-ben létesített Yellowstone Parknak a cente­náriumát. Sokszor mondja bölcs igaz­ságként a sors esztétikája: “Stílusának kell lennie az em­bernek” ... Nos, ez a mondás aligha lehetne valahol találóbb, mint éppen annál az embernél, aki­ről ez alkalommal májusi kö­szöntőmben emlékezem. Farkas Imréről, a minden­ki által “Mókuei” néven is­mert íróról, költőről. S aki éppen az idei május elsején tölti be 92-ik évét, szellemi és testi frisseségének teljében, Budapesten. A Köröndre néző otthonában. E rövid, jóleső és kedves hir hallattára, ugyan hányán akadnak .azokból a százakból, ezrekből és milliókból — apákból, anyákból, gyerme­kekből, vagy éppen nagyszü­lőkből és unokákból — akik most szinte kétkedve az el­múlt idő hosszúságán, fejük­höz kapnak: igaz lehet ez? Nos, mert otthon, vagy idekint, egyformán az érde­kesség gyújtópontjába kerül személye, az emlékezés szár­nyain, írjuk is azonnal oda: bizony igaz, igy van. S nem­csak hogy él, hanem multat­­jelent összekötőén változatla­nul a közszeretet központjá­ban áll. Ma is levelez, verse­ket ir, az őt felkeresők vissz­hangjaként. Lám, amikor a Farkas Im­rét illető felköszöntőt indí­tom, szinte magától adódik a gondolat:: mikor is szület­hetett volna máskor ő ? Mint éppen május elsején? (1879. Debrecen.) Akinek tollvonása, dalolása, minden esetben valami pirosbetüs ünnepet jelentett az emberek szivében. S akit ezért a sors — a szokástól eltérően — va­lóban stílusosan azzal áldott meg, hogy őmaga is, élete folyamán májusok embere­ként védve legyen minden más földi “zűrtől”. Nagy dolog ez. És tudáson, tehetségen túl — szerencse kérdése is. S ha igy van itt, csak örvendezhetünk. Mi, akik írásai, darabjai, versei erejéből magunkat látjuk vi­szont gyermekkorunkban. If­júság idején, s még el is du­­dorászik fülünkben egy-egy "‘b a 1 o g ö rzse keszkenője”, “megállók a keresztutnái” stb. ismerős dallam. Ránézve pedig elsóhajthatjuk: ó igen, ő a boldog “öregur”!... E sorok írója ez alkalom­mal személyes természetű él­ménnyel is szolgálhat, A 92-ik éves korát érő Farkas Im­réről. íme, valahogy igy. Pár hónapja, hogy az újév reggele Kolozsváron ért. Ha betegen is. Az ablakom alatt, Iráni Zoltán a gyalui havasokról vissza­tükröző nap cirógatta taka­rómat, amikor Lili — régi ujságiró kollégám — nevető csilingelőssel lépett be: — Nézd, mit hozott a pos­ta? S a borítékból egy verset húzott elő. Nem akartam hinni szeme­imnek ... Mókucié volt. Fris­sen, ahogy postára adta. — De hát hogyan ? — kér­deztem felvillanyozódva. . . Te a ma, — ö a tegnap ?... Aztán kedvesen leült mel­lém Lili és magyarázta a részleteket. — Tudod az úgy volt, hogy két évvel ezelőtt meglátogat­tam őt, Budapesten. Zongo­rázott, énekelt nekem. És fel­olvasta szép lírai verseit. Cso­dálatos öreg ember... S most lám, itt van, ó milyen tipikus farkasimrei vers, amit küldött. — Node mégis? — tekintek Lilire. Hévvel és egészen fel­indulva. Hiszen ez gyönyörű, ügy látszik valóban itthon vagyok ? ... — Igen, ahogy mondod — kiált rám lelkesen — ahol minden időbeliségen túli ösz­­szehajlás szépsége lehetsé­ges. Hiszen Farkas Imre út­ját is Debrecen, Igló és Ko­lozsvár, az “Iglói diákok” dal­játékának sikere jelzi. .. És amint a versmásolatot magamhoz vettem, majd visz­­szarepültem, az óceánon, egy­re csak melegitette a zsebe­met, szivemet ez a vers, ott­honi diákkoromat látva ma­gam előtt. Amikor életem első szin­­paddali találkozásában ké­szültünk az “Iglói diáikok” bemutatóján, egy kis székely városkában az előadásra.. Muzsikál az emlék. Farkas Imre jóvoltából. — “Odrobina Janó vágyom én” ... — “Az iskola udvarában élt egy öreg hársfa, jő Pető­fi hajdanában” ... S lám, Farkas Imre befér a mába is. Levelez, verseket ir — örök május elsejét idéz­ve. A verset különben itt adom a “Magyar Világ” ol­vasóinak. Benjamin Mendoza Y Ambor, bolíviai festőművészt, aki múlt éy november 27-én, Manilában, merényletet kísérelt meg VI. Pál pápa ellen, bűnösnek találták és 2 év, négyhónaptól négy év és két hónapig terjedő fegyházra ítélték. A felvétel a merénylet pillanatában ké­szült. FARKAS IMRE: KÖSZÖNTŐ Goldolatban felejtem a Mai bus világot. Tél van? Mindig Házsongárdról Viszem a virágot. Hej színes bolondos Kedves téli álom. Virág egy szép Írónőnek Virág Kolozsváron. lm a fantázia milyen Nagy dolgokra képes. Feléled egy pillanatra A hü, a szépséges. Mondja aki a pesti szó Hűséges barátja, Igaz szívvel, szeretettel Gondol most reája. Hitvesemmel együtt hisszük, Hogy majd az öröm jön. Erre vezet majd az útja S mihamarabb látjuk újra A pesti Köröndön. 1970 december 26. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom