Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-11 / 6. szám
Thursday, Feb. 11, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal CONDOLATFORCÁCSOK ! Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Két fene nehéz dolog van a világon. Mégpedig a favágás és az irás. Egn goldolatforgácsban benne van egy egész építmény váza, az embernek a jelleme, az ész, az okosság . . . Felcsillanhat benne a mosoly, a derű, vagy elcsüggeszthetnek a szavak, földrenyomott bánattal, ... A gondolatforgácsok már régen irodalmi rangra emelkedtek, mert azt a magot jelentik, amelyből megszülethet egy vers, egy novella vagy egy regény. De színdarab is kerekedhet belőle. Lám-lám egy-egy elhullajtott kis gondolatforgács mivé lesz, mi válik belőle? . . . Látszólag céltalannak tűnő útjaimon, az uccán, a házsorok rendjén ballagva, gondolatok villannak fel előttem. Ezekből születnek meg azok a kis forgácsok, amelyeket most itt, az olvasóközönség rendelkezésre bocsátók. De felhasználhatják az irók is, hogy gazdagodjanak vele. Biztosan tudom, hogy jó egy párnál begyújtja a szellem motorját. Könnyen hasznosíthatják, mert senki sem akaszt a nyakukba plágiumpert. Ez itt meddő dolog és ezennel én szélesebbre tárom a kapukat a szokás előtt. Mert az iró, itt az emigrációban még akkoris boldog, ha “más gondolatában él tovább.” Van nekünk úgyis elég szélmalomharcunk. Minek súlyosbítani a helyzetet? . . . Aki ebből is harcot csinál, az megrövidíti az életét. Szegény kis gondolatforgácsok, elröppenő szikrái a végzetnek. Nem tudják a sorsukat, hogy ami ezután következik; semmivé is válhatnak, vagy téves morzejelek lesznek egy elromlott életgépen. •t» ¥ Fiatalkoromban rengeteg versemet nyelt el áz udvarlás temetője. Viszont igaz, hogy ebben a kertben nyílnak még ma is részemre a legszebbvirágok. * * * A finnek jelszava: Nekünk mindenünk megvan, ami kell és ami nincs meg, az nem kell . . . ❖ $ * A szavak, a nyelv építő kövei. ❖ ❖ -fi Legutóbb egy bálon úgy táncoltak, ahogy még az is, aki ült —, belefáradt . . . $ :}: $ Ugyanott történt, hogy meghívtak az egyik asztalhoz . . . Igen megtisztelő a meghívásuk. De szeretném, ha maguk tisztelnének meg engem és hozzám ülnének le. * * * Mikor valaki elmegy, az ember megírja róla, hogy milyen volt, vagy azt, hogy milyennek kellett volna lennie. ❖ * » Én azért nem öregszem, mert az idő megszállva tartja bennem a — szépet . . . * * * Ez a kis versem is egy gondolatforgácsból született : Síékely-Molnáx Imi* A filmek manapság olyanok, hegy rövid időre elszói’akozik velük az ember és aztán nem emlékezik rájuk. * * * Itt többnyire azért betegek az emberek, mert nem azt nézik, hogy milyen idő van, hanem azt, hogy mit mutat-----a naptár . . . * * s< A művész ma úgy él odahaza, hogy erkölcsileg MASZEK, anyagilag állami státusban . . . * * * Itt a gyerekek közül csak az bukik meg, aki akar . . . :> $ * A festőnek a palettája az istene, az ecsetje pedig — az imádsága . . . * * * Egy ember annyit ér, amennyit a szava . . . ❖ -fi :je Az örült és a zseni között hajszálnyi a különbség . . . Csak azt nem lehet tudni, hogy az a bizonyos hajszál milyen vastag. :jc * * Zártkörű társaságok többnyire azért alakulnak, hogy egymást ünnepeljék a tagok és csak annyit számítanak, hogy mennyiben lökik előre az ő szekerüket. * $ $ Ha szidsz valakit, azt igy kell az értésére adni, hogy az első pillanatban kitüntetésnek vegye és mire felébred már ne legyen kire haragudni . . . HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA VIRÁG. — Kedves Miss Homoki, 37 éves vagyok, első férjemtől elváltam, a második férjemtől különváltan élek, a válóper folyik és a bíróságtól hamarosan megkapom a válást. Udvarol egy féri, aki a válás után el akar venni azonban azt kívánja tőlem, hogy addig is, már most lépjek vele szerelmi kapcsolatra. Alit gondol, megtegyem vagy ne? VÁLASZ. — Azt hiszem, két házasság után már elég tapasztalt lehet ahhoz, hogy önmaga döntse el: adjon-e előleget a jövendő házasságra. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Homoki Erzsébet Lelki Klinika rovata ezentúl nemcsak vasárnapi hetilapunkban, hanem szerdán megjelenő lapunkban is válaszol az olvasók kérdéseire. Kérjük olvasóinkat, hogy Homoki Erzsébetnek küldött levelükben írják meg: vasárnap vagy szerdán kívánják a válasz megjelenését. Nekem gyémántjaim a szavak . . . Eljátszom velük, Mint fösvény uzsorás, Ha egyedül marad . . . Nekem szikla a betű, Várat építek, erőset, nagyot . . . Hogy vessenek rá irigy tekintetet, Esténként a — csillagok . . . De mindenesetre gondoljon arra is, hogy ha a házassági terv véletlenül mégis füstbemegy, ezt az előleget nem kérheti vissza. * * * N. — Kedves Mrs. Homoki, egy csalódott, kiábrándult nő írja ezt a levelet. Rajtam nem lehet segiteni, de megirom a levelet, mert nincs más, akinek panaszkodhatok. 24 éves vagyok, 17 éves koromig jártam iskolába, azután irodába kellett menni dolgozni. Egy év múlva férjhezmentem, akkor 18 éves voltam. Sok reménnyel mentem bele a házasságba, de mit kaptam. A férjem szépen keres, nem kell irodába járnom, három gyermekem van és a háztartás ugv leköt, hogy semmire sincs időm. Az egész életem a háztartás, sokszor ugv érzem, hogy megöl ez az egyhangú, unalmas élet, nincs benne semmi szin, minden szürke. Nem igy gondoltam. Lánykori barátnőim között vannak olyanok, akik nem mentek férjhez, azoknak, sincs anyagi gondjuk, dolgoznak, megkeresik azt amennyi kell nekik és nincsenek leláncolva, jól élnek és én négy fal közé vagyok zárva, mint egy rab, ilyen az életem. VÁLASZ. — Maga az oka, ha négy falnak érzi azt, aminek család, otthon az igazi neve. Maga azok közé a lányok közé tartozott, akik inkább csak azéi’t mennek férjhez, mert arra gondolnak, megszabadulnak az irodától. Aztán nem tetszik nekik, ha a napi 8 órai irodai munkát esetleg napi 12 órás “háztartási munkával” cserélték fel. Idézőjelbe tettem, hogy háztartási munka, mert amit maga annak nevez, az egy családanya sokszor fárasztó, de szép hivatása. Az a baj, hogy nem korban, hanem emberileg éretlenül ment bele a házasságba és éretlen is maradt. Amellett lelki szinvak, szürkének látja a sok szint amit három gyerek és a családi otthon ad egy anyának. Panaszkodik, hogy semmire sincs ideje. Talán minden este bárba akar menni táncolni? Nem hiszem, hogy nincs ideje elolvasni egy jó könyvet. Azt sem hiszem, hogy egyszer-egyszer ne tudná a gyerekeket rábízni valakire és moziba vagy színházba mernie a férjével. Maga nem négy fal rabja. Téves, sivár gondolatok láncaiban vergődik. Szabadítsa ki magát belőle. Tanuljon meg anyának, feleségnek lenni. Persze feleségnek lenni nem olyan egyszerű “foglalkozás”, mint az irodai munka. * * * KANADAI LÁNY. - Kedves Homoki Erzsébet, szeretném tudni, hogy igaz-e az, hogy a tudomány szerint olyan férfi akinek durva, nagy keze van és az ujjai vastagok, az erőszakos és durvalelkü. Nagyon kérem, hogy Írjon nekem erről, mert nagyon foníos, egy fiúról van szó. VÁLASZ. — Nem maga az első, aki ezt kérdezi és mivel “egy fiúról van szó,” expressz válaszolok. Elsőnek is tisztázzunk valamit. Úgy írja, hogy “a tudomány szerint”. A tenyérből illetve kézből való jóslás, a kiromantia, nem tudomány. A kirologia, aminek semmi k öze a jósláshoz azonban maga is erősen vitatható, az következtetéseket von le a kéz formájából. Ez bizonyos vonatkozásban természetes valami. Például a foglalkozás formálja a kezet. Más a bányász és más a hegedűművész keze. De még ez sincs mindig igy. Ádám Lajosnak, a hires sebészprofesszomak, olyan kicsi és finom volt a keze akárcsak egy fiatal lányé, a másik nagy sebésznek, Billroth professzornak pedig nagy lapátkeze volt. vastag, húrkás ujjakkal. A kirológia feltevése szerint egyébként a hosszú gyűrűs ujj simulékonyságról, alkalmazkodó képességről, erős középujj felelősségérzetről tanúskodik. Hosszú mutatóujj intelligenciára, erős hüvelykujj akaraterőre vall. Érzkeny ember középső ujja hosszabb, könnyelműké rövidebb, mint a tenyér hossza, ha összemérjük vele. Hajlékony ujjakból tapintatra, merevekből ridegségre, önzésre, karmosán begörbülö ujjvégekből kapzsiságra lehet következtetni. Aki könnyedén tudja széttartani az ujjait, az felületes, aki nehezen, az tépelődő természetű. Ezek nagyjából a feltevések, amelyeket hol tapasztalattal, hol tudományos mezbe burkolt adatokkal igyekeznek alátámasztani. Van, aki ad rá, van aki nem hiszi. Egy azonban biztos; egy durva, kérges férfikéz sokszor több őszinte szeretettel és igaz gyengédséggel tud simogatni, mint az ápolt finom kéz. Ne a fiú kezét nézze, a szivére hallgasson. Nincs annál jobb útmutató.
